Falvak Dolgozó Népe, 1953 (9. évfolyam, 25-51. szám)

1953-06-23 / 25. szám

7 Három éve gazdálkodunk közösen A szakadát, „Dózsa György" kollektív gazdaság tagjai ünnepre készülnek. 1953 június 25-én lesz a gazdaság megalakulá­sának harmadik évfordulója. Ezt a napot akarják megünnepelni. Az ünnepi előkészületből mindenki ki­veszi a részét. A gazdaság tagjai amel­lett, hogy a mezőn az eddiginél is na­gyobb odaadással és körültekintéssel vég­­zik munkájukat, este, mikor a mezőről hazajönnek, hozzálátnak a falu szépítésé­hez. Külsőleg is ki akarják mutatni, milyen nagy ünnep nekik boldog és bő­séges életük kezdetének harmadik évfor­dulója. Sokan a kapuk elejét takarítják. A nők vörös és nemzetiszínű zászlókat varrnak. Egy csoport a kollektíva, a másik a néptanács székházát díszíti. Nagy a sürgés-forgás a gazdaság építőcsoportjá­­nak tagjai között is. Új istállót építenek, terv szerint csak később, össz felé kellett volna befejezni, de minden erejüket latba vetik, minden lehetőt elkövetnek, hogy az évforduló napjára befejezzék az építést. Az ünnepre való készülődés közepette a gazdaság tagjai visszagondolnak múlt­beli nyomorúságos életükre. Calin Gheorghe, a gazdaság megalaku­lása előtt kuláknál szolgált. Ismerjük az ilyen ember életét, robot hajnaltól éjfélig. Koszt, hogy éhen ne haljon. Fizetés, hogy éppen meztelenül ne járjon. Az is­tállóban is elaludhat, mert semmivel sincs több becsülete a gazda előtt, mint az állatnak. De toporzékoltak is a „hájasok", amikor Calin Gheorghe és a többi szegény dol­gozó földműves megkezdte a kollektív gaz­daság szervezését. Kigyót-békát reá mond­tak a kollektívára. Hogy mit értenek hozzá a „rongyosok", nem látják milyen dimbes-dombos a határ, felborul ott a traktor, s aztán mihez kezdenek ? A ma­­gyaroknak azt próbálták bebeszélni, hogy­ha beállnak a kollektívába a románokkal, azok majd mindennek a javát veszik el és ugyanezt próbálták magyarázni a ro­mánoknak is. De hiába volt minden mesterkedésük, a kommunisták és a falu öntudatosabb dol­gozói nem hallgattak a kizsákmányolókra, hanem bátran és kitartóan folytatták­­ a küzdelmet a közös gazdaság megszerve­zésére. Az agitátorok házról-házra járva magyarázták a dolgozó földműveseknek a kollektív gazdaság felsőbbrendűségét, a traktorral való szántás jelentőségét és a gépekkel való munka jövedelmezőségét. Naponta jelentek meg a község faliújság­ján a román és magyar nyelven írt újság­cikkek, a kerítéseken a jelszavak, ame­lyek leleplezték a kulákokat. 1950 június 25-én felavatták a kollektív gazdaságot. A kulákok új támadáshoz kezdtek. Szász Demeter és Rieman Tom­a befurakodtak a gazdaságba, hogy belülről bomlasszák a rendet és az egységet. Kezdetben sikerült is zűrzavart okozni­­uk, mivel a gazdaság tagjai még tapasz­talatlanok voltak. De nem tartott so­káig a dicsőségük. Már az első télen a pártalapszervezet segítségével hatalmas nevelőmunkát fejtett ki a gazdaság veze­tősége. Politikai tanulóköröket szerveztek, ahol aztán sokat tanultak a kollektivisták. Megtanulták, hogy a jó gazdának vélt kulákok kihasználták az éberség hiányt és ezáltal sok kárt okoztak a gazdaság­nak. Ezután nem sokat gondolkoztak a ta­gok : közgyűlést hívtak össze leleplezték és kizárták a gazdaságból a kulákokat. A gazdaság tagjai nem feledkeztek meg az új tagok beszervezéséről sem. S mi­vel a gazdaság szép eredményket ért el, a m­ég egyénileg gazdálkodókban egyre nagyobb bizalmat keltett a kollektíva. Mind többen kérték felvételüket, úgy, hogy 174-ről rövidesen 230-ra emelkedett a családok száma. A gazdaság állandó erősödése s az újabb eredmények állandóan fokozták a tagok munkakedvét, a becsületesen és jól végzett munkának meg is volt az ered­ménye. Az 1952-es terményosztás élő pél­dája volt annak, hogy a kollektív gazda­ság az egyedüli helyes út a bőséges és boldog élet felé. Voltak például olyanok, mint Gergely János, aki családjával 660 munkanapegységet teljesített és részese­désként 80 mázsa gabonát vitt haza. Azonkívül 3000 kiló szénát és 2000 lejt. Vagy Calin Toma, aki 520 munkanapegy-­séget teljesített és 6700 kiló terményt, 2500 kiló szénát és 1500 lejt kapott. So­rolhatnánk itt még nagyon sokat, akik becsületes munkájukért megkapták a mél­tó részesedést. Tamás Erzsébet varr. Vörös zászlót készit az ünnepélyre. Varr és a kollektiv gazdaságra gondol. Boldog mosoly ül ki az arcára. — Gazdagszik a mi kollektívánk s gazdagszunk mi is külön-külön. Bizto­san az elnök is erről fog beszélni, a 42 tehénről, a 40 lóról, a 38 ökörről, a 450 juhról, a 60 disznóról, a sok tyúkról, há­­zinyúlról és még arról a sok mindenről, amit gazdaságunk a három év alatt szer­zett. Beszélni fog a mi nagy családunk boldog életéről és arról a biztos jövőről, amely előttünk áll. «­­ BALÓ GYULA ] FALVAK DOLGOZÓ NÉPE 1653. június 23., kedd Levelezőénk jelentik a növényápolást munkálatokról A Magyar Autonóm Tartományban lévő pápai kollektivisták versenyezve végzik a növényápolást. A szocialista verseny ered­ményeként június első felében 23 hektár területen elvégezték a burgonya egyszeri kapálását. A jarovizált vetésű burgonyát pedig már kétszer kapálták meg. A kuko­ricánál, cukorrépánál és az egyéb növé­nyeknél is már elvégeztél­ az első kapá­lást. A növényápolási munkálatoknál kitűnt Császár Imre IMSZ-tag, aki napi normá­ját rendszeresen 100—150 százalékkal túlszárnyalja. De jó munkát végeznek az idősebb kollektivisták is, mint például Bende Lajos, Fazekas Ferenc és a többi­ek. A csoportok közötti versenyben Sütő Mihályné csoportja halad az élen, de jó munkát végeznek ez egyes és hármas cso­portok is Karabély Jánosné és Lázár La­josné csoportfelelősökkel az élen. (Len­gyel Károly) ★ Csekefalván már közel száz százalékban elvégezték az első kanálást. Több helyen megkezdték a második kapálást is. Az őszi búza most virágzik, a rozs már elvi­­rágzott. Megkezdték az aratási előkészü­leteket is A növények gyönyörűen fejlőd­nek, az udvarhelyrajoni csekefalvi dolgo­zó parasztoknak minden bizonnyal jó termésük lesz. (MIKLÓS JÁNOS­NÉ). ★ A régenrajoni görgényszentimrei me­zőgazdasági társulás tagjai eddig 96 százalékban végezték el a növények kapá­lását. Többek között megkapáltak 13 hektár kukoricát, 31 hektáron pedig elvé­gezték a kalászosok gyomlálását. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó föld­művesek sem akarnak lemaradni a mun­kálatokkal. Bizonyítják ezt az elért ered­mények, így például megkapáltak 35 hek­tár krumplit, 5 hektár napraforgót, ezen­kívül­­140 hektáron elvégezték a kalászo­sok gyomlálását is. (Kiss Péter). Az aradrajoni Szentleányfalváról írta Veréb Mihály levelezőnk , hogy a kol­lektivisták a kukorica, borsó, bab és az egyéb kerti vetemények egyszeri kapálá­sát elvégezték. Kedves elvtársak, nálunk a kollektív gazdaságban már elvégeztük a cukor- és takarmányrépa másodszori kapálását — számol be P. Kiss László, deltas kollekti­vista levelezőnk. — Levágtunk 15 hektár lucernát, most ennek forgatását, szárítá­sát, betakarítását végezzük. Elvégzése után hozzá fogunk a kukorica és napra­forgó másodszori kapáláshoz A nagyvárad tartományi Szentimre hol­­loktivistei és egyénileg gazdálkodó dolgo­­zó földművesei a kedvező időjárás felhasz­nálásával idejében elvégezték a növény­­ápolási munkákat. A napraforgót, krump­lit, répát, szőlőt, sőt a kukorica nagy ré­­szét is meg­kapalták — jelenti K. Kovács Ferenc levelezőnk. — Kihasználták az esős időt is, dohányt palántáltak és szőlőt kö­töztek. A szőlőhegyen naponta mázsa­­számra szedik a cseresznyét. Már több mint ezer mázsával adtak el a szövetke­zetnek. Az aratási előkészületeket sem hanyagolják el. Az agitációs csoport élén Vasgyuró András politikai felelős áll. ★ Ismerjük meg az új munka-alapszabályzatot ! A munka szervezése és javadalmazása a kollektív gazdaságban „A kollektív gazdaságban minden mun­kát a kollektív gazdaság tagjai szemé­lyesen végeznek, a közgyűlésen jóváha­gyott belső rendszabályzat szerint. Bizo­nyos mezőgazdasági munkák elvégzésére a gazdaságon kívülről csak szakembere­ket, például agronómusokat, vagy más technikusokat lehet alkalmazni. Idény­munkások kivételes esetben alklamazha­­tók, amikor a kollektív gazdaság tagjai teljes munkaerejük latbavetésével sem tud­ják saját erejükből elvégezni a sürgős munkákat. Átmeneti időre az építkezéshez szakmunkások is alkalmazhatók". —­­r­a a kollektív gazdaság minta-alapszabály­zata. A kollektív gazdaságok felvirágzásának, a kollektivisták bőséges életének, jómód­jának legfőbb biztosítéka a tagok szorgal­mas munkája. Pártunk szeretetteljes gon­doskodással veszi körül a kollektív gazda­ságokat, figyelemmel kíséri minden lépé­süket. Állandó útmutatással, irányítással vezeti őket a leghelyesebb útán. Népi de­mokratikus államunk kölcsönt bocsájt a rendelkezésükre, szakembereket, gépeket­­küld segítségükre? válogatott vez.citnag­­vakkal, kiváló fajtájú tenyészállatokkal járul hozzá terméshozamuk növeléséhez, állattenyésztésük fejlődéséhez. Mindez el­engedhetetlenül szükséges a kollektív gaz­daságok megszilárdulásához, gyarapodá­sához. De ez a gondoskodás, támogatás csak akkor vezet sikerre, ha a tagok szor­galmasan, öntudatosan dolgoznak közös gazdaságuk fejlesztéséért, saját jólétük alapjainak a megvetéséért. Ha ők jól dol­goznak, jó termést aratnak, ha nem vég­zik el pontosan a munkájukat, földjeik gyenge termést hoznak. Mindezek figyelembevételével a minta­­alapszabályzat előírja, hogyan kell a kol­lektívában a munkát megszervezni, hogy az sikerre vezessen. A kollektívában a munkaszervezés alapvető formája a ter­melőbrigád. „A vezetőtanács, — írja a minta­alapszabályzat 25. szakasza,­­ a gazdaság tagjaiból állandó jellegű ter­­melőbrigádokat: mezei, állattenyésztő-, szőlőtermesztő-, konyhakertészeti és más brigádokat szervez." Minden mezei brigádnak a vetésforgó minden egyes termelvényéből, táblájából átadják a reáeső földparcellát. A vetés­forgó egész ideje alatt a brigád ugyanazt a földet műveli, ugyanott gondozza az egymásután következő növényeket. A bri­gád megkapja a föld megműveléséhez, vagy az állatok, kertek gondozásához szükséges felszereléseket, igásállatokat, épületeket. A brigád munkáját a brigádos vezeti. Ő osztja ki a munkát a tagok kö­zött s arra kell törekednie, hogy minden­kit a legmegfelelőbb munkára osszon be, hogy felkészültségének, tapasztalatainak, testi erejének megfelelően a legeredmé­nyesebb munkát végezze. A kollektív gazdaságban a munkát ak­­kordrend­szer szerint végzik. Mit jelen­t ez a rendszer ? A föl­dművelésügyi miniszté­rium mindennemű munkára olyan normát állapít meg, amelyet minden becsületesen dolgozó kollektivista teljesíthet, így pél­dául egy hektár föld felszántására, egy hektár kukorica megkapálására, egy hek­tár kender kinyüvésére, egy liter, tej kife­­jésére mind-mind normát állapítnak meg. Ezeket a normákat a kollektív gazdaság közgyűlése a helyi talajviszonyoknak, munkakörülményeknek megfelelően kisebb­­n­agyobb módosításokkal vagy változatla­nul jóváhagyja. A különböző munkálatokat, aszerint, hogy milyen szakképzettséget, tapasztala­tot, testi erőkifejtést kívonnak, munka­ ka­tegóriákba, munka­osztályokba csoporto­sítják. A teljesített munkanormákat átszá­mítják munkanapegységekre, aszerint, hogy az elvégzett munka milyen kategó­riába tartozik. A gyomlálás például köze­pesen nehéz munka,­ ezért a harmadik cso­portba tartozik. A gyomlálás napi normá­ja 3,5 ár. Három és fél ár gyomlálása egy és egynegyed (1,25) munkanapnak felel meg. Ha azonban a kollektivista szorgal­masan dolgozott és 4 árt gyomlált meg egy nap alatt, akkor, már 1,42, tehát majd­nem másfél munkanapot ír be a brigádos a munkakönyvébe. A termés betakarítása után, miután beadták a kvótát és kifizették a munká­latokért a gépállomást, a kollektív gazda­ságban megállapítják, hogy a gazdaság terméséből m­ennyi jut egy-egy munkanap­egységre. A kollektíva tagjai azután a teljesített munkanapegységeik arányában, megkapják a közös termésből az őket megillető részt. Ha a brigád a reábízott földeken lelkiismeretes munkával nagyobb termést ér el, mint a kollektíva tervben megállapított termésátlaga, — vagy adott esetben, mint a kollektíva termésátlaga az illető terménynél — a közgyűlés a jö­vedelem elosztásakor a brigád összes tag­jainak munkanapegységtöbbletet adhat. A brigádoknak annyi százalék munkanap­­egységtöbblet adható, ahány százalékkal túlhaladták a tervelőirányzatot. Ha a termelőbrigád a reábízott földeken, rossz munka következtében a terv-elő­irányzatnál gyengébb termést ért el, a közgyűlés az összes brigádtagok — köz­tük a brigádos — munkanapegységeiből tíz százalékig terjedhető levonást rendel­het el. A kollektív gazdaság tagjai az év folya­mán pénzbeli előleget vehetnek fel, még­pedig a végzett munkájukért járó összeg­nek legfeljebb 50 százalékát. A cséplés idején, miután a kollektíva teljesítette az állam iránti kötelességét, kifizette a gép­állomást és félretette az alapszabályzat­ban előírt tartalékokat, a tagoknak járó terménymennyiség 40 százaléka kioszthat­­ó nyári előlegként. A fennmaradó meny­­nyiséget év végén osztják el. A kollektív gazdaság a dolgozó földmű­vesek közös nagygazdasága. A kollektívá­ban dolgozóknak módjában áll, hogy mun­kájukat nagyüzemi módon, a kisgazda­ságnál sokkal jobban szervezzék meg a gépekkel, a tudomány útmutatása­ szerint gazdálkodva egyre gazdagabb, termést érjenek el és bőséges életet biztosítsanak maguknak. A jövedelem elosztásánál pedig következetesen érvényesül itt a szocialista javadalmazás elve : végzett munkájának mennyisége és minősége szerint részesül minden tag a közös gazdaság jövedelmé­ből. „Májusi eső aranyat ér" — tartja a közmondás, az idén azonban egyes he­lyeken kissé sok hullott ebből az aranyból, így történt ez a sepsirajoni Gidófalván is. El­szaporodott a gyom a földeken, s az esők miatt nehezen ha­ladt a kapálás. Most azonban, hogy kevesebb az eső, szorgalmasan dolgoz­nak a kollektivisták. A mult hét kedd­jén is kora reggel kivonultak a mező­re. Szép, derűs napra virradtak. Enyhe szél fújt a havasok felől s eloszlatta a hajnali párát. A koranyári nap az egész háromszéki medencét beragyog­ta. Fényétől a környező hegyek komor fenyvesei is üde zöld színt öltöttek, a síkság harmatosan hullámzó búzatáb­lái pedig ezüstösen csillogtak A ga­bonavetések közt azonban rikító sárga foltok éktelenkedtek, hivalkodóan szúr­tak szemet. A repce erősen elszaporo­dott a kapásnövények között. — Nyakát kell szegni, különben ő fojtja meg a répát — mondották a kollektivisták s aztán több szó nem esett. Csak a kapák csengése, a poro­­ngó föld omlása hallatszott. Keményen dolgoztak. A kapával egymagával nem tudták elvégezni a munkát, állandóan le kellett hajolniok, kézzel kellett kö­­rülgyomlálniok a töveket. — Nehezen fogjuk teljesíteni a nor­mát — szólalt meg az egyik. — No-no, az nemcsak a repcétől függ Elsősorban tőlünk, — válaszol­ták mások. A brigádos nem szólt bele, csak lopva pillantott a már megkapált részre. Sokat számította már ki a tel­jesítmény­, úgy szemre is fel tudja mérni, kevés eltéréssel. " „Nincs itt hiba",­ vélte most is. Közben a sárga repce-sorok egyre fogytak s a kapások mögött jókora szürkés-fekete föld maradt a kiegyelt répa ritkás soraival. Már dél felé jár­tak, mikor a brigádos végre megszó­lalt. — Nem lesz itt baj a normával. A napnak csak fele telt el, de a normá­nak kétharmadát teljesítettük. A brigádos szavai lehesedéssel töl­tötték el az embereket s ebéd után fokozott lendülettel dolgoztak. Kisebb­­nagyobb csoportok alakultak ki. Itt néhány leány serénykedik előre, amott a szélen az asszonyok a legügyeseb­bek. Kicsit hangosak ugyan, de a ke­zük is jár. A nap már hanyatlóban van, bíborral vonja be a Köröspatak fölötti erdőt s bágyadt, vöröslő sugara­kat vet a kapásokra is. Nemsokára feltűnik egy szekér az utón, majd be­fordul a táblába. — Gyerünk haza! —­ ugrik le a kocsis. — Nono, még várhatsz, — intik le az asszonyok s tovább kapádnak. — Addig takarja fel a repcét, — nevetnek rá a lányok. Mire befejezték a munkát, a brigá­dos is befejezte számításait. — Mit gondolsz mennyit teljesítet­tünk? — fordul ahoz, aki reggel még aggodalmaskodott. Erre mindnyájan körülvették ,a brigádos pedig magya­rázni kezdett.­­ A norma fejenként négy ár, ami egyenlő egy és egyne­gyed munkanappal. Most azonban min­den ember 7 árt kapált meg, ez pedig azt jelenti, hogy a mai napon több mint két munkanapot, pontosabban 2,18 munkanapot teljesítettünk. Szép teljesítmény ez elvtársak, most már nyugodtan mehetünk haza. A kollektivisták vidáman ugrottak a szekérre s rövidesen eltűntek az esti homályban. Hogy azonban a feledés homályában el ne tűnjenek, leírjuk ide nevüket, hadd olvassanak róluk más vidéken is, mert hősök ők, a minden­napi munka hősei. A munkában részt vett: ifjú Téglás Ferencné, Szőcs Emma, Al­­bert Ferencné, Ugri Mihályné Pulugor Sándorné, Berde Lajosné, Fazekas Zsófi, Szabó Erzsébet, Szőcs Irén, Vass Mária, Czófa Júlia s az öreg Va­ss Gézáné, ak­i ugyan túl van már a hatvanon, de versenyt dolgozott a fiatalokkal. (H. G.)

Next