Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1952 / 12. szám - Ág Tibor: Kodály Zoltán 70-éves

jut, hogy a fejlődés egyáltalán nem lehet­­séges, nézetei a világról egyre pesszimis­­táb­bá válna­k. Végül is­­ két irányzat válik uralkodóvá, a­z egyik nyíltan bevallja pesszimizmusát,­­mindenben a rosszat, a pusztulásra ítéltet látja: ebből született még a talaját vesztett zeneszerzők pes­­­szimi­sta, gerinctelen, bizonytalanságot ki­­fejező visszataiszító zenéje. A másik csoportja a zeneszerzőknek az előkelesködő, szalonok és sokszor a bárok­iás korzók arany ifjainak magatai­ítá­­sát biti magára. Egymásután alakulnak és tűnnek el a legkülönfélébb izmusok. A zeneszerzők egy része teljesem elszakadt a világtól, elszakadt a társadalomtól. (Pl. Sztravinszkij, Schönberg.) Egy része pedig eladta magát a kapi­talistáknak.­­Sláger és reklám dalok szer­­zésével szolgálta a tömegek butítását. A zeneművészet és vele együtt a többi mű­vészet is hanyatlásnak indult. Azonban a kapitalizmus megteremtette sírásóját, a proletariátust. Kialakul a harci sorokba fejlődő dolgozók öntudata. Felismerik a fejlődés, a haladás útjait és ezzel­­ párhuzamosan kialakítják ideoló­giájukat, azt a fegyvert, amellyel a pusz­­tuló helyébe újat, fejlődőképesen­ tudnak teremteni. Ahogy nő a tömegek hangja a politikában, úgy nő azoknak a művészek­­nek a hangja is, akiik belőlük származnak, vagy elsza­kltfh­arcatl­anul melléjük állottak. Nem kétséges­, hogy Kodály ama nagy felismerése, amely megkülönböztethetővé tette művészetét nyugati kortársaitól, hogy a nép hangját kell diadalra juttatni a ze­nében, politikai társadalmi indítékból született meg: a félgyarmati magyar sors, a HinŐsbu­rg-árallam gyűlöletéből, a sza­badság és a népi erők szeretetéből. Kodály Zoltán 1882 december 16-án született Kecskeméten.­. Galántán járt ele­mibe, itt találkozott először azokkal a játékokkal,, melyek dallamaiból később világhíres gyermekkórusokat alkot. Apja állomásfőnök volt Kecskeméten, Galán, után., majd Nagyszombatban egészen a monarchia összeroppanásáig. Szülei zene­kedvelők voltak s ez már fiatal gyermek­korában éleszti alkotó kedvét. Legszívesebben cselédek, cigányok, föld­művesek dáliáit lesi el és azokat dalol­­gatja. Nagyszombatban jár gimnáziumba, ahol 15 éves korában adják elő nyilváno­san első zenekari művét. 1900-ban Pesten folytatja tanulmányait a Tudomány Egye­tem Bölcsészeti karán, de egyúttal zene­szerzést is tanul a Zeneakadémián, 1907 óta a Zeneakadémia tanára, Budapesten. Műveivel 1910-ben lépett a nyilvánosság elé. Az első világháború ót­a művei kül­földön is egyre ismertebbé váltak. 1906 táján fordul a fiatal Kodály Zoltán fi­­gyelme a parasztság d­alai felé. A politi­­kai és társadalmi helyzet, a szabadság és a nép szeretete vezette Kodályt a nép­dal, a parasztság zenéjének felkutatá­sára. Ez a közös cél tette elszakí­thatatlanná Kodálynak és Bartóknak. Kentes élet­ünk két hatalmas egyéniségének­ szoros barát­­ságát. A régi magyar népdalok felfedezése nemcsak művészi, hanem tudományos tett­es volt. Amióta Volkár Béla 1896-ban meg­kezdte a fonográffal való népdal gyűjté­sét, ezen a téren új, eddiginél gondosabb tudományos módszeres eljárás vált szük­ségessé. Kodály és Bartók kidolgozták a kutatás tudományos módszerét. Kodály műve »A magyar népzene« (1937, 1943), Bartók: »Népzenék« és »A szomszéd­ né­pek zenéje« (1934.) tudományos gazdag­ság és alaposság szempontjából az európai zeneirodalom első sorában állnak. A népdalgyűjtés zenetörténeti jelentő­­sége nem választható el az ügy politikai j­elent­őségét­ől. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején a magyar uralkodó osztály nemcsak, hogy nem támogatta a népzene kutatását, ha­­nem ellenségesen, szembefordult minden ilyen törekvései. A Bob­h­y-rendsz­er is ellenségesen nézte az ilyen irányú működést. Kodály, mikép­pen Bartók is, kitartott a nép ügye mel­lett. Kodály Bartókkal s még néhány kö­vetőjével egész Magyarországot bejárta. De nemcsak a magyar nép dalait kutat­ták, hanem felkutat­ták a szomszéd népek, szlovákok, románok, délszláv népek dalait is. Mintha tudatosan vallották volna Zsda­­nov elvtársinak azt a megállapítását, hogy »igazi nemzeti-népi művészetet csak más népek művészetének megbecsülése révén lehet létrehozni, és hogy csak az becsüli igazán, a népek­­ kultúráját, aki saját népének nemzeti kultúráját nagyon becsüli. Bartók és Kodály több mint 20.000 nép­dalt gyűjtöttek össze, amely kincsestár­­sak első kötete ez évben jelent meg a

Next