Falvak Népe, 1991 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1991-01-05 / 1. (55.) szám
A ROMÁNIAI MAGYAR FÖLDMŰVESEK HETILAPJA „Nem ez lesz az első rossz törvényünk“ A karácsony előtti héten kezdődöttel a parlament két házában a földtörvénytervezet általános vitája. CSIHA TAMÁS, Máramaros megyei RMDSZszenátorával az ünnepek alatt beszélgettünk el az addig felmerült s a jövőben várható problémákról. Mivel komoly viták vannak, meglehetősen lassú ütemben haladunk. Karácsonyig mindössze tíz szakaszt beszéltünk meg, s a tervezet több mint százat tartalmaz. A viták jövőbeni menete nagyrészt attól függ, hogy a telekkönyv, tehát a földnyilvántartás kérdésével ez vagy pedig egy másik törvény foglalkozik végül is. — Melyik megoldás lenne kedvezőbb? — A telekkönyvet a kormány által vitára bocsátott törvénytervezet mindenképp fel akarta számolni. Szerintem az ellenzéknek az lenne a kedvező, ha a földnyilvántartással kapcsolatban külön törvény születne. Az eddigi viták szerint azonban ettől függetlenül január végére lesz földtörvény. Esetleg az ütem akkor gyorsulhat fel, ha az ellenzék rájön arra: nem érdemes vitatkozni, mert a kormánypárt úgyis mindent leszavaz, s akkor mindnyájan, akik az ellenzékhez tartozunk, hagyjuk, elengedjük a dolgokat, nem szólunk hozzá többet a cikkelyekhez. •Ugyanis nincs értelme a többséggel vitázni, ha az a józan ész érveire nem hallgat, döntéseiben őt csak érzelmek vezérlik. * ? ' «• — A karácsonyig megszavazott tíz . cikkelyben mi az, ami sértő, amit a jogász épp a józan észre és törvényességre hivatkozva helytelenít? — A frontosoknak már eddig sikerült három kifogásolható döntést elfogadtatniuk. Az első az, hogy az erdőketállami tulajdonban hagyják. Igaz, szól ■ja törvény az erdőikre és legelőkre vonatkozóan a faluközösségek tulajdonjogáról, viszont nem ismeri el a volt magánerdőket. A másik, amitkifogásolni lehet: a visszaadandó földet tíz hektárra korlátozzák. Eredetileg nem volt benne a tervezetben, a,szenátusi vitán került bele. Ez a kötöttség akkor is érvényes, ha a falu határa megengedné, hogy többet osszanak. Még azelőbbieknél is méltánytalanabbnak tekintem, hogy a jelenlegi állami gazdaságok földjeit nem hajlandóak eredeti tulajdonosainak visszaadni. A tulajdonjog visszaállítása helyett egykori tulajdonuk arányában a vállalat részvényeseivé válnak. Ez a három kitétel nem csak nagyon bántó s zavazó, de nagyon sok kellemetlenséget, elégedetlenséget fog szülni. Végképp nem méltányos, hogy amikor visszaadjuk a parasztnak végre a földjét, ami az övé volt, azt akkor egyrészt korlátozzuk, másrészt pedig úgy rendelkezünk, hogy az egyik kap, mert szerencséje volt, ugyanis földje nem került állami kezelésbe, a másik pedig nem kap. Esetleg csak úgy és annyit, mint az, akinek semmije sem volt a kollektivizálás előtt. — Mivel érveltek a honatyák, mikor ezt a döntést hozták? — Az érv meglehetősen hangzatos, össznépi érdek, hogy ezeket az úgymond magas szinten, fejlett technikával és technológiával megművelt területeket egybetartsák. Többek közt olyan indoklással, melynek — elismerem — valami igaza is lehet. A miénkhez hasonló reform s az azt követő változás után egy-két éves termelési visszaesés várható. Idő kell, míg az újra alakuló magángazdaságok, majd a különböző társulási formák intenzív termelést tudnak folytatni. Nálunk is számítani lehet erre, s addig az állami gazdaságok hivatottak átvészelhetni az oszágot. Ha tényleg fennáll a veszély, nyugodtan meg lehetett volna "■ tenni, hogy az úgynevezett „gostatok“területén mégis elismerjük a tulajdonjogot, de épp a váltás feltételezett káros következményeire gondolva úgy döntsünk: csak két év múlva kapják meg a tulajdonosok a földjeiket, s akkor rendelkezhetnek vele majd belátásuk szerint. Szerintem azonban korántsem előrelátásról van szó. Számomra egyértelmű, honnan fúj a szél. Ezek a földek nem lesznek az államnak a tulajdonában. Tehát az államnak — önmagában — nem érdeke ezeket a gazdaságokat fenntartani. Viszont ott a mezőgazdasági minisztérium, tele olyan emberekkel, akik országos, megyei vagy helyi szinten a mezőgazdasággal foglalkoztak, abból éltek meg. Ezeknek továbbra is kell állás, a szék, ezeknek létérdekük egy olyan szervezési forma fenntartása és átmentése, ami funkcióikat biztosítja. — A minisztériumnak milyen beleszólása van a törvénytervezet megszövegezésébe vagy annak jóváhagyásába? — Magát a megvitatásra került törvénytervezetet a kormány dolgozta ki, konkrétan: a mezőgazdasági minisztérium. E munkába besegítettek — többek közt — a volt megyei mezőgazdasági apparátus tagjai s az előző kormányok miniszterei. Elképzelhető, milyen hozzáállással tették. Bizonyság rá a többek által olvasott, sajtóban is részleteiben ismertetett úgynevezett ötödik változat. Abszolút elfogadhatatlan cikkelyeket tartalmazott. Azt róbállta a két ház mezőgazdasági bizottsága átgyúrni. Igen ám, de ebben a közös bizottságban egyetlen jogász sem akad. Mezőgazdászok, néhány állatorvos és egy református lelkész a tagjai. Szerencsére megszületett az a döntés, hogy a két ház jogügyi bizottsága is kapcsolódjék be a munkába. Az így kialakított tervezet, amit most tárgyalunk, viszonylag elfogadható. Viszonylag ... De nincs ará garancia, hogy így is szavazzuk meg. A kormány részéről mindig jelen van valaki a vitáinkon, s bármikor közbeszólhat, újabb és újabb hozzájárulással, beiktatásra javasolt ötlettel jöhet. Mint ahogy a tíz cikkely megtárgyalása közben három esetben már sikerrel tette is ezt. — Mi történik, ha végül is egy rossz törvényt szavaz meg a parlamenti és a képviselőházi többség? ! — Nem ez lesz az első rossz törvényünk. De egy vigaszunk? még mindig marad: végülis minden törvény módosítható. Ha idővel rájönnek, hogy valami hiányzik belőle, azt utólag be lehet tenni, ha valami sántít, ki lehet igazulni, ami pedig rossz benne, ki lehet iktatni. V. — A naiv ember úgy képzeli, mindenki jót akar. A szenátorok és képviselők többsége miért szavaz meg mégis olyan előírásokat, melyek nem egyszer meggyőződésük s a józan ész logikája ellen szólnak? — Nehéz ezt megmagyarázni. Nem a földtörvénnyel, hanem az állampolgársággal kapcsolatossal esett meg- Beiktatják a tervezetbe egy abszolút jogra(Folytatása a 3. oldalon) PRUZSNAY ÁRPÁD Lapunk tartalmából : MÉG EGY ÉV (ifjú agrármérnök kolléginánk véleménye 1931 ígéreteiről és kilátásairól); MIKOR ÉRJÜK MEG MI IS? (mármint azt a mezőgazdasági árubőséget, amely a nyugati fejlett országokban olyan sok gondot okoz) — a 2. oldalon. • KELL-E A SZAKEMBER? (és főleg: mit várunk a szakemberektől a romániai mezőgazdaság mai helyzetében? NEM CSAK A KŐOLAJ, A MŰTRÁGYA IS DRÁGUL (dehát van-e még valami, ami na drágulna, mióta a kormány „liberalizálta“ az árakat?) — a 3. old.Ion. ® LiZI É • és a haV'i taíh 'ej író, yk Sienkie wicz nagyszvellája, amely n ,s meghoztatja az olvasót — 4—5. ok ® ERDÉLYI GAZDA című mellékletünk megszívlelendő szakmai tanácsokkal és mezőgazdasági lapszemlével — a 6—7 oldalon. © IDEI FALINAPTÁRUNK — a 8. oldalon. III. sorozat ll. évfolyam 1991. január 5., szombat 8 oldal, ára 3 lej Ma is okulok belőle ,,Hogyan veszek részt a többtermelésben?“ — kérdezte egykoron olvasóitól a Falvak Népe. Akkor úgy éreztem, engem is kérdez az újság. S megtalálva a témát, leírtam, hogyan értem el édesanyám kertjében burgonyából egy év alatt két termést. A fogalmazvámyt beküldtem a lapnak (melyből a módszert is „loptam“), s a cikk — nem kis örömömre — rövidesen meg is jelent. Kétszer végigolvastam, hiszen ez volt az első nyomdafestéket látott írásom... Több mint 40 esztendő telt el azóta, de számomra emlékezetes esemény maradt. A Falvak Népe kedves lapommá vált, s a mai napig kitartottam mellette. Már azokban a gyászos emlékezetű években rendszeresen olvasgattam. Fiatal szakemberként is sokat tanultam belőle... .Volt időszak, amikor péklányszámonként vásároltam, amikor meg lehetett szabadárusításban kapni. 1090 eleje óta azonban előfizetője vagyok, s így minden hét elején türelmetlenül várom a postásunkat, hogy hozná már. És háborgok, szidom a postát, olykor a szerkesztőséget is, mert annyiszor oly nagy késéssel kapom kedvenc lapomat. Egyesek többször is felhördültek az idén: na ez a lap is jól megdrágult! Hát mit tehetünk, mi olvasók, előfizetők ez ellen? Szerintem semmit: legfennebb boszszankodunk egy kicsit, de kedvenc lapunkról, lapjainkról le nem mondunk! Nem mondhatunk le! Az általa, általul!: nyújtott szellemi, lelki táplálékot nem vonhatjuk meg magunktól. Számomra elsősorban a Falvak Népe ilyen „táplálék“, őszintén megírom, ma is okulok írásaiból. Általa továbbra is élő kapcsolatot alakíthatok ki a falu mindennapjaival, a falu embereivel. S olykor, most immár csak gondolatban, a lapnak köszönhetően én is bejárhatom volt munkahelyemet, az állattenyésztő farmot, a széles határt Többek között ezért is üdvözlöm jóleső érzéssel és megelégedéssel a lap hasábjain megújhodó Erdélyi Gazdát, s kívánom, hogy egyre hatékonyabb segítséget nyújthasson mezőgazdálkodásunk fellendítésében, de mindenekelőtt támogatást, eligazítást váró falusi gazdálkodóinknak. Mert tudom: üzemszervezési, termeléstechnikai ötletek, javaslatok, tanácsok nélkül nemcsak a kezdő, de a tapasztaltabb gazdák sem boldogulhatnak. Mellékletével a Falvak Népe mezőgazdasági szaklapot helyettesít, annak feladatait vállalta magára... Ma már nem is igazi földműves, állat- térté, kertész az, aki megelégszik a „Kisujjában“ levő ismeretekkel. Aki azt hiszi, s reméli, óhaja szerint boldogul még akkor is, ha nem bővíti szakmai ismereteit, ha nem olvasgat foglalkozásának tárgykörébe illő szak- , könyveket, szaklapokat. A Falvak Népét én nem nevezném szaklapnak, de egyelőre az egyetlen magyar nyelvű falusi újságunk, faluról szóló, faluhoz szóló lapunk, mely bármiként is szerkesztik, általában hasznos ismereteket továbbít. Saját tapasztalataim alapján állítom: érdemes barátunkká fogadnuuk ezt az újságot, érdemes előfizetni rá, ha meg akarjuk tartni! / ■'■*// / / /MIHÁLY BÉLA› / | ny. agrármérnök ›