Falusi Gazda, 1867. január-június (7. évfolyam 1. félév, 1-12. szám)
1867-06-30 / 12. szám
134 gazdászat, közügy, vagy az emberiség bármi hasznos érdekeiért tehetségükhöz képest cselekedni fognak. Úgy tekintsük gazdászatunkat, mint egy terjedelmes méhköpüt, melybe százezrek parányi áldozata öszpontosul; osszuk meg a nép millióival gazdászati alapos nézeteinket, s egy oly erős testületet fogunk képezni, mely nemcsak a belhoni szakképzésnek irányadója leend, hanem innentova Európa bármelyik e nembeli iparos népével mérkőzni fog. — Ébredeznünk kell, buzdítsuk gyöngébbjeinket, okulva tanítsunk; ez a korszellem igénye. — Ha gazdászatunk okszerű kezelésmódja iránt kölcsönös eszméket cserélünk, kétségkívül dús sikert várhatunk. Termelésünk csakhamar tökéletesbül, a hangyaszorgalom szakmánk iránti alapos fogalommal együtt szűk köréből előtörni fog, minek termésetes következése a milliók által várt jólét; igy felépülend a magyar nemzet gazdászatának szellemi és anyagi tárháza, honnan önszorgalmunk és férfias kitartásunk áldását várhatjuk s élvezni fogjuk!! Végszavaim szaklapunk ügyében határozottan a t. kiadóhoz lesznek intézve; igyekeznie kell, hogy a ,,Fal. Gazda“ ismét hetilappá alakuljon, hiszen jószándékát, életrevaló vállalkozási törekvését eddig sem lehetett kétségbe vonni, tehát csakis nagy gazdaközönségétől függ, erélyes fellépésével az előfizetők számát fokozni, oly módon, hogy kiadó jelen korlátolt helyzetéből kibontakozva, lapját hetenkint minél nagyobb kiterjedésben juttathassa olvasóközönsége elé. Hogy jóakaró tanácsunkkal mily közvetítőket vegyünk igénybe, röviden jelezni fogom. A csüggedetlen kitartású s minden jóczélu áldozatra kész középosztályban ez időszerint előfizetőket egyátalán nem számlálhatunk, hazánk alkotmányának visszahelyezése és egyéb fontos politikai teendőkkel annyira halmozva lévén, mikép egyéb teendőkre idejét és hatáskörét kiterjeszteni nem képes. A közel ötvenre terjedő vidéki gazdasági egyletektől szinte nem várhatunk előfizetést, mivel felmerült újabb mozgalmaink folytán, egyet— kettőt kivéve, azok is szünetelnek. Előfizetők nyerése tekintetéből forduljunk tehát először is a lelkészek és községi elöljárókhoz, legnagyobb befolyást gyakorolván népünkre, kik még mindig messze hátramaradtak gazdászatuk tökéletesítésétől, főleg lelkészeink buzdítása igen sokat lendítene a „Fal. Gazda“ és gazdászatunk ügyének előmenetelén. Másodszor, feltéve, hogy eddigelő „Falusi Gazdánk“ csak 500 előfizetőt számlált, ha mindenki maga mellé csak egy előfizetőt sorakoztat, a lap rögtön megjelenhet hetenkint, amely feltevés pedig legcsekélyebb erőfeszítés vagy áldozatba se kerülne; én részemről két új előfizető sorakozását ígérem. Harmadszor, használja fel minden ügy rokon befolyását megyéink fő- és alispánainál, s úgy hiszem, az akarat csakhamar tetté válik; ments Isten valami parancsszerű felsőbb rendelet visszás hatásától! de a néphez intézett bizalmas szó meghozná a kellő sikert. Végül negyedszer, idő- és alkalomszerüleg a „Fal. Gazda“ közönségének testületileg kellene járulni a földmivelési miniszterhez, hogy a szakközlönyöket átalán, különösebben népünk jólétét sokoldalúlag előmozdító „Fal. Gazdát“ pártolása alá venni, s jövőjét biztosítani kegyeskednék. Őszinte szavaim a „Fal. Gazda“ ügyében idáig terjednek, s legméltóbb jutalma lenne, ha el nem siketelve visszhangra találandnak azon tekintélyes honfiak előtt, kik az őszinte szót nemcsak kihallgatni türelmesek, hanem nemzetgazdászatunk fejlesztésének hatalmas Briariusai lévén, minden közügyért kiejtett szónak nyomatékot, sőt érvényt is képesek eszközölni. E helyütt másokat nem is lehet értenünk, mint Magyarország földbirtokosait, kik magas hivatásuknál fogva gazdászatunk felvirágzását legforróbban óhajtják, mely e buzgó törekvésüket kétségkívül egy szakismereteket terjesztő közlöny pártolásával érhetik csak el; végelemzésben tehát rendületlen akarniok kell, hogy az ige megtestesüljön! Most már azon nyugodt önérzettel teszem le tollamat, mikép ügyünk érdekében egyeseket mint testületeket cselekvésre ösztönöztem, a bölcs mondásakint: ,,a maga idején és helyén ejtett szó gyakran mérkőzik California arany halmazaival.1 — Ily értelemben vegye szerkesztő barátom őszinte szavaimat, ha lendítendünk a „Fal. Gazda“ ügyén, reánk kellő vigaszt nyújt ezen népies magyar szójárás: „ki annyit tesz, mennyit tenni képes, megvetést nem érdemel.“ ** *Tisztelt szaktárs! Letenyey Lajos. „Falusi Gazdánk“ iránt tanúsított nemes indulatáért fogadja ügyünk nevében őszinte köszönetünket. Vajha átlengené őszinte szava hazánk t. gazdaközönségét s magáévá tenné haladásra szánt törekvéseinket ! Ami bennünket illet, mi már is megtettük a közkivánalom kielégítése felé haladó lépéseket, háromszor jelenvén meg ezentulra lapunk havonkint. Hogy pedig hetilappá alakuljon, egyedül a t. gazda közönség méltánylatától függ. Mikép és minő mérvben fog az nyilatkozni? most még a jövő titka. — Jobb és szebb jövő reményében fogadja baráti kézszoritásomat. Jeskó Gusztáv, szerkesztő. A szarvasmarha hizlalásáról. A marhák hizlalása egyike a leghasznosabb s jövedelmezőbb gazdászati üzleteknek, melyet alig tudunk eléggé t. gazdatársaink figyelmébe ajánlani. . Sok helyen a legeltető, más helyen a göbölyszerű hizlalás van gyakorlatban csak az a baj az elsőnél, miszerint ezek között nagyon ritkán láthatni igazi hízott jószágot, s mindaddig, míg az átalános istállózási rendszer nálunk is csak a kivándók sorát fogja gyarapítani, s míg ennek megfelelőleg a tagosítás mindenütt életbe nem lép, a tökéletes hizlalásról, és jól meghízott állatokról szólani sem lehet. A hizlalásnak tehát egyik leglényegesebb alapfeltétele, az istállózás.