Falu és Város, 1949. július-december (3. évfolyam, 13-24. szám)

1949-07-01 / 13. szám

III. ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1949 JÚLIUS 1. 13. SZÁM. A BÉKÉÉRT A békéért folytatott harc frontja az elmúlt hetekben nagyjelentőségű és győzelmes csatákkal szélesedett. Ez a mindennapi küzdelem, amely Kíná­ban és Görögországban fegyverrel, Franciaországban és Olaszországban sztrájkkal folyik, minden nép életé­ben a szabadságért és függetlenségért folyó harc legkülönbözőbb formáiban nyilvánul meg. Az elmúlt hetek legnagyobbik sikere a Szovjet­unió békepolitikájának újabb győzelme volt a Külügy­miniszterek Tanácsának hatodik ülésszakán. Másfél esztendő után a Szovjetunió szívós és következetes békepolitikája a tárgyalóasztalhoz kényszerítette a imperialistákat. A nyugati hatalmak külügyminiszterei azzal mentek az értekezletre, amint egyik lapjuk meg is írta, hogy „nem sietnek megegyezésre jutni a Szovjet­unióval”. Arra igyekeztek a nyugati nagyhatalmak az értekezleten kívül és az értekezleten, hogy meg­semmisítsék a Szovjetunió béketörekvéseit. De a Szovjetunió fáradhatatlanul harcolt a békéért. A szovjet küldöttséget nem kedvetlenítette el a nyugati imperialisták állásfoglalása és nem hátrált meg az újabb és újabb nehézségek előtt. Ez eredmé­nyezte azt, hogy Visinszkij javaslatait végül is meg kellett tárgyalja az értekezlet és állást kellett azokban foglalnia. A Szovjetunió békepolitikájának sikerét, a béke erőinek hatalmas előretörése is eredményezte. A Szov­­jetúnió erejének és nemzetközi tekintélyének óriási megnövekedése, a kínai néphadsereg világraszóló győzelmei, a párisi és annak nyomában összeülő békekongresszusok hatása, a nyugatnémetországi tüntetések, az olasz sztrájkolók milliói, az angol vas­utasok és bányászok tiltakozása és ugyanakkor az amerikai gazdasági élet fölött egyre vésztjóslóbban gyülekező viharfelhők, a háborús politika népszerűt­lenségét bizonyították. Ilyen körülmények között jött létre a megegyezés Párisban, amelyről a „Pravda” azt írja, hogy „a Párisban elért megegyezés igazi jelentő­sége abban áll, hogy... hozzájárul a nemzetközi légkör megenyhítéséhez... kézenfekvően megmutatja: lehet­séges megegyezéseken alapuló döntésekre jutni." A párisi megegyezés a Szovjetunió külpolitiká­jának, a békének sikere, amelyet lelkesedéssel fogad­nak a magyar dolgozó milliók is. Mert a párisi meg­egyezés a mi ügyünk is. Rákosi Mátyás a Központi Vezetőség legutóbbi ülésén azt mondotta: „Mi örven­detesnek tartjuk, hogy felszabadítónk, a hatalmas Szovjetunió és a népi demokráciák következetes béke­politikájának eredményeképpen a nagyhatalmak újra leültek tárgyalni. De ugyanakkor szükségesnek tartjuk, hogy a béke frontjának reánk eső részét változatlanul erősítsük." E gondolatnak hatalmas megnyilvánulása volt a budapesti békekonferencia, amelyen népünk legjobb­jaival képviseltette magát. Ez az értekezlet népünk újabb és nagyszerű felsorakozása, harcos és egy­séges kiállása volt a béke, a Szovjetunió békepoliti­kája mellett. Ezen a konferencián részt vett Eluard, a nagy francia költő is, aki szabad Görögországból érkezett az ülésre és szavai nyomán a konferencia megértette, hogy nekünk ugyanolyan rettenthetetlenül kell helyt­­állnunk a­ magunk frontján, mint a görög népnek a csatatereken. Ez az értekezlet üzenet is volt a velünk egy sorban harcoló népi demokráciák felé, de az im­perialista járom alatt szenvedő dolgozók felé is. „Nem rés, hanem bástya vagyunk közös frontunkon, hűség­gel szolgáljuk azt az ügyet, amelyért a magatok országában ti is dolgoztok!” És üzent a magyar békeértekezlet a békefront vezetőjének, a Szovjetúniónak, a Szovjetunió bölcs vezérének, Sztálin generálisszimusznak: „Mi magyar munkások, parasztok, értelmiségiek egész népünk nevében ,megfogadjuk, hogy szilárdan és megingat­hatatlanul állunk a Szovjetunió vezette béketáborban. Megfogadjuk, hogy mint eddig, a jövőben is, kemé­nyen és határozottan visszaverjük az imperialista háborús gyújtogatók s mindenfajta ügynökeik táma­dásait és provokációit, kérlelhetetlenül leszámolunk az álcázott belső ellenséggel. Megfogadjuk, hogy be­csületben és hűségben, a jövőben is méltók leszünk felszabadítónk és gyámolítónk, a nagy szovjet nép bizalmára, a nagy Sztálin barátságára és megbecsü­lésére." Rákosi elvtárs Prágában a magyar-csehszlovák szerződés ratifikációs okmányai kicserélése alkalmá­val azt mondotta: „Ez az együttműködés hozzájárul a világbéke megerősítéséhez, vállvetve dolgozunk majd együtt a népek nagy tanítójának, Sztálinnak szellemében, akinek tanítványai­ vagyunk.” Rákosi elvtárs a prágai dolgozók előtt a szerző­désről a következőket mondotta: „Mi a népi demo­krácia többi államával is kötöttünk szerződést és mégis a Csehszlovákiával történt megállapodásunk­nak különös jelentőséget kölcsönöz az a körülmény, hogy itt régi történelmi okokból eredő nehézségeket kellett leküzdeni. A nemzetközi reakció nem sajnálta a fáradságot, hogy éket verjen a két szomszédos k­ép közé. De amilyen mértékben a magyar dolgozó nép a Kommunista Párttal az élen leszámolt a régi nagy­­birtokosokkal és tőkésekkel Magyarországon és ahogy a csehszlovák dolgozó nép múlt év februárjában döntő győzelmet aratott ellenségei felett, úgy érle­lődtek meg a szerződés előfeltételei. Ez a szerződés tehát nagy győzelme a szocializmust építő népeknek és súlyos veresége az imperialista frontnak.” A béke erői egyre nagyobbak és hatásukra a há­borús uszítók tábora kénytelen belátni, hogy a dol­gozó nép millióinak akaratával nem szállhatnak szembe. A béke frontján ez a tábor egymásután nyeri meg a csatákat, s a Szovjetunió vezetésével ki fogja vívni a végső győzelmet is.

Next