Fejér Megyei Hirlap, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-02 / 127. szám
t «Mal Nyikita Hruscsov és Enver Hodzsa beszéde a tiranai albán—szovjet barátsági nagygyűlésen Tirana (TASZSZ). Szombaton délután Tiranában a Szkander bég téren albán— szovjet barátsági nagygyűlés volt. A gyűlés résztvevői kitörő lelkesedéssel fogadják az emelvényen megjelenő N. Sz. Hruscsovot, a szovjet párt- és kormányküldöttség tagjait, Enver Hodzsát, Mehmet Shehut és Albánia más vezetőit. A nagygyűlés első szónoka Enver Hodzsa, az Albán Munkapárt Központi Bizottságának első titkára volt. Üdvözölte a szovjet küldöttség vezetőjét és tagjait, majd a szovjet és az albán párt- és kormányküldöttség tárgyalásairól beszélt. Elmondotta, hogy a tárgyalások és aláírt okmányok újból megmutatták és még jobban megerősítették a vélemények egységét az összes megvitatott kérdésekben. Az Albán Népköztársaság mindig nagy figyelmet szentelt szomszédaihoz fűződő kapcsolatainak — jelentette ki Enver Hodzsa. — Azon fáradozunk és a jövőben is azon fogunk munkálkodni, hogy e kapcsolatok jószomszédi kapcsolatok legyenek és a békés együttélés elvei alapján fejlődjenek. Kormányunk, mint mindig, kész a jövőben is a kölcsönös barátságon, az egyenlőségen és az egymás belügyeibe való be nem avatkozáson alapuló államközi kapcsolatokat fenntartani a szomszédos Jugoszláviával. Az albán népet szoros barátság fűzi Jugoszlávia népeihez, ennek forrása a közös ellenség ellen vívott harc. Mi mindig vigyázni fogunk erre az őszinte barátságra és kudarc vár azokra, akik ellenséges érzelmeket akarnak elhinteni testvéri népeink között. — Jó viszonyban akarunk élni Olaszországgal és Görögországgal is — folytatta Enver Hodzsa. — Úgy véljük, hogy ez kölcsönösen érdekében áll népeinknek és a béke ügyének. Az olasz kormány azonban, mint ez ismeretes, a szovjet kormány figyelmeztetése, a mi kormányunk és néhány más békeszerető ország figyelmeztetése ellenére az utóbbi időben hozzájárult, hogy amerikai rakétatámaszpontokat létesítsenek Olaszország területén. Hasonló célokat tartanak szem előtt Görögország vezető körei is. — Kormányunk szeretné remélni, hogy a szóbanforgó országok kormányai szem előtt tartják népeik és a béke érdekeit és nem vállalják ezt a pusztító utat — hangsúlyozta Enver Hodzsa. — Pártunk és kormányunk őszintén üdvözli Hruscsovnak azt a nagyjelentőségű javaslatát, hogy a Balkán és az Adriai-tenger térsége legyen atomfegyvermentes békeövezet. — Úgy véljük — mondotta a továbbiakban —, elérkezett az ideje annak, hogy megvalósítsuk a román kormánynak a balkáni kormányfői értekezlet összehívására vonatkozó javaslatát is. Reméljük, hogy a Földközi-tengeri térség országainak kormányai felismerik az atom- és rakétatámaszpontokból származó veszélyt és összefogott erővel olyan értelmű megállapodásra jutnak, hogy nem engedélyezik atom- és rakétatámaszpontok létesítését országaik területén. Ezután N. Sz. Hruscsov, a szovjet küldöttség vezetője lépett a mikrofonhoz. A szovjet kormányfő köszönetet mondott Albánia dolgozóinak azért a testvéri fogadtatásért, amelyben a szovjet párt- és kormányküldöttséget részesítették. A népi Albánia szocialista építésének sikereiről szólva megállapította, hogy ezek a sikerek meggyőzően példázzák a kis népek és a kis országok sorsának alapvető különbségét a szocializmusban és a kapitalizmusban. A szovjet küldöttség vezetője beszéde további részében foglalkozott a genfi külügyminiszteri értekezlettel is. Felsorolta a szocialista országok kormányainak a nemzetközi feszültség enyhítésére tett lépéseit, majd hangsúlyozta, hogy ugyanerre irányulnak a Genfben tárgyaló szovjet küldöttség erőfeszítései is. —Sajnos — mondotta — a nyugati hatalmak részéről nem látunk törekvést az égető nemzetközi kérdések megoldására. A nyugati hatalmak Genfben előterjesztett berlini tárgyú javaslatai azt mutatják, hogy e javaslatok szerzői helytelenül értelmezik a kérdés lényegét. A Herrer úr által előterjesztett hétpontos tervezet egyetlen tárgyalási elemet sem tartalmaz. — A Szovjetunió őszintén óhajtja a megegyezést, de elutasítja azt az elvet, hogy az egyik fél rákényszerítse saját feltételeit a másikra. — Hajlandók vagyunk megvitatni minden olyan javaslatot, amely a nemzetközi feszültség enyhítésére, a háborús konfliktusok kirekesztésére és a békés együttélés feltételeinek megteremtésére irányul. Ha tárgyalófeleink szándéka más, természetesen nehéz lesz kölcsönös megértésre jutni és olyan közös megoldást találni, amely mindkét fél számára kielégítő lenne. Hruscsov a továbbiakban érintette Franciaország, Nyugat-Németország viszonyának kérdését. Rámutatott, mennyire tarthatatlan az az érvelés, hogy Nyugat- Németország NATO-tagsága garanciát nyújt a német militarizmus feltámadásával szemben. Egyes francia vezetők azt hangoztatják, hogy az NSZK katonai erejének növekedését a nyugati hatalmak ellenőrzésük alatt tartják. A két világháboorúban a német militaristák megmutatták, milyen rengeteg bajt tudnak okozni szomszédaiknak. Ha ebből indulunk ki, merőben más következtetésekre kell jutni, mint amelyekre a jelenlegi Franciaország politikáját meghatározó államférfiak eljutottak. Hruscsov megjegyezte, hogy Nyugat-Németországban javarészt ugyanazok az emberek vannak vezető tisztségekben, akik annak idején aktívan támogatták és istenítették Hitlert. — Felfegyverezni Nyugat-Németországot, ellátni atomfegyverrel, segíteni hadserege felállításában azzal a gondolattal, hogy ezt úgyis ellenőrizni fogják, — egyértelmű az öngyilkossággal. Nem is olyan sok idő múlt el azóta, hogy egyes államférfiak, akik ma keblükre ölelik Adenauert, Nagy-Britanniába és más országokba menekültek a német csapatok elől. Mindez else gyorsan kiröppent emlékezetükből. Nyilván nem vonták le a kellő tanulságokat abból a két háborúból, amelyet a német militarizmus robbantott ki. — Mi szilárdan ragaszkodunk a békeharc elveihez — hangsúlyozta Hruscsov — és állhatatosan törekszünk arra, hogy mind Nyugat-, mind Kelet-Németország békés úton fejlődjék, ehhez a német népnek is létérdeke fűződik. A rakétatámaszpontok kérdésére áttérve, Hruscsov megállapította, hogy az Olaszországban létesülő amerikai rakétatámaszpontok kizárólag támadó célokat szolgálnak és ebből a tényből le kell vonni a szükséges következtetéseket. — Kijelentjük — mondotta —, hogy ha Görögország ugyanerre a veszélyes útra lép, a Szovjetunió és Albánia kormánya kénytelen lesz megállapodni albániai rakétatámaszpontok felállításában. A legnagyobb éberséget kell tanúsítanunk. A Balkánt már régóta Európa puskaporos hordójának tartották. Minthogy a balkáni országok többségében népi hatalom van, és minthogy létrejött a szocialista világrendszer, a helyzet itt is lényegesen megváltozott. A szocialista országok fontos tényezői a Balkán békéjének. A Szovjetunió és minden szocialista ország azt tartja, hogy a népeknek itt, a Balkánon kell harcolniok azért, hogy ezen a félszigeten és az egész Földközitengeri medencében ne legyenek sem rakétatámaszpontok, sem atomfegyverek. Ez nagyban hozzájárulna a Földközi-tengeri térség tartós békéjének szavatolásához, az atom- és rakéta támaszpontmentes övezet tervének megvalósításához. Hruscsov beszéde befejező részében ismét hangsúlyozta, hogy a szovjet küldöttség albániai tárgyalásai szívélyes, testvéri légkörben folytak és a nézetek teljes egységét bizonyították minden kérdésben. A tárgyalások eredményeképpen aláírt közös nyilatkozat Albánia és a Szovjetunió barátságának és testvéri együttműködésének további elmélyítését szolgálja. A Khampa-lázadók gyilkolnak és fosztogatnak Ban és Szikkimban ( Delhi (Új Kína) jelentések érkeztek arról, hogy a kínai határon átszökött Khampa-lázadók gyilkolnak és fosztogatnak Bhutánban és Szikkimben. A bhutáni kongresszus nyilatkozatában megállapította, hogy ezerötszáz Khampa-lázadó menekült át Tibetből Bhutánba és ott fosztogat, zsarnokoskodik a népen. A lázadók Szikkimbe is behatoltak, ahol megtámadtak egy falut és meggyilkolták annak lakóit IMTI FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Kedd, 1059. június 2. Szabadságot Manolisz Glezosznak! Tizennyolc évvel ezelőtt fasiszták csizmái taposták Görögország, az ősi Helasz földjét. Nyomasztó, sötét reménytelenség terpeszkedett az emberiség felett: a pusztítás, a halál. S ebben az öröknek tűnő éjszakában 1941 május 30-án fellobbant a remény fénysugara. Ekkor tépte le Manolisz Glezosz a demokrácia, a szabadság ősi szentélyéről, az Akropoliszról a fasizmust jelképező horogkeresztes lobogót, s helyébe kitűzte a görög nemzeti zászlót. A 19 éves diák életét kockáztatta, s tettével kiáltotta világgá: Ember ne hagyd magad, ha harcolsz, nem veszel el! Ma nincs a földnek olyan zuga, ahol ne tudnának e hőstettről, s ne tudnák, mit jelentett ez akkor. A hős ifjú szenvedélyes tette ezreket, milliókat szólított harcba az emberi méltóság, az emberi becsület, a szabadság és demokrácia védelmében a fasizmus ellen. Csaknem két évtized telt el azóta, s Glezosz barátunk, elvtársunk neve — mint ahogy tette — ismertté vált az egész világon.. Azóta háromszor tört életére a reakció, s háromszor készülődött a hóhér a hősi élet kioltására, miközben a népáruló görög kormányok egymásután adtak amnesztiát a görög fasisztáknak, háborús bűnösöknek. Most újra veszély, nagy veszély fenyegeti az Akropolisz hősének életét. A kiváló görög hazafi és békeharcos csaknem fél éve, hogy újra várfogságban szenved. El akarták rejteni a világ szeme elől, hogy felejtsék el az emberek, ne emlékezzenek rá A reakció szándéka mögött vérszomjas gyilok lappang. De a békét akaró emberiség vigyázó szemét Glezoszon és hóhérain tartja. Glezosz életéért emelik fel szavukat széles e világon a leghaladóbb emberek, az angol tudós, a francia színész, az indiai hivatalnok, az olasz munkás, a holland paraszt és mindenki, aki békét akar. A szocialista tábor dolgozóinak egységes tiltakozása kíséri a görög reakció maiden mozdulását. E tiltakozásból gyűrűzik a világ népeinek követelő kórusa, amely így zeng: szabadságot Manolisz Glezosznak! Még hangosabban emeljük fel szavunkat a világ népeivel együtt: mentsük meg Glezosz életét az emberiségnek, a békének! Dege György A görög demokratikus közvélemény megünnepelte Glezosz hőstettének 18. évfordulóját Athén (MTI) Görögországban a demokratikus társadalmi szervezetek vasárnap ünnepelték Glezosz legendás hőstettének 18. évfordulóját. Mint ismeretes, Glezosz 1941-ben ezen a napon letépte a fasiszta zászlót az Akropoliszról és kitűzte a görög nemzeti lobogót. A görög nép az évfordulón még erőteljesebben követelte, hogy engedjék szabadon Glezoszt, akit kémkedés vádjával csaknem fél éve börtönben tartanak. Az Avgi című lap vasárnapi számában így ír: Görögország népe annak a hősnek pártján áll, aki 18 évvel ezelőtt letépte a horogkeresztes zászlót. A kormány önkénye súlyos benyomást tett a közvéleményre, mert elfojtja a nép legelemibb gyülekezési jogát. A dolgozók sok-sok levélben és táviratban követelik Glezosz szabadlábra helyezését. A kormány vasárnap betiltotta azt az athéni gyűlést, amelyet Glezosz védelmében hívtak össze. Segítsük bátran a közösségi gondolkodás kialakulását A munkamenet jó: a földek gondozottak, a növények tiszták. A Kisdülőnek és a Határdűlőnek nem ártana, ha készen lenne már az ekézés, de így is időben van még... A 143 szövetkezeti tag túlnyomó többsége szorgalmasan dolgozik. Ez a tényleges alapja a sikeres gazdálkodásnak. A legutóbbi közgyűlés viharos volt, a vezetőségi tagok és az egyszerű szövetkezeti tagok bátran és szabadon hangoztatták véleményüket a napirendi kérdésekben, tehát a szövetkezeti demokratizmussal sincs különösebb baj... így foglalták össze jelenlegi helyzetüket a martonvásári Szabadság Termelőszövetkezet kommunista és pártonkívüli vezetői. A munkaegység-teljesítést nyilvántartó könyvek őket igazolják. Józsa János, Huszár Józsefné, Urfi István, Szeidl János, Gyulai Vince, Marton József, Lénárd Júlia, Halász Ferenc, a fogatos- és a növényápoló brigádok tagjainak munkaegység eredményei a közös munka nagyra értékelését mutatják. Ha mindenkit meg kellene említeni, akkor száznál több név szerepelhetne itt, 217,... 133,... 186,... 39,... 30,5 munkaegység teljesítménnyel, illetve e számok körüli eredménnyel. Az egyes számok közötti jelentős eltérésnek az az oka, hogy a tavaszon jött új tagok — bár a legtöbbjük azonnal munkába állt — április 30-ig — nem dolgozhattak annyit, mint a régiek, akik 1958 őszén, a gazdasági munkák elején kezdték és azóta szüntelenül folytatták a munkát. Fényes tükre e szorgalomnak a tiszta, 1400 katasztrális hold szövetkezeti föld. Ezek azok az eredmények, amelyek a vezetőségben is és a tagságban is elégedettséget, büszkeséget szülnek. Ami miatt nyugtalankodnak, és a helyesen gondolkodók méltatlankodnak, az a következő: Többen nem tesznek eleget kötelezettségüknek. P. Varga István például amióta belépett a szövetkezetbe és beadta hat és fél hold földjét, egyetlen egyszer sem vett részt a szövetkezetiek közös munkájában. Ha egyik-másik vezető, vagy egyszerű szövetkezeti tag figyelmezteti mulasztására, mindig valami ürügyet hoz elő. Közben nyugodtan járogat ide-oda fuvarozni. Ritter Ferenc abban az időben eljött, behozta földjét, birtokba vette a tsz. által adott háztáji földet, be is vetette a maga részére, s azóta feléje sem néz a szövetkezetnek. Turcsányi Sándor tsz-tag szintén ilyen úton jár. Jankovics József néha-néha tesz valamit a tsz-ben is, de tudása és ideje zömét a saját kis gazdasága ápolgatásra fordítja. Fia bérelt földjét gondozza, piacra járogat egy lovával és a maradék időt és erőt viszi a közös gazdaság gyarapítására. S ahogyan a vezetők Csabai Sándor tsz. elnök, Kövi József mezőgazdász, Marton József pártvezetőségi tag, Fodor Károly és Szeidl János brigádvezetők mondják, ■ mindet tisztességtudó, becsületet ismerő embernek tartják a faluban. Hogy nem feledkeznek meg róluk, mutatja az is: mindig tudják, hol járnak, mivel foglalatoskodnak. Némelyik igazán jó dolgos osztagnál előfordul, hogy válogat a munkában, nem akarja tenni a részére kijelölt feladatot. Mást akar. Egyiküknek nemrég fogasolási és hengerelési munkát jelölt ki a brigádvezető, de kijelentette: ő ekézni akar. Egy másik ekézési feladatot kapott, mert a közösség szempontjából az volt a fontos, de ő sódert akart hordani. Végül mégiscsak ekézni ment egy társával, de nem oda, ahova a brigádvezető irányította, hanem máshová. Volt eset, amikor a fsz-tagot meggfenyegették, mert a kiadott munka elvégzése mellett állt ki. A tavaszi kukorica-morzsolásnál történt, hogy a fogatosok jórésze telerakta a tarisznyáját kukoricával és elvitte lovainak a „tartalékba”. A csalamádé vetésekor 45—50 kilónyit zsákba tettek a vetőmagból és az egészet azonmód félre tették „tartalék’ ablakként. Olyan tsz-tanok-