Fejér Megyei Hirlap, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-02 / 284. szám
Kedd, 1958. december 2. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Egy év gyümölcse „Huszonötezer munkaegységet teljesítünk az 57—58-as gazdasági évben, munkaegységenként 40 forint jövedelemmel — mindta ki a célt a seregélyes Úttörő Termelőszövetkezet tagsága csaknem egy esztendővel ezelőtt. Azután nekigyűrkőztek a munkának, s ma arra készülnek, hogy a munka eredményét a közgyűlés mérlegelő szeme elé tárják. Számokban így: „... Huszonötezerrel szemben teljesítettünk 26 172 munkaéhységet, s munkaegységenként 41 forint 30 fillér jövedelmet az eltervezett 40 forint helyett. Szétosztottunk 859 mázsa búzát, 566 mázsa árpát, 502 mázsa csöveskukoricát, 540 mázsa burgonyát, 270 mázsa takarmányrépát, öt mázsa cukrot... Ezenkívül szétosztottunk még készpénzbe 1 542 189 forintot... Gazdaságunk fenntartására és fejlesztésére közös takarmányalapként tartalékoltunk 481 mázsa árpát, 115 mázsa zabot, 1042 mázsa csöveskukoricát, 160 mása burgonyát, 930 mázsa tarmiányrépát, 1810 mázsa szénafélét és 2550 mázsa silótakarmányt. Mindezen takarmányféleségek összáréke forintban 587 986. Ennyi eleség kell (vetőmag is van benne) a 15 ló, 3 csikó, 49 fejőstehén, 47 növendékmarha, 17 hízómarha, 39 anyakoca, 367 süllő 232 anyai és 87 bárányból álló állatállományunknak. .. Eleget tettünk állam iránti kötelezettségünknek. 574 mázsa púzával leróttuk földjeink adóját, s 45 000 forinttal kiegyenlítettük a szövetkezetünkre jutó jövedelemadót... Teljes egészében gépekkel végeztettük a szántást, a vetést és az aratást; ezeken kívül géppel szedettük fel a krumplit... A gépi munkáért járó bért maradéktalanul kiegyenlítettük...” Néhány adat kiemelésével ilyen formán összegezik az egy év gazdasági eredményeit. Nem kis örömmel és büszkeséggel "111 mondanak még? „...Jószágállományunkat egy év alatt 136 százalékkal növeltük. Ebben része van a 3004-es rendeletnek is. 71 000 forint kedvezményben részesültünk, mert katasztrális holdanként nem 100 kiló műtrágyát, hanem 156 kilót szórtunk ki. Ez is a kormány gondoskodásának a következménye.. Az Úttörő Tsz tagjainak viszont érdeme, hogy éltek a kormányadta lehetőségekkel és egész éven át keményen dolgoztak, hogy a maguk elé tűzött célt év végére elérjék. Menni, menni és tenni! Ez volt kezdettől a vezérlő gondolat, mert a szorgalmas munka a kulcsa a boldogulásnak, még akkor is, ha a központi munkáshatalom kedvezményekkel segíti, egyengeti a termelőszövetkezeti utat. A munkaegységek száma szorgalomra utal, arra, hogy a „menni és tenni” gondolat gyakorlattá vált a tsz-ben. Tömör József 452, Buli Irén 300, Bognár Imre 357 mukaegységnyi munkát végzett. Benkő István és László ketten 632 munkaelységet teljesítettek, Németh József és István együtt 983-at. A felsoroltak jövedelmét nem nehéz kiszámítani, ha tudjuk, hogy e""egy munkaegységért 41,30 forintnyi érték jár terményben, illetve készpénzben. Ezen a számítási alapon a két Béni ' '■ *■ ’ 500, a két Némethnek 40 000 forint körüli termény és készpénz a részesedése. Mindenkinek a végzett munka arányában. Ez vonatkozik valamennyi tsz-tagra. Hogyan jegitett mindebben a pártszervezet? ! Papp Márton, a tsz gyakorlott, idős agronómusa erről a következőket mondja: — Minden döntést egyetértésben hozunk a pártszervezettel. Sgy a kommunista tsz-tagok minden szükséges intézkedés szilárd támogatói. Helyénvalónak tartják a határozottságot és az erélyt, amely nélkül nem lehetne jövedelmező módon vezetni a tsz ezer holdnál nagyobb gazdaságát. A kommunisták betartják a közösség döntéseit és arra is törekszenek, hogy a tsz 78 t- T mind betartsa. Mondhatom úgy is: a kommunisták érzik a termelőszövetkezet előrehat?'’'''*''’'' kapcsolatos felelősségüket.... A pártszervezet tagjai nem kivételes egyének — ott vannak -e mindig a munka sűrűjében... Papp Márton agronómus emberi munkát mér egyenlő mércével, úgy, ahogyan az igazságérzet megkívánja. Illetékes is a véleménynyilvánításra, mert a mezőgazdasági növénytermesztésnek, valamint az állattenyésztésnek is ő az egyszemélyben felelős szakirányítója. S jól ismeri mindenki érdemét. A pártszervezetről mondott ítélete elismerése a kommunista kötelességtudatnak, felelősségnek és a munkának is, amelyet a pártszervezet minden tagja becsülettel végez a részére kijelölt helyen. A pártonkívüli tsztagok között, azokkal együtt. Vita nélkül persze az Úttörő élete sem képzelhető el. Ez természetes, hiszen a demokratikus önkormányzat feltételezi, magába öleli az egészséges vitákat, amiről a vezetők így vélekednek: „A munkánkat irányító határozatok tanácskozás közran születnek. Beszélhet, érvelhet mindenki a közösség érdekében, de akire azt mondja a tagság, hogy nincs igaza, mert amit akar, az a tsz-nek nem válna hasznára , az köteles elismerni a többség igazát és köteles azt a munkájában is szem előtt tartani”. Legutóbb a kukoricatörés körül támadt vita. Néhányan ugyanis azt akarták, hogy a területet darabolják fel és ki-ki törje, szedje úgy a kukoricát, ahogyan bírja. A vezetők és a tagok közül többen úgy látták helyesnek, hogy a munkát közös csapatban kezdjék és folytassák, mert így szervezettebben, tervszerűbben szedhetik, takaríthatják be és rakhatják a góréba a termést. Végül a csapatmunka mellé állt a többség s ennek eredményeképpen november 27-én befejezték a kukoricatörést. Minden tsz-tag előnyére. A „dolgozni és vezetn egyszerre kell” elvaiálta a próbát az Úttörő nyolctagú pártszervezetének a munkájában. Az egy esztendős termelőszövetkezeti élet tükre ezt mutatja. S ami nag,on fontos ezekben a napokban. •— érdemes ezt a tükröt minél több parasztembernek megmutatni és a szemébe csillogtatni. Hadd nézzék meg ők is a könynyebb és hmdtalanabb paraszti sors biztos útját. Hegedűs Péter Marakodás a NATO-ban A közelmúltban Londonban, a külföldi újságírók társulatának ebédjén nagy beszédet mondott Richard Gale tábornok, a NATO európai fegyveres erőinek helyettes főparancsnoka, aki anyugalomba vonult, de még mindig sok harcias ötlettel teli Montgomery tábornagyot követte ebben a tiszségben. Richard Gale beszédét az Északatlanti Szövetség dicsőítésének szentelte. Erőnek erejével próbálta fennállásának szükségsségét bizonyítani és büszkén vcsekedett az alanti stratégiai és taktika „sikereivel”. Gale, aki egyáltalán nem törekedett eredetiségre, többször hivatkozott a misztikus „szovjet veszélyre”, amellyel szembe kell helyezni egy „visszatartó tényezőt”, az atomfegyverkezést. Egyedül a NATO nyújthat menedéket. Nem kellene különösebb figyelmet fordítani Gale elmefuttatására, hiszen hány nyugati tábornok tart manapság háborúra és atomfegyverkezésre uszító beszédet! Ez a londoni beszéd azonban két oknál fogva is említésreméltó. Először azért, mert a NATO hivatalos képviselője éppen akkor mondotta mindezt, amikor a Varsói Szerződés és az Északatlanti Szövetség szakértői a váratlan támadások elhárításával foglalkozó genfi értekezletre jöttek össze. Ez új fényt vet a nyugati hatalmak politikájának igazi céljaira. Másodszor — és ez nagyon jellemző — Gale szükségesnek tartotta, hogy a NATO védőügyvédjének szerepében lépjen fel, bár köztudomású, hogy a nyugati vezetőkörök nem akarják feloszlatni ezt a tíz éve fennálló szervezetet. Miről van itt szó tulajdonképpen? Néhány hónappal ezelőtt az atlanti tömb szervezői megünnepelték a NATO létrehozásának tízéves évfordulóját. Tíz esztendővel ezelőtt, amikor az Egyesült Államok védnöksége p.Itt megalakult ez a katonai szövetség, ünnepélyesen kijelentették, hogy a NATO tisztán védelmi jellegű. Washington azt ígérte, hogy az összes NATO tagállamok egyenlő jogokat élveznek majd és szuverenitásuk biztosítva lesz. Maga az élet bizonyította be, mennyire hazug volt ez az állítás. Az Északatlanti Szövetség szégyenletes szerepet játszott Európában. Célja, hogy elősegítse az Egyesült Államok agresszív elgondolásait és két ellenséges táborra osztotta a világot. A NATO-tagállamok az erejüket felülmúló katonai kiadások következtében hihetetlen pénzügyi nehézségekbe ütköztek. Most szuverenitásuk is veszélyben forog. Az Atlanti tömbön belül uralkodó sokat dicsőített „egyenlőség” lényegében azonos az Egyesült Államok hegemóniájával: minden fontos kérdésben Washingtoné a döntő szó. A nyugati hatalmak továbbra is az altanti utat járják. A nyugateurópai fővárosokban azonban egyre gyakrabban kerülnek szóba az elmúlt tíz év tanulságai. Anglia, amely beleegyezett, hogy Nyugat-Németország az európai agresszió tűzfészkévé váljon, — egymás után veszti el tekintélyét és lehetőségeit. Bonn kiszorítja Londont a legfontosabb gazdasági pozíciókból: a szén-acélközösség és az európai közös piac súlyos csapást mért Angliára. Franciaország, — amely valamikor Európa egyik legerősebb szárazföldi hatalma volt, — egészen elgyengült, gazdasági élete szétzilálódott és keleti határain újjászületett a német militarizmus veszélye. A többi kis országról már beszélni sem érdemes... Helyzetük tragikus. A legutóbbi időkig a NATO-ban uralkodó állapotok miatti elégedetlenség többnyire abban jutott kifejezésre, hogy az angol és a francia burzsoá sajtó időnként bosszús és ideges megjegyzéseket tett az amerikai „szövetségesre ”. A közelmúltban azonban na--bb dolog történt. Október végén Montgomery tábornagy élesen bírálta a NATO-t és annak teljes átszervezését tanácsolta. Montgomery — akit az amerikaiakkal szemben használt éles hang miatt a „Reynolds News” szenilis öregembernek” nevezett — valóságos villámokat szórt az „Anglia szerepét lebecsülő” washingtoni szövetséges fejére. A francia burzsoá sajtó hasábjain is egyre nagyobb elégedetlenség tükröződik amiatt, hogy Franciaország alárendelt szerepet játszik a NATO-ban. A NATO tagállamok gazdasági érdekei annyira szembenállóak, hogy — a burzsoá lapok szerint — az idén Nyugat-Európában valóságos gazdasági háború törhet ki. Ugyanis hat állam — Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg, — egyezményt kötött az úgynevezett „európai közös piacról”. Anglia szabad kereskedelmi övezetet akarja létrehozni, amelybe valamennyi nyugateurópai ország beletartozna. Úgy látszik azonban, hogy Anglia terve nem sikerül, hiszen a szabadkereskedelmi övezetről előbb Párizsban, majd Londonban folytatott angol-francia tárgyalások eredménytelenül végződtek. Angliának „véglegesen le kellett mondania a reményről, hogy létrejön a szabadkereskedelmi övezet” — írja a „Daily Telegraph” című angol lap. „ Bonn? Az ember azt hinné, hogy az Egyesült Államok nyugatnémetországi partnere Washington elkényeztetett, kedvenc gyermekének összes privilégiumait élvezi: a NATO középeurópai szárazföldi erőinek parancsnoki tisztjét Speidel hitlerista tábornoknak adományozták. De a nyugatnémetek ezzel nem elégedtek meg és többre fáj a foguk. Strauss bonni hadügyminiszter és Ruggo admirális, a nyugatnémet haditengerészeti erők parancsnoka nemrégiben javaslatot tett a NATO parancsnoki állományának újjászervezésére, valamint arra, hogy a Dániában és Norvégiában elhelyezett fegyveres erőket rendeljék alá a NATO középeurópai szárazföldi erői parancsnokságának, ahol Speidel az úr. Strauss még ennél is tovább ment és felvetette a tervet, hogy létre kell hozni a NATO egységes parancsnokságát — a Skagerraktól az Alpokig. A dán és a norvég sajtó óriási felháborodással válaszolt a tervre... Így fest a helyzet az Atlanti Szövetségben: marakodás a parancsnoki tisztségekért, belső ellentmondások, egyre nyilvánvalóbb “,érdedellenkedés az Egyesült Államok hegemóniája miatt Ez a probléma annyira élessé vált, hogy a burzsoá sajtó is emlegeti a NATO „repedéseit”, „válságát”. Az amerikai vezetőkörök azzal vádolják az Atlanti Szövetség európai bírálóit, hogy alá akarják ásni a szervezetet. Washington dühös, — írja ezzel kapcsolatban a „Sundey Dispaten” című londoni hetilap. — Az angol kormánynak már azt tanácsolták, hogy tegyen hivatalos nyilatkozatot, amelyben elhatárolja magát Montgomery kijelentéseitől...” Ezért történt, hogy Gale tábornok nagysietve hűbéri kijelentéseket tett és minden erővel magasztalta a NATO jelenlegi formáját. .. Ez azonban aligha ad nagyobb súlyt az agresszív katonai szövetségnek, amelyet a belső ellentmondások keresztül-kasul vágtak és elgyengítettek... Ahol az OTP közösen küzd a Jó néhány hónappal ezelőtt az Országos Takarékpénztár móri fiókja a Hazafias Népfront helyi szervezetével nagyszerű mozgamat kezdeményezett az „ahány ház, annyi takarékbetétkönyv mozgalmat. Nem sok idő telt el azóta, de ez a rövid idő is gazdag gyümölcsöt érlelt. Takarékos járás lett a móri. Az volt a cél, hogy a házak nyolcvan százaléka rendelkezzék betéttel. Már túl is teljesítették ezt a követelményt. Különösen hat községben — Bilinkén, Pusztavámon, Bodajkon, Móron, Bakonycsernyén és Gánton — értek el jó eredményt a takarékosságban. A fiók s a népfront vezetői, dolgozói így gondolkodtak: érdemes fáradozni. Mert ha csak száz forintot adnak be egy-egy kötvénnyel, az móri viszonylatban, ötezer családnál 500 000 forintot jelent. Nagy az ország , sokmillió forint körül ily módon a pénzügyi gazdálkodás vérkeringésébe! Helyesen cselekedtek s ezt tények is bizonyítják. A mozgalom beindulása óta jóformán napról-napra növé teszik a betétállomány. Tavaly ilyenkor azt kívánták csupán a fiók dolgozói, hogy legalább a tervet tudjuk teljesíteni. Nem sikerült, 40 000 forinttal lemaradtak. És most? Közel sem ily borúlátó a hangulat. Már elkerülték a 7 000 000 forint betétet. Szeptember 15-én 8 799 000 forint, Október 1-én 6 589 000 forint, Október 31-én 7 277 000 forint, volt a takarékban elhelyezett összeg. Jóval túlteljesítették tehát a tervet. A szeptemberi visszaesás indokolt, hiszen ez a bevásárlás, a hiányok pótlásának hónapja. Kukoricat, híznivaló malacot, bútor, egyéb háztartási és gazdasági eszközöket vásárolnak azok, akik a jó gazda módjára előrelátók s pénzüket nem otthon a sublót fiókjában, hanem a takarékban gyűjtögették. De nemcsak a pénzállomány növekszik a móri járásban a mozgalom beindulása óta, hanem a betétek száma is. Míg tavaly a népfronttal takarékosságért ilyenkor 3500 volt a betéttel rendelkezők száma, jelenleg 4432-re nőtt a takarékoskodók száma, örvendetes jelenség, hogy az utóbbi időben egyre több gazdaember látja be a takarékosság előnyeit. Mind több és több egyéni gazda, szövetkezeti tag fordul a fiókhoz: vigyázzanak a pénzre, majd hozzányúlnak, ha égetően szükségük lesz rá. A harisnyaszárak világa tehát letűnőben van: hanyatlik a maradi gondolkodásmód s mindinkább felbukkan a takarékosság napja. Lendített a takarékosságon a sok helyen működő kölcsönös segítő takarékpénztár is. Főleg a bányavidékek járnak ebben élen. Ezeken a helyeken nemcsak arra törekszenek, hogy a betétmány növekedjék, hanem rendszeres, szívós munkával új tagokat is toboroznak, akik hónaponként kölcsönadnak az államnak ötven, száz, vagy ennél több pénzt. De más előnye is van ennek: a kölcsönökben elsősorban azok részesülnek, akik valamilyen módon takarékoskodnak. Sok terv, elgondolás válhat valóra azoknál, akik vagy betétkönyvvel rendelkeznek, vagy pedig tagjai a KST-nek. A járási fiók ebben az évben 253 házépítőnek folyósított hosszúlejáratú hitelt, hatvanan vásároltak kölcsönből mosót, bútort, drágább holmit, húsz személynek adtak más irányú kölcsönt. Az, hogy a móri járás takarékos járás lett, külsőleg is meglátszik. Új házak, lakások, meleg otthonok nőnek ki a földből, gyarapodnak a családok. Egyre több háztartási gép könynyíti az asszonyok munkáját, teret hódított a parkettkefélő, porszívó gép, és mind több és több új bútor váltja fel a régit, szőnyegek, függönyök, egyéb berendezési tárgyak teszik még szebbé, még kellemesebbé a munkás- és parasztlakásokat. Ehhez az is hozájárult, hogy a járás dolgozói megértették: érdemes takarékoskodni, mert a soksok beadott forintból lesznek az ezresek. Orsovai Tibor SI oldal.