Falvak Dolgozó Népe, 1970 (26. évfolyam, 1-51. szám)
1970-02-25 / 8. (1185.) szám
KÖZGYŰLÉS OZSDOLÁN „MÉG A MEDVE IS MEGBOTLIK“ Így mondta Janicza György az ozsdolai zárszámadón. Mármint, hogy a havasi kaszálón annyi az otthagyott rönk, terjeszkedő bokor, hogy abban „még a medve is megbotlik". De nemcsak ennyit mondott. Hanem azt is : „...mindegy nekünk, hogy vizet vagy tejet fejünk ?", „mert ha nincs amivel megfokoljuk a tejet, honnan tudjuk, milyen tejet adnak át a fejek ?“. Figyelmeztetett arra: ha a beerdősülést így mentére hagyják, pár év múlva nem lesz se legelőjük, se kaszálójuk. Na, de ehhez tudni kell, hogy Ozsdolán vagyunk, a téesz közgyűlésen, Ozsdola pedig házával a Háromszéki Havasokra támaszkodik s ott nem terem meg a kukorica, mert túl hideg a havasok lehelete. A szántóterületnek közel 30 százaléka már felfut a domboldalakra. Az 1178 hektár szántóból 280 hektáron termesztenek burgonyát, 216 hektár árpa, 50 rostlen, 75 cukorrépa, 15 cikória, 20 dugványrépa, 10 hektár mák, a fennmaradó területből pedig 352 hektáron búzát, 92 hektáron lóherét, 68 hektáron pedig szarvaskerepet termesztenek. Tehát sok olyan növénnyel foglalkoznak, ami másfelé ritkaságszámba megy, vagy nem is ismerik. Pedig a gazdaság kimondottan állattenyésztő jellegű s főként azzá kell válnia a jövőben, hiszen a 3224 hektár mezőgazdasági területből 1379 hektárt a kaszáló, 630 hektárt pedig a legelő foglal el. (Ezenkívül ideiglenes használatukban van20 hektár községi legelő). Állatállományuk 640 szarvasmarhából, 200 sertésből és 3500 juhból áll majd az év végén. Ezért különösen figyelemreméltó hát az ozsdolai téesz helyzete. Mert itt — a terepviszonyok alakulása és az éghajlati sajátosságok miatt — a havasi legelő-kaszáló gazdálkodás érdekesen összefonódik a síkvidéki belterjes növénytermesztéssel, amelynek jellegét a hűvös nyár és kemény tél szabja meg. De beleszól a termelésbe a gazdag vadállomány is, amely nemcsak a gyermeki fantáziát izgatja, hanem komoly gondot okoz. Ahogyan az egyik felszólaló mondotta : „Ma már ott tartunk, hogy nem lehet a huszonöt áriban egy pityókát sem termeszteni, mert mindent kitúrnak a vaddisznók". Márpedig a háztáji — ezt nevezik „huszonöt árinak" — itt is jelentős szerepet játszik a tagság szükségleteinek kielégítésében. Péter József, a gazdaság főmérnöke igényes szakember. Képességeit bebizonyította idejövetele előtt Kőváron. Mindig többet akar, mint amit elért. S a köztulajdont jobban félti, mint a szemevilágát. Mert tudja, ami onnan mellékútra téved, azt a legbecsületesebben dolgozó szövetkezeti tagok zsebéből veszik ki. Ezért lesüti a fejét, amikor az ügyész — a közgyűlés bevezetőjeként — a köztulajdon védelméről, majd az ellenőrző bizottság elnöke az elmúlt évi ilyen természetű kihágásokról beszél. De a közgyűlésen elhangzott beszámolókból, jelentésekből mégsem ez a legfontosabb. Sokkal inkább az. DR. NAGY MIKLÓS (Folytatása a 3. oldalon) Készülődés a tavaszi palántanevelésre fzgzszsz. A köves lejtő alján, ahol éles kanyart vesz a műút, s mint egy fémszalag úgy szorul be a Móc-vidékre nyúló hegyek vájatába, kicsit megszusszanok. Az idő téli, kásásan havas, ködös idő. Ha volna déli harangszó, most idehallatszanék. De üres és hangulatlan a táj. Csak a letarolt és háborította földek, és a suvadásos hegyek köröskörül. Csend van és az órával verseny ketyeg a szív. Alig várom a pillanatot, hogy a tájban elém ugorjon a falu. Aki erre jár, mint a lovas a végtelen pusztában, részletenként tünedezik fel az enyhe hajlaton. A lejtő tetején már látszik, miként baktatnak lefelé a házak szerényen és tarkán az erdőszélről. A végtelen fehérségben házak, fák és kertek szénrajzszerűen kitarkázzák a völgyet. A hegyek kék kiflije szinte simogatva öleli körül a szunnyadó medencét. A két kicsi templomtorony úgy pipiskedik az égbe, mintha mindent csalogatnának felfelé. A falu szélén az emeletes székház szinte kiszalad a jövevény elé. Kazlak, épületek, istállók, gépszínek, aktok. Ők az első üdvözlő ismerősök. Aztán a szokványos tehénbőgés, kutyaugatás, kútnyikorgás. A falu régi és mégis új képe. — Nahát, meggyüttöl ? — kérdi is, regisztrálja is a tényállást apám. Meg — mondom beszédesen. Szinte érzem, hogy lábamnak vall a szerencsepatkós küszöb. Tizennyolc évig megszakítás nélkül dolgozott. A tavaly is, pedig 78 éves. Nézem kissé meggörnyedt alakját. Eddig taposta az éveket, most már csak csoszog rajtuk. Nem. .Kijavít. Most az évek taposnak rajta. — De azért jól van, ugye ? — Inkább állítom, mint kérdem. Apám érvei ■ Úgy né. Vólam jobban is. Hát te innál valamit ? A pálinkát még nem főztem. Hallottál te már ilyet ? — S amit ezután mond. .. Nyáron kéklik errefelé a táj a roskadó szilvafáktól. A kertek, gyepűk vastagon terítve vannak szilvával. Láttam, otthon voltam. Ha lehajoltam, lakmározó bogarak röppentek szét a lábam alól. Ha szétpattintottam egy szem szilvát, a kezem ragadt a cukortól. „Mért nem szedik össze pálinkának ?" — kérdeztem egy asszonytól, aki hervadó akáclevelet gyűjtögetett a kecskéjének. „Nem érdemes" — mondta, „összegyűjteni, hazafuvarozni, cefrévé dolgozni, fát szerezni, a szeszfőzdébe szállítani, nem kifizetődő. Az a kis pálinka, amit kifőzet az ember, nem éri meg a vesződséget". Az ám, de a kinn rothadó hulló gyümölccsel vajon mekkora értékek mennek kárba ! Apámnak más a baja. Ő serényen összegyűjtötte nemcsak a szilvát, hanem mindenféle hulló gyümölcsöt, de a cefre ott rothad a kádban, meg a hordóban. A faluból elment a pálinkafőző üst. Most már a fagytól megeszi a fene az egészet. — A szesz nem fagy ki belőle — mondom, hogy mondjak valamit. — Dehát lehet ez ? Valamikor volt a falunak állandó kisüstje. A Felszegen, a vízimalomnál most is látszik a közös pálinkafőzők kukulláinak helye. — Nem értem — mondja apám ■— a szövetkezetesítés korszakában miért ne lehetne egy falunak a törvényes keretek között saját kisüstje ? — Ezt én sem értem — mondom, de még mielőtt folytathatnám apám üveget vesz a kezébe, indul, hogy bort hozzon közös gondunkra és kiengesztelődésünkre. ABRAHAM JÁNOS Világ proletárjai, egyesületek I 8. (1185. szám) • MEGJELENIK HETENKÉNT • óra 25 b.n. • 1970. február 25., szerda Szerkesztőség és Kiadóhivatal BUCUREŞTI, PIAŢA SUINTE!! Nr. L TeL: 1852-92. Előfizetéseket felvesznek a postahivatalok és levélkézbesítők. Előfizetési díj negyedévre 3 lej, fél évre 6 lej, egy évre 12 lej. FIÓKSZERKESZZTŐSÉGEINK : Kolozsvár, Horea u. 6, Tel: 11535, Nagyvárad, Decebal u. 4, Tel 1 12015, Brassó, Horea u. 22 Tel 2128*. NÉZŐPONT GAZDAGODÓK SZEGÉNYSÉGE HOGYAN CSÚSZIK KI A KEZÜNKBŐL ÉVENTE 2 MILLIÁRD LEJ? A rohamos műszaki-tudományos fejlődés, a műtrágya előretörése és nagy mérvű használata az utóbbi 20—30 évben mindjobban háttérbe szorította az istállótrágya értékesítését a mezőgazdaságban, így például az 1967—68-as gazdasági évben az európai országok (a Szovjetunió nélkül) 137 kg hatóanyagot használtak fel 1 hektár szántóterületre. Ez a hatóanyag-mennyiség évi 11—13 tonna istálló trágyával egyenlő értékű, azaz mintegy 30 tonnás háromévenkénti istállótrágyázásnak felel meg. Ha csak istállótrágyával kellene megadjuk a földnek az említett 137 kg/ha hatóanyagot, akkor mindegyik gazdaság kb. 1,5—1,7 számosállattal kellene hogy rendelkezzék hektáronként. Ezt az arányt csak igen kevés gazdaság tudja elérni. Tehát a termésátlagok sínylenék meg, ha nem állana rendelkezésünkre mind nagyobb mennyiségben a műtrágya, mely az 1967—69-es években világszinten 57 785 ezer tonnát tett ki, de a fejlődés rohamos. Persze mindez nem jelenti, nem is jelentheti az istállótrágya lebecsülését, háttérbe szorítását. A műtrágyagyártás fejlődésével párhuzamosan a talajerő természetes úton való pótlásának a jelentősége is növekedik, nyilván, hogy más és más formában, országonként, gazdaságonként és termelési áganként változó módon. Röviden ezt szeretném hazai viszonylatban kimutatni. Tudott dolog, hogy 1968-ban mezőgazdaságunk összesen 484,6 ezer tonna műtrágyát használt fel hatóanyagban kifejezve. Ez azt jelenti, hogy 1 hektár szántóterületre 49,7 kg műtrágya jutott. Ennek az összmennyiségnek a 35,6 százalékát, vagyis 172,7 ezer tonnát az állami mezőgazdasági vállalatok használták fel, ami 1 hektár szántóra 103 kgnak felel meg ; 303,9 ezer tonnát az mtsz-ek használtak fel, azaz hogy 46 kg-ot a szántóterület hektárjaként. A magánszektor és az mtsz-tagok 8,0 ezer tonnát használtak fel, ami elenyészően csekély mennyiség, hiszen hektáronként csak 6,3 kg-nak felel meg.*) Szembeállítva ezekkel az adatokkal az istállótrágya-termelést — számításaim szerint — mintegy 880 ezer tonna hatóanyagban kifejezett trágya termelődött országos szinten, melynek a megoszlása a következő: AMV 133 ezer tő. (15 százalék) MTSZ 309 “ “ (35 százalék) Egyéni 438 “ “ (50 százalék) gazdaságok és háztáji Összesen 880 “ “ 100 százalék Jó tudni, hogy míg az mtsz-ek 46 kg műtrágyát használnak fel 1 hektár szántóterületre, addig istállótrágya formájában 47 kg-ot. Ez az arány az állami mezőgazdasági vállalatoknál 103 kg műtrágya és 80,8 kg istállótrágya, az egyéni és háztáji gazdaságokban 6,3 kg műtrágya. BRASSAY SÁNDOR, agrármérnök (Folytatása a 7. oldalon)) Az 1969-es felhasznált műtrágyamennyiség 9,5 százalékkal több mint az 1668-as, tehát 530 ezer tonna, ellenben az arányok lényeges változást nem mutatnak az 1968-as évivel szemben.