Falvak Dolgozó Népe, 1962 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1962-01-04 / 1. (761.) szám

Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs újévi rádió- és televíziós beszéde Kedves elvtársak és barátaink ! A Román Népköztársaság honpolgárai! Néhány perc választ el még bennünket az új esztendőtől. Szeretteink, családjaink, barátaink és munkatársaink köré­ben összegyűlve, a rádió vagy televíziós készülékek előtt vidám és örömteli ünnepi hangulatban várjuk ezen az éjszakán az újév érkezését, örömünk teljes mértékben jogos. A most lezáruló esztendő a nagy eredmények éve volt, népünk munkája rendkívül gazdag gyümölcsöket hozott. Ismerik a Nagy Nemzetgyűlés legutóbbi ülésszakán vázolt képet a szociális-gazdasági tevékenység valamennyi területén elért lenyűgöző eredményekről. Az 1961 .évi ipari termelés ter­vét 12 nappal határidő előtt teljesítettük. A munkások, mérnökök és technikusok megelégedéssel szemlélhetik odaadó munkájuk eredményeit. A népgazdaság valamennyi ágában új termelési kapacitásokat helyeztünk üzembe. A népgazdaság több fémet, több gépet, több kőolajat, szenet, ércet, villamosenergiát, vegyipari terméket, közszükség­leti cikket kapott. Hozzáértő építőink az ország minden tartományában és vá­­rosában új ipari épületeket, lakónegyedeket, oktatási, egészség­­ügyi, kulturális intézményeket emeltek. A kollektív gazdaságokba tömörült parasztok milliói gazdag termést takarítottak be ; megváltozik a falu egész ar­culata, a parasztság életmódja. A dolgozó parasztok, az állami gazdaságok és GTA-k dolgozói eredményesen munkálkodnak, hogy bőségesen ellássák hazánkat a lakosság jólétéhez szüksé­ges termékekkel. A különböző fokú oktatási formákban működő kádereink, a tudományos kutatóintézetek, a kultúra s a művészi alkotás dol­gozói odaadó munkát végeztek ifjúságunk — holnapi váltásunk — nevelése, szakemberek kiképzése, szocialista tudományunk és kultúránk fejlesztése érdekében. Melegen üdvözlünk mindenkit, újabb sikereket és eredmé­­nyes munkát kívánunk mindenkinek, aki lelkes munkájával előmozdítja a haza felvirágzását, a gazdaság és kultúra fellen­dülését, a nép jólétének megteremtését. Rendíthetetlen meggyőződésünk, hogy a társadalom vezető osztályaként küldetését becsülettel teljesítő hős munkásosztá­lyunk, a szocialista mezőgazdaság útjára határozottan rátért parasztságunk, valamint a tudásukat és alkotó erőiket a nép szolgálatába állító kulturális dolgozóink a jövő esztendőben is újabb és újabb sikerekkel tetézik eddigi győzelmeiket. Alkotó képességeiben, napfényes jövőjében bizakodva, elért sikereire büszkén, népünk a párt vezetésével, lendülettel lát hozzá az 1962. évi állami terv célkitűzéseinek valóraváltásá­­hoz, a sorsa és munkájának gyümölcsei fölött rendelkező, sza­bad népként, lelkesedéssel dolgozik minden tevékenységi ágban. Kedves elvtársak! Az 1961-es esztendőt korszakalkotó esemény tette emlékeze­­tessé — a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresz­­szusa. Ez a kongresszus elfogadta a párt új programját, meg­mutatva a népeknek az utat egy olyan társadalom felé, amely­ben minden anyagi erőforrást, az emberi elme minden vívmá­nyát az ember és jóléte szolgálatába állítják, megmutatva az utat a háborúk nélküli világ felé, a szocializmus és a kommu­nizmus diadala felé az egész földkerekségen. A szovjet népnek a kommunizmus építésében elért nagyszerű győzelmei, a szocialista tábor többi országának kimagasló ered­ményei erőteljesen bizonyítják a szocializmus felsőbbrendűsé­gét a kapitalizmus fölött, új erővel töltik el a kapitalista orszá­gok dolgozóinak létérdekeikért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért vívott küzdelmét, harcra lelkesítik a népeket a szé­gyenletes gyarmati rendszer végérvényes felszámolásáért, min­den egyes nép azon jogáért, hogy szabadon rendelkezzék sorsa fölött. Az egész emberiség hő­vágya a tartós világbéke biztosítása. Az a tény, hogy 1961-ben megőriztük a békét, újabb bizonyíté­ka annak, miszerint a béke erői ma hatalmasabbak mint bár­mikor, az agresszív imperialista erők mind jobban elszigetelőd­nek, politikájuk mind inkább hitelét veszti a népek színe előtt. A nagy Szovjetunió és vele együtt a szocialista tábor többi or­szága magasra tartja a békeharc zászlaját, amely valamennyi kontinensen hatalmas tömegeket sorakoztat fel maga köré. Meggyőződésünk, hogy a népek egységes és eltökélt harcának eredményeként a béke diadalmaskodni fog és az emberiség megmenekül egy újabb világháború pusztító rombolásaitól. Románia a jövőben is minden erejével hozzájárul a béke megszilárdításához, az összes államok békés egymás mellett élése politikájának diadalához — tekintet nélkül társadalmi rendszerükre. Ugyanakkor kötelességünk éberen őrködni, erősíteni ha­zánk védelmi képességét, szeretettel övezve a Román Népköz­­társaság Fegyveres Erőinek tisztjeit és katonáit, akik rendü­letlenül őrzik hazánk függetlenségét és a nép forradalmi vív­mányait. Az új év küszöbén, a Román Munkáspárt Központi Bizott­sága, a Román Népköztársaság Államtanácsa és kormánya ne­­vében, melegen üdvözlöm hazánk dolgozóit, jó egészséget, bol­dogságot kívánok nekik, s újabb sikereket gyümölcsöző mun­kájukhoz. Az új esztendő beköszöntésének pillanatában emeljük po­­harunkat drága hazánkra, szocializmust építő szorgos népünk jólétére ! Boldog újévet, szeretett elvtársak és barátaink ! Világ proletárjai, egyesüljetek! 53.­­761.) SZÁM. ARA 25 BAN! MEGJELENIK HETENKÉNT, am 1962. január 4., csütörtök ­ kollektivista parasztok országos tanácskozásának FELHÍVÁSA Kollektivista és társult parasztok, parasz­tok, akik még egymagatokban dolgozzátok meg darab földeteket, állami gazdaságok és gép- és traktorállomások gépészei, mezőgaz­daságban dolgozó technikusok, mérnökök és tudósok, a kollektivisták országos Tanácsko­zásának nevében hozzátok intézzük ezt a fel­hívást. Mi a rajoni gyűléseken megválasztott kol­lektivisták, országunk szocialista mezőgazda­ságának képviselői közül, összejöttünk va­lamennyi tartományból, hogy részt vegyünk ezen a Tanácskozáson. Bizonyára tudjátok, hogy öt napon át a párt- és állam vezetőivel, tudományos dolgo­zókkal, agrármérnökökkel, zootechnikusokkal, gépkezelőkkel és gépgyártókkal, párt- és ál­lami aktivistákkal együtt megvitattuk mit kell tennünk a mezőgazdaság kollektivizálá­sának befejezéséért, azért, hogy minél jobban megszervezzük a kollektív gazdaságokat, egyre inkább erősítsük és növeljük vagyo­nukat, gyarapítsunk mindenféle termést, mi­nél jobban szaporítsuk az állatállományt és növeljük hozamát. A Tanácskozáson sok küldött elmondta, mit tett a legnagyobb terméshozamok eléréséért. Felszólalt Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs is, s értékes tanácsokat adott, hogy minél jobban teljesíthessük a mezőgazdaságunk előtt álló feladatokat. Mint mondottuk, mi kollektivisták voltunk a Tanácskozáson a kollektivisták küldöttei. Azok, akik felszólaltak jól ismerik tehát a kollektív gazdaságok életét, így hát tények alapján, annak alapján, ami községeikben, rajonjaikban valóban történik, mutatták be parasztságunk mai valóságát. Meglátszott, hogy a szocializmus az ország minden részében győzedelmeskedett, hogy a mai parasztok legnagyobb része kollektivista, hogy Dobrudzsa és Bukarest, két tartomány, az ország legnagyobb mezőgazdasági tarto­mányai közül teljesen kollektivizált, Bánát és Galac tartományban pedig csaknem befe­jezték a kollektivizálást. Ha ma végigjárod az országot, mindenütt ameddig a szem el­lát, nagy tábla­vetéseket látsz. A falvakon a kollektív gazdaságok istállói, karámjai, fe­hérfalu raktárai emelkednek, városba is be­illő új házak épülnek. Mi, kollektivisták ma nagy erőt képvise­lünk. Együtt több mint 2 millió család va­gyunk s 5 millió hektárnál több föld van a kezünkben, így hát a parasztság többségét tesszük ki, mezőgazdaságunk legnagyobb re­ménységét, a jólét biztosítékát. Az egybeszántott táblákon több növényt termeszthetünk, sokoldalúbban hasznosíthat­juk, körültekintőbben gyümölcsöztethetjük a földet, legnagyobb részt és a legnehezebb munkákat géppel végezhetjük az agrotech­nikai szabályoknak teljesen megfelelően, úgy, hogy évről évre növekedjen a termés, és mi­nél több állatot tenyésszünk. A Tanácskozás sok felszólalója, elnökök, brigádosok, kollektivista parasztok jogos büszkeséggel mondották el, hogy kollektív gazdaságainkban hektáronként két és három­ezer kiló búzát, három és négyezer sőt egyes helyeken nyolcezer kiló szemeskukoricát ta­karítottak be. A dobrudzsai elvtársak rámu­tattak arra, hogy most a kollektivizálás be­fejezése után három évvel kétszer annyi ga­bonát termelnek, mint azelőtt. Mi valameny­­nyien jól tudjuk, hogy így van mindenütt, ahol a parasztok kollektív gazdaságokat ala­kítottak. S valamennyien tudjuk azt is, ti is meg mi is, hogy a bőség nyomán a kollektivisták sokkal jobban élnek mint azelőtt, téglaháza­kat építettek, cseréppel fedték, akár a város­ban, már senki sem jár mezítláb, mindenki jobban öltözködik, a kollektivisták nagy része olyan helyzetben van, hogy rádiót, televíziót, takaréktűzhelyt, kerékpárt, sőt egyesek mo­torkerékpárt vásároltak. A kollektivista pa­raszt ma civilizált életet él, olvas és tanul, hogy a tudomány és az igazság szerint maga ítélhesse meg a világot, az életet. A települések — a községek és a falvak — szebbek és tisztábbak. Mintha mindig ünnep­lőben lennének. A kollektivista falvak utcáin esténként gyakran találkozhatsz könyvtárból jövő emberekkel, könyvvel a kezükben, — ifjakkal és öregekkel, lányokkal és asszo­nyokkal — mert nincs olyan falu ahol ne lenne könyvtár és nincs olyan könyvtár, amelynek ne lenne száz és száz olvasója. Sok faluban esténként a villanykörték nap­pali fényt árasztanak a lakásokban, az udva­(Folytatás a 2. oldalon) Szilveszteri pillanat Antal Károlyné még nem vet­te fel ünneplő ruháját pedig már csak néhány pillanat és küszöbön az új esztendő. Ven­dégeket vár, nem maradhat el a hagyományos fánksütés.­­— S kik lesznek a vendégei ? — A gyermekeim. Mindig ők. Együtt szoktunk ünnepelni. — Jó étvágyuk lehet, ha ily sok fánkot ... Ha még hat gyer­mek volna, akkor is ... Csak nekem nem hat van ám, hanem tizenegy. — Tizenegy ? — Eggyel sem kevesebb. Hét fiú és négy lány. S mind kollek­tivista. Jobban mondva a leg­kisebb még nem, de az is az lesz, csak járja ki az iskolát. Büszkeség és öröm vegyül a szavába, aztán szomorkásan folyt­atja : — Máskor ilyenkor itthon vannak, de most nem képesek elszakadni a társaságtól, a fa­lutól. Mert tudják, nálunk Lécfalván már tegnap megkez­dődött a dinom-dánom. Egy nappal előbb kerekedett szil­veszter. A népköztársaság ki­kiáltása napjának tiszteletére kigyult a mi falunkban is a villany. Máskor segédkeztek a gyermekek ebben-abban, most viszont minden az én nyakamba szakadt. A tegnap is korán dél­után elmentek hazulról. A kul­túrotthon előtt a többi kollek­tivistával várták, hogy kigyul­­jon a fény. Jól besötétedett mi­korra végül is végig szaladt a dróton az áram. Micsoda éljen­zés tört ki egyszerre ! Messzire van tőlünk a központ, de idáig elhallatszott a hangos öröm. A­ri­tán még összeverődtek az embe­rek, lányok, legények idősebb házaspárok s a kultúrotthonban reggelig táncoltak a villanyfény világította teremben. Azt hittem ma itthon maradnak, pihennek egy keveset. De volt is eszükbe. Reggel korán elmentek „rádiós“ vitát rendezni. Mindenki rádiót akar vásárolni, sokan meg tele­víziót, aztán meghányják-vetik melyik is volna jobb. Valószínű úgy véli mintha untatna bennünket másra tereli a szót. — Az igazság az, hogy nem lehet okom a panaszra. Csak hát ilyen az ember. Mindig azt szeretné, ha körülötte volnának a gyermekei. De ők azt gondol­­ják, meg van itthon minden. •­­Folytatás a X. oldalon]

Next