Falvak Dolgozó Népe, 1969 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1969-01-08 / 1. (1127.) szám
12 É ) A víz nemcsak az ember, de minden élőlény, így a növények életének is nélkülözhetetlen feltétele. Tudjuk, hogy a növényeknek fényre, melegre, levegőre, tápanyagokra és vízre van szükségük ahhoz, hogy növekedjenek, fejlődjenek, és termést hozzanak. A felsorolt öt alaptényező közül három: a fény, a meleg és a levegő összetétele a szántóföldi növénytermesztésben nem szabályozható, hanem csak az üvegházban. Ellenben a növények tápanyag- és vízellátása a növénytermesztési módszerek segítségével javítható, irányítható. Az agrotechnikai, a növénytermesztési módszerek, a jó talajművelés, az idejében való vetés, a gondos növényápolás, az okszerű trágyázás, a növényeket több tápanyaghoz juttatják, csökkentik a talaj vízveszteségét, a víz gazdaságosabb felhasználását teszik lehetővé és ezen az úton növelik a termésátlagot. A felsorolt eljárások csak „a — a talaj porhangosítása, az. Irtása útján — hatnak a növény és a talaj vízgazdálkodására. A növények vízellátását közvetlenül öntés útján javíthatjuk, úgy ahogy a tápanyagellátást is leghatékonyabban az istállótrágya és műtrágyák használatával befolyásolhatjuk. Ezért aztán érthető, hogy az öntözés és a trágyázás a termésátlagok növelésének legeredményesebb útjai. Az öntözés mint növénytermesztési módszer nem új, hanem ugyanolyan ősi tartozéka a mezőgazdaságnak mint az állati vontatású ekével végzett szántás és a trágyázás. Mind a három elemet megtaláljuk a legősibb, öt-hat ezer évvel ezelőtti mezopotámiai (a mai Irak állam területe), egyiptomi és kínai mezőgazdaságban. Az öntözés az esőt kell pótolja, vagy kiegészítse, amikor az nem elégséges a növények fejlődéséhez. Ezért elsősorban ott terjedt el az öntözés, ahol a mezőgazdaság leginkább megérezte az eső hiányát: a száraz és meleg éghajlatú vidékeken. Az utolsó évszázadokban de inkább évtizedekben az öntözött növénytermesztés a mérsékelt égöv alatt is tért hódított. Hazánkban az öntözés a szocialista mezőgazdaság fejlődésével párhuzamosan fejlődött. A jelenleg 400 000 hektárnyi öntözött terület gyors ütemben gyarapodik újabb és újabb modern rendszerek használatbavételével. Ismerjük az 1968-as évi párthatározatokat amelyek az öntözés alkalmazásának mind nagyobb területekre való kiterjesztését írják elő. Mikor, melyik növényeknél van szükség öntözésre ? Akkor, amikor nálunk is a legnagyobb a meleg tehát a legnagyobb a víz párolgása, a növények vízfogyasztása. Ez a nagy vízszükséglet leggyakrabban június végén, júliusban és augusztusban van. Azok a növények melyeknek legerőteljesebb a növekedése júliusban, melyek terméskötése egybeesik a meleg, száraz időjárással, azok szenvedik meg a legjobban az aszályt, a szárazságot. Gondoljunk arra, hogy egy kukoricatábla napi vízfogyasztása júliusban olyan nagy mint egy kisebb eső, így a víztartalék hamar kimerülhet és a még aránylag csapadékosabb Erdélyben, Bánátban, a nyugati mezőségen is a kukorica, a cukorrépa, a lucerna, a másodvetések termése megszenvedi az elkésett esőt, a nagy hőséget. Ne feledjük el, hogy Erdélyben is a júliusi középhőmérséklet 19—22 fok körül van és a meleg napokon a hőmérő árnyékban is többet mutat mint 30 fok, az ilyen meleg, nagy vízfogyasztású napokon pedig a hiányzó esőt pótoló minden köbméter víz sokat ér. Lássuk csak mennyit. Mennyi terméstöbbletet várhatunk az öntözéstől és a trágyázástól ? Mit mutatnak a kísérleti eredmények ? A funduleai Gabona és Iparinövénytermesztési Kutató Intézet irányítása alatt végrehajtott kísérletsorozat, amelyet több éven át az ország több kísérleti állomásán végeztek, igen érdekes eredményeket hozott. Az eredmények azt mutatják, hogy több év és több kísérleti állomás átlagában a fontosabb növényeknél a trágyázás 20—69 százalékkal és az öntözés 25—118 százalékkal növelte a termést. Az együtt alkalmazott mindkét terméshozam-növelő eljárás nagy, 79—156 százaléknyi termésgyarapodást biztosított. Leghatékonyabb volt az öntözés és trágyázás a kukoricánál és cukorrépánál melyek termését két és félszeresére növelte. A hektáronkénti termésátlag magas szintje : 94,6 mázsa a tengerinél és 836 mázsa a cukorrépánál jól mutatja mennyire meghálálja ez a két növény az öntözést és a trágyázást. Eredményesen emelte az öntözés és trágyázás a lucerna és szója termésátlagát is. A búzatermés is lényegesen nőtt de a búza jelentőségét az öntözött vetésforgóban, elsősorban az adja meg, hogy lehetővé válik a kettős termesztés. Az öntözés mindig költségtöbblettel jár. Beruházást igényel, berendezéseket, több gépi és kézi munkát, több trágyát. Ezért nemcsak a terméstöbblet nagysága a fontos, hanem az, hogy mennyibe került ez a termésgyarapodás. Az öntözés csak akkor lesz gazdaságos, ha a terméstöbblet értéke meghaladja a költségtöbblet értékét. Az öntözés gazdaságossága szempontjából két érték adhat hasznos útbaigazítást: az egységnyi öntözővíz ára és az egységnyi vízmennyiséggel elért terméstöbblet értéke. Az öntözésnél felhasznált vízmenynyiséget többféleképpen fejezhetjük ki. Gyakran az egy hektárra jutó köbméterről beszélünk. Egy köbméter — 1000 liter, (öntözéskor általában egy alkalommal 300—1000 köbméter vizet adunk). Kifejezhetjük ezt a vízmennyiséget milliméterben is, vagyis milyen vastag, hány mm-nyi vízréteget öntözünk ki egy hektárra. 1 mm vízréteg egy hektáron , 10 000 literrel ~ 10 köbméter. Tehát egy öntözési norma 30—100 mm. Az első táblázat eredményei alapján kiszámíthatjuk (ismerve a felhasznált öntözési normákat is) menynyi terméstöbblet jutott 1 mm-nyi öntözővízre. Az eredményeket a 2. számú táblázat foglalja össze. Amint látjuk, 1 milliméternyi víz 16—27 kg-mal növelte a kukorica, 62—120 kg-mal növelte a cukorrépa termését és ennél a két növénynél 13—36 lej értékű többlettermést adott. Ugyanígy jelentős a hatása a lucerna, szója és egyes esetekben a búza termésére is.Érdemes most elgondolkozni azon is, milyen nagy értéket jelent egy jó nyári eső. Egy 2000 ha szántóterületen dolgozó termelőszövetkezet, mely például 600 hektáron termel tengerit és 200 hektáron cukorrépát egy kisebb, 10 mm-es eső nyomán 100 000—200 000 lej értékű többletterméshez, többletjövedelemhez jut.) Ahhoz, hogy a terméstöbblet gazdaságosságát értékelni tudjuk, ismernünk kell a felhasznált víz árát is. Ez az ár azonban nagyon változó és attól függ mennyibe került az öntözési rendszer elkészítése (öntözőcsatornák, terület elkészítése-elegyengetése, csővezeték) a szükséges felszerelés (szivattyúk, hordozható csövek, szórófejek) és maga az öntözés végrehajtása (üzemanyag, gépi és munkaerő értéke). A víz ára, a táblára, a növényekhez kijuttatva 2—8 lejbe kerülhet milliméterenként Az ár és a terméstöbblet értékéből láthatjuk azután, mindegyik gazdaság sajátos éghajlati, termelési, talajoi(Folytatása a 8. oldalon) Dr Sipos György TUD, AKI TANUL .I * TERMÉSÁTLAG TERMÉS KUKORICA CUKORRÉPA MMäSä Termcstöbblet a I I Terméstöbblet az MENNYIVEL NÖVELI AZ ÖNTÖZÉS ÉS TRÁGYÁZÁS A TERMÉST 98 LUCERNA SZÓDA BÚZA trágyázás hatására öntözés hatására ■ ■■■■ Terméstöbblet az AZ ÖNTÖZÉS HATÁSÁRA KAPOTT TERMÉSTÖBBLET A termesztett növény 1 mm öntözésre számított terméstöbblet terményben értékben kg mm lej/mm Kukorica 16— 27 13—22 Cukorrépa 62—120 19—36 Lucerna 30—130 3—13 Szója 3— 8 9—24 Búza 1— 9 1— 9 öntözés és trágyázás hatására FALVAK DOLGOZÓ NIIPE Tejgazdasági ABC Mai lapszámunkkal újabb cikk- sorozatot indítunk be, mert terepen dolgozó szakembereink általános megállapítása szerint nemcsak a fejőgondozók zöme, de a téeszek állattenyésztésének irányításában közvetlenül résztvevő elnökök, alelnökök, vezetőtanácstagok, brigádosok, csoportfelelősök ismeretei is hiányosaknak bizonyulnak, amikor a tej képződéséről, összetételéről, tárolásáról, vizsgálatairól van szó, márpedig legtöbb erdélyi termelő- szövetkezetben a gazdaság egyik legjelentősebb bevételi forrása a tejtermelés. Mondanivalónkat lexikális tömörséggel fogjuk össze, de a korszerű tudomány színvonalán, úgy, hogy az a régebben végzett agrármérnökök idevágó ismereteinek felfrissítésére is alkalmas legyen. A tehéntej összetétele ■ óta a tejet addig forraljuk, amíg a víz mind elpárolog belőle, az edény I alján egy ,űrű üledék marad. Ha ezt f elégetjük, az edényben csak egy kevés hamu marad vissza. Ebből a bárki által elvégezhető egyszeri! kísérletből kiderül, hogy a tehéntej (egyébként minden emlős teje) két fő részből áll: vízből — ami a forralásnál elpárolgott — és úgynevezett szárazanyagból, ami a forralás után visszamaradt. Ez utóbbi kétféle anyagcsoportot foglal magába : úgynevezett szerves anyagokat (amelyek elégnek) és szervetlen anyagokat (amelyek a hamuban maradnak). Az, hogy mennyi víz és mennyi szárazanyag van a tehéntejben, függ a tehén fajtájától, egyedi tulajdonságaitól, korától, takarmányozásától, egészségi állapotától, a tejelési időszak időpontjától, stb. Országos átlagban nálunk a tehéntej 872 gramm vizet és 128 gramm szárazanyagot tartalmaz kilogrammonként, vagyis durván a tehéntejnek 87 °/c-a víz, 13 Wc-a szárazanyag. Már ebből is láthatjuk, hogy miért kell a fejőstehénnek sok ivóvíz vagy lédús takarmány. Miből áll az a bizonyos 13 százalék szárazanyag ? Csak a mennyiségüknél fogva legfontosabbakat említve : zsírból, fehérjékből, cukorból, ásványi sókból és különböző — kisebb mennyiségben előforduló — szerves anyagokból. Nagy általánosságban egy liter tehéntejben 37 g tejzsírt, 34 g tejfehérjét, 47 g tejcukrot, 7 g ásványi sót, és 3 g különféle — itt fel nem sorolt —szerves anyagot találunk. Ezek közül gyakorlatilag a legfontosabb a tejzsír, mert jelenleg a tejipar ennek mennyisége szerint fizeti a tejet és a tejszínt. A termelőszövetkezeti könyvelők jól tudják, hogy a Tejipari Vállalat az átadott tejet és tejszínt zsíregységben számolja el. Egy zsíregység egy gramm tejzsírnak felel meg. Tehát egy liter 3,6 % tejzsírt tartalmazó tej 36 zsíregységgel kerül elszámolásra. Az a bizonyos kilónkénti 3 gramm „egyéb szerves anyag" a borjú és az emberi táplálkozás szempontjából élettanilag nagyon fontos anyagokat , vitaminokat, enzimeket, ellenanyagokat foglal magában. Cikksorozatunk következő folytatásában a tej képződéséről írunk. Ennek megértéséhez még el kell mondanunk, hogy a tejben háromféle fehérje van: kazein, albumin és globulin. Ezeket a tehén szervezete szinte kizárólag a takarmányokban levő hasonló anyagokból (fehérjékből, amidokból) tudja előállítani. Ezért figyelmeztettünk már annyi írásunkban arra, hogy ha a tehén nem kap takarmányában elég fehérjét, nem is tud képességeihez mérten tejet termelni. Ezt jól emlékezetükbe kell vésniük termelőszövetkezeti elnökeinknek, hogy támogassák agrármérnöküket, amikor az a termelési terv összeállításánál a fehérjetakarmányok vetésterületének növekedéséért hadakozik. A tejcukor, amilyen édes, annyi keserűségnek a kútfője , ennek a bomlásából keletkeznek a tej és tejszín savanyodását okozó savak. Az ásványi sók sokféle szervetlen vegyületet tartalmaznak. Gyakorlatban ezekről elég annyit tudni, hogy ezeket pótoljuk — szükség esetén — takarmánymésszel, csontliszttel, foszforsavas mésszel. (Folytatjuk) Dr. Nagy Miklós