Falusi Gazda, 1867. január-június (7. évfolyam 1. félév, 1-12. szám)

1867-06-30 / 12. szám

Hetedik évfolyam. 12­­87 Pest, június 30-én 1867. KERTIPAR ÉS GAZDASÁG KÖZLÖNYE, TÖBB SZAKÉRTŐ KÖZREMŰKÖDÉSE MELLETT Megjelenik minden hó 15-ik és 30-ik napján más­­t fel nagy negyedrét ivén, a szükséges ábrákkal­­ fölvilágosítva. Előfizetési föltételek : Egész évre................................................4 ft. Félévre.....................................................2 ft. Negyedévre...........................................1 ft. szerkeszti JESKÓ GUSZTÁV. Kiadóí-tulajdonos HECKENAST GUSZTÁV. Minden a lap szellemi részét érdeklő köz­lemények és levelezések a szerkesztőség­hez, zöldfa-utcza 25. szám alá, az előfizetési pénzek pedig a kiadó-hivatalhoz (egye­­tem-utcza 4-ik szám­a.) czimezve kéretnek beküldetni. Őszinte szó a „Falusi Gazda" ügyében. Tized éve múlt már e szaklap keletkezésének*), s gazdászatunk fokozatos emelkedésével ma már mintegy életszükséggé vált egynél több gazdászati közlöny működése. Ki a „Falusi Gazda“ szövegét figyelemmel olvassa, bizonyítékát észlelte annak, mi­kép számos ügybarát sorakozott szellemi gyüldésébe, magány- és közgazdászai nézeteit megosztandó, szer­kesztő és kiadó részéről legjobb igyekezet, önzéstelen áldozatkészség sohasem hiányoztak e lapok gyámo­­litása körül. — Fájdalom, egyesek kiskörű, de legne­mesebb törekvése a nagy­gazda-közönség részvét­­hiányán megsemmisül! Ennek következtében a ,,Fal. Gazda“ jövője folyvást ingatag alapon nyugszik, sőt megszűnvén hetilap lenni, megjelenése havonkint két­­szerre szorittatott. — Magyarhon földterületén bizo­nyosan a nép háromnegyed része közvetve vagy köz­vetlen gazdasági üzlettel foglalkozik, e szerint az üzlettőke több száz millió pénzértéket képvisel, oly jelentékeny összeg, mely túlbecslés nélkül a nemzet ki­­aknázhatlan kincsforrásának tekinthető , s mégis egyet­len szaklappal beérjük, holott civilizált szomszédaink halászat, méhészet, lyukászat, nyulászat stb. jelenték­telen tőkét igénylő üzleteik külön szaklappal dicse­kednek, sőt virágzó állapotban magukat fenntartani is képesek. A „Fal. Gazda“ nem csupán szellemi fejle­ményeinket képviseli, hanem anyagi érdekeinket is előmozdítva, a gyakorlati fogások és újabb felfedezé­seknek időnkint tágasabb tért nyit; továbbá, ha gazdászatunk terén szembetűnő mozgalmat, ipart, ha­ladást nem észlelnénk, ha külföldnek hazai gazdásza­­tunkra irányzott figyelme biztosabb kereskedési len­dületet nem ígérne; ha újabban gazdászatunk függő­ben lévő életkérdéseit földmivelési miniszterünk által szerencsésen megoldani reményem hiányzanék, akkor a „Fal. Gazda“ mint termelési népkalauz szükséges­ségéről mindenkorra lemondani kénytelenittetnénk. *) Füzetekben 1855-ik évben indult meg. De figyelembe kell venni azon nagy horderejű körül­ményt is, mikép nélkülözhetlen feltétel gazdászatunk gyakorlati előmenetelével szellemileg is lépést tartani, mit elhanyagolván, utódaink méltó megrovására pi­rulva kellene még csak gondolni is, kik majdan észlelvén mostani helyzetünk sürgős követelményeit, vétkes hanyagságunk felett boszantó visszaemlékezést tehetnének. Üdvözlöm a „Fal. Gazda“ újabb szerkesztőjét határozott fellépéséért, mint az ügynek avatott baj­noka, eszélyesen belátta a kiáltó szükséget, mely ter­melésünk látkörén felmerül, ismét alkalom nyílik szakmánk érdekében hasznos társalgást kezdeni, a gazdászat köréből újabb eszméket pengetni, ily szel­lemi észlelődés nem tévesztheti hatását a cselekvés terén sem. T. ügybarátom! igyekezzék varázstapintatával a szunnyadók üterét felvillanyozni, tán sikerülend-buz­­dító közleményeivel jelesebb gazdáink közreműködé­sét kiérdemelni, sőt 10—20, vagy félszázados tapasz­talataikat is kizsákmányolni, kik a földmivelés talizmánját önmagukban rejtegetik. Lépjenek le az előítélet és rögeszmék teréről, os­szák meg gyakor­lati nézeteiket édes mindnyájunkkal, hiszen ha baráti körben nem átalják elmondani szakértelmüket és ta­pasztalatukat, szerénytelenség, sőt álszemérem volna azt e lapok tudnivágyó közönségétől hidegen meg­tagadni! Igaz, magyar ember néha azt szokta mondani : „Eszem,et pénzért nem adom ; tapasztalataim megfizet­­hetlenek; hírnevemet újságba ne kürtöljék11 ; — Így tehát magas pályajutalmak vagy egyéb díjazások sem volnának képesek imer indolentiát elfojtani? Ám van egy magasabb irányú jellemvonása keleti fajunk­nak, mit ha okkal-móddal felkelteni sikerül, minden áldozatra kész; mondjad csak ügyrokonainknak: „be­csületért, barátságért, vagy szép szóért tenni kell — /“

Next