Falusi Gazda, 1866. január-június (6. évfolyam 1. félév, 1-26. szám)

1866-05-23 / 21. szám

162 násokra utalunk; a megélhetés bizonytalansága, az élet föntartása s az első szükségletek beszerzésének fáradalmai, az elemekkeli folyton küzdelem napról napra megapasztja a törzsek népességét; mig a föld­­ipar szentesitette társadalmi együ­ttlét kényelmeiben a leghatalmasabb tényezőjét látjuk a népesség szaporo­dásának is. Bátran kimondhatjuk tehát, hogy a földipar nem­csak hogy alapját vetette meg a társadalmi jólétnek és szellemi művelődésnek, hanem az még mai napig is a művelt polgári társadalom létének föltétele. A fejedelmi palotáktól kezdve az utolsó pár kunyhójáig minden honpolgár reménye a földiparos verejtékén összpontosul, s ha netalán a megpróbálta­tás nehéz napjai olykor a társadalmat végveszél­lyel fenyegetik, mindegyik a földiparosra függeszti sóvár szemeit, arra veti utolsó reménye horgonyát. Hogy mily szerepre van hivatva különösen nem­zeti államéletünkben a földipar, s mint képes megfelelni ezen hivatásának ? milyen segédeszközök állanak ren­delkezésükre földiparosainknak? melyek azon akadá­lyok, melyek földiparunk fölvirágzását gátolják? ezek azon kérdések, melyeket lapunk folyamában tüzetesen elemezés alá venni jelen czikksorozat feladatául tűztük. Farkas Mihály­ beváltását az összes adózók milliója garantirázná, a beváltás pedig 20 vagy több év alatt befizetendő rész­letes pótadózások utján eszközöltetnék. Egy szóval ezáltal segitve lenne a kormányon, segitve volna a népen ! Egyébként, kik tervünkkel ellenkeznek, ajánlja­nak fel jobb és könnyebb expedienst, s mi szivesen meghajlunk a győztesek fegyverei előtt! B. Nyáry Gyula: Hogy lehetne a nép s név szerint a föl­­dmi­ve­lók pénztelenségén segíteni? Hogy az ipar és kereskedés átalában pang, azt tudja és érzi mindenki. Hogy a földmivelő osztály már­is féligmeddig tönkre jutott, azt érzik az iparosok, kereskedők s ész­lelhetik az adóbehajtók. Bizony pedig, ha mielőbb segedelem nem érke­zik, tönkre megy e szegény haza anyagi jóléte, mert a közjólét lehetősége, legkivált a földbirtokosok és mivelők jólétéről feltételeztetik. Mellőzvén itt minden további fejtegetést, sietünk jelen czikkünk homlokzatára kitűzött kérdés fejtege­tésébe fogni, s opportunitás tekintetéből elhallgatva a pénzkrízis indokait, csakis a bajnak gyógymódjá­ról fogunk röviden értekezni, röviden pedig azért, hogy sorainkat mindenki elolvassa. Tervünk nyitánya az, miszerint az egyenes adók egy évi öszlete az illetékes helyen előleg és pontosan felszámittatván, ennek név szerinti értékén belül a ma­gas kormány kényszerértékkel (Zwangskurs) ellátott papírpénzjegyeket bocsáj­tana forgalomba, mely finan­­tialis operatio bizonyos okok miatt a jövő évben is­­métlendő volna. Ezen két év alatt senki egyenes adót nem fizetne, hanem a helyett adóságait törlesztené s földbirtokát instruálná. Kérdheti azonban valaki, váljon hol volna e ki­­bocsájtandó papírpénznek a garantiája, s váljon mi­kép és mely időközökben volnának ezek beváltandók? A felelet rövid s igen egyszerű! Az érdekelt kényszerjegyek értékét s ezeknek A komlómivelésről. (Folytatás.) II. A komló ültetése. Ha a földet az említett módon már elkészítettük, akkor az ültetéshez lehet fogni. Ez kétfélekép történ­hetik, u. m. vagy négyszögbe vagy ötszögbe. A négy­szögbe ültetést sokan czélszerübbnek tartják, mint­hogy igy a jég és nap sugarai szabadabban érik a növényeket s a felkötözés is könnyebben esik meg ellenben az ötszögbe ültetést inkább a hegyoldalakra ajánlják, a­hol vízmosásoktól lehet tartani. Mi a komló­ növényeknek egymástóli távolságát illeti, erre nézve nemcsak a talaj minősége, hanem a a komlófaja is sokat határoz. Azelőtt szokásban volt a növényeket egymástól 4 láb távolságra ültetni, mi­vel az hitték, hogy ha egy bizonyos területen több komlónövény van, a termés is nagyobb, újabb időben azonban meggyőződtek, hogy ha 5—6 lábnyi távol­ságra ültetnék, a termés semmivel sem keresbedik, sőt még inkább jobb minőségű lesz és drágábban fize­tik, ezenfelül kevesebb karóra és mivelési költségre van szükség, mely oly helyeken, hol a komló­ termesz­tése nagyban fizetik, igen nagy nyereség , és ez okból az ujabbi ültetéseket rendesen 5 — 6 láb távolságra teszik. A növények helyét lánczczal vagy zsineggel mérjük ki, és oda, hova a növénynek jönni kell, egy kis karót ütünk. Az ilyen kiméregetéseknél sok időt nyerhetünk azáltal, de biztosabban is dolgozunk, ha a használandó zsinegen minden 5 — 6 lábnyira, a sze­rint t. i., a mily távolságra akarunk ültetni, — egy csomót kötünk, minthogy igy a helyek kijelölése, illető­leg a kis czövekek ledugdosása sokkal gyorsabban történhetik, mint ha öllel vagy épen lépésekkel mére­getünk, mely utóbbi beosztási mód ott, hol valamit pontossággal akarunk végrehajtani, egészen elvetendő, annyival is inkább, minthogy az egyenetlen beosztás a későbbi rendszeres megmivelhetésre igen káros be­folyásai van, főkép oly növénynél, mint a komló, mely­nek éveken át eg­y helyen kell maradni. Az elültetendő növények megválasztása nagy óvatosságot igényel, minthogy ettől függ leginkább a termés mennyisége, de minősége is. A különböző komlófajták közül legelterjedtebben mivelik az au­­schai vagy­is zöld komlót, ennek indái sötét­ zöldek tobozai pedig világos-sárgák, inkább fehérek, és a piros vagy­is sanzi komlót, ennek indái pirosak, tobozai hosszúkásak; későbben érik mint a zöld komló.

Next