Falusi Gazda, 1866. július-december (6. évfolyam 2. félév, 1-26. szám)
1866-11-21 / 21. szám
azon tájakon, hol a maszlagos nadragulya gyakrabban előfordul, nemcsak a szülök, hanem a néptanítók is kötelességüknek ismerjék az ifjú nemzedéket ezen veszélyes növénnyel megismertetni s annak mérges tulajdonságait szomorú példák gyakoribb elbeszélése által különösen emlékezetükben megörökiteni. Gyomorgyuladás, hányás, csilapíthatlan szomj, a gőg görcsös szorongatása, rendkívüli nagy főfájás, szédülés, álomkor, reszketés, tébolyodás és elvégre a halál következményei a bogyók vigyázatlan élvezetének; a mérgezés következtében elhaltak hullái gyorsan felbomlásnak indulnak, arczuk, valamint egész testükön feketekék foltok támadnak; száj-, orr- és fülekből véres tajték vagy véres víz ömlik ki stb. Ezen mérgezési jelenségek beálltával azonnal a szükséges ellenszerek alkalmazásáról kell gondoskodni, s ide tartoznak a hányborkó (Tartarus emeticus), melyet vizben felolvasztva, addig kell beadni, mig folytonos hányás által a méreg a gyomorból kitakarittatik, ezenkívül még a jó erős fekete kávé, nemkülönben a mákony (opium), erős eczet vagy czitromsav is ellenszerül használ. De a milyen veszélyes méreg a maszlagos nadragulya nagyobb adagokban, s mily szomorú következményeket idéz elő annak vigyázatlan élvezete, ép oly rendkívüli hatással működik az felhigitott parányi (hasonszenvi) adagokban és pedig a legveszélyesebb forró betegségekben, melyek közül elég legyen itt az évenkint annyira gyilkoló s az ifjú nemzedéket tizedelő vörheny (Scarlát), forró köles himlő (Friesel), nemkülönben a gyermekágyi lázra utalnunk, ezen szer időszerű és helyes alkalmazása mellett már számtalan kisded és anya menekült meg a kérlelhetlen halál torkából. Fönnebbieken kivül mindennemű agyvelőbajokban, igy az agyvelőgyuladás és agyvizkór, szintúgy agyvértolulásokban, melyek rendkívüli forróság, kábultság és félrebeszélésekkel jelenkeznek, az egyedüli szer, mely biztos sikerrel használ. De továbbá a gyuladásos orbánczos, gyuladással járó szemdaganatokban, sőt a fekete hályogban hatása rendkívüli ; azonképen a szélhüdés előjelei, sőt magában a szélhüdésben is, kivált ha az kövérűség következménye, reményen felül menti meg a szenvedőt. Hasonszenvi használatra füvét, különösen pedig szárleveleit és gyökerét teljes virágzása előtt (május, junius) kell szedni s ugyanannyi borszesszel felöntve essentiává alakítani ; ezután pedig tisztított borszeszben 30 üvegcsén át a szokott hasonszenvi módon hígítani (dilitálni). A nadragulyának szintén egyik honi faja 2) az altató nadragulya(Atropa Meandragora,ném. Alraun), vidékenkint álomhozó fűnek is nevezik. Tartós, orsóforma vastag gyökere 2—3 láb mélyen lehal a földbe, vége rendszerint két vagy három ágra oszlik ; közvetlen gyökeréből fejlődnek nagy, majdnem egy lábnyi hosszú, 4—5 ujjnyi széles levelei, s ezek közül bújnak ki egy virágú tőkocsányai, szennyes fehér, vörhenyes virágai tavasz kezdetével nyílnak, nagy, dióforma húsos bogyóját nyár utolján érleli. Az egész növény különösen üde, zöld korában erős, kábító, undorító szagu; ezért a régibb gyógyászatban sebészeti műtételeknél mint altató és fájdalomtompító szer volt alkalmazásban*); némelyek (Boerhave) görvélyes daganatokban, mások ismét köszvény ellen ajánlották. Legnagyobb tekintélyre vergődött azonban a középkor babonás századaiban ; vastag, húsos gyökere, kivált ha alsó része kétfelé ágazott, sokszor emberalakot mutatott, (hogy itt-ott a kés is sokat segített ezen alak létrehozására, tagadhatlan), ezért már a persáktól embernövénynek (merdungiah) neveztetett. Sz. Hidegardis kétségen kivül helyezte, hogy ugyanazon földből származott, melyből az Isten ősapánkat teremtette (ez absolute igaz lehet), és ezért az ördög kisérteteinek is nagy mértékben van kitéve. Mások ismét azt mesélték, hogy csak az ember közvetlen befolyása következtében terem, s ezért csupán akasztófa alatt található, miért is akasztófa emberkének nevezték. Kiásása szintoly fáradságos és veszélyes, mint kívánatos és szerencsehozó volt bizlalása. Flavius József ama hires történetíró meséli, hogy azok előtt, kik ássák, egyszerre eltűnik, miért is bizonyos folyadékkal kell előbb megöntözni, ezután pedig hogy el ne szökhessék, távolról körülárkolni ; miután azonban a mandragóragyökérnek emberi élet is tulajdoníttatott, kiásása szintoly gyilkosság volt, mint bármely emberölés, de ásás közben annyira is sikoltott, hogy az embereknek füleiket be kelle vala dugni; jaj pedig annak, ki utoljára felszakitani merte, ez okvetlenül szörnyet halt; ezért is, minekutána a földet körülötte eltávolították, gyökerét egy fekete kutya farkához kötötték, mely midőn kihúzta, rögtön meg is döglött! Hiában, bármily fáradalmak és veszélyekkel járt is a mandragora szedése, rendkívüli szerencse várt biztalójára, mert ha időről időre kis babáját borban megfürösztötte s fehér ingbe felöltöztette, azzal kincseit megkettöztette stb.; ez vala oka rendkívüli magas árának is, miután nem ritkán egy ilyen mandragórababáért 50, sőt 60 tallért is megadtak. Elég legyen itt ennyi az ó- és középkori balhiedelem és babona ecsetelésére. Szőleink adója. Hogy az adónak hányféle neme lett az absolut kormányforma alatt hazánkra ráróva, és minő mennyiségben vitte el tőlünk jólétünknek alapját, vagyonunkat, nem szükség mondani, ismeri ezt boldog boldogtalan, úr és szegény, ismeri azt hazánk minden lakója, hisz a közös bajban — közösen osztozunk. Vajha felviradna egyszer már nekünk is! vajha a közös szenvedést mihamarább egy közös öröm váltaná fel! Hogy nyomasztó helyzetünk némileg enyhittessék, a magas kormány és a haza nagyjai kezet fogva egymással, erélyes akarattal, tettel és nem szóval *) Innen a régiek azon közmondása is mandragoram bibere. Szerte.