Fejér Megyei Hírlap, 1960. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-02 / 181. szám
I. oldal. Népi táncosaink jubileumára Szépszámú közönség gyűlt öszsze Székesfehérvár szabadtéri színpadán, hogy megünnepelje a Székesfehérvári Népi Együttes ötszázadik, jubileumi előadását. Igazi „népi” volt maga a közönség is, a fejkendős néniktől az estélyiruhás kislányokig, a termelőszövetkezeti paraszttól az ünnepi sötétbe öltözött munkásig, értelmiségig. A szabadtéri színpad frissen lakkozott padsorait elismerő fejbólintással vette birtokba a nézősereg és láthatóan jól érezte magát a szépen felmurvázott, gyomtalan, szinte újjávarázsolt nézőtéren. Bányai István, a KPVDSZ kultúrotthonának igazgatója vezette be, majd konferálta az együttes műsorát, hangsúlyozva, hogy ez a lelkes művészcsoport csupa dolgozó, aki napi munkája után a pihenés perceit áldozza fel saját és mások gyönyörködtetésére, műsorának nagyobb részét saját maga gyűjtögette özsze a megye folklóranyagának felhasználásával és kötötte csokorba sok szívvel, szeretettel. Először a Velinszky csoport perdült színpadra Ajaki leánytáncával, majd patyolat ingbengatyában, fekete dolmányban ropta hol tüzesen, hol méltóságteljesen pásztor táncát az Erkel csoport négy jókötésű legénye. Csondor Gizella kitűnő hanglejtéssel és mimikával nevettette meg a nézőket Vörösmarty Gábor diákját szavalva, hogy utána ismét a kitűnő Velinszky csoport Háromugrós leánytáncában gyönyörködjön a közönség. Úgy vonultak be, mint egy csivitelő, fecskecsapat, fittyet hányva rosszkedvneklegénynek. Kedves és ízes színfolt volt az Erkel csoport lengyel Mazurkája népi jelmezeivel, bájos és eredeti koreográfiájával, majd Bebesi Lászlóné énekelt kellemes hangján magyar népdalokat. A József Attila és Erkel tánccsoport Vitnyédi páros és Szatmári páros táncait kirobbantóókedvel, fegyelmezetten idézte a Sopron megye és az ecsedi láp helyén települt község népművészeti kincseiből a csattogó bokák, hajlongó, gömbölyű karok nyelvén, hogy utána a szünetben megpihenjenek a táncos lábak és a tapsrakész tenyerek. Egymás után peregtek színesen, fegyelmezetten és lelkesen a többi táncok: román barátaink Moldvai leánytánca, a Pocsaji legényes, a Csondor Gizi szavalta Iszakovszkij: Kútnál című humoros verse, a szomszéd Somogy megye Párosa, a Fehérvári vidám szüret című táncjáték, Bebesiné dalai és zárószámként a megyénk termette Alapi ugrás, amelyet az együttes összevont tánckara elejtett a csoporból alakult tánc és zenekar kíséretével. Nem volt könnyű feladat így színpadra hozni a neves koreográfusok: Varga Gyula, Náfrádi László, Rábai Miklós Kossuth díjas, Ásó István, Fekete Ferenc, az oktatói munkaközösség és a közreműködő Vadányi János mozgásművészeti produkcióit és elismerés illeti az együttes fegyelmezettségét, csupaszív odaadását, a betanító Ásó István, Vadányi János és Fekete Ferenc eredményes munkáját, tudását. A jelmezek hűen illeszkedtek a folklór valóságához s a produkción érezhető volt Pesovár Ferencnek, az István Király Múzeum néprajzosának gondozása. Büszke lehet városunk a KPVDSZ, a VTK tánccsoportjaiból álló kitűnő együttesre. A jól megérdemelt hálás tapsok mellett sok sikert kívánunk további munkájukhoz. — Bartha — Követésre méltó példa A városi KISZ bizottság kezdeményezésére a székesfehérvári SZTK alközpont mintegy 100 dolgozójának képviseletében gyűlt össze a párt, a KISZ, a szakszervezet és a vállalat vezetőségének küldöttsége, hogy megbeszélje: hogyan segíthetik társadalmi munkával a Béke liget építését. A dolgozókkal történt megbeszélésük eredményeként elhatározták, hogy mindenki hat órát ajánl fel társadalmi segítségként a Béke ligetének építéséhez és a lelkes kollektíva egyetlen tagja sem vonta ki magát a közös erőfeszítésekből. Már június 19-én ásót-lapátot fogtak, hogy ott legyenek az elsők között. Huszonhetedikén már programszerűen megindult a részvétel, 12-en dolgoztak a terepegyengetésen. Ezt követően szerdánként — mert ez az ő napjuk — 10—10 társadalmi munkást biztosítanak. Örvendetes, hogy egymás után jelennek meg a munkacsapatok a savanyúvíz körül. Érzik a székesfehérváriak, hogy itt valami nagyszerű létesítmény első ütemeit jelenti a kéziszerszámok munkája és ha lát is az ember itt- ott még tűsarkú cipőt, selyeminget, elvész a szandál és a munkaruha tömegében. Július 31-én magyar és szovjet katonák gyűltek össze a Béke ligetének helyén és jó példát mutattak munkaszeretetből, lelkesedésből azoknak, akik ígéretük ellenére távolmaradtak. Jó lenne, ha Székesfehérvár minél hamarabb Sztálinváros nyomába lépne, amelynek lakói nem sopánkodnak, hogy ez is kellene, az is, hanem józan munkásemberek módjára gondolkodnak, ha szorít valahol a cipő. Nincs csónakházuk? Vidámparkjuk, úttörővasutak, kicsi a kertészeti vállalat kapacitása, árkot kellene ásni az áramot vivő vezetéknek-gáznak? Összeül néhány ember, megtervezik a munkát. A lakóbizottságok, a Hazafias Népfront, a Nőtanács, a KISZ, az üzemi szakszervezetek, iskolák, vöröskereszt, szülői munkaközösség minden tagja akcióba lép. Megérintik valakinek a vállát: jössz? Légy itt és itt, ekkor és ekkor. Nem kell hozzá más, csak szív és egy kis önzetlenség és felépül a csónakház, fut az úttörővasút, susognak a békés igen fái, hamarább gyűl ki valahol a villany és jobban érzik az emberek: nemcsak az a pár négyzetméter az övék az ajtótól az ablakig, hanem az egész város a gyáróriással együtt... Milyen szép lenne, ha Székesfehérvár fiataljai úgy állnának ennek a társadalmi munkának az élére, mint a Sztálin városi ifik! — háti — FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Kedd, 1960. augusztus 2. Itt kezdeményezések, eredmények az Aknamélyítő Vállalatnál Nem tudom hány kilométert gyalogoltunk, de Izsmán Károly elvtárs addig-addig biztatott, míg majd minden munkahelyet végigjártunk. Az Aknamélyítő Vállalat iszkai üzemének dolgozói Dunántúl legnagyobb bauxitbányáját tárják fel. Szinte centiméterenként haladnak előre a kemény kőzetekben, hogy megteremtsék a lehetőséget az értékes érc kibányászásához. Számtalan akadállyal küzdenek meg, hogy tervüket teljesítsék. Legtöbbet a vízzel küszködnek, a bánya mélyén a szivattyúk állandóan működnek, s még így is ott csorgadoznak lábuk alatt a föld alatti patakok, vagy nyári zivatarként esik nyakuk közé a víz. A nehézségek ellenére az Aknamélyítő Vállalat iszkai üzemének dolgozói féléves folyóméter tervüket 105,7 százalékra, a köbméter tervüket 109 százalékra teljesítették. Újításokkal kísérleteztek, s nagyarányú munkaversenybe kezdtek, hogy határidő előtt adjanak egy-egy munkahelyet a bauxitbányának. 175 méter mélyre szállított is bennünket a kas. A 75-ös szint felé ayágatban hosszabb ideig időztünk, a párttitkár, Izsmai Károly elvtárs ott mutatta be az első újdonságot a Z—1-es biztosítást. — Az első kísérletezések közé tartozik. A profil vassal régebben koraiakban biztosítottunk. Mos elhagyjuk az alsó ívet és a vas két végét papucstalpfára erősítjük. Na --szerűen bevált ez a biztosítási módszer, minden tekintetben, s előnye az is — a megtakarításon kívül, — hogy gyorsabban haladunk előre — magyarázza. A másik újdonságról már a 6-os csapat tagjai tájékoztatnak bennünket. Falazás közben találtuk őket, s rögtön feltűnt, hgy alig-alig van körülöttük fa. — Üzemünket bízta meg e tröszt a Fritz-féle csöves biztositás kipróbálásával. Amikor nyitottuk, sokáig rá se hederítettünk. Később egyik munkatársunk, Lettner Gyula szánta rá magát, s biztatott bennünket, próbáljuk ki — kezd a magyarázathoz Mórocz Károly csapatvezető vájár. A Fritz-féle újítás lényege ez, hogy falazás előtt az ideiglenes biztosítást fa helyett, gyorsan öszszeszerelhető vascsöveknél oldják meg. Fél éve dolgoznak ezzel a módszerrel, s úgy megszerették a bányászok, a 6-os csapat tagjai, ki sem adnák kezükből ezt a ,,esőgarniturát”. — Kiszámítottuk, hogy ezzel a módszerrel legalább 30 százalékkal lerövidíthetjük a biztosításra fordított időt, s több mint 100 forint értékű fenyőfátakarítunk meg műszakonként — ismerteti Mórocz Károly vájár. — Hány helyen alkalmazzák ezt a módszert? — kérdeztük — Sajnos, csak két munkahelyen, mivel nincs több felszerelésünk. Kértük a vállalat vezetőit, hogy mielőbb juttasson el hozzánk újabb felszereléseket, mert a többi csapatok is szívesen dolgoznának ezzel a módszerrel. Reméljük, figyelembe veszik kérésünket és lehetővé teszik hogy rövid időn belül kapunk még néhányat kimondták a bányászok. Az ideiglenes csőbiztosításnak az idő és az anyagmegtakarításon kívül még az is előnye, hogy a munkahelyeken nagyobb a rend. Kevesebb helyet foglal el, mint a fa, a bányászok szabadalabban mozoghatnak. A 8-as csapat munkahelyén egy kis méltatlankodással fogadták a párttitkárt. — Mi lesz a célprémiumunkkal Károly bácsi? Lejárt a határidő — mondták többen is egyszerre — Nyughassatok fiúk, meglesz. A szerződést megkötöttük, ti a munkát elvégeztétek, jogos várományosai vagytok a pénzjutalomnak. A beszélgetés során tudtuk meg, hogy Kincses II-ben a mű ereszke és a főlégfeltörés munkálatainak befejezését eredetileg az év végéig tervezték. A bauxitbányának azonban nagy szüksége van arra, hogy mielőbb befejeződjenek az ottani munkálatok, hogy a 112-es főlégvágathoz megnyissák az utat. Az év elején hangzott el a felhívás, hogy amennyiben a 8-as és a 4-es csapat határidő előtt kihajtja a műereszket, illetve a főlégfeltörést, célprémiumban részesülnek. A bányászok vállalkoztak erre és július 8-án összetalálkozott a két csapat, megtörtént a lyukasztás. — Alaposan rávertünk .*– emlékezik a verseny időszakára Szűcs Zoltán, a 4-es csapat vásárja. — De meg is lett az eredménye, a félév alatt 10 méterrel többet haladtunk előre, mint amit a tervünk előírt. A jutalomkiosztásra augusztus 1-én került sor. Ünnepélyesen a termelési tanácskozáson, ugyanúgy, mint ahogyan a nagyszerű vállalkozás megszületett. A két csapat tagjai tízezer forint jutalomban részesültek. A terv túlteljesítését valamenynyi dolgozó segítette az első félévben. A dolgozók újabb fogadalmat tettek a második féléves érv túlteljesítésére. Határidő előtt akarják átadni az új munkahelyeket, hogy mielőbb megkezdhessék munkájukat a bauxitbányászok is. — Cfc M. — A lakosság szolgálatában A kisebb javítással még aznap, a több munkát igénylő háztartási gépek, edények néhány napon belül kerülnek vissza gazdájukhoz. Gyors és pontos munkát ígértek már nyolc évvel ezelőtt is a Víz- és Fűtésszerelő KTSZ dolgozói, amikor megalakultak. Tizenkét kisiparos szövetkezett, hogy a lakosság mindennapi gondját enyhítsék. A munkában sohasem válogattak, javítottak villanyvezetéket, esőcsatornákat, fűtőtesteket, vagy ami éppen szükséges volt. Az elmúlt évek alatt a munkások létszáma 150-re, a KTSZ vagyona közel egymillió forintra nőtt. Ez évi tervükben több mint négymillió forint értékű munkára vállalkoztak. Miből tevődik ez össze? Végrehajtják-e tervelőirányzatukat? — érdeklődtünk az elnöktől, Antal Ferenc elvtárstól. — Az utolsó törlesztést ebben a hónapban fizetjük ki s szövetkezetünk teljesen önállósítja magát — mondja. Három évvel ezelőtt költöztek a Széchenyi utcába, de akkor mindössze egy épületük volt. A szövetkezeti tagok összefogtak, s társadalmi munkával kezdték meg az építkezést. A motorszerelőket és a hűtőszekrény-javítókat új műhelybe költöztették s a gázpalack-tartály raktárt is felépítették, mintegy 38 forintból. — Mindezt tervteljesítés közben. A múlt évet is jelentős nyereséggel zártuk, de az eredményekkel nem sokkal maradunk alul az idei évben sem. Első féléves tervünket 109 százalékra teljesítették — tájékoztat az elnök. A tervteljesítést azokból a cikkekből biztosították, amelyeket a lakosság nagyon keres. A Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalaton keresztül 350 darab bádog mosóteknőt, 200 méter esővízlevezetőt, s az ehhez szükséges 200 darab „hattyúnyakat”, valamint 9000 méter bádogcsatornát juttattak el a lakossághoz. Két évvel ezelőtt jelentkezett hiánycikként a kerékpár sárvédő. A KTSZ dolgozói gondoltak egyet, s merészen vállalkoztak ennek megoldására. Akkor még kisipari módon kezdték gyártani a sárvédőket. Ma már külön műhely áll rendelkezésükre, és többféle újítással könnyítik a dolgozók munkáját. Elkészítettek egy olyan gépet, amellyel könnyűszerrel hajlíthatják a sárvédő tartókat. Dicsérik az ott dolgozó emberek. — Egy cseppet se erőltetjük meg magunkat és a dupláját termeljük mint régebben — mondják. A kezdet kezdetén naponta háromszáz pár sárvédőt készítettek el, ma több mint hétszázat. — De ha az igények úgy kívánják, naponta ezer párat is elkészítünk. S hogy a fehérváriak is örüljenek, elmondjuk: a közeli napokban tetszés szerinti mennyiségben vásárolhatnak az üzletekben ebből a cikkből — mondta Antal elvtárs. Nemcsak a városban, a megyében, sőt más megyékben is vállalnak munkát. Munkájuk minősége ellen még nem emeltek kifogást, az elismerés annál több volt. A Pápai Mezőgazdasági Traktorosképző iskolának sürgős segítségre volt szüksége. A tanítást a renoválások miatt nem tudták időben megkezdeni. A Székesfehérvári Víz- és Fűtésszerelő KTSZ dolgozói vállalkoztak, hogy a rendkívüli rövid határidő alatt elvégzik a munkát Minisztériumi dicséretben részesültek ezért. A KTSZ dolgozói nemcsak arra fordítanak nagy gondot, hogy a lakosság igényeinek mind jobban eleget tegyenek, hanem arra is, hogy saját életüket minél kellemesebbé formálják. Úgy mondják, meggazdagodtak annyira, hogy is vásárolhatnak a Velencei-tó partján. Persze, egyelőre csak telekvásárlásról van szó, ami nem olyan nagy összeget tesz ki. Az építkezést közösen vállalnák, ismét társadalmi munkával. Közeli tervükben szerepel az új székház felépítése is, amihez szintén többezer forint értékű munkával járulnak majd a dolgozók. A székházra azért is nagy szükségük van, hogy a meglévő irodaházból újabb műhelyeket, egészségesebb munkahelyeket teremtsenek. Ha ez lehetővé válik, szolfiállomásukat még sokirányúbbá tehetik. Hiwarf —