Falvak Dolgozó Népe, 1957 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1957-01-08 / 1. (505.) szám

2 (Folytatás az 1. oldalról.) 1960-ig a kukoricával bevetett területet 4 millió hektárra, a búzával bevetett területet pedig, bele­értve a rozsot is ,mintegy 3.500.000 hektárra kell kiterjeszteni. A plenáris ülés azonban felhívja a figyelmet arra, hogy országunk adottságai mellett a mező­gazdasági termelés fokozásának legtöbb eszköze a hektárhozam és a munkatermelékenység növelése. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a fejlett agrotechnikai módszerek alkalmazására, a műtrá­gya és a természetes trágya szélesebb körű felhasz­nálására, a hibrid-kukorica vetőmag és a nagy terméshozamú búza és más vetőmagok használatá­nak kiterjesztésére. 3. A második ötéves terv éveiben igen nagy mértékben megnő a mezőgazdaság szocialista szek­torának jelentősége a mezőgazdasági árutermelés növelésében és az állami központi alap létrehozá­sában Legnagyobb részben a szocialista szektor­nak kell biztosítania a központi alap számára fo­kozott mennyiségben szükséges gabonát és más mezőgazdasági termékeket. Az állami gazdaságoknak a következő években nagy gabonatermelő üzemekké kell válniuk, úgy­hogy 1960-ban legalább 1 millió tonna gabonát adjanak az állami központi alap számára. Az állami gazdaságok területének a következő években érezhetően gyarapodniuk kell, olyannyira, hogy 1960-ban legalább 1 millió hektár szántóföld­re terjedjenek ki. A búzával és rozzsal bevetett területüknek el kell érnie a 350.000 hektárt, a ku­koricával bevetett területüket pedig évről évre ki kell terjeszteni, úgy, hogy elérje a 400.000 hektárt. Az állami gazdaságokat el kell látni a búza és kukorica termelés komplex gépesítéséhez szükséges gépekkel. Elegendő mennyiségű és megfelelő mi­nőségű műtrágyát, valamint állati és növényi kár­tevők elleni irtóanyagot kell juttatni nekik. Az összes munkaigényes mezőgazdasági mun­kák gépesítése, a munka jobb megszervezése és a szakkáderek helyesebb elosztása révén, a gépészek szaktudásának tökéletesítése, valamint a számukra előnyösebb ösztönzési rendszer révén az állami gazdaságok jövedelmező egységekké válhatnak és kell hogy váljanak, amelyek a legmagasabb hektár­hozamot érik el, főként a búza- és kukoricaterme­lésben. 4. Figyelembe véve a gép- és traktorállomások jelentőségét a mezőgazdaság szocialista szektorá­nak fejlesztésében és a mezőgazdasági termelés növelésében, intézkedéseket kell tenni a GTA-k munkájának megjavítására. Biztosítani kell, azt, hogy idejében és jó körülmények között végezzék el a javításokat, megjavítsák a GTA-k által végre­hajtott munkák minőségét, célszerűen használják fel a traktorokat és gépeket, s csökkentsék a mun­kálatok önköltségét. 5. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a kollektív gazdaságok, a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek és a mezőgazdasági társulások gazda­­sági-szervezeti megerősítésére. E gazdaságokat új tagokkal kell kibővíteni, újabb szövetkezeti egysé­geket kell létesíteni és sokoldalúan fejleszteni kell ezeket, (szarvasmarha, sertés, baromfitenyésztő telepekkel, tejgazdasággal, zöldséges kertekkel, méhészettel), a mezőgazdasági árutermelés növe­lése, a szövetkezeti egységek jövedelmének és a tagok jólétének fokozása céljából. 6. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszto­kat továbbra is támogatni kell abban, hogy na­gyobb hektárhozamot érjenek el. Egyszersmind ál­landó felvilágosító és meggyőző munkát kell vé­gezni soraikban, konkrét tényekkel kell megmu­tatni nekik, hogy azok a parasztok, akik rátértek a szövetkezés útjára, sokkal több előnyben része­sülnek mezőgazdasági terményfeleslegük eladásá­ból, mert a nagy területen végzett közös munka megteremti a bőséges termés és a nagyobb meny­­nyiségű eladható terményfelesleg létrejöttének ked­vező előfeltételeit. E feladatok teljesítésére mozgósítani kell az ipar, a mezőgazdaság és a többi termelőág összes olyan erőit, amelyek előmozdíthatják a mezőgaz­daság fejlesztését és a mezőgazdasági árutermelés növekedését. 7. Az RMP KV plenáris ülésének az a vélemé­­nye, hogy az 1957 évi terv jóváhagyásával egyide­jűleg meg kell javítani a gazdaság tervszerűsítési és vezetési módszereit. Ennek érdekében csökken­teni kell a központilag tervszerűsített mutatószá­mokat, a minisztériumok rendelkezésére álló szá­mos terméket pedig a vállalatok hatáskörébe kell átadni; megfelelő intézkedéseket kell tenni a vál­lalatok és munkatelepek technikai készleteinek és tartalékainak a növelésére a vállalatok rendszeres nyersanyag- és segédanyagellátása, az ütemes ter­melés biztosítása érdekében. A munkaerők toborzását és szakmai nevelését a vállalatok hatáskörébe kell utalni. A közép- és felsőfokú káderek nevelésében, szá­muk és szakmájuk megállapításában a szocialista vállalatokat illeti a döntő szó, tényleges szükség­leteiknek megfelelően. 1957-től kezdve a vállalati alapot a vállalatve­­zetőségek használják fel lakásépítésre, társadalmi­­kulturális munkálatokra, jutalmazásra stb. Az állami iparvállalatok terven felüli tisztajö­­vedelmének legnagyobb részét a vállalat és a helyi néptanács használja fel, hogy a vállalatok az ed­diginél nagyobb mértékben legyenek érdekeltek a termelés fokozásában, a tervfeladatok teljesítésé­ben és túlteljesítésében. III. 1. Az RMP KV plenáris ülése megállapítja, hogy az 1956. évi állami költségvetés fedezte a népgazdaság és a társadalmi-kulturális akciók pénzellátásához szükséges kiadásokat és fölösleg­gel zárult, továbbá, hogy az 1957. évi költségvetési­­tervezet előirányozza a tervben foglalt feladatok teljesítéséhez szükséges pénzügyi eszközöket. Az állami költségvetés előirányozza a bérezési rendszer megjavításához szükséges pénzeszközöket a családi pótlék kifizetéséhez, a kis nyugdíjak 1956- ban bevezetett növeléséhez és a társadalmi-kulturá­­lis előirányzatok növeléséhez szükséges többlet fe­dezésére szolgáló pénzalapokat. Jelentős összegeket irányoz elő a költségvetés azzal a célzattal, hogy a kollektív gazdaságokat, a társulásokat és az egyénileg gazdálkodó parasz­tokat nagyobb mértékben érdekeltté tegyék a me­zőgazdasági árutermelés növelésében a kötelező kvóta­rendszer megszüntetésének és a szerződés­kötési és felvásárlási rendszer kiszélesítésének fel­tételei mellett. . .. . A plenáris ülés szükségesnek tartja a pénzügyi és bankszervek tevékenységének megjavítását több kezdeményezési lehetőség biztosításával a gazda­sági és társadalmi-kulturális alapegységek számá­ra ki kell bővíteni a vállalatvezetők hatáskörét a pénzügyi kérdésekben azáltal, hogy nagyobb jogo­kat kapnak és felhasználhatják a vállalat saját eszközeit. A vállalat vezetőségének jogában kell álljon jóváhagyni a pénzügyi tervet és az eddigi­nél nagyobb mértékben eszközölni készpénz fize­téseket a termelési szükségletek fedezésére. Meg kell javítani az igazgatói alap helyébe lépő vállalati alap létrejöttének és felhasználásá­­nak feltételeit, hogy kiküszöböljük a merevséget az említett alap létrehozása és felhasználása te­­kintetében , hogy nagyobb mértékben érdekeltté tegyük az alkalmazottakat a vállalatok eredményes működésében és a tervfeladatok teljesítésében. A béralappal való gazdálkodást nagyobb mér­tékben kell a vállalatok közvetlen elbírálására bíz­ni. A minisztériumok által megadott tervek csupán a tervszerű termelés végrehajtása céljából a válla­latok rendelkezésére bocsájtott teljes béralapot va­lamint a munkások fizetési alapját tüntessék fel. Ezzel egyidejűleg biztosítani kell a béralap gaz­daságos felhasználását. Ennek érdekében meg kell erősíteni a gazdasági vezető káderek személyes felelősségét azért, hogy a béralap felhasználásá­ban betartsák a fegyelmet. A pénzügyminisztériumnak, a bankoknak és egész apparátusuknak kötelessége fokozott figyel­met fordítani a termelési kérdésekre, a vállalatok belső tartalékainak feltárására és mozgósítására, kötelességük megerősíteni a gazdaság lej-ellenőr­zését, véget vetni az anyag- és pénzalapok tékoz­lásának­ idejében észrevenni és kiküszöbölni a fo­gyatékosságokat és visszaéléseket, gondoskodni az adók és más állami jövedelmek idejében való be­hajtásáról. 2. Az RMP KV plenáris ülése szükségesnek tart­ja egy szigorú takarékossági rendszer bevezetését; az összes állami és gazdasági szerveknek köteles­ségük állhatatosan küzdeni a nyersanyaggal, üzemanyaggal, villamosenergiával és más anya­gokkal való takarékoskodásért és azért, hogy több gazdálkodási érzék nyilvánuljon meg a gazdasági és adminisztratív tevékenység vezetésében. 3. A pénzügyminisztériumnak olyan intézkedése­­ket kell tennie, amelyeknek révén a városok, rajo­­nok és községek költségvetései nagyobb jelentőség­re tesznek szert. E célból a helyi vállalatok jöve­delmének jelentős része átmegy azoknak a népta­­nácsoknak a költségvetésébe, amelyeknek területén ezek az egységek működnek. A lakásépítésre szánt állami alapokat főleg a tartományi néptanácsok között kell felosztani, ame­­lyek bevonhatják a lakásépítkezési akciókba az eb­ben érdekelt dolgozók saját alapjait is. A helyi ipar, a községi vállalatok és a közszol­gáltatási vállalatok fejlesztése érdekében az Állami Bank az 1957 év folyamán növelni fogja a fenti vállalatoknak juttatott hiteleket. A néptanácsok végrehajtó­­bizottságai és a tár­sadalmi-kulturális intézmények az eddiginél na­gyobb lehetőségeket kapnak arra, hogy készpénzzel fizethessék folyó kiadásaikat. A városok, rajonok és községek termelési erő­forrásainak megerősítése érdekében a néptanácsok vegyék saját kezelésükbe a malmokat, ványolókat, fűrészmalm­okat és más gazdasági egységeket. Ez biztosítja az illető vállalatok konferétebb vezetését és gyarapítja a városok és a rajonok jövedelemfor­rásait­­. A termelő minisztériumoknak és a néptaná­csok végrehajtó bizottságainak gondoskodnak kell arról, hogy az állami és szövetkezeti kereskedelem ütemesen és kellő időben el legyen látva a lakosság által igényelt árucikkekkel, s hogy az árucikkeket az eddiginél jobban osszák el az állami és szövet­kezeti kereskedelem egységei között. Megfelelő gaz­dasági intézkedéseket kell hozni a szervezetlen pia­con mutatkozó árcsökkenési irányzat felkarolására és az üzérkedési kísérletek leküzdésére. Gondoskodni kell arról, hogy az állami és szö­vetkezeti kereskedelem fokozott mértékben elégítse ki a lakosság szükségleteit, meg kell találni a leg­jobb módszereket a forgalmi költségek csökkenté­­sére, az árucikkek romlásának minél hatékonyabb kiküszöbölésére. Meg kell erősíteni a társadalmi ellenőrzést, hogy véget vethessünk a lopásoknak és sikkasztásoknak és leszoktassunk egyes kereskedel­mi dolgozókat a hanyagságról és inkorrektségről. Szigorú intézkedéseket kell foganatosítani azokkal szemben, akik megdézsmálják a közösség vagyonát. 5. A dolgozók életszínvonalának emelésére irá­nyuló általános intézkedések között különösen fon­tos az, hogy a kisipari termelőszövetkezetek mind nagyobb mennyiségben és olcsón állítsák elő azt a sokféle árucikket, amelyre a lakosságnak szüksége van és az eddiginél nagyobb mértékben teljesítsék a lakosság által igényelt szolgáltatásokat. Fel kell számolni a kisipari szövetkezetek mun­kájában jelentkező bürokratizmust és kedvező kö­rülményeket kell teremteni a szövetkezeti egységek kezdeményező készségének és öntevékenységének kifejlesztésére. A kisipari termelőszövetkezetek értékes ered­ményeket érhetnek el azáltal, hogy gazdag válasz­­tékban minél többféle közfogyasztási cikket hoznak forgalomba. Szakadatlan erőfeszítéseket kell ten­niük az önköltség csökkentésére és az üzérkedési kísérletek leküzdésére. A kisipari termelőszövetkezeteknek hitellel és nyersanyaggal, valamint ipari hulladékanyagokkal való ellátás formájában kell segítséget nyújtani. A néptanácsoknak, minthogy közvetlenül érdekelve vannak a kisipari termelőszövetkezetek fejlesztésé­ben, állandóan segíteniök és támogatniuk kell eze­ket az egységeket. Megfelelő munkalehetőségeket kell, teremteni a nem szövetkezett kisiparosok szá­­mára is, módot kell nyújtani nekik arra, hogy ki­­vegyék részüket a fogyasztási cikkek termeléséből és a lakosság által igényelt szolgáltatások elvég­zéséből IV.­ ­ A plenáris ülés határozatainak valóra váltá­­sa érdekében az egész pártnak komoly erőfeszítése­ket kell tennie a politikai-szervezési tömegmunka megjavítása és a tömegek alkotó kezdeményezésé­nek serkentése érdekében. A tartományi, rajoni és városi szervezetek, szé­­les pártaktivájuk segítségével javítsák meg a gaz­dasági vezető münket küldjék a párttagokat a ter­melés döntő fontosságú helyeire. A pártszervezetek irányítsák és támogassák a szakszervezeti bizottságokat, hogy minél nagyobb mértékben bevonják a dolgozók tömegeit a terme­lési terv megvitatásába, a terv véglegesítésekor pe­dig vegyék figyelembe a munkások, mérnökök és technikusok értékes javaslatait és észrevételeit. A vállalati pártszervezeteknek gondoskodniuk kell a bérezési rendszer és a normázás megjavítá­sát célzó intézkedések megvitatásának és kipróbá­lásának jó megszervezéséről. Ennek az akciónak a szocialista verseny lendületének fokozását, az élmunkások tapasztalatainak nagyobb mérvű elter­jesztését, és a termelési tervben foglalt összes fel­­adatok sikeres teljesítését kell eredményeznie. 2. A pártszervezeteknek szem előtt kell tartaniuk azt a lenini tanítást, amely szerint egy olyan alap nélkül, mint amilyenek a szakszervezetek, nem va­lósítható meg a proletárdiktatúra, nem teljesíthetők az állam funkciói Ezért nagyobb szerepet kell biztosítaniuk a szakszervezeteknek a szocialista gazdaság építésében, a vállalatok termelő tevé­kenységével, a pénzalapok felhasználásával, a bérezéssel és a társadalmi-kulturális szükségletek kielégítésével kapcsolatos kérdések megoldásában A pártszerveknek és pártszervezeteknek támo­gatniuk kell a szakszervezeti bizottságokat abban, hogy jobban előkészítsék és eredményesebben fel­használják a termelési értekezleteket és más , ha­­sonló tevékenységi formákat annak érdekében, hogy a munkások technikusok és mérnökök aktív rész­­vételével feltárhassák és kiküszöbölhessék a válla­­latok gazdasági és adminisztratív tevékenységében mutatkozó hiányosságokat, s hogy megvizsgálhas­sák és gyakorlatilag alkalmazhassák azokat a he­lyesnek talált javaslatokat, amelyeket a munká­sok, technikusok és mérnökök az értekezlet elé ter­jesztenek. A szakszervezeteknek össze kell kapcsolniuk ezeket a feladatokat azzal az állandó jellegű tömeg,­mozgósító tevékenységgel, amely a tervfeladatok teljesítését és a dolgozók kommunista nevelését tartja szem előtt­ 3. A pártszervek és szervezetek kötelesek mielőbb felszámolni az ifjúsági munka terén mutatkozó hiá­nyosságaikat. Biztosítaniuk kell az IMSZ-szerve­­zetek politikai-ideológiai vezetését és e szervezetek állandó támogatását, gonddal és szeretettel kell foglalkozzok az ifjúság életével és sajátos kérdé­seivel, az ifjúság nevelésével, és oktatásával, fokoz­niok kell az IMSZ-szervezetek szerepét abban, hogy jobban bekapcsolok a városi és falusi ifjakat az ipari és mezőgazdasági termelés növelésére és az életszínvonal emelésére irányuló erőfeszítésekbe.­­ A kvótarendszer megszüntetése folytán, foko­zottabban kell mozgósítani a pártszerveket és a falusi pártszervezeteket, fokozni kell felelősségér­zetüket az állam központi alapja számára szüksé­ges mezőgazdasági és élelmiszer-termékeknek szer­ződéskötések és felvásárlások útján történő bizto­sítására. A fogyasztási szövetkezetek tevékenységének gyökeres megjavulása legfőképpen a pártszervek és szervezetek tevékenységétől függ. A fogyasztási szövetkezetek csak akkor teljesíthetik sikeresen a mezőgazdasági termékek értékesítése és a falvak­nak iparcikkekkel történő ellátása terén rájuk há­ruló nagy feladatukat, ha egész tevékenységükben a szövetkezeti tagságra támaszkodnak, ha a tagság tevékenyen részt vesz a szövetkezeti munkában, ha tiszteletben tartják és fejlesztik a szövetkezeti demokráciát és lehetővé teszik a szövetkezeti tag­ság széles tömegeinek, hogy ellenőrizzék a szövet­kezeti egységek tevékenységét. A falusi pártszervezetek központi feladata, hogy politikai munkájukat a mezőgazdaság szocialista szektorának fejlesztésére és megszilárdítására irá­nyítsák — a mezőgazdasági termelés további foko­zása érdekében. Minél szélesebb körben kell ter­jeszteni azoknak a pártszervezeteknek a tapaszta­latait, amelyek kiemelkedő eredményeket értek el abban, hogy a szabad elhatározás elvének szigorú tiszteletben tartásával szövetkezetbe tömörítsék a kis- és középgazdaságokkal rendelkező parasztokat, továbbá azoknak a pártszervezeteknek a tapaszta­latait, amelyek jó eredményeket értek el a kollektív gazdaságok, mezőgazdasági termelőszövetkezetek és társulások gazdasági-szervezeti megerősítésé­ben. , Tekintettel arra, hogy nagy és fontos feladatok hárulnak az állami gazdaságokra és a GTA-kra a­­ mezőgazdasági termelés fokozásában és a mezőgaz­­daság szocialista szektorának erősítésében, az ös­­­szes tartományi és rajoni pártbizottságoknak olyan konkrét intézkedéseket kell kidolgozniuk, amelyek elősegítik ezekben az egységekben a párt, a szak­­szervezet és az IMSZ munkájának megjavítását Az állami gazdaságokra háruló feladatok telje­­sítése érdekében az RMP tartományi bizottságai­nak a legrövidebb időn belül tehetséges kombattiv jó politikai felkészültséggel, szervezési és gazdál­kodási tehetséggel rendelkező aktivistákat kell kije­­lölniök a pártmunka vezetésére az állami gazda­ságokban. 5. Pártunk egyik legfontosabb feladata jelenleg — mind a jóváhagyott intézkedésekkel kapcsolat­ban, mind a népi demokratikus rendszer megszilár­dítására és a szocialista demokrácia fejlesztésére irányuló általános törekvéseinkkel kapcsolatban — megjavítani a néptanácsok tevékenységét­ A néptanácsok hatáskörének és gazdasági lehe­­tőségeinek kibővítését célzó­­intézkedések nyomán fejlődnie kell a néptanácsok kezdeményező kész­ségének és felelősségtudatának ,a néptanácsok job­ban ki kell hogy használják a helyi lehetőségeket a tartomány, város, vagy község gazdasági fej­lesztésére, a dolgozók ellátására. A plenáris ülés megállapítja, hogy ki kell szé­lesíteni a néptanácsok ülésszakainak problémáké­­r®­’ a néptanácsoknak alaposabban kell ellenőriz­­niök a végrehajtó­ bizottságok és apparátusu­k tevé­kenységét. Széleskörben be kell vonni az állandó bizottságokat és a képviselőket, hogy ellenőrizzék a néptanácsok különböző osztályainak tevékenysé­gét, hogy részt vegyenek a gazdasági, társadalmi és kulturális jellegű határozatok és intézkedések kidolgozásában és végrehajtásában. A néptanácsok végrehajtó bizottságainak tiszte­letben kell tartaniok a kollektív munka és a kollek­tív felelősség elvét, amely egyszersmind magában foglalja a végrehajtó bizottság minden egyes tag­jára háruló feladat és egyéni felelősség pontos megállapítását. 6. A nagy nem­zetgyűlési választási kampány so­rán a­­ pártszervezetek népünknek a párt vezetésé­vel elért eredményeit taglalva s nyíltan rámutatva a leküzdendő nehézségekre, a nehézségek elhárítá­sára, újabb sikerek elérésére kell mozgósítaniok a dolgozókat a gazdasági és kulturális építésben, az életszínvonal emelésében. A választási kampány során a pártszervezeteknek és a tömegszervezetek­nek részletesen ismertetniök kell a dolgozó töme­gekkel a párt és a kormány bel- és külpolitikáját — a béke és hazánk nemzeti érdekei megvédésének, a szocialista országok egysége további erősítésé­nek, a világ összes népeivel való békés kapcsolatok fejlesztésének politikáját. A plenáris ülés azt a meggyőződését fejezi ki, hogy a nagy nemzetgyű­­lési választások alkalmából ismét megnyilvánul népünk egysége, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének rendíthetetlen szilárdsá­ga, a román nép és az együttlakó nemzetiségek testvérisége. Az RMP KV plenáris ülése nagyjelentőségűnek tekinti a Nagy Nemzetgyűlés törvényhozó tevé­kenységének megjavítását, bel- és külpolitikánk alapvető kérdéseinek megvitatását a Nagy Nem­zetgyűlés ülésszakain, a Nagy Nemzetgyűlés állan­dó bizottságai szerepének megerősítését a törvé­nyek kidolgozá­sában, a különböző gazdasági mi­nisztériumok vezetőinek rendszeres beszámolóját a Nagy Nemzetgyűlés ülésszakain és azt, hogy a képviselők interpellációkat intézhessenek hozzájuk. A plenáris ülés meg van győződve arról, hogy a dolgozók­­ bizalommal és örömmel fogadják ha­tározatait, hogy ezek a határozatok újabb alkotó lendületre ösztönzik majd a gyárak, üzemek, bá­nyák, munkatelepek, GTA-k, állami gazdaságok munkásait, a kollektív gazdaságok, termelőszövetke­zetek, mezőgazdasági társulások és egyéni gazdasá­gok parasztjait, a tudományos, tanügyi és művé­szeti intézményekben tevékenykedő kulturális dol­gozókat, hogy a nép életkörülményeinek megjaví­tása érdekében szüntelenül gyarapítsák hazánk anyagi és kulturális javait. A gyárakban és üzemekben dolgozó munkások, élükön a kommunistákkal, arra fognak törekedni, hogy szüntelenül növeljék a termelést és a munka termelékenységét, csökkentsék az önköltséget, mind több, jobb, és olcsóbb árut termeljenek. Dolgozó parasztságunk arra a segítségre tá­maszkodva, amelyet a népi demokratikus állam és hűséges szövetségese, a munkásosztály nyújt szá­mára, több búzát, kukoricát, húst, tejet, gyapjút, zöldségfélét fog termelni a lakosság és a szocia­lista ipar ellátására, támogatja az államot a köz­ponti alap ellátásában azáltal, hogy termésfelesle­gét mind a saját maga, mind az állam számára előnyös feltételek mellett az államnak adja el.­­A jelen plenáris ülés határozatai még jobban megszilárdítják a dolgozók egységét a párt és a kormány körül, megerősítik eltökéltségüket, hogy megvédik és tovább fejlesztik az egész nép számá­ra oly drága forradalmi vívmá­nyokat, leleplezik és szétzúzzák a népi demokratikus rendszer belső és külső ellenségeinek minden cselszövését. A plenáris ülés annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy a pártszervezetek méltóknak mu­tatkoznak a jelen plenáris ülés határozataiból eredő felelősségteljes feladatokhoz; hogy valamennyi párttag, valamennyi városi és falusi dolgozó min­denben helyesli a plenáris ülés határozatait s eze­ket a határozatokat a párt politikai irányvonalá­nak helyességéről tanúskodó újabb megnyilvánulás­nak tekinti, hiszen ez az irányvonal országunk gazdasági-társadalmi fejlődésének létszükségleteit, a munkásosztály és az egész román nép érdekeit szolgálja, s biztosítja a szocialista építés sikerét , a Román Népköztársaságban. A Román Munkáspárt Köponti Vezetősége 1956 december 27-29-i plenáris ülésének HATÁROZATA FALVAK DOLGOZÓ NÉPE 1957. Január 8. kwTI parasztságunk örömmel fogadta az RMP KV határozatát Jó hírt mondott az elnök Hét óra ha elmúlhatott, de már töm­ve volt az uzoni bálterem. Nótázás még nem hallatszott, mert nem kezd­ték a bort mérni, se­ tánc, mivel a­ re­zesbanda nem foglalta el helyét a dobogón. Úgy tűnt, egyhamar nem is mehet oda, hiszen Ván­­csa István lépett helyettük az , emel­vényre. Abból pedig, ha akelme olyan helyre lép, nem lehet egyéb, mint beszéd, politikai beszámoló. — Az lesi! itt most is, nicsak, már teregeti szét az újságot — jegyezte meg valaki. De az elnök nem tágított Szóhoz is jutott hamar­osan. — E­lvtársak! • Tisztelt mulatnivágyó közönség! — dörögte — A Román Munkáspárt Központi Vezetősége a napokban plenáris ülést tartott, ame­lyen határozatot hozott egy sereg, bennünket falusi dolgozókat érintő kérdésben is- Gheorghiu Dej elvtárs tartott ezen az ülésen egy nagy be­szédet, azt szeretném én most az új­ságon keresztül ismertetni! S beszélt, jobban mondva kiabált úgy jó negyedórányit, de a terem má­sik végében, ahova a suhancok húzód­tak, nem lehetett abból egy szót se megérteni. Egyszerre aztán mintha forgószél támadt volna még nagyobb lett a zaj, de amiatt, hogy mindenki a szomszédját csendesítette: — Pszt 1 — Csitt 1 — Ha te, mit mondott ? — Hogy mondta ? — Nem hallod, megszűnik a kötele­ző beszolgáltatás 1 — Csend legyen, az istenit neki, ha mondom ! — hallatszott onnan hátul­­ról is egy erélyes hang. — Ki szüntette meg?— A párt? — Az hát. .. Csend lett aztán, olyan csend, hogy ha történetesen nem szilveszter esté­je van, hanem augusztus, bizonyára a légyek zümmögését is hallani lehetett volna. Hallgatott az előadó elnök is, hogy annál feszültebben figyeljék, ha majd újra megszólal. De teljesen fölösleges volt most ez a máskor be­vált taktika- Többen biztatni kezdték, hogy mondja csak tovább. — Olvassad csak mégegyszer, Ist- Hogy írja ? Nem marad csak húskvóta meg a gyapjúkvóta ? (Volt aki az előbbi zaj miatt nem értet­­te tisztán, volt aki értette, de nem a­­kart hinni a fülének s újra­ akarta,­­hal­lani). Es Váncsa elnök olvasta mégegyszer a kérdezett részt s aztán még ki tudja hányadszor is. És beszélhetett már egy órahosszat anélkül, hogy va­lakinek is eszébe jutott volna a rezes­banda... ■.­­Aztán egyszer csak megkezdődött a bál. Olyan szilveszteri mulatságot csap­­lak, hogy tán soha még különbet. Még a suhancok is elfelejtettek verekedni, a­­mi nagy szó ám !­ ól. van. Érdemes az állammal szerződést kötni Nem is olyan régen a nyárádkösz­­vényesi földművesek még húzódoz­tak a lentermeléstől. S ezen nem is lehet csodálkozni, mert a faluban nem volt hagyománya a lentermesztésnek, nem értettek hozzá. Amikor első íz­ben tervet kaptak a lenre, bizony nem kis fáradságba került a gyár megbízottjának és a néptanács veze­tőségének, hogy teljesítsék a szerző­déskötési tervet. Kezdetben nem is nagyon sikerült a lentermesztés. El­­vetették a magot, de vagy igen sű­rűn vetették, vagy igen gyéren s nem egyszer leülte a gyom, vagy megette a bolha. Volt év, amikor olyan silány termést takarítottak be, hogy­­a ter­melőknek teljesen elment a lentől a kedvük Már azt mondogatták, hogy a köszvényesi föld nem termi meg a lent,, nem jó neki a talaj. De nem­csak az volt a baj, hogy nem ismer­ték a len agrotechnikáját, hanem so­kan azt a téves felfogást vallották, hogy a lennek akármilyen föld jó. Így gyakran a legsilányabb, a leg­rosszabbul megművelt földbe került a lenmag. Közben a makkfalvi lengyár plaká­tokat, röplapokat adott ki, ismertette a lentermesztés módszereit. A kösz­vényesi gazdák kezdték megtanulni s betartani a lentermesztési szabályokat­ Megtanulták, hogy a len ősszel meg­szántott ,apróra megművelt porhanyó téldet kiván és hogy a lent jó korán elvetni, mert így kevesebb veszély fenyegeti a bolhák részéről. A gyom­­lálást sem hanyagolták el. Az ag­­ronómus tanácsai szerint alkalmazták a gyártól kapott műtrágyát s ered­ményesen küzdöttek a bolhaveszély ellen is. S az eredmény nem maradt el. Az elmúlt két évben már nem egy gazda jó lentermést takarított be, szép pénzt kapott érte. Kezdték belátni, hogy a szerződéses lentermesztés bizony ki­fizetődő. A tavaly már egyesek való­sággal rekordtermést értek el. Szabó László dolgozó földműves például 25 új területről nyolc és fél mázsa első osztályú lent adott át, amiért 1700 lejt fizetett a gyár. Ez a termés 34 mázsás hektár átlagnak felel meg, majdnem kétszeresének a tervben megállapított hektárhozamnak. Ke­resztes Sándor még nagyobb termést takarított be: negyed hektárról , 12 mázsát. Igaz, egy része másodosztá­lyú volt, de így is 2000 lej körüt ka­pott érte. Sok gazda dicsekedhet ha­sonló szép eredménnyel. Felsorolásuk talán nem is szükséges. Az elmondot­tak eléggé bizonyítják, hogy a szer­ződéses lentermesztés kifizetődő. Mon­­dogatják is a köszvényesi dolgozók: érdemes az állammal szerződni. Az állam jól­­ fizet, s ez olyan bevételi forrása minden gazdának, amelyre biztosan lehet számítani. Kollektivisták köszönete Még nem ütötte el a reggeli hetet az óra, mikor benyitottam a kézdivásárhelyi kollek­tív gazdaság irodájá­ba. A nagy fehér csempekályhát hár­man állták körül: a gazdaság kerekesmes­tere, a nappaliőr, meg egy süldő legény. Kis­sé meglepetten­ néztek rám, korai látogatóra, hisz még alig pitymal­­­ott, a villanyok is ég­tek még az utcán. Be­mutatkozom. Hellyel kínálnak. A kerekes­mester kezdi. — Ha az elvtárs Bukarestből jött, ak­kor bizonyosan valami jó hirt hozott szá­munkra: ■ ,.k —■ Azért’ jöttem, 4— mondom — hogy jó hirt vigyek, megsze­retném írni, hogyan dolgoztak az elmúlt évben, milyen volt a részesedés­ Arról aztán lesz mit írnia az elvtárs­nak, mert jócskán kaptunk — világosit fel a nappaliőr. De a kerekesmester hajthatatlan. Tovább nyakaskodik azzal a jó hírrel, eladdig, míg meg nem kérdem, hogyhát melyek azok a bukaresti jó hírek. Csak ennyi kellett s máris magyarázza Gh­. Gheorghiu-Dej elv­társnak az RMP KV plenáris ülésén tett jelentésének lényegét, hogy hogyan lesz, mint lesz ezután, mi­lyen nagyot könnyí­­­tett a kormány, ismét a dolgozó parasztsá­gon, mennyivel na­gyobb lesz a tagok jövedelme, s így to­vább,­ egész kis elő­adást tart. Közben megtelik az iroda em­berekkel. Mindenkinek van­­ hozzáfűznivalója e kedvenc témához, Csávási Károlynak, Kelemen Dénesnek, Kovács Istvánnak, Tamás Ferencnek és a többieknek. Megérkezik Erős Sándor könyvelő, utá­na nemsokára betop­pan Turóczi Endre el­nök is. Papírt, ceru­zát vesznek elő, s nyomban ki is számol­ják, hogy a gabona­­kvóta eltörlésével az idén munkaegységen­ként legkevesebb két kilóval növekszik majd az osztalék. Nem is beszélve a húsról, tej­ről, krumpliról," ami szintén jelentős össze­get tesz ki, összesen négy vagon termény­nyel értékesíthetnek többet az idén azzal, hogy megszűnt a kö­telező beadás. Kezdődik a munka, a kollektivisták szét­szélednek ki-ki a ma­ga dolga után- Tá­vozóban valamennyien arra kérnek, tegyem be az újságba, hogy ők, kézdivásárhelyi kol­lektivisták nagyon kö­szönik a pártnak és a kormánynak, ezt a kedvezményt. R. SZABÓ KÁROLY Zsákodon is tudták *♦♦ úgy adódott, hogy Székely Lajossal, a marosvásárhelyi „Simó Géza" bú­torgyár lakatosával vágtunk neki az útnak. Nem gyalogosan, mert Székely Lajosnak saját autója van. Ő és fe­lesége boldog újévet mentek kívánni a falusi rokonoknak, ismerősöknek s nem utolsó sorban elbeszélgetni az újdonságról, a párt KV plenáris ülé­séről, Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs beszédéről, s a bennefoglaltak jelentő­ségéről. Én azért tartottam velük, hogy osztozzam örömükben. Ilyenkor, újév másodinnapján ráérős a falusi ember. Ráérős is, meg egy kicsit fáradt is a szilveszteri mulatság után. Nem igen szoktak korán kelni. Ellátják az állatokat, s aztán még le­dőlnek pihenni. De most valahogy másképpen történt. A nap még alig bújt elő a hegyek mögül, mikor át­haladtunk Ákosfalván meg Székelyva­­ján, s bizony az utca népes volt. A férfiak, legények csoportokba verődve beszélgettek. Székely Lajos mosolyog­va meg is jegyezte: — Fogadjunk, hogy a kvóta meg­szüntetéséről beszélgetnek. Igaza volt ! Erről folyt a szó Nagy­­kend utcáin is. Ugy látszik, hogy Szil­veszter éjszakája, meg az ujesztendő első napja rövidnek bizonyult, hogy részletében megtárgyalják a párthatá­rozattal kapcsolatos dolgokat. Fontos határozat ez, nem elég csak egyszer átolvasni. Majdnem minden csoport között volt egy-egy ember, akinek új­ság volt a kezében s ha valamit nem úgy masoraráztak ahogy van, kéznél volt az írás, s igazságot teremtett a vitatkozó felek között. — Vajon komáim. Zsákodon tud­ják-e már a jó hírt ? — kérdezte a mellettem ülő Székely Lajos. S a kis kocsi mintha csak igazolni akarta vol­na gazdája aggodalmát ide-oda tán­colt a rossz, felvágott, megfagyott utón. A FALU POLITIKUSA Mintha csak megbeszéltük volna a találkozást. Amikor beértünk Zsákod­ra, ott termett mindjárt mögöttünk Konc József is. — Na, Jósika bácsi már itt is van ! Vele kibeszélgetheti magát kedvére. Ő biztosan végigjárta már az egész fa­lut... De még mennyire hogy végigjárta. Nem volt miért aggódnia Székely La­josnak. Zsákodon is elolvasta már szinte mindenki az örömteljes hírt tar­talmazó jelentést. A komához, amint mondani szokás, éppen jókor érkeztünk. Disznóölés volt, s a jó kisüsti szilvapálinka ott r­omáltatta magát a hasas üvegben, az asztalon. A gazda, Buzogány Dénes , hamar meg is töltötte a poharakat, a komáik összeölelkeztek, s úgy kívántak egymásnak sok-sok jót az uj eszten­­dőben. Konc Jóska bácsi miután meg­tudta, milyen szándékkal látogattad el Zsákodra, nem igen kérette magát a beszédre. — Én azt mondom elvtárs, hogy ennél jobb újévi ajándékot nem is kí­vánhattunk volna. Most már csak erő legyen, meg egészség, a többi az már menni fog. — Szemében huncut mo­soly, csillan s rákacsint a városba köl­tözött ismerősére. Igaz-e Laji komám? — S erre már koccintja is a poharat. — Mert tudja mi, parasztemberek, számítással végzünk mindent. Ha hasznát látjuk valaminek, akkor nem sajnáljuk a fáradságot. Már­pedig ezután jóval több hasznunk lesz az évi munkából. S én biztos vagyok benne, ha nekünk hasznunk van, az állam se látja annak kárát. Székely Lajos csak ül s magym­oso­­lyogva hallgatja a régi, jó ismerősök, rokonok véleményét, számolgatását. Csak akkor szól közbe, amikor a ko­mája arról tesz említést, hogy a hús­­beadást is jó lenne megszüntetni. — Nyugodj csak meg, a párt tud­ja, hogy mit lehet és mit nem lehet csinálni ! Biztos lehetsz benne, hogy ha a húsellátás biztosítva lenne, ak­kor azt is megszüntetnék. Mi pedig szeretjük a húst, legalább, úgy­ mint ti. Egyébként a kötelező húsbeadás árát is felemelik. S ha már ide terelődött a szó, Konc József se állja meg, hogy ne toldjon hozzá valamit: — Lajosnak igaza van. Mert ve­gyük csak a mi falunkat: az utóbbi évben bizony megcsappant az állatál­lomány. Az idák­ már jóval kevesebbet tudtak felvásárolni mint tavaly. Én amondó vagyok, hogy ez­­is csak tő­lünk függ. Annyi állatot kell tenyész­tenünk, hogy a felvásárlás biztos le­­gyen, s akkor majd beszélgethetünk a húskvóta megszüntetéséről is. Mert az ország nem csak Zsákodból áll Húst pedig mindenkinek enni kell. Már aki nem gyomorbajos — teszi hozzá tré­fásan. Amíg mi beszélgettünk a gazdasz­­szonyok se tétlenkedtek. Megsült a sí disznóhús, na meg a kolbászhúsból is apró fasírozottakat gömbölyítettek. Így aztán néhány perc alatt meg volt vet­ve az ágya a jóízű, házite­rmésű bor­nak. Ürültek is az üvegek egymás után, mert alig telt el egy-két óra, s a hosszú terített asztalokat bizony kö­rül­ülték az emberek. Koccintottunk Lajos koma egészségére, hogy még so­káig dolgozhasson a Simó Géza bútor­gyárban, mert az új házasok száma egyre szajyorodi­k, s aztán kell a szép bútor. Koccintottunk az új esztendőre az új párthatározatra, s arra, hogy sok-sok búza meg kukorica teremjen­ az idén, hogy legyen mit eladni. KUKTA GYÖRGY A botfalusi cukorgyár munkáslakásai

Next