Falu és Város, 1950. január-június (4. évfolyam, 1-12. szám)
1950-01-01 / 1. szám
2 FALU és VASJOS Az országgyűlés elfogadta a belügyi tárca 1950. évi költségvetését Elismeréssel emlékeztek meg a szónokok a közigazgatás fejlődéséről A költségvetési vita valamikor arra szolgált, hogy az urak parlamentje ékes szónoklatokban dicsérhesse az úri rend egyik legfőbb támaszát, a kormányt és vele együtt a dolgozók elnyomását, kizsákmányolását megvalósító, államgépezetet. Jó alkalom volt arra, hogy a kormány bizalmat szavaztathasson magának s ezt az országgyűlésben fecsegő grófok, gyárosok, nagybirtokosok és egyéb kizsákmányolók hadától minden esetben meg is kapta. A népi demokráciában a költségvetési vita során a dolgozók képviselői a nép többségének nevében megbírálják a minisztertanács és az egyes minisztériumok előző évi munkáját és a költségvetés megtárgyalásakor megjelölik azokat a feladatokat, melyeket a dolgozók munkájával előteremtett pénz felhasználásával a dolgozók érdekében meg kell oldani a következő költségvetési évfolyamán. Zöld Sándor államtitkár előadói beszédében rámutatott arra, hogy a közigazgatás az 1949. év folyamán nem lebecsülendő fejlődésen ment keresztül úgy munkamódszereiben, mint az apparátusban dolgozóknak a demokráciához való viszonya szempontjából. Ennek magyarázatául szolgál az a körülmény, hogy az év folyamain jelentős számú munkás és dolgozó paraszt került az apparátusba, akikkel vállvetve dolgozott a múlt rendszertől átvett alsóbb beosztású közigazgatási dolgozók nagy többsége is. Ez a körülmény és az a tény, hogy elkészült az új ügybeosztás, mely a gyakorlatban bevált, valamint az, hogy a közigazgatás új normállétszáma megállapításra került, áttekinthetőbbé, a dolgozók által is ellenőrizhetőbbé és sok vonatkozásban egyszerűbbé tette a közigazgatás munkáját s ezzel kialakult a tanácsrendszerre való áttérés néhány előfeltétele. Az önkormányzatok költségvetésével kapcsolatban kiemelte, hogy azoknak előkészítő munkálatai során a dolgozók részéről nagy érdeklődés nyilvánult meg. Számtalan községben és városban a lakosság élénk érdeklődéssel kísérte a költségvetés előkészületeit, kisgyűléseken és más összejöveteleken szempontokat vetettek fel és javaslatokat tettek. A dolgozó tömegek érdeklődésének megnyilvánulása e fontos munka iránt, valamint az, hogya költségvetés szerinti gazdálkodás összes előfeltételei fennállanak, alapot nyújt arra, hogy a belügyi igazgatás szervei tovább javíthatják munkájukat és megszüntethetik azokat a hiányosságokat, amelyek 1949-ben még megmutatkoztak. Hangsúlyozta az előadó, hogy a belügyi tárca költségvetésében is érvényesül az állami költségvetés keretén belül az a szempont, hogy a kiadások ott jelentkezzenek, ahol a feladatok megnyilvánulnak. Ennek az elvnek következtében a helyi szervek a költségvetésében nyertek előirányzást az egészségvédelmi szolgálat, az önkormányzati kórházak, és a szociális otthonok öszszes kiadásai, továbbá a járási a Magyar Dolgozók Pártja nevében foglalkozott a belügyi tárca költségvetésével. „Olyan államigazgatásra van szükségünk — mondotta — amely nem szakad el a néptől, a néppel együtt és annak segítségével végzi az államigazgatás nagy munkáját. Rendeleteinknek és hivatalos közleményeinknek olyanoknak kelllenniök, amelyeket a nép egyszerű fiai könnyen megértenek. . A tőkések államának fő funkciójaa kizsákmányolás biztosítása, a kizsákmányoltak fékentartása és elnyomása volt. Az államigazgatás is, mint az államhatalom végrehajtó szerve, a tőkés állam érdekeinek volt alárendelve. Ma már elmondhatjuk, hogy államigazgatásunk — a két évvel ezelőtti állapotokat is alapulvéve — lényegesen megváltozott a nép érdekeinek megfelelően. Beszédének további részében keztüdő-, nemibeteg és trachomagondozó intézetek, az általános iskolák, a járási mérnökök, az adóhivatalok, valamint a tűzrendészet működési kiadásai. Előadói beszédénekbefejező részében Zöld államtitkár foglalkozott a rendőrség és az Államvédelmi Hatóság költségvetésével kapcsolatos kérdésekkel, kiemelve, hogy az imperialisták egyre fokozódó gyűlölettel tevékenykednek a Szovjetunió és a népi demokratikus országok , így hazánk ellen is. A kémek, szabotőrök, az imperialista ügynökök elleni harc fokozott követelményeket állít dolgozó népünk és a belső rendet biztosító szervek elé. Külön kihangsúlyozta Kádár János belügyminiszternek a rendőrtörzstiszti tanfolyam záróünnepélyén mondott szavait: „azt akarjuk, hogy a rendőrtestület tagjai aközrendészeti feladatok kielégítő megoldásán kívül alkalmasak legyenek arra is, hogy tanácsokkal, útmuta- tásokkal segítsék a dolgozó népet ügyes-bajos dolgainak elintézésében." Gál elvtárs az államigazgatás személyi kérdéseivel foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy „az államigazgatás apparátusába új emberek kerülnek, a régiek közül azok, akik a nép ellenségei voltak, már nagyrészt kikerültek. Az ellenség igyekszik zavart kelteni a régi tisztviselők soraiban, azzal a rémhírrel, hogy ők is előbb-utóbb kiesnek az államigazgatásból. Ez teljesen helytelen és hibás álláspont, s rávall az ellenség módszereire. Azokat a tisztviselőket és funkcionáriusokat, akik a dolgozó nép érdekeit szolgálják, és jól végezve munkájukat elősegítik népi demokráciánk fej- lesztését, megbecsüljük, mert elvünk az, hogy a jutalmat mindenkinek elvégzett munkája után biztosítani kell, sőt ezeket a tisztviselőket elő is kell léptetni. . . . Nezvál Ferenc fővárosi tanácsnok