Falusi Gazda, 1867. január-június (7. évfolyam 1. félév, 1-12. szám)
1867-06-30 / 12. szám
Hetedik évfolyam. 1287 Pest, június 30-én 1867. KERTIPAR ÉS GAZDASÁG KÖZLÖNYE, TÖBB SZAKÉRTŐ KÖZREMŰKÖDÉSE MELLETT Megjelenik minden hó 15-ik és 30-ik napján mást fel nagy negyedrét ivén, a szükséges ábrákkal fölvilágosítva. Előfizetési föltételek : Egész évre................................................4 ft. Félévre.....................................................2 ft. Negyedévre...........................................1 ft. szerkeszti JESKÓ GUSZTÁV. Kiadóí-tulajdonos HECKENAST GUSZTÁV. Minden a lap szellemi részét érdeklő közlemények és levelezések a szerkesztőséghez, zöldfa-utcza 25. szám alá, az előfizetési pénzek pedig a kiadó-hivatalhoz (egyetem-utcza 4-ik száma.) czimezve kéretnek beküldetni. Őszinte szó a „Falusi Gazda" ügyében. Tized éve múlt már e szaklap keletkezésének*), s gazdászatunk fokozatos emelkedésével ma már mintegy életszükséggé vált egynél több gazdászati közlöny működése. Ki a „Falusi Gazda“ szövegét figyelemmel olvassa, bizonyítékát észlelte annak, mikép számos ügybarát sorakozott szellemi gyüldésébe, magány- és közgazdászai nézeteit megosztandó, szerkesztő és kiadó részéről legjobb igyekezet, önzéstelen áldozatkészség sohasem hiányoztak e lapok gyámolitása körül. — Fájdalom, egyesek kiskörű, de legnemesebb törekvése a nagygazda-közönség részvéthiányán megsemmisül! Ennek következtében a ,,Fal. Gazda“ jövője folyvást ingatag alapon nyugszik, sőt megszűnvén hetilap lenni, megjelenése havonkint kétszerre szorittatott. — Magyarhon földterületén bizonyosan a nép háromnegyed része közvetve vagy közvetlen gazdasági üzlettel foglalkozik, e szerint az üzlettőke több száz millió pénzértéket képvisel, oly jelentékeny összeg, mely túlbecslés nélkül a nemzet kiaknázhatlan kincsforrásának tekinthető , s mégis egyetlen szaklappal beérjük, holott civilizált szomszédaink halászat, méhészet, lyukászat, nyulászat stb. jelentéktelen tőkét igénylő üzleteik külön szaklappal dicsekednek, sőt virágzó állapotban magukat fenntartani is képesek. A „Fal. Gazda“ nem csupán szellemi fejleményeinket képviseli, hanem anyagi érdekeinket is előmozdítva, a gyakorlati fogások és újabb felfedezéseknek időnkint tágasabb tért nyit; továbbá, ha gazdászatunk terén szembetűnő mozgalmat, ipart, haladást nem észlelnénk, ha külföldnek hazai gazdászatunkra irányzott figyelme biztosabb kereskedési lendületet nem ígérne; ha újabban gazdászatunk függőben lévő életkérdéseit földmivelési miniszterünk által szerencsésen megoldani reményem hiányzanék, akkor a „Fal. Gazda“ mint termelési népkalauz szükségességéről mindenkorra lemondani kénytelenittetnénk. *) Füzetekben 1855-ik évben indult meg. De figyelembe kell venni azon nagy horderejű körülményt is, mikép nélkülözhetlen feltétel gazdászatunk gyakorlati előmenetelével szellemileg is lépést tartani, mit elhanyagolván, utódaink méltó megrovására pirulva kellene még csak gondolni is, kik majdan észlelvén mostani helyzetünk sürgős követelményeit, vétkes hanyagságunk felett boszantó visszaemlékezést tehetnének. Üdvözlöm a „Fal. Gazda“ újabb szerkesztőjét határozott fellépéséért, mint az ügynek avatott bajnoka, eszélyesen belátta a kiáltó szükséget, mely termelésünk látkörén felmerül, ismét alkalom nyílik szakmánk érdekében hasznos társalgást kezdeni, a gazdászat köréből újabb eszméket pengetni, ily szellemi észlelődés nem tévesztheti hatását a cselekvés terén sem. T. ügybarátom! igyekezzék varázstapintatával a szunnyadók üterét felvillanyozni, tán sikerülend-buzdító közleményeivel jelesebb gazdáink közreműködését kiérdemelni, sőt 10—20, vagy félszázados tapasztalataikat is kizsákmányolni, kik a földmivelés talizmánját önmagukban rejtegetik. Lépjenek le az előítélet és rögeszmék teréről, osszák meg gyakorlati nézeteiket édes mindnyájunkkal, hiszen ha baráti körben nem átalják elmondani szakértelmüket és tapasztalatukat, szerénytelenség, sőt álszemérem volna azt e lapok tudnivágyó közönségétől hidegen megtagadni! Igaz, magyar ember néha azt szokta mondani : „Eszem,et pénzért nem adom ; tapasztalataim megfizethetlenek; hírnevemet újságba ne kürtöljék11 ; — Így tehát magas pályajutalmak vagy egyéb díjazások sem volnának képesek imer indolentiát elfojtani? Ám van egy magasabb irányú jellemvonása keleti fajunknak, mit ha okkal-móddal felkelteni sikerül, minden áldozatra kész; mondjad csak ügyrokonainknak: „becsületért, barátságért, vagy szép szóért tenni kell — /“