Falvak Dolgozó Népe, 1961 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1961-01-04 / 1. (709.) szám

53. (709.) SZÁM MEGJELENIK HETENKÉNT ARA 25 BANI 1961. január 4., szerda ^■mniwiinwnnimininiiinwmiiwiiiimwiiiimtwttwwtiitittiHtMtiiwttnwninnsnnin A fejlődés, gazdagodás útján biztos léptekkel h­aladó, több éves kol­lektív gazdaságok eredmé­nyeinek ösztönző hatására 1960 őszén ismét sokezer dol­gozó paraszt írta meg felvé­teli kérését. Különösen a be­takarítás utáni időszakban je­lentősen gyarapodtak új csa­ládokkal a meglévő gazdasá­gok s ugyanakkor nagyon sok új kollektíva alakult ország­szerte. Nyilvánvaló, hogy ezek a fiatal kollektív gazda­ságok hasonlíthatatlanul köny­­nyebb, kedvezőbb körülmé­nyek között teszik meg az el­ső lépéseket, a nagyüzemi, szocialista mezőgazdálkodás útján, mint a nyolc-tíz évvel ezelőtt alakultak. Olyan idő­szakban indulnak el a jólét, a bőség útján, amikor dolgozó népünk már napirendre tűzte a szocializmus építésének kitel­jesítését ; amikor az egész or­szágban túlsúlyban van, ural­kodóvá vált a szocialista me­zőgazdálkodás ; amikor a szo­cialista ipar egyre több mű­trágyát küld a szántóföldekre, amikor szüntelenül sokasod­nak a határban a traktorok, a kombájnok. És amikor a régi, több éves kollektív gazdasá­gok bőségesen kínálják fel az éppen indulóknak a tudomá­nyos, nagyüzemi gazdálko­dásban szerzett tapasztalatai­kat, sokrétű elméleti és gya­korlati ismereteiket. Valamennyi fiatal kollektív gazdaság első esztendejének eredményét, sőt további fejlő­dését, haladását is nagymér­tékben befolyásolják az első lépések, — az indulás mi­kéntje. Éppen ezért a nemrég alakult gazdaságok vezetőta­­nácsának és egész tagságá­nak arra kell törekednie, hogy a téli hónapokat alaposan ki­használva, minél jobban fel­készüljenek az első kollektív­­esztendőre­ A fiatal gazdasá­gok reális lehetőségeinek fel­mérése alapján készült, körül­tekintő és megfontolt tervek az első közös eredmények, si­kerek legfőbb biztosítékai. Éppen ezért a tartományi, il­letve rajoni néptanácsok me­zőgazdasági osztályainak leg­felkészültebb szakemberei s a környékbeli régi kollektivis­ták messzemenő támogatást kell, hogy nyújtsanak a fia­tal kollektív gazdaságok ter­veinek elkészítésében és tel­jesítésük megszervezésében. A jó terv alapján jól megszer­vezett közös munka ugyanis nemcsak a kollektivisták egyé­ni jövedelmének nagyságát határozza meg, de döntő ki­hatással lesz arra is, hogy a fiatal gazdaságok esztendő múltán milyen mértékben gyarapíthatják közös vagyo­nukat, oszthatatlan alapjukat — egyéni jólétük forrását —­ és az első év terméséből mi­ként járulhatnak hozzá az ál­lam központi gabona­alapjá­hoz, a közeli városok élelem­ellátásához. Az újdonsült kollektivisták­nak tehát ebben az időszak­ban sokat és behatóan kell foglalkozniuk a munkaszer­vezés problémáival Még a té­li hónapokban úgy kell meg­szervezniük a brigádokat , s azokon belül a csoportokat, hogy az első nagyszabású kö­zös munka , a tavaszi szán­tás-vetés idején zavartalanul, szervezetten kezdhessék meg dolgukat, hogy minden egyes kollektivista pontosan ismerje feladatait, munkakörének kö­vetelményeit. Az idősebb, ta­­pasztaltabb­ gazdaságok s az agronómusok e tekintetben is jelentős támogatást nyújthat­nak s kell is, hogy nyújtsa­nak a fiatal kollektíváknak, hogy a legrátermettebb, leg­képzettebb kollektivisták ke­rüljenek a brigádok, a külön­böző csoportok élére, hogy szakavatott, hozzáértő embe­rek gondjaira bízzák például a gazdaság állatállományát, mint a kollektíva egyik leg­főbb értékét. Számos újdonsült kollektív gazdaság tagságának nagy ré­sze társulásban gazdálko­dott az utóbbi években, onnan lépett be a magasabbrendű szocialista mezőgazdasági egységbe. Ilyenformán van­nak olyan társulásokból ala­kult új kollektívák, amelyek nemcsak a közösen végzett munka bizonyos tapasztala­taival, hanem közös alappal, közös állatállománnyal és gazdasági épületekkel rendel­keznek már most is. Ezeknek már az első pillanatoktól to­vább kell munkálkodniuk kö­zös vagyonuk gyarapításán. Számos fiatal kollektív gaz­daságban azonban ezután kell gondoskodni istállókról a kö­­ z­­munkái k­özös áron ! (Folytatás a 2. oldalon) A csavarosi (­Nagykároly ,rajon) Március 8 kollektív gazdaság ma már milliomos gazdaság. A kollektivisták bőséges életéről tanúskodik a sok új családi ház. Képünkön Bemner Ernő kollektivista otthona. A zenekar húzza a talpalávalót a fia­talok járják, táncolnak ren­dülét­lenül­ Nekik húzza most a zenekar, mint ahogy az újév is rájuk mo­solyog először, derűsen, sokat igérően. A lányok — városi diva­tos ruhában mindahány —­ kézről kézre járnak. S mikor a táncban kipirultan egy pillanatra megpihennének, feláll az asztal mellől a hatvanat taposó Pop boan s int a zenészeknek. Azok már tudják, ismerik a szo­kását , ahogy a zene fel­csendül, az öreg járni kezdi a sebest, de úgy hogy nincs fiatal, aki jobban ér­tené. A példa ragadós, egyszerre csak ott forog­nak a középen az idősebb nemzedék legfü­rgébbjei s hogy „ szégyenbe“ ne ma­radjanak, a fiatalok bát­­rabbja is rákezd. Aki még nem szánja rá magát, oda­áll a nézők közé és tapsol, tapsol. Így érkezik el vidámság­ban, zeneszóval, dalosan az éjfél, amikor fiatal, har­sány hang rikkantja a tö­megbe : — Boldog, békés újesz­­tendőd­... A férfiak kezet ráznak, az asszonyok megölelik egymást s újra, meg újra megtelnek a poharak. — Igyunk elvtársak, az új tagok egészségére ! — emeli magasra poharát Raduly József, a kollektiv gazdaság elnöke és első­nek issza ki a kollek­tiv gazdaságban termett gyöngyöző bort. — Most meg ürítsük a poharat a régiek egészsé­gére, hiszen ők taposták ki az utat nekünk is — mond­ja Kali Albert, a volt tár­sasgazdaság elnöke, aki a társas tagok közül elsőnek lépett a kollektív gazda­ságba. A vidám mulató-zok között ott van a György familia is. Sándor, Lajos és Dénes, — három testvér — most lépett be, csak Pista, ■ a negyedik maradt még kívül. — No, Pista, hogy vagi? — hunyorít rá Raduly Jó­zsef — Jól mulatsz-e ! — Jól, jól — hangzik a válasz —, de nem egé­szen olyan jól mint ti ... — Aztán, miért nem ? Másféle bort iszol ? — A nem... De olyan itt mindenki, mintha egy csa­lád lenne. Én meg .. . — Azért szíves­en látunk itt is, a kollektívben is­, tu­dod te jól — mondja az elnök és teli poharat nyújt György István felé. Az el is fogadja, ki is issza fe­nékig. — Az új évet, elnök elv­társ — néz Raduly sze­mébe. — Azzal kezdem, beadom a kérvényt... A táncosok fáradhatatla­nok, az idősebbek beszé­desek. Arról folyik a szó poharazgatás közben, hogy a nemrég épült 100 férőhe­lyes istálló tele van, lehet újat, nagyobbat építeni­ Tavaly csak 27 tehén állt a jászol előtt, ma 103 ro­pogtatja a szénát és 1961-­ ben megkétszerezik az ál­latállományt. A lányok egymás után tűnnek el, sietnek haza másik ruhát váltani, aztán vissza a bálba. Ez itt most a szokás. Lássák a legé­nyek, hogy van! A muzsi­kusok homloka már gyön­gyözik, de a táncosok nem engedélyeznek pihenőt■ — Szirbát — kiáltja Csi­szár András és járja vidá­man, fürgén. Mezei Lajos, Éltető Kati, Oltean Lucre­­tia, Moldovan­b­an már nyújtják a karjukat s ösz­­szefogóznak. Egy perc múl­va harmincan, negyvenen állnak a körben. Aztán csárdást járnak, s így megy ez, m­íg kelet felől nem halad a csillagos ég alja. Reggel nyolckor még hat­van pár forog fáradhatat­lanul. Aztán együtt el­indulnak — elől a zene­karral — Nagyernye utcáin s megállítanak minden szembejövőt. — Boldog újévet, boldog békés újesztendő. — Nektek is, s az egész világnak? — köszönnek vissza nevető arccal a já­rókelők. így fogadta az új eszten­dőt a kollektivista Nagy­ernye. ADRIAN MIKLÓS MMMMM­ MI R I MMMHM NMtf

Next