Fejér Megyei Hirlap, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-02 / 206. szám
Kedd, 1958. szeptember 2. A szebb és boldogabb jövőbe vezető út nem mindig nyílegyenes, s nem zökkenőmentes. Előre nem látható nehézségek, buktatók, akadnak rajta, amelyeken eráns, és akaratunk megfeszítésével küldhetjük át magunkat, hogy azután ismét könnyebben, biztosabban juthassunk tovább. Ilyen előre nem látott „buktatót” küzdött le a Vadásztölténygyár műszaki és fizikai dolgozóinak bátor kollektívája, amikor 1954—55-ben nekivágott a rádiógyártásnak. Az akkori vállalkozás sikerrel járt. Sikerre vitte a kommunista és pártonkívüli dolgozók elszánt, szívós, lelkes törekvése, munkája. Évek teltek el, s a felfelé vezető útán most új nehézség jelentkezik. Az új helyzet azt követeli, hogy a hatalmas gyár új gyártmányféleségek előállítására készüljön, mivel illetékes szervek a jövőben csökkentik majd a gyár által készített rádiókra vonatkozó megrendelést. Ennek következtében emberi erő és gépi kapacitás válik szabaddá, amely időveszteség nélkül mozgósítható újabb célok, tervek megvalósítására. *— Egyiktnapos munkája során ezt ismerte fel az újjáválasztott üzemi pártvégrehajtó bizottság, s beható véleménycsere után már ki is tűzte az új helyzetből való továbbjutás útját — mondta Tatai Imre elvtárs, a végrehajtó bizottság titkára. — Nem könnyű a feladat — folytatta tovább —, de az elmúlt években a szakmai ismeretekben nagyot nőtt dolgozókra számítva bizakodással nézünk az új munkafolyamatok megindítása elé... Nem többről és nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy a gyár fokozatosan felkészüljön televíziós vevőkészülék szériagyártására. Nem túlzás tehát Tatai elvtársnak az a kijelentése, hogy az üzem kollektívája „kissé ismeretlen” munka elé néz. A végrehajtó bizottság és a gyár szakmai vezetői által megjelölt cél nagysága szűnik abból az intézkedési tervből, amelyet már elkészítettek. Felesleges volna a sokrétű, a részfeladatokat reálisan és világosan összefoglaló tervezet teljes ismertetése, egy-két tételét azonban feltétlenül szükséges megemlíteni. Jelen pillanatban "man- t is ezek a tételek szemléltetően fejezik ki azt a nagy feladatot, amelynek végrehajtására a pártszervezet és a tömegszervezetek mozgósítják majd az üzem fizikai és értelmiségi dolgozóit. Még ebben az évben — mondja az intézkedési terv — 1500 televíziós készülékhez biztosítják az anyag és alkatrész-szükségletet. Ezen belül 500 készülékhez november 15-ig, 20 televíz!-lékhez pedig szeptember első felében állítják elő, illetve szerzik be a szükséges alkatrészeket. Külön feladat az alkatrészek előállításához, illetve szereléséhez szükséges szerszámoknak az üzemben való elkészítése. Kereken 188 féle szerszám biztosításáról van szó. Az intézkedési terv fokozatainak teljesítése szerint kell áll- 'pítani magától értetődően a megfelelő munkaerőt is. — Mindezeket, és a többi feladatokat is, a gyár jelenlegi tér- síelésének zavartalan menetével párhuzamosan akarjuk sikerrel vinni — közölte Tatai elvtárs, amikor erre terelődött a szó. — ! Tudjuk, komoly dologról van szó, de mi éppen ezért méginkább bízunk a dolgozókban. — A televíziós vevőkészülék gyártása csak egyik új dolog, amit megcsinálunk — folytatta aztán. I . Az elmúlt időkben ugyanis a gyér műszaki gárdája hosszasan s tamulmítunyozta, hogy miként tudnánk segíteni az országnak, a külföldről hozott importanyagok mennyiségének csökkentésében. Úgy találták, hogy a rádió gyártásához szükséges mágnest, — ame-yet ezidáig más államokban vásároltunk, — a jövőben magunk is előállíthatjuk. A közben folytatott kísérletek sikerültek, így most abban a helyzetben vagyunk, hogy a magunk készített mágnessel, egyedül a mi gyárunk rádió termelésében 2 000 000 forintnyi megtakarítást érhetünk el. A mágnesből még ebben az évben legyártunk 1000 darabot, s ezt a mennyiséget fel is használjuk a rádió készítésénél. A mágnesgyártás egyelőre kisüzemi szinten indul majd... Az új helyzetben folytatandó termelési harc „haditerve” tehát megvan. Jöhet a következő láncszem, amelynek megragadásával, úgyszólván egyetlen lelkes csapatba lehet tömöríteni a Vadásztölténygyár dolgozóit. A tervek keresztülvitelére, sorsára nézve ez döntő jelentőségű. Ezzel kapcsolatosan a következőket mondta a végreható bizottság titkára: " Most érkeztünk el odáig, hogy a végrehajtó bizottság és a gyárvezetőség elgondolásaival, terveivel a gyár dolgozóinak nyilvánossága elé lépjünk. Az a célunk, hogy az üzem továbbfejlődését és a dolgozók munka és kereseti lehetőségét egyformán biztosító terveket mindenki megismerje, aki munkájával hivatott hozzájárulni a siker kivívásához. Más szóval: minden dolgozónak tudnia kell a nag’ vállalkozásról, tudnia azt, hogy mennyit és rr ” '-"’l teljesítenie, ha becsülettel helyt akar állni. A pártszervezet szempontjáll a II-es alapszervezet kommunistáira nehezedik a legjö vb súly. A II-es alapszervezethez tartozó termelési üzemek hozóink is az új gyártmányfélesége’ - ben dolgoznak. Épület-berendez 'rt végeznek, célgépek, fa -elektromos bei----’ezések elkészítésével foglalkoznak, (s k~~ben gépalazási munkálatokat is kínálnak.) A merész vállalkozás kezdeti sikere tehát az itt dolgozó fizikai és műszaki dolgozók kerében van. Nem elég mindent elvégezni a megadott üzemidőre, mert az csak felszínes eredmény, ha nem biztosítják a megfelelő minőséget anyagban és munkában egyaránt. A dolgozók érdeklődéssel várják a munka fejleményeit. Ezt az érdeklődést kell majd a magyarázó, ismertető gyűléseken, eszmecseréken aktív és lelkes mukalendületté változtatni. A kommunistáknak és a szakszervezeti vezetőknek a követkő napokban ebben lesz a legfontosabb feladatuk. Tatai elvtárs külön kiemelte, hogy a végrehajtó bizottság és a gyárvezetőség a legnagyobb elismeréssel van a televíziós vevőkészülék és a mágnesgyártás kísérleti munkálataiban odaadóan dolgozó műszaki kutató brigád és a nagy fegyelemmel és igyekezettel közreműködő fizikai munkások érdemei iránt. — A nagyjelentőségű kísérleti munkákban a kitartó akarategység volt az eddigi eredmények egyik alapvető feltétele — mondta Tatai elvtárs. Ezt az egységet akarjuk most életre kelteni az összes dolgozó között és ezzel az egységgel előrelendíteni a rendi termelési tervek és a fokozatosan megindítandó új gyártási munkák egyidőben való teljesítését. A pártvégrehajtó bizottságnak, a gyár szakmai vezetőinek, a tömegszervezeti vezetőknek a feladata, hogy a nagyszerű munkát — amelyben a sok nehézséget leküzdött műszaki és fizikai dolgozók ismét előre lépnek a szaktudásban, gyakorlati tapasztalatokban — menetközben olyan osztatlan határozottsággal visik, ösztönözzék és segítsék, mint amilyennel formába öntötték, kidolgozták a szerteágazó intézkedési terveket. Hegedűs Péter BESZÉLGETÉS egy üzemi arubizottság titkárával . .jEK MbjVEj HÍRLAP Jövőnk számaiból Nagy jövő előtt áll az elektromos ipar, ezen belül a híradástechnika. A híradástechnikai ipar termelékenysége a három éves tervben 70 százalékkal növekszik. Ehhez a Vadásztölténygyár is hozzájárul, hisz továbbra is folyik a Diadal nevű rádiókészülékek exportra való gyártása és itt állítják majd elő a modern, minden igényt kielégítő 12 csatornás televíziós vevőkészüléket. ISMÉT ÖVÉI KÖZÖTT sokan megcsodálhatták már a festői szépségű kisgyóni völgykatlant, ahol a bánya és lakótelep jónéhány évtizede meghúzódik erdőkoszorútól övezve. S harminc évet ilyen helyen eltölteni, azt gondolná az ember, hogy csupa üdülés. Pedig nem az, mert munkával eltelt nehéz évek követték és követik egymást, amelyben elfáradnak az egykori kemény bányászlegény izmai, makrancos sötét hajfürtjeire ezüstös szürke árnyék ereszkedik. A szép, egészséges környezet itt már csak szerény pótlást nyújt a föld alatt eltöltött évtizedekért. De a férjek hűséges élettársait, az egykor nehézsorsú bányászfeleségeket sem kímélte az idő múlása, ők sem tagadhatják, hogy a hatodik, hetedik évtizedben járnak. Csak az utóbbi évtized — a felszabadulás óta eltelt idő — hozott számukra derűt, jókedvet, s azóta szép igazán számukra ez a kedves kis hely. Harminc éve laknak ezen a vadregényes tájon Szabó Jánosék, az idősebb bányásznemzedék képviselői. Kisgyónon mindenki ismeri Szabó nénit, aki ma már csak a ház körül tevékenykedik, és egy-egy sétát tesz a telepen, a jól ismert, sok évtizedes gyalogútakon. Amikor találkoztunk vele, akkor is éppen hazatérőben volt, a közelben dolgozó férjét „látogatta” meg, aki három bányásztársával a régi táncteret tette szabaddá a ráhordott földtől, a telepet csinosították a bányásznapi ünnepségekre. Szabó néni megőszült már, de vidám, derűs arca, nevető szeme még nem árulkodik az eltelt 64 évről. Beszélgetésünk hamarosan — ha rövid időre is — a múltraterelte a szót. A nehéz sorsra való emlékezés nem vont már árnyékot mosolyára, ahhoz már túl távolinak tűnik a múlt. Úgy beszélt róla, mint egy diák az izgalmas vizsgáról, amely végül is sikeres volt. — Az itt eltöltött harminc év kétharmada nem volt könnyű — emlékszik vissza. — Az első tizenegy év alatt barakban és egyéb nem emberhez méltó helyeken laktunk. Tizenkilenc éve aztán kaptunk egy szobakonyhás bányászlakást, amiben ma is vagyunk. No, nem olyan előkelő, mint amilyent mostanában építenek a bányászoknak, mert például fürdőszoba nincs benne. Akkoriban ilyen luxus csak a Tusnády részvényes és bányafőtanácsos kastélyába jutott. A felszabadulás aztán Szabóék szemében még ezt a szegényes kis lakást is megszépítette. — Más gondunk volt már akkor — emlékezett Szabó néni —, nem a lakás foglalkoztatott bennünket, hanem az új élet megteremtése. 1945 május ötödikén férjemmel együtt beléptünk a kommunista pártba és harcoltunk, hogy a magunkfajta bányászcsaládoknak jobb legyen, mint azelőtt volt. — Dolgozott is Szabó néni? — Igen, a felszabadulás után az üzemnél vállaltam munkát. Három évig a MEO-nál voltam és takarítottam, de nem bírtam to A hároméves népgazdasági terv úgy intézkedik, hogy az átlagos kiskereskedelmi forgalomnövekedésnél lényegesen nagyobb mértékben kell növelni a dolgozók kényelmét és szórakozását szolgáló, korszerű műszaki és villamossági cikkek forgalmát. A tervidőszak alatt mintegy 340 ezer darab mosógépet, 38 ezer darab elektromos hűtőszekrényt, 30 ezer darab porszívót, 20 ezer darab padlókefélőt, 600 ezer darab rádiót, 100 ezer darab televíziós készüléket, 550 ezer kerékpárt, 80 ezer 250 köbcentis és 125 köbcentis motorkerékpárt, 60 ezer MOPED kerékpárt és robogót kell forgalomba hozni. . . vább- Hiába, öreg a „motor", meg ■ a „kerekek" is. Nincs baj azért, hiszen a férjem keres 2000—2200 forintot, kettőnknek azért ez szépen elég. — Akkor volt ideje Szabó néninek a közös ügyekkel foglalkozni. — Volt, meg van is. Néha elég nehezen vagyok már, de azért mindig megyek én gyűlésre, ide-oda, beszélgetni az emberekkel. De hiába, hiányzik nekem a rendszeres munka, az állandó tevékenység. Ezért is kértem újra a pártba való felvételemet. Igen, Szabó néni az elmúlt húsz hónapban nem volt párttag. Bár az átigazoláshoz szükséges lapot ő is megkapta, de nehéz neki az írás, s így nem töltötte ki. Üresen vitték el tőle. Ő is, az elvtársak is belenyugodtak, hogy idős már, elég, ha szívében kommunista marad, mint ahogy az is volt szóban és cselekedetben A legnehezebb napokban, amikor idegen és ismerős fegyveresek ólálkodtak a telepen, akkor is bátor volt, nem titkolta párttagságát. Utána is úgy szólt, úgy cselekedett, ahogy proletár szíve diktálta. A párton kívül is kommunista maradt, de nem az a fajta akik csak kérkedtek ezzel, s közben más utakon, munkáshoz nem méltó ösvényeken jártak. Szabó néni maradt az aki volt, egyszerű, tisztaszívű védelmezője a proletáreszméknek, örült, amikor egyegy ellenséget ártalmatlanná tettek, s még jobban örült, amikor megalakult a munkásőrség és a férje is fegyvert fogott. Olyan volt ő, mint aki a családhoz tartozik, lehet rá számítani, de nincs a közösségben, nincs otthon. Most azonban sugárzik a boldogságtól. — Hiába, nem tudok én a párt nélkül meglenni —mondogatta — olyan a pártszervezet nekem, mintha az én családom ■volna köztük jobban érzem magam, meg fiatalabbnak is. — De Szabó néni elvesztette a jogfolytonosságot, így nem régi párttagnak számít. — A papír szerint igen. De mindenki tudja, hogy mióta, dolgozok én a mozgalomban. Meg aztán megvan nekem az MDF könyvem, őrzöm én azt. Az ellenforradalom alatt magammal hordtam, hogyha halni kell, hát együtt hallunk. Hármat csillant meg mindig mosolygós szemében. — Megint párttag leszek• A párttitkárunk már el is vitte a fényképemet, odaadta a járási elvtársaknak, most már a könyveimet várom. Czakó Jánosné nemsokára övéi között lesz ismét. Spröder Györgyné és Tóth Jenő párttagok ajánlották. De a majdnem száztagú pártszervezet akármelyik tagja szívesen lett volna ajánlója, örömmel és egyhangúlag fogadták vissza. Nem találták idősnek, mert olyan ez a kommunista közösség, hogy képes megfiatalítani az embereket. DEGE GYÖRGY 3. Oldal.