Fejér Megyei Hírlap, 1960. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-01 / 232. szám

2. oldal. Miért nem akarják egyesek a semleges országokat is bevonni a leszerelési tárgyalásokba? N. Sz. Hruscsov, a szovjet kor­mány nevében az ENSZ közgyű­lésének 15. ülésszakán javasolta, hogy a rendkívül fontos leszere­lési tárgyalásokba vonják be a semleges országok csoportját is. Ind­ia, Indonézia, az Egyesült Arab Köztársaság, Ghana s Mexikó például megfelelően kép­viselik azokat az országokat, amelyek nem csatlakoznak a két szembenálló hatalmi csoport egyikéhez sem. Ellenvetések — úgy látszik — akadnak. A szovjet javaslat ugyanis vegyes fogadtatásra ta­lált. Különösen az ázsiai, afrikai s latin-amerikai országok üd­­vözlik ezt a szovjet javasla­tot. Úgy tekintik ezt a javaslatot, mint elismerést a gyarmati iga alól viszonylag nemrég felsza­badult új országok iránt. Más­részt sok diplomata s kommen­tátor egyetért abban, hogy álla­mi érdekeiknél, s gazdag tapasz­talataiknál fogva a semleges or­­ságok értékesen járulhatnak hoz­zá a leszerelési tárgyalások si­keréhez. Ez az utóbbi érv ural­kodik a szovjet javaslatra vo­natkozó pozitív visszhangokban. A nyugati országok kormányai­nak hivatalos állásfoglalása még nem ismeretes. Nyilván Was­hington állásfoglalását várják. Amíg a diplomaták hallgat­nak, beszélnek helyettük a nyugati országok befolyásos lapjai. Az amerikai, az angol s a fran­ciai sajtó jelentős része feltűnő összhangban kampányt indított a javaslat ellen. A New York Times például „bonyolult technikai problémák­ra” hivatkozik, amelyek állítólag akadályozzák a semlegesek bevo­nását a leszerelési tárgyalások­ba. „A nyugati képviselők — ál­lítja a lap — nagy nehézségeket látnak a szovjet tervben”. Ilyen nehézségnek tartják például azt, hogy „a kis országok esetleg nem tudják az elhúzódó tárgyaláso­kon szükséges szakembereket s kisegítő személyzet eltartását vállalni”. A lap határozottan arra az ál­láspontra helyezkedik, hogy a fiszerelési tárgyalások folytatása a nagyhatalmak kiváltsága, majd megjósolja, hogy az ENSZ köz­gyűlése jelenlegi ülésszakának határozataitól függetlenül ismét hosszantartó, kimerítő tárgyalá­sokra kell számítani. Vajon honnan ez a meggyő­ződés? Vajon nem abból ered-e, hogy a washingtoni befolyásos körök továbbra is a leszerelés szabotálásának régi álláspontján tartanak ki. Számos nyugati lap s hírügy­nökség tudósításaiból s kommen­tárjaiból kitűnik. Nyugaton ir­tóznak a gondolattól is, hogy a semleges országok hallatják majd hangjukat a leszerelési bi­zottságban. Stuart Hensley ame­rikai szemleíró azt állítja, hogy „a semlegesek bekapcsolása nem segíti a nagyhatalmakat a meg­egyezésben, sőt még jobban meg­nehezíti a tárgyalásokat”. Ugyan miért? A New York Times elég világos választ ad erre a kérdés­re, s azt írja, hogy a semleges országok bevonása ellen emelt kifogásokat főként azzal az ag­godalommal lehet megmagyaráz­ni, hogy ezek az államok „a szovjet javaslatokat fogják tá­mogatni”. Ezek az országok, szocialista s semleges országok, együttvéve a földkerekség lakosságának túl­nyomó többségét alkotják s ez olyan tény, amelyet senki sem tud cáfolni. Ezek után lehet hin­ni a NATO-országok vezetőinek, amikor azt hajtogatják, hogy ők is akarják a leszerelést? / nái+i­frei "ZáTankiniR. YTÄTETTW 1 roU ttrtománuar Dkmawi WS*) & É11* k‘Afaanhitán, W-Dé/nemm, i-rrSft. HrJ&ems«. u-tie&rek T.-Jhaifä/a, VtoX-mnamiBemo/mX/HttsKärt X SUra tatjai Imperi&rt« kaim . Mmjtfijnontok * FF.JfíR MEGYEI HÍRT,AP Szombat, 1960. október 1. A Francia Kommunista Párt nyilatkozata A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága szeptember 9-én ülést tartott. Az ülés után közzétett nyilatkozatában a Po­litikai Bizottság elítéli a francia kormány gazdasági és szociális politikáját, amely a monopóliu­mok politikája s feladata, hogy maximális nyereséget, s maxi­mális kiváltságokat biztosítson a monopóliumoknak. A fegyverke­zési program végrehajtása s az algériai háború folytatása érde­kében újabb s újabb terheket rónak a lakosság minden réte­gére, kivéve a nagytőkéseket. Különösen súlyos csapásokat mérnek a munkásosztályra, az alkalmazottakra, a kis- és kö­zépparasztokra, a kiskereskedők­re, és a kisiparosokra, az állami tisztviselőkre, a kisvállalkozókra. A Francia Kommunista Párt helyesli s támogatja a francia kommunista ifjúság lánglelkű harcát a 18 éves fiatalok bevo­­nultatása, csapatok Algériába küldése ellen, illetve a tárgyalá­sokért, az algériai békéért. A Francia Kommunista Párt helyesli a békeharcosok mozgal­mát, amely elhatározta, hogy nagyarányú tüntetéseket szervez s követeli a tárgyalásokat, a tényleges önrendelkezést, a békét Algériában. Macmillan beszéde Firieda Kantorowicz, az ADN New York-i különtudósítója írja: Nemzetközi sajtókörökben csa­lódást okozott Macmillan angol miniszterelnöknek csütörtökön az ENSZ-közgyűlésen elhangzott be­széde. A miniszterelnöknek a le­szerelés kérdéséről szóló fejtege­tései nem voltak egyebek a már ismert nyugati álláspont meg­ismétlésénél. A Nyugat előbb akar ellenőrzést s megfigyelést a tényleges leszerelési tárgyalá­soknál. Nyugati újságíró körökben nemtetszést szült az is, hogy ,az angol miniszterelnök a nyugat­német atomfelfegyverzés védel­mezőjeként lépett fel. A Humanité hasábjain Pierre Courtade Macmillan beszédével foglalkozva rámutat, hogy a brit kormányfő beszédei általá­ban sokkal kevésbé jelentősek, mint a magánbeszélgetések során tett kijelentései. Végleges íté­letet nem lehet alkotni a közgyű­­ésen elhangzott felszólalása nyo­­mán. Azt lehet gondolni, hogy folyosói közvetítő tevékenysége sem teljesen vág egybe nyilvá­­nos állásfoglalásaival. Ha azon­ban úgy jött Macmillan New Yorkba, mint közvetítő, a köz­gyűlésen elmondott beszéde bizo­­nyára nem fogja megkönnyíteni­­ feladatát. Courtade különösen kiemeli, hogy Macmillan Adenauer védő­­ügyvédjeként jelentkezett. Courtade ezután hangsúlyozza, anyi bizonyos: a Szovjetunió, a­öbbi szocialista állam — külö­­nösen pedig Németország szom­­zédai — nem fogják megengedni, hogy bárki is játsszék a német militarizmus kérdésével, csalódást keltett London. A Guardian ENSZ-tudósítója megállpítja, hogy a rendíthetet­lenül nyugodt, előkelő, simulé­­kony Macmillan nem volt éppen földreszállt próféta, beszéde nem lelkesített, nem volt forradalmi horderejű megnyilatkozás, csupán védte az angol és a" nyugati ál­láspontot. Jelentősége mindössze abban van, hogy a hidegháború ostoba voltát hangoztatta — írja a lap. Az erősen jobboldali Daily Mail szerint Adenauernak külö­nös oka van rá, hogy elégedett legyen, mert Macmillan védte Nyugat-Németország ügyét. A Times kételkedve kérdi, va­jon a Macmillan javasolta szak­értői bizottság képes-e politikai hátsó gondolatok nélkül meg­találni a súlyos problémák meg­oldását. A laoszi válság A Hátsó-Indiai félszigeten fekszik a 236 800 négyzetkilométer nagyságú, 1,7 millió lakosú laoszi királyság. Szomszédai egyrészt a szocialista tábor két tagja: Kína és a Vietnami Demokratikus Köztársaság, másrész­ről semleges politikát folytató anti­­imperialista államok Burma és Kam­bodzsa, valamint a Délkelet-Ázsiai agresszív imperialista katonai tömb (a SEATO) egyik prominens képvi­selője Thaiföld és az USA-val kato­nai szövetségben levő Dél-Vietnam. Amint a térképen látható, Laosz földrajzi helyzetének következtében — Burmát és Kambodzsát összeköt­ve — úgynevezett „s­emleges’* fo­lyosót alkot Thaiföld és az ázsiai népi demokráciák között, valamint a két imperialista csatlós országot Dél-Vietnamot és Thaiföldet elvá­lasztja egymástól. A semleges politikát folytató lao­szi kormány megdöntésére imperia­lista sugalmazásra Dél-Laoszban Sa­­vannakhet központtal reakciós láza­dás tört ki. A thaiföldi kormány ál­tal támogatott lázadó katonai egysé­gek támadást indítottak Vientiane, az ország fővárosa ellen, azonban csapataik Paksane mellett vereséget szenvedtek. A főtérkép, valamint Ázsia átte­kintő térképének (lásd lent) jel­­magyarázata: 1. Ázsiai népi demokratikus or­szágok. 2. Aktív semleges politikát foly­tató antiimperialista nemzeti álla­mok. 3. Az Amerikai Egyesült Államok­kal katonai szövetséget alkotó ázsiai országok. 4. Imperialista országok gyarmatai és Tajvan szigete (az USA katonai megszállása alatt). ^ ____ Hruscsov találkozott Gomulkával A Szovjetunió miniszterelnöke mellé rendelt sajtócsoport közli: A szeptember 9-én a Szovjet­unió ENSZ-képviseletének a Park Avenauen levő székhelyén N. Sz. Hruscsov, az ENSZ közgyűlésé­nek ülésszakán részvevő szovjet küldöttség vezetője találkozott W. Gomulkával, a Lengyel Nép­­köztársaság küldöttségének veze­tőjével. A szívélyes baráti légkörben lefolyt megbeszélésen kicserélték véleményüket a közgyűlés mun­kájáról s egyes nemzeközi kér­désekről. Ünnepségek Nigériában Lagosban ünnepi felvonuláso­kat rendeztek a Nigéria­ Állam­­szövetség függetlenségének kü­szöbönálló kikiáltása alkalmából. Az ünnepségeken több ezer em­ber, köztük miniszterek, parla­menti képviselők, külföldi kül­döttségek vettek részt. Az ünnepség végén nagy lel­kesedéssel első ízben énekelték el Nigéria nemzeti himnuszát. S. M. Arucsunjan, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa elnöksé­gének elnökhelyettese, az ünnep­ségekre érkezett szovjet küldött­ség vezetője szerda este felkeres­te Mallam Maltama Sule bá­nyaipari minisztert s Mallam Shehu Shayeri gazdaságügyi mi­nisztert. A baráti beszélgetés során érintették a két ország jö­vendő gazdasági kapcsolatainak kérdését Interjú néhány ENSZ-küldöttség vezetőjével „A világ egy napjáról 66 „A világ egy napja” című­­ könyv második kötetének kiadá­sával kapcsolatban az Izvesz­tyija New York-i tudósítói meg­■ ) kérték az ENSZ közgyűlés 15. ülésszakán résztvevő néhány küldöttség vezetőjét, mondják el­­ gondolataikat s benyomásaikat­­ erről a napról. Todor Zsivkov: Midőn 25 év­­­­vel ezelőtt Maxim Gorkij, a ■ nagy proletáríró szerkesztésében megjelent az első kötet, a Szov­­­jetunió volt az egyedüli szocia­lista állam a kapitalista tenger­ben. A Szovjetuniónak azonban akkor is voltak hűséges s oda­adó barátai. A bolgár nép a Szovjetuniót, a szovjet népet mindig legköze­lebbi, igen kedves barátjának te­kintette. Szentül őriztük a bol­gár—szovjet barátságot a fasisz­ta rabság súlyos esztendeiben is. Milyen mélyreható forradalmi változások mentek végbe az el­múlt 5 esztendőben a világon? Most, midőn ,,A világ egy napja” második kötetét sajtó alá rende­zik, a Szovjetunió már nincs egyedül. A szocializmus hatal­mas s legyőzhetetlen világrend­­szerré fejlődött, amely döntő ha­tást gyakorol a világ, az embe­riség sorsára. Kádár János: A nemzetközi élet eseményei rendkívül érdeke­­­­sen fejlődnek. Ezt többek között igazolja az is, hogy az Izvesz­tyija tudósítója ma New York­ban keresett fel engem. Az a véleményünk, hogy a bé­kéért, a leszerelésért folyó harc szempontjából a földkerekségen s az Egyesült Nemzetek Szerve­zetében egyre kedvezőbbé válik a helyzet. A magyar küldöttség készül, hogy népünk megbízása alapján a közgyűlésen kifejtsük vélemé­nyünket a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseiről, vala­mint más, számunkra fontos kér­désekről. Tőlünk telhetően arra törekszünk, hogy előmozdítsuk a közgyűlés 15. ülésszakának mun­káját. Ami New York városát illeti, a velünk szemben életbe léptetett méltatlan korlátozások miatt, csak igen keveset tudnak mon­dani róla. Befejezésül, kérem, tolmácsol­ja forró üdvözletünket az Iz­vesztyija olvasóinak, az egész szovjet népnek. Gheorghe-Gheorghiu Hej: Ne­gyedszázad — egész korszak az emberiség életében. Viharos idő­szak volt ez. Ez alatt az idő alatt országunk arculata teljesen megváltozott. 1935-ben Románia gazdasági s kulturális téren elmaradott or­szág volt, a kommunistákat akik a demokráciáért, a haladásért, a nemzeti függetlenségért s a Szovjetunióval való barátságért harcoltak, kegyetlenül üldözték. Számomra ez az esztendő egyike volt azoknak a hosszú éveknek, amelyeket a forradalmi munkás­­mozgalom más részvevőivel együtt börtönben töltöttem 1960. szeptember 27-én itt va­gyunk New Yorkban, ahol a Ro­mán Népköztársaság küldöttsége a Szovjetunió s a többi szocialis­ta ország küldöttségeivel vállvet­ve harcol a békéért, az általá­nos s teljes leszerelésért, a szá­zadunkra nézve szégyenletes gyarmatosító rendszer megszün­tetéséért Negyedszázaddal ezelőtt a Szovjetunió az egyetlen szocia­lista ország. Ma fennáll a szocia­lizmus világtábora, amely döntő befolyást gyakorol a nemzetközi események alakulására. Az emberiség nem topog egy­helyben, a szocializmus felé ha­lad, valamennyi nép örök békéje felé s nincs a földön olyan erő, amely meg tu­dja állítani ezt a feltartóztathatatlan előrehaladást.

Next