Falvak Dolgozó Népe, 1970 (26. évfolyam, 1-51. szám)
1970-01-14 / 2. (1179.) szám
Elég sokan, elég sokáig állították, hogy Erdőhegyen csakis azért lenne sikeres minden esztendőben a téli mezőgazdasági tömegoktatás, mert szerencsés a fekvése. Közel Köröskisjenő, az egykori rajonszékhely, az ott székelő agrárszakembereknek éppen csak át kell menniük, a Körös hídján, máris tarthatják Erdőhegyen az előadásokat, ellenőrizhetnek, szemléltető anyagot vihetnek stb. Olyan falvakban hangzottak el leginkább efféle állítások, ahol rendszerint éppen ellenkezőleg mentek végbe a dolgok : formálisan folyt le az oktatás, ha egyáltalán lefolyhatott végig, de nem rekedt valahol a lecketervek kellős közepén. Lehetséges azonban, évtizednyi távlatban az állítások mégis takarhatnak Simándon, Fazekasvarsándon, Nabadon például semmivel sem kedvezőtlenebb a talaj a cukorrépának, mégis Simándon például csak 31 ezer kilóra „merték" betervezni tavalyi hozamát, de a szomszéd szövetkezetek hozambeli teljesítménye is mindig az erdőhegyieké mögött marad néhány ezer kilóval. Azokban a gazdaságokban természetesen nehéz volna megtalálni az összefüggéseket a téli szakoktatás és a nyári gyakorlat között. Erdőhegyen viszont ugyanez ugyanígy áll a zootechnikai tanfolyam-csoportra, nemkülönben az állattenyésztés értékhatározóira. Az mtsz múlt évi összjövedelméhez például 55 százalékkal járult hozzá az állattenyésztés. Mindehhez jó tudni, hogy a szántóte Kicsi falvak nagy problémái FEKETE JANUÁR Csúnya minden, ami nem igazi. S ez a tél nem igazi. Mert ha az volna, akkor nem esőfelhőket terelgetne a szél az Avas felől, hóbunda volna az őszi vetéseken, a tócsák pedig Szabálytalan üvegszemekként merednének az égre, s isten vihara sem gyűrne rajtuk hullámredőket. Nem igazi az út sem, mert förtelmesen csúnya : négyöt méteres átmérőjű gödrök, piszkos tavacskák láncolata kilométereken. Kerékagyig merül el bennük a fát hozó szekér. De volt valamikor ez az út igazi. Ám jöttek a teherkocsik s gumiabroncsaikkal szétrugdaltak maguk alól mindent, ami szilárd és mozgatható volt. Homokot hordtak az avasfelsőfalusi helyiipari vállalat sárközi betonelem-üzemébe s négy-öt év alatt járhatatlanná taposták. Meg lehetett volna ugyan javítani, de nem volt aki. Csak kárvallottak maradtak. Krányák Ferenc, a néptanács elnöke egybehívta az illetékeseket — a vállalat igazgatóját, a szállítók helybeli képviselőjét— és megegyeztek : tesznek valamit közösen. A költségelőirányzat el is készült. Egy millió kellett volna az 5 kilométeres útra. A megye azonban nem hagyta jóvá. Ezt mondták : tétesse rendbe az utat a község. A házadóból. Ebbe a helybeliek nem mentek bele. A bevételt nem akarták mind a gödrökbe ölni, más célokra is juttatni akartak belőle. Én igazat adok nekik. Aztán a néptanács nem engedte erre az autókat. Nem is járnak. Apán jobb homokbányát találtak, a régire már rá sem fütyölnek, a megcsafolt utat pedig el is felejtették. Krányák Ferenc borúlátóan vonta le a következtetést : nincs mire várni... Azaz : önkéntes munkával kell rendbe tenni az utat. Nem igazi továbbá a híd sem... Mert ha az volna, két oldalán korlát volna, de szabadon, akadálytalanul fordulhat bele a szekér, a gépjármű a Raktérbe — ha már előbb tengelytörés meg nem menti ettől a sorstól. Egy órai tócsakerülgetés után eléri az első házat az idegen, s eltöprenghet, hová is érkezett. Miért tábla nem hirdeti a falut, amely — mintha a történelem szélviharai ketté törték volna — rendhagyó módon, mindjárt a templommal és az iskolával kezdődik. ... Az első személy, akit meglátok az utcán, egy asszony. Magából kikelve rohan a másik oldalra, s végső kétségbeesésében ezt kiabálja : „Jaj istenem, jaj istenem, meghal a drága gyermek !. . ." Hangjára, vagy inkább az előbbi értesítésre csizmás férfi rohan ki a szemközti házból, fedetlen fővel, kezében injekciós tűvel, fiolákkal. —■ Ő a felcser — mondja a közben mellém szegődött levélhordó. — De mi is történhetett ? Nemrég adtam be az újságot, akkor még nem volt semmi baj... Elindulunk a ház felé, ahonnan kirohant az asszony. Mire odaérünk a felcser már el is látta a dolgát. — Mi baj van ? — Grippa. A gyermekeknél nagyon veszélyes. Bemutatkozunk. Apáczi Jánosnak hívják. — Megkérem, kalauzoljon a faluban. Nem jártam még itt. — Szívesen. Csak előbb leteszem ezeket a .. . Jöjjön maga is, nézze meg a munkahelyemet. A munkahely kis vályogház közvetlenül az iskola mellett. Elriasztó. Tábláján ez áll : Punct farmaceutic. Egyetlen hideg szoba, asztallal, gyógyszeres szekrénnyel. Alig várom, hogy kilépjek belőle — a vigasztalan esőbe, a sárba. De egyelőre még nem mehetünk, mert felduzzadt arcú asszony jön injekcióra. — Nincs fa, hogy begyújtson ? — Nincs. Még a drótot is a saját pénzemből vettem, hogy valami kerítést csináljak. — Az orvos szokott kijönni ? — Nem. Bemennek az emberek. — Telefon van a faluban ? — Nincs. ■— S ha valaki súlyosan beteg ? — Beviszik Sárközre szekérrel.— Azon az úton, amin én végigjöttem ? Hallgat. Nincs mit válaszolnia. Csak azon az úton vihetik. Nincs más, nincs jobb. Olyan lehangoló ez a falucska. Vagy csak ebben a csúnya időben tűnnék annak ? Az én hangulatomat rontotta volna meg az út, a híd, az idő, kísérőm munkahelye, a kétségbeesett nagymama ?... — Értelmiségiek laknak itt ? — Két tanítónő van az iskolában. Sárköziek. Reggel jönnek, délben hazamennek. De most, a vakáció alatt nincs amiért kijöjjenek. Gazdasági épületek terpeszkednek a falu kellős közepén : istálló, raktárak. Az istálló mellett trágyadomb. Megnyergesedett tetőzetek árulkodnak : a múltból felejtődtek itt. A földbirtokosé voltak. Tőle örökölte a termelőszövetkezet — illetve a termelőszövetkezeti brigád, örökölte ?... Ki tudja !. . . Ezt a kérdést még el kell dönteni. Mert, amikor bontani kezdték az épületeket leállíttatták a munkát, mondván : előbb tisztázni kell kinek a tulajdonát is képezik voltaképp ... Addig érintetlenül kell maradnia a legyek nyári paradicsomának, a kórokozó birodalomnak ... — Menjünk be a boltba is ? — Menjünk — egyeztem bele, már semmi jóra nem számítva. Szép cigánylány áll a pult előtt. A kiszolgálónő kékszeszt önt a valamikori likőröspalackba. Vagy fél litert. „Más egyebet ?" ... „Negyed kiló cukrot. Annyi kell hozzá." — Minek az a szesz ? — A lónak a lábára. — Tényleg arra kell ? — Arra hát. De engem nem lehet becsapni. Én tudom, hogy nem a lónak vette. Csak nem kényeztetik el annyira a gebét, hogy fertőtlenítsék a lábát s még cukrot is tegyenek a kékszeszbe. Én tudom, hogy a kékszeszt "Sokan lehajtják, mert az a legolcsóbb ital. A kicsi kultúrotthonban ég a villany. Éppen a filmtekercseket rendezgeti a mozigépész. Mint valami nagy megvalósítást újságolja, hogy már vetítőfülkéje is van. — Milyen filmet kaptak ? — Orvosság a szerelemre — ez a címe. Szekéren megyek visszafelé. Lomhán, lomposan csüngenek alá a szürkés-fekete felhők. Hideg adományukat fülembe csapja a szél. A nyers tűzifáról, amire felkuporodtam, oldalt lefelé lógatom a lábam. Állandó készenlétben, mert nem tudom milyen mélyek a gödrök. Azon az úton, ahol az adorjáni beteget az orvoshoz viszik ... Közben, szaggatottan, a cigányleányra, a kékszeszre gondolok. És a film címére. Vajon a kékszesz ellen mi az orvosság ? és ki hozza el, mi hozza el ide, Adorjánba ?... GY. SZABÓ GYULA FALVAK DOLGOZÓ NÉPE A korszerű állattenyésztés legújabb gyakorlata bizonyítja : jobb a decemberi mint a februári vagy márciusi bárány, illetve elletés A tanítás-tanulás legfontosabb mozzanata : a szemléltetés Téli termések valami igazságot. Ám azóta is, hogy már nem közigazgatási központ a szomszédos Köröskisjenő, Erdőhegyen nem süllyedt le szükségszerűen a tömegoktatás színvonala, ellenkezőleg : tovább fejlődött, a beiratkozottak létszáma is mindvégig megmaradt teljesnek. Az idei néhány összejövetelből következtetni lehet rá, a leckékről szintén nem maradnak el a beiratkozottak. Nyilvánvaló hát, a sikeresség magyarázata egészen máshol keresendő. A magyarázatot, úgy véljük, pillanatig sem szabad a formai megnyilatkozásokban, az úgynevezett keretekben keresni (beiratkozottak részvételi aránya, előadások címe, kik tartották, fűtött volt-e mindig a terem stb.) Másutt lelhetők fel a mobilizáló erők. A keretbeli szabályok természetesen itt is nagyon fontos szerephez jutottak mindig, mégis túlságosan kevesek lettek volna ahhoz, hogy egy-egy oktatási forma létét figyelemmel kövesse lényegében az egész falu. Nos, a tanfolyamok Erdőhegyen állandósult sikerességének egyik magyarázata, hogy nem az ünnepélyes megnyitó- és zárójeleneten a hangsúly, valójában nincsen is ilyen. Az oktatás módozata változik csupán téli és nyári idényre felosztva. Erdőhegyen sikerült megteremteni a szerves kapcsolatot az elméleti (téli) és a gyakorlati (nyári) szakoktatásban. Hogyan ? Az ötvenes években főleg azáltal, hogy nyáron kísérleti parcellákon bizonyították a télen tanultak helyességét, ilyenekre azonban nincsen már szükség az utóbbi időkben, mivelhogy az alkalmazás általában kiterjedt a nagy kultúrákra. A cukorrépa nem véletlenül képezi itt évek óta a növénytermesztési tanfolyam-csoport leckesorozatának gerincét. Eredménye : hozamtervét 1969-re már 34 ezer kilóra tervezték hektáronként, hogy végülis 35 ezer kilós átlaghozammal bizonyítsanak (175 hektáron!), s ez nem volt kivételes, a felfelé iramodás évek óta tart a cukorrépánál, egészen közeli célkitűzés már a hektáronkénti négyvagonos átlaghozam elérése. Akármilyen sablonosan hangozzék, igen-igen nagy szerepet kap ebben a téli szakoktatás. A szomszédos fuletnek 13 százalékán termesztenek csupán takarmánynövényeket, ezzel érték el az említett jövedelmi arányt, miközben a velük szomszédos szövetkezetek 18 százalékos takarmánytermesztési aránnyal sem képesek feljutni az állattenyésztés jövedelmi hányadának 50 százalékáig. Az állatgondozók nagy része 6-8 éve helytáll a posztján, Szabó Gyula és Molnár Sándor fejőgondozók pedig éppenséggel 14 éve. Ha ezeket megkérdezzük-volaz értéke a téli mezőgazdasági szakoktatásnak, azt felelik : százezres, milliós értékű többletek létrehozása. Növénytermesztési és állattenyésztési tanulmányi csoportot szerveztek az idén, tehát csak kettőt. A megszabott keretek természetesen éppúgy érvényesek, mint bárhol (beiratkozás, jelenléti nyilvántartás, meghatározott nap, meghatározott óra a kezdésre stb.). A különbség talán abban látható más hasonló tanfolyamokhoz viszonyítva — a téli kereten belül is —, hogy a lecke előadása félóránál sohasem tarthat tovább, ezzel szemben a vita félórától másfélig is elhúzódhat, aszerint, hogy milyen a vitakedv. De érdemes itt még valamit elmondani az erdőhegyi mezőgazdasági szakoktatásról. A tanfolyamok hallgatóinak toborzása például nem kisebb ügy, mint, mondjuk, a szövetkezet termesztési tervének összeállítása. Érvek, elemzések, viták előzik azt meg, arra pedig régóta nincs már szükség, hogy a beiratkozókat rábeszéléssel próbálják meggyőzni. Eljutottak odáig, hogy ez már megtiszteltetésnek is számít, nem csupán immel-ámmal teljesített kötelességnek, így szelektáltak az idén a növénytermesztési körbe 55, az állattenyésztésibe pedig 50 embert. Az ottjártunkig megtartott összejöveteleken a részvétel 94, illetve 96 százalékos volt, a hiányzók igazolva voltak. Adnak tehát a keretekre is. De nemcsak a keretekre adnak, hanem azon túl is nyújtanak valami lényegeset a hallgatóknak. Úgy véljük, ebből jönnek létre a szomszédaikhoz képest igen értékes többletek. BORSOS JÁNOS