Falvak Dolgozó Népe, 1971 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1971-01-06 / 1. (1230.) szám

2 MIT VÁR AZ OLVASÓ AZ ÚJ ESZTENDŐBEN? A barátság olyan kötelék, amely mindig őszinteséget, nyíltságot köve­tel. Az igazi „barátság“ mindkét fél érdeme. Az, hogy a Falvak Dolgozó Népe olvasóivá váltunk mégis, fő­leg hetilapunk érdeme, mert egysze­rűségével, valamint változatos és fi­gyelmes témaválasztásával észrevét­len belopakodott otthonunkba, így év elején kíváncsiak voltunk, hogyan nyilatkoznak a lapról leg­régibb zerindi olvasói : Ambrus Mihályné : „öregasszony vagyok, esténként már nem folunk­­varrunk, hanem az újságot silabizál­­juk. Érdekes, sokat tanulhatunk be­lőle. Legjobban a szülőfalumról szó­ló dolgok érdekelnek, meg az orvosi tanácsok. Azért mindent elolvasok betűről betűre. Csak azt írnák meg egyszer, hogyan lehetne az öreget megfiatalítani !“ M. Gáli András : „Feleségem, fő­leg télen, addig le sem fekszik, míg mindent el nem olvas. Egészségvé­delem, időjárás, állattenyésztés... — de leginkább a régi szokásokról szóló írások érdeklik. Ismeri a kül­politikát is, nemhiába az a neve a rovat írójának, mint nekem. Ha va­lami folytatásos írást közölnek, alig várja a következő számot.* A családban mindenki olvas, ö­­tödikes unokája, Irénke a Jóbarát mellé meg megrendelte az FDN-t is : „Jó lenne, ha a gyermekeknek is szerkesztenének egy ici-pici ro­vatot, rövid mesékkel, népi játékok­kal...“ Dávid Mihály : „A negyedik és ötödik oldal tetszik a legjobban. Ez­zel kezdem az olvasást. Mit várok 1971-től ? Csak így tovább ! Várom Cseke Péter újabb cikkeit. Világo­san ír, bárki megértheti“. Misa bácsi azonban hiányolja a humort, a tréfát, a népi anekdotá­kat. „Jól jönne a gyógynövények felhasználásával kapcsolatos cikk­sorozat, de egy-egy keresztrejtvény­­nyel is megbirkóznék, ha témája Arany vagy Petőfi lenne. Őket job­ban ismerem." „Helyeselnénk — jegyzi meg Fa­zekas Kálmán —, ha a Tisza-sík­­sággal legalább annyit foglalkozna a lap, mint a Székelyfölddel.“ Fentebb őszinteségről, nyíltságról beszéltünk, így vall rólunk és ma­gáról a lap, így beszélnek maguk­ról és az újságról az emberek, így fonódik szorosabbra a Falvak Dol­gozó Népe és az olvasók barátsága. CSANÁDI JÁNOS FAZEKAS JÓZSEF A barátság kötelez... HŰSÉG A LAPHOZ Huszonöt esztendeje, hogy rendszeres megrendelője a Fal­vak Dolgozó Népének. Valóság­gal hozzánőtt az életéhez, bele­lopta magát dolgos hétköznapjai­ba, szükségletté vált, akár a ke­nyér. - Hogy mit tartok jónak a lap­ban ? Hát kérem, erről nagyon sokat lehetne beszélni. Engem leginkább a gazdasági kérdések érdekelnek. Földműves vagyok a kibédi téesz tagja, a lapban pe­dig jórészt mindent megkapok ami közelebbről érdekel. Szere­tem azt, hogy őszintén s tisztán írnak meg mindent. Mert nincs sok értelme takargatni a bajokat, azzal ugyan nem sokra mehet­­nén­k. Aztán az orvosi tanácsok is fáj­­nak. És tetszik, hogy mos­tanában sokat foglalkoznak a népi dolgokkal. Régebb is voltak ügyes emberek, akik dolgoztak a saját falujukért. Ezt kellene tuda­tosítani valamiképpen a mai fia­talokban. .. Mintha Marci bácsi készült vol­na rá, olyan folyékonyan, olyan gátlástalanul beszél. Valóban, ismeri a Falvak Dolgozó Népét, olvassa, kedveli. •­ És hogy mit szeretnék a laptól ? Szerintem nagyon jó vol­na, ha legalább félévenként ki­­mutatás­szerűen közölnék, hogy például ennyi s ennyi jövedelem után, ennyi s ennyi állat után mennyi adót kell fizetni. Mert nézze, ha elmenyek az önkiszol­gáló üzletbe, ott minden árúnak az ára ki van téve, tudom, hogy se több, se kevesebb. Hát tisztán kell lásson az ember... Nincs különösebb hozzátenni valóm. Igény, ami kielégítésre vár. Hogy közelebb kerüljön a lap a faluhoz, hogy több ilyen hű ol­vasója legyen. RÁDULY JÁNOS FALVAK DOLGOZÓ NÉPE Év vége a számvetés ideje. A lel­kekben is az. Milyen érzelmek és gondolatok tapadhatnak a Falvak­olgozó Népé­hez ilyenkor az egy­szerű falusi olvasó lelkében ? Erre a kérdésre kerestem a választ, mikor bekopogtam Csíkszentgyör­­gyön Koncsog Albert bácsihoz. Könyv mellől áll fel , az asztalon ott látom a Falvak Dolgozó Népe számait is, szépen egymásra rakva. — Csak az újabbak — magyarázza, öt éve jár, képzelje el, mekkora ha­lom lenne. Tudja, eleinte nem voltunk vele megelégedve. Valahogy... kevés szó esett a mi életünkről. Most vagy két éve egyre javul az újság, el is olvasunk minden cikket a feleségem­mel. Már előfizettünk, januártól is já­ratjuk. Nem tudnánk lemondani róla. Elsőnek a novemberben jelzett válto­zások kerülnek szóba, s ezekhez nagy reményeket fűznek itt is. Albert bácsi, bár még dolgozik is, nyugdí­jas , így érthető, ha a nyugdíjemelés­ről hosszabban beszélgetünk. Hálás az újságnak, amiért — szokásos ter­jedelmét túllépve — részletesen tájé­koztatta mindenről. — Hogy mit olvasok el elsőnek ? Az időjárást. Mindig beválik! Azután nézem, van-e benne „A falu egész­ségügye". A többire csak ezután ke­rítek sort. Jó, hogy többet írtak az idén a háztáji gazdálkodásról. Fontos még az, nagyon fontos. De tudja sok mindent nem lehet itt, csíki vi­szonyok között megvalósítani. Úgy­hogy többet kellene gondoljanak mi­ránk. .. Több olyan problémafelvető írást­­ szeretne olvasni Albert bácsi, mint OTT LEHETNE MINDENKI ASZTALÁN... amilyeneket időnként dr. Nagy Mik­lós tollából kap, örülne, ha íródna ilyen cikk a csíki állattenyésztés kér­déseiről. Mint ahogy­ a pityókáról író­dott is... Majd Hamar Márton cikkét teszi elém a pocokjárásos őszről. („Nagy a baj, láthatta, tanító úr, hi­szen maguk is jártak a mezőre ősz­­szel".) Több falusi tárgyú olvasmányt sze­retne Albert bácsi. Igaz, szorgalmas kölcsönzője a könyvtárnak, de ott is kevés a „rólunk szóló" könyv.­­ Legjobban az idén az tetszett, hogy néhányszor a mi falunkról is ír­tak. Háromszor elolvastam a Márton Ferencről szóló cikket ! El is határoz­tam, hogy most a télen szóba állok er­ről Márton Mihállyal, a nyugalmazott igazgató úrral. Ő testvéröccse a fes­tőnek és mindenkivel nagyon barát­ságos, szívesen elbeszélget. Gál Sándort hozza szóba. — Róla is írt a Falvak Dolgozó Né­pe, de csak pár sort. Miért nem töb­bet ? Ha már kikérték a véleménye­met, megmondhatom, jobban kellene ápolni az emlékét ! Itt, a szülőfalujá­ban se mindenki ismeri eléggé. Ezen is segíthet az újság. Ehhez az is kell, hogy az emberek elolvassák az újságot. Sajnos, még kevés házba jut el. Januártól van ja­vulás, de kevésnek érzi Albert bácsi. Megbízható, jó barátjának érzi ezt a lapot és szeretné ott látni mindenki kezében. — Észrevette-e (kérdi tőlem búcsú­záskor), hogy csak olyan van, akinek nem járt soha, de olyan egy sincs, akinek jár és visszamondaná az elő­fizetést ! RABB JÁNOS tanár, Csíkbánkfalva * Orbán Marci bácsi 60 éves, no de ki hiszi el róla ? Frissen jár-kel most is a falu­ban, fürgén mozog az emberek között. Pedig folyton a lábára panaszkodik, sokat vesződik vele mostanában, azt mondja, így van ez kérem, valahol ki kell üssön az öregség.­­Sze ami szó, csak valami új­donságot kell mondani Marci bá­csinak, aztán megindul a beszél­ik záporoznak a kérdései. Mindent a saját tapasztalatainak a mérlegére helyez, mert ugye­bár, megméretve válhatik ki az ocsú­ból az igaz. Most éppen a hűségről beszél­getünk. Arról, hogy milyen jó dolog ismerni egy lapot évtizede­ken keresztül, milyen jó dolog kitartani mellette válságos per­ceiben is, olvasójának maradni minden körülmények között. Nyárádszeredai kívánságok Lassan szán alá érik a hó s a Nyá­rad is bekörmözik reggelre. Disznó­torok, estébe nyúló beszélgetések, té­vénézés, olvasás ideje ez falun. És a számvetés ideje is. Mit hozott az elmúlt esztendő ? Mit ígér az új ? Felkerestem a Falvak Dolgozó Né­pe néhány régi barátját,mondanák el őszintén véleményüket, kívánságai­kat lapunk tartalmával kapcsolat­ban. 1. Imreh Vendeléknél, a nyárádszere­dai téesz őrénél, disznótőr utáni han­gulat fogad. Teknőben hús, rudakon kolbász, a kályhán olvadó zsír. Re­beka néni két lányával a konyhában forgolódik, Vencel bácsi újságot ol­tás. Meghitt, családi hangulat. Szinte sajnálom megzavarni. Székkel, friss sülttel, borral kínálnak : „Vegyen csak, van elég." Beszélgetünk az idei termésről, a gazdaságról. Gondok­­örömök. Végül kirukkolok jövetelem céljával. — Hát erre könnyű felelni — mo­­solyodik el Vencel bácsi. — Évek óta jár nekünk a lap. Úgy hozzánk nőtt, hogy meg sem tudnánk lenni nélküle. A csütörtököt azért várom, mert ér­kezik a posta. Jön a friss szám. Igaz, már nem sokat tudok felhasználni a sok értékes tanácsból, amit a lapban olvasok, de ez nem azt jelenti, hogy nem is érdekel. Nagyon sokoldalú lap. A falusi élet minden kérdésével foglalkozik. Dicsérem is eleget. Már sokszor gondoltam arra, hogy meg­írom a szerkesztőségnek. Csakhát nekem már nehezen megy az írás. Hogy mit szeretnék még olvasni a lapban ? Látja, ez már fogasabb kér­dés, mert szinte minden megvan ben­ne, ami engem érdekel. Talán egy­­egy jó elbeszélést. Igaz, az is van, csak túl ritkán. Pedig mi is szeretjük az irodalmat. — No meg valami jó recepteket. Az is nagyon hiányzik — kapcsolódik a beszélgetésbe Rebeka néni. Eszébe nyúlik a beszélgetés. Siet­nem kell. A kapuban utánam szól­nak : „Aztán írja meg azt is, hogy minden jót és boldog új évet kívá­nunk a lap munkatársainak." Kacsó István tanító, szintén régi olvasója a lapnak. — Mit nyújt Önnek, falun élő ér­telmiséginek, a Falvak Dolgozó Né­pe ? — érdeklődöm. — Nagyon is sokat — válaszol. — Főként két szempontból. Először is oktató, nevelői munkámban segít so­kat. Mezőgazdaságtant tanítok. Szá­mos olyan cikk, tanulmány jelenik meg a lapban, ami szervesen beillesz­kedik a tananyagba. Főleg most, hogy az iskolákban bevezetik a gya­korlati oktatást. Jó volna, ha néhány értékes javaslatot közölne a lap az iskolások termelő munkájával, a kí­sérleti kertek ésszerű, tudományos be­telepítésével kapcsolatban. És még egy, szintén szakmai kérdés. Nem ár­tana többet foglalkozni a falusi szü­lők nevelési problémáival, a falusi gyermekek pályaválasztásával. Mint magánember nagyon szeretek kertészkedni, méhészkedni. Ilyen irányban is sok hasznos tanácsot kapok a laptól. Ez a második ok, a­­miért ragaszkodom a laphoz. Szeret­ném, és azt hiszem ez nemcsak egyé­ni kérés, ha a lap konkrét módsze­reket, megoldásokat ismertetne a háztáji gazdaságok kisgépesítésével, nagyobb jövedelmezőségével kap­csolatban. Gondolok itt például ház­táji üvegházak felszerelésére, korai zöldségtermesztésre, kisállatok, főleg nyúl, galamb, baromfi és prémálla­­tok tenyésztésére. — Ha már a kívánságoknál tartunk, én is mondanék valamit — mondja Kacsó Margit tanárnő. A háziasszo­nyok örök problémája lakásuk szép­pé, otthonossá tétele. Hogyan díszít­hetjük olcsón, ízlésesen lakásunkat falun ? Itt főleg a parasztlakásokra gondolok, ahol bizony nagyon el­terjedt a giccs. Gondolom néhány gyakorlatilag könnyen megoldható ötlet sokat segítene a bajon. Mi vol­na, ha a hímzésmintákat eredeti nagyságban közölnék ? így sokkal könnyebb lenne lemásolni őket. Ér­demes lenne többet foglalkozni a fa­lusi nők divatjával is. Valahogy olyan szellemben, mint a „Kapun belül" ro­vat. Csak, ha lehetne, képekkel illuszt­rálva. Dicséretek, kívánságok. Mi sem bi­zonyítja jobban, hogy a falun élő emberek, legyenek földművesek, mun­kások avagy értelmiségiek, szeretik, értékelik lapunk tevékenységét. Ez sokra kötelez. ÉLTETŐ SÁNDOR 2.

Next