Állami gimnázium, Fehértemplom, 1900
Egyszer volt, hol nem volt. . . s nem apad az впек. El sem is apadhat, a magyar míg él. Szentséges nagyasszony egyre szebben térsz meg Mártír glóriádnak öröklényinél. Még a természet is nevedre tenyészik : Erzsébetfát nyesnek szorgalmas kezek. Bokrosodó ágán csalogány dalában Rólad lendül meg a szent emlékezet. Mikor sírjába dől be az Ősz avarja, Fehér szemfedőjét rá vonja a tél : Megrendül a szélnek siró orgonája S hosszan, fájón, halkan terólad regél. Gardu Samu.