Állami gimnázium, Fehértemplom, 1875
Dickop kezdtetett gvinnasiumunkban a latin nyelv és miket tartok általában szükségeseknek annak sikeres tankásához. Utóbbi időkben, de főleg napjainkban nem egyszer volt alkalmunk olvasni vagy hallani egyes szakférfiak amaz indokolt, ti. mindennapi tapasztalattal bizonyítható állítását, hogy a classicus latin nyelv humanisticus középtanodáinkban végleges fmi vazdásnak indult, valamint azt is, mi volna szükséges annak eredményes tanításához, hogy a most serdülő ifjú nemzedék maholnap ne csak nevükről ismerje a latin nyelven irt remekműveket, melyek még kevéssel ezelőtt hazánk gymnasiumot végzett csaknem minden férfiút rang- és osztálykülönbség nélkül annyira lekötve, hogy ne mondjam lebilincselve tartották, hanem, hogy a bennük foglalt széptől és magasztostól hevílve irántok több kegyelettel viseltessék, arról azonban, hogy egynémely ügybuzgó tanár eredménynyel támogatott meggyőződése szerint minő helyes pedagógiai eljárást követett, mekkora sikert tudott felmutatni, talált-e utánzókra, vajmi keveset és csakis szórványosan találunk. Márpedig a tárgy nagyon is megérdemli, miszerint vele ne csak egy kissé, hanem tüzetesen is foglalkozzunk. Valóban szomorú helyzetben volnánk, ha a mai cultur divat elől szerényen visszavonult latin nyelv eredményes tanításának lehetősége felől kétségbe esnénk, noha jelenleg épen nem állunk ott, hogy a buzgó törekvést siker koronázná, kétségbeesésünk csakis min magunk, tanárok ellen bizonyítana és a gyarlóság vagy tehetetlenség nem alaptalan vádjával támadtathatnánk meg, ha továbbra is eltűrjük azt, hogy a gymnasium 8 osztályán keresztül, a heti legtöbb órában tanított latin nyelv utolsó