Falvak Dolgozó Népe, 1980 (35. évfolyam, 8-50. szám)

1980-02-23 / 8. (1605.) szám

m választások előtt m vál­asztások előtt * választások előtt m vál­asztások előtt . MEGTISZTELTETÉS Azon a munkahelyen dolgozott eddig, ahol a gazdálkodás minden eredménye és gyengesége számokba sűrűsödik, szintetizálódik. Adatokba, amelyekből következtetéseket lehet levonni vissza­menőleg, s a tennivalókat meglátni elő­re. Húszéves korától könyvelője volt a téesznek. Most a harmincnyolcadikban jár. Nemrég a zárszámadó közgyűlésen elnökké választották. Szerénységével, határozottságával, példás asszonyi éle­tével nyerte el a tagság rokonszenvét. No meg azzal, hogy az irodában zajló tevékenysége ellenére is mindig jól is­merte, mi történik a mezőn, az állatte­nyésztő telepeken. Az adatokon túl az élő termelést is látta, s a tennivalókra mindig felhívta a figyelmet. Férje me­zőgépész a helybeli részlegén, így a gazdaság gondjai állandóan szóba ke­rültek otthon is. De szélesebb kitekin­tése van a szövetkezetből, Hegyközpá­­lyi faluból, fiatal korától érdekelte a­z egész község élete. Csatár nagyközség 7 faluból áll, Száldobágy,­­Pályi, Újlak, Tóttelek, Siter és Sitervölgy is hozzá­tartozik, s öt szövetkezet működik a területén. Négy éve községi képviselő. Ismerik, tisztelik mindenhol. így kerül­hetett a képviselőjelöltek listájára Bi­har megye 35-ös számú választókerüle­tében, együtt Szabó Zsuzsannával, aki szintén a pályi téesz tagja, egyik leg­szorgalmasabb mezei munkása. Nehéz feladatokat vállalt magára az elnökséggel. Sok a gond itt. Gyengék a gazdaság földjei, dombos a területe, többszáz apró parcellára tagolódik. Ke­vés a munkaerő. Biró Irma ezek isme­retében fogott tisztsége betöltéséhez. Reggel ötkor már az állattenyésztő far­mon van, s néha csak este kerül haza. Ekkor kell megfőzni az ebédet másnap­ra, jobbára csak ekkor ér rá belenézni a harmadikos Imre fia füzeteibe, meg elbeszélgetni a 17 éves Irma lányával, aki Váradon tanul. S most a képviselő­­jelöltség ... A férje szerencsére, nagyon megértő ember. Segíti, amiben tudja. Biró Irma előtt már körvonalazód­tak a község megoldásra váró problé­mái. Folytatni kell tovább az út kor­szerűsítését Csatártól az utolsó falu, Sitervölgy végéig. Mert a jó közleke­dés egyik fontos feltétele annak, hogy a közigazgatási egység igazán összefor­rott közösség lehessen. Száldobágynak az ivóvíz a gondja. Eredménytelenek voltak az­ eddigi fúrások. De a megol­dás keresését nem lehetett abbahagyni. Ki kell járni a megye támogatását. Romlik ugyanitt egy út a domboldalon, talajkopás, suvadás miatt. Ehhez me­­gintcsak a megyeiek tanácsadása és tá­mogatása szükséges, majd a beavatko­zás helyi erőkkel. Hegyközújlaknak 2 tantermes iskolára van szüksége. A községi néptanács megszerezte egy Vá­radon lebontott nagyobb épület anya­gát, ebből akarják felhúzni az általá­nost minél hamarább. Felvetették aztán a választók, hogy minden faluban meg­rongálódtak a régebben öntött járdák. Jó volna még az idén hozzálátni a ja­vításukhoz. S Bíró Irma elhatározta: támogatni fogja a községbelieket szán­dékaik megvalósításában. Akár őt vá­lasztják majd meg március 9-én me­gyei képviselőjüknek, akár jelölttársát, Szabó Zsuzsannát. Szárhegyi Gyula EGYSÉGES AKARAT Újólag tanúbizonyságot tettek politi­kai érettségükről, tenniakarásukról a mezőpetriek. Komoly munkatanácsko­zásoknak nevezhetnénk a 17 választási körzet képviselőjelöltjeinek és válasz­tóinak találkozóit Eredményeikről ke­veset beszéltek. Többször is számba vet­ték azokat az elmúlt év folyamán. Az mtsz-nek odaítélt Munkaérdemrend vagy a Mezőgazdasági Érdemérem épp­úgy jelzi a jó munkájukat, mint a má­sik Munkaérdemrend, amit a községszé­pítésben elért eredményeikért kaptak. A jelöltek és választók közt megtar­tott találkozókon a tervekről, a lehető­ségek felméréséről volt szó. Mezőpetri lakossága a mezőgazdasági termelés és a községszépítés terén eddigi megvaló­sításaihoz akar hű maradni. Ebben az évben az mtsz össztermelése meghalad­ja a 33 millió lejt, amiből 20 milliót a növénytermesztés, 13 milliót pedig az állattenyésztés valósít meg. Ennek való­ra váltásához az eddigieknél is odaadóbb munkára van szükség. A mezőgazdasá­gi kampányok idején a község minden munkaképes lakója nélkülözhetetlen. Nem történhet meg, mint az elmúlt év­ben, hogy egyesek kivonják magukat vállalt kötelezettségeik alól. Még most is szégyenkezve emlegették azt a 20 mtsz-tagot, akiktől a zárszámadó köz­gyűlésen megvonták a háztájit, mert 1979-ben nem teljesítették a közgyűlés által megszavazott minimálisan kötele­ző munkanapokat. Egyetlen ember munkája is számít! — hangoztatták a találkozókon. A terme­lési feladatok teljesítése érdekében épp­úgy szükség van minden munkáskézre, akár a községszépítési tervek valóra vál­tásában. A hazafias munkában elvégez­hető községszépítési terv — a község összlakosságát számítva — meghaladja a fejenkénti 200 lej értéket. A község ügyeinek intézésében Mező­petriben is egyre inkább szerephez jut­nak a nők. Hallották is szavukat, be­széltek elképzeléseikről ezeken a talál­kozókon. A községi néptanács élén Szat­­már megye legfiatalabb elnöknője áll, s a képviselőjelöltek egyharmada is a nők közül került ki. Az ő javaslatuk volt, hogy a községközpont és Kisdenge­­leg utcáinak mindkét oldalán — össze­sen 14,5 km hosszúságban — ültessenek virágot. Minden ház előtt virággrupp díszeleg tavasztól. A gyermekes anyák — férjeik nevében is — vállalták, hogy segítenek az iskola építésében. Jövő tan­évtől már csak délelőtt tanítanak majd mindhárom tagozaton. Újabb szolgálta­tások létrehozását is igényelték, s ké­szek hazafias munkával meggyorsítani, az 1981-re tervezett szövetkezeti szolgál­tatóház építését. A járdák, utak javítását, a házak, ke­rítések tatarozását nem is említették — az ünnepi készülődés, március 9-e mél­tó köszöntése ugyanis már megkezdő­dött Mezőpetriben. Batizi András ozsdolai változások Éppen két esztendeje annak, hogy a Vrancea hegyek lábánál elterülő Ozs­­dolán jártam. Pontosan emlékszem, mekkora gondot okozott, mit is adjak közre az ott szerzett élményeimből. Végül az asszonyok mellé szegődtem, leírtam, mi mindent tesznek falujukért, milyen leleményesek. Feléjük hajolni most is csábítana a szándék, s mintha Ördögh Lajos, a községi pártbizottság titkára, a néptanács elnöke is bíztatna rá, amikor azt mondja: — Nálunk, ha egyszer közügyről, a­­kármilyen közügyről van szó, a nőket első hely kell hogy illesse, ez az igaz­ság. Nem merném állítani, hogy minden túlzás nélküli Ördögh Lajos állítása. De az mindenesetre tény, most is asszony mutogatta végig az iskolákban az újabb és régebbi tantermeket, hogy lássam, Parkettes az valamennyi, akár régebbi, akár új, mert bár Ozsdola falu, arra so­kat adnak, hogy az iskolában minde­nütt legyen parkett is... No, persze, a parkettléceket már nyilván nem asszo­nyok paszították a helyükre, oda már férfiúi szakértelem kellett, de előkerült az is, mivel az asszonyok — tanárnők, tanítónők, termelőszövetkezeti fejőnők, boltosnők, kézdi­vásárhelyi gyárakba ingázók feleségei — vállalkoztak rá, hogy beszervezzék a parkettezéshez értő férfiakat. S ez, ugye, megvan ... Arról is asszony tájékoztatott, ami helyben szintén nagy vívmánynak szá­mít, hogy sikerült közben teljesen fel­számolniuk a délutáni tanítást, annyi a tanterem. Ez lehetővé tette, hogy he­lyet szorítsanak a falu óvodás gyerme­keinek is, persze csak ideiglenes jelleg­gel, minthogy egy új, minden tekintet­ben korszerű óvoda mielőbbi építését határozták el. Már-már az a meggyőződés alakult ki bennem, mely szerint Ozsdolán az égvilágon minden az asszonyok keze nyomát dicséri, amikor egy még épülő, alpesi tájakat idéző (manzárd-szobák­kal is ellátott) épületen akadt meg a szemem: csupa férfiember szorgosko­dott azon, hogy mielőbb átadhassák a használatnak. Emeletén lakások lesz­nek, földszintjén üzlethelyiségek. Ami­kor aztán meghallgattam azt is, amit Bögözi Balázs nyugdíjasról elmondtak, véglegesen tisztázódott bennem a hely­zetkép: igaz, hogy az ozsdolai asszo­nyok változatlanul önzetlenül dolgoz­nak a közért, de azért a férfiak is sokat tesznek a faluért. Mert tény, hogy pél­dául a fogyasztási szövetkezet közgyű­lésén leginkább asszonyok vitték a szót, nő volt az, aki felvetette, hogy a hely­beli szakboltban nem lehet megfelelő méretű vízcsapokat kapni (kénytelenek Kézdivásárhelyre, Sepsiszentgyörgyr­e, esetleg éppen Brassóba bejárni ilyes­miért), az egész vízvezetékszerelés mé­giscsak férfiak dolga volt, s az övék lesz a továbbiakban is. Ám, ha megemlítettem a­ Bögözi Ba­lázs nevét, mondanék róla többet is. Fiatal korától kezdve önkéntes tűzoltó­ja a falunak, s nyugdíjas létére is meg­maradt annak. Régi-régi álma, hogy olyan tűzoltószertára legyen Ozsdolá­­nak, amilyent városokon is ritkán lehet látni, csak most, nyugdíjas korában valósulhatott meg. Tartozéka ennek a fényeket villogtató, harsogóan sziréná­zó, télen-nyáron vízzel töltött tartály­autó; a télen állandóan kifűtve tartott csempekályha, hogy bele ne fagyhas­son a víz; az állandó éjjel-nappali te­lefonszolgálat, hogy a falu bármelyik részéből érkező segélyhívásra (a tele­fonkészülékek száma is meghaladta már a százat) pillanatok alatt beavat­kozhassanak. Aki tehát úgy képzeli, hogy Ozsdolán egy deszkafalú, cserép­tetős építmény a tűzoltószertár, ahol hosszú gurtnis vízipuskát tartanak, s mellette néhány csákányt és lapátot, az nagyon téved. Ez egy kibetonozott, fű­tött, ugyancsak modern csarnok. Hadd mondjuk még el a rangos tűz­védelmi intézményről, hogy beavatko­zására mindmáig nem volt szükség, minthogy éberség is létezik Ozsdolán. Egyébként tavaly az önkéntes tűzoltók Aradon megrendezett országos verse­nyén az ozsdolai önkéntes tűzoltógárda elnyerte a rangos harmadik helyezést! Vitályos László, a községi pártbizott­ság titkárának helyettese ismertette: " Most esztendeje csak, hogy újabb 70 portára vezették be a vezetékes vi­zet a Nagyágnál befogott két újabb forrástól, azonkívül a Bende-kert for­­ráskútjának befogásától mintegy 25 porta jutott csapvízhez, szóval az eddi­giekkel együtt tavaly már 300-nál is több portán vezetékes víz volt, ebbe beleértődik az a 25 család is, amelyik a gazdaság hilibi farmjának víztornyától kapja a esővizet. Ehhez az idén még hozzá lehet számítani 140—150 újabb családot, akik szintén beadták az igény­lést, legalábbis erre lehet következtet­ni a választói gyűléseken eddig elhang­zottakból. Ez pedig azt jelenti, hogy már az idei esztendőben Ozsdola átla­gában, nem is csak minden második, de ennél valamivel több portán lesz veze­tékes ivóvíz, no és a közintézmények nagy részében­ következik, hogy beve­zessék az egyik iskolához is ... Hogy ez mibe kerül? A községi költ­ségvetést illetően szintén semmibe, az egészet a lakosság csinálja önerőből és önkéntesen, minden érdekelt megveszi a rá jutó csövet, csapot, ami pedig kö­zös munka farokásás, vezetékfektetés stb.), úgy történ­t továbbra is, ahogy tavaly a martonosi részen, a Kurtában, ahol a lakosság összefogásával fektet­tek le mintegy 9000 folyóméter hosszú­ságú csövet. Szólni lehetne még sok mindenről, ami a választással kapcsolatos össze­jöveteleken elhangzott, s ami mind­mind csupa új vonása Ozsdolának a két évvel ezelőtt látottakhoz képest. A téesz is egyre sikeresebben próbálkozik a „lábraállással“, ami ak­koriban még nem volt egyéb­, mint jó szándék. Az ingázó mintegy 700 főnyi helybeli lakos kezd végre egészségesebb felfogással viszonyulni a termelőszövet­kezethez, bekapcsolódik egyes munkák­ba, amikor időt enged arra a gyári tevékenység. Két esztendővel ezelőtt bizony még nem mondhatták, hogy a téesz nem szorul idegen munkaerőre. Nehéz pénzeket fizettek a felfogadott munkásoknak. Akkoriban, most két esztendeje, még nagyon sok és súlyos gondokkal küszködött az ozsdolai téesz. Gondok, persze, továbbra is maradtak, de jó részük már mégis a múlté. Hajas István CSELEKVŐ, HONPOLGÁRI EGYÜTTMŰKÖDÉS Pár nappal ezelőtt Kolozs megyében is lezárult a választási előkészületek egyik fontos szakasza, a képviselőjelöltek javas­­lása. A művelődési otthonokban, klubok­ban, gyűléstermekben összegyűlt választó­polgárok előtt — a Szocialista Demokrá­cia és Egység Frontjának megbízásából — olyan jelölteket javasoltak, kik a közügyi teendők iránti fogékonyságukkal, tenniaka­­rásukkal eddig is kiérdemelték a bizal­mat, tehát megválasztásuk biztosíték arra, hogy a közösség óhajait, célkitűzéseit ezu­tán is jól képviselik. Február 14-én az apahidai művelődési otthonban gyűltek össze a 10-es számú nagy nemzetgyűlési választókerületet alkotó tizenöt község lakosságának képviselői; voltak ott szovátiak, palatkaiak, mócsiak, dobokaiak, bonchidaiak, zsukiak ... föld­művesek, munkások, értelmiségiek. A SZDEF Országos Tanácsának nevében elő­terjesztett javaslat értelmében Nicolae Chertes mérnököt, a kolozsvári tartományi vasútigazgatóság vezérigazgatóját és Gavrilă Gurzău mérnököt, a tartományi vasútigazgatóság műszaki igazgatóját je­lölték. A felszólalók hangsúlyozták, hogy teljes mértékben egyetértenek a javaslat­tal, emellett számba vették az elért ered­ményeket, főként pedig azt, hogy milyen tervek megvalósításához fognak hozzá a közeljövőben, hogy miben számítanak a kerület majdani képviselőjének segítsé­gére. A 8-as számú gyalui nagy nemzetgyűlési választókerületbe két, általunk is jól ismert közéleti személyiséget: Létay Lajost, az Utunk főszerkesztőjét és Farkas Jánost, a Napsugár főszerkesztőjét javasolták. A fel­szólalók — közöttük Kiss Katalin, a szent­­lászlói mtsz pártbizottságának titkára — arról biztosították a képviselőjelölteket, hogy bármelyiküket is választják meg, a ke­rület lakói támogatni fogják felelősségtel­jes munkája elvégzésében, részt vállalnak minden olyan közügyi akcióban, mely a falvak, az ország civilizációs szintjének e­­melését célozza. Ide kívánkozó adalék, hogy a Gyalu községi művelődési bizott­ság ,,A legjobb művelődési otthon" cím elnyeréséért versenyre hívta Kolozs megye összes művelődési otthonait. A verseny cél­ja a politikai-ideológiai és kulturális-neve­lő tevékenység fellendítése még most, a választást megelőző időszakban. Az egyik szászfenesi gyűlésen Rozália Lucaciut, a községi néptanács jelenlegi el­nökét a 12-es számú községi néptanácsi választókerületbe, Székely György alelnököt pedig a 3-as számú községi néptanácsi kerületbe javasolták. Ebben a faluban is fontos községfejlesztési feladatok megol­dása vár majd a néptanácsra, a lakos­ságra, hiszen a következő ötéves tervben nyolc tanteremmel szándékoznak bővíteni a Gh. Şincai nevét viselő általános isko­lát, az egészségügynek is szüksége lenne egy új épületre, sőt a lakók azt szeretnék, ha a Gyalut Kolozsvár-Napocával összekö­tő távvezetékből kaphatnának annyi ivóvi­zet, amennyi a helyi igényeket kielégíti. Fenesen is, mint egyébként a többi fal­vakban, a lakosság vállalta, hogy mind pénzbeli hozzájárulással, mind pedig ön­kéntes­ és hazafias munkával támogatja a közérdekű akciókat, hogy minél hamarabb tető alá hozhassák a tervbe vett épülete­ket, hogy idejében megoldhassák a soron lévő legfontosabb feladatokat. Más szóval: cselekvő, állampolgári együttműködésről biztosították a jelölteket. Kovásznár Zoltán Falvak Dolgozó Népe 3

Next