Fejér Megyei Hírlap, 1961. december (17. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-01 / 283. szám

n­ti dal. Oránban ötödik napja lincselik algériaiakat Kilenc halott és 30 sebesült — valamennyi arab — ez az oráni fasiszta embervadászat szerdai eredménye. Bár Oránban — akár­csak Algéria többi városában rendőri erők állomásoznak, a ki­kötővárosban ötödik napja szinte zavartalanul folyik az algériaiak lincselése. Az OAS bevált taktikája sze­rint szerdán is rémhíreket ter­jesztettek az FLN állítólagos me­rényleteiről. Többek között arról, hogy az algériaiak egy papot és több gyermeket meggyilkoltak. Bár ebből egy szó sem volt igaz, a fiatal ultrákból álló fegyveres bandák azonnal összeverődtek és üldözőbe vették az arab járó­kelőket. Az arab kereskedők üz­leteit kifosztották és felgyújtot­ták. Megállították az autóbuszo­kat és késekkel, botokkal estek neki az araboknak. Egy személy­autó arab utasait a prefektúra épülete mellett lincselték meg, a kocsit pedig felgyújtották. Az OAS terroristáinak garáz­dálkodása egész nap tartott, a karhatalom csak este szállta meg az utcákat. Constantine tartományban Bir el Ater községben, ahol a vásár alkalmával mintegy 300 algériai tüntetett az OAS ellen, a rend­őrök golyói két arabot megöltek, hetet megsebesítettek. Az Oránia tartomány farmjain hétfőn megkezdett OAS-ellenes akció, amelyben több ezer rend­őr és csendőr vett részt, nem sok eredménnyel járt. Mintegy 15 embert letartóztattak, az OAS vezetői közül azonban — az elő­ző hírektől eltérően — senkit sem fogtak el. (MTI) Semmi sem változott Franco börtöneiben Párizsban szerdán este adtak számot útjukról annak a bizott­ságnak a tagjai, amely a spanyol politikai foglyok és menekültek amnesztiáját követelő konferen­cia megbízásából nemrégiben Spanyolországban járt, hogy megvizsgálja a politikai foglyok helyzetét. Filippo Caracciolo, az európai tanácskozó testület volt elnöke, Henri Laugier, az ENSZ volt főtitkárhelyettese, valamint angol és belga jogászok voltak a küldöttség tagjai. Elmondották, Franco megtil­totta ugyan igazságügyminiszte­rének, hogy fogadja a küldöttsé­get, de beszélgetést folytattak a politikai foglyok ügyvédeivel és rokonaival. Megállapították, hogy a politikai perekben a vádlot­takat általában titokban, bizonyí­tó anyagok nélkül ítélik el és a tárgyalás nagy részén még a vé­dőügyvéd sem lehet jelen. A bizottság tagjai arról is meg­győződtek, hogy a politikai fog­lyokra októberben kiadott am­nesztia semmit sem változtatott a helyzeten. A burgosi börtön 700 politikai foglya közül mind­össze egyet bocsátottak szabadon az amnesztia alapján. (MTI) Az amerikai igazságügy miniszter nyilatkozata Mint már hírül adtuk az Egye­sült Államok kommunista pártja nyilatkozatban jelentette be, nem hajlandó eleget tenni a szé­gyenletes McCarran törvénynek, amely alapjában sérti nemcsak a kommunisták, hanem minden polgár szabadságjogát. Robert Kennedy amerikai igaz­ságügyminiszter szerdán este fog­lalkozott a párt döntésével; ki­jelentette, ha törib-szabad érvé­nyesíteni fogja a törvényt, köte­lezi a kommunista párt tagjait, hogy lajstromba vétessék magu­kat. Az igazságügyminiszter ma­gyarázkodása szerint a törvény alkalmazása nem gátolja az Egyesült Államok kommunista pártjának tevékenységét, a pár­tot nem helyezi törvényen kívül. (MTI) (folytatás az első oldalról.) telt el mindent, hogy ezt az el­gondolást meg is valósítsák. Hibásak a mélyszántásban va­ló lemaradásért a termelőszö­vetkezetek vezetői is. Elsősor­ban ott követték el a hibát, hogy nem biztosították időben a szabad területet, nem takarí­tották be mindenütt a kukori­­caszárat s ezért még mindig er­re a munkára kell egy-két he­lyen az emberi és a gépi erőt le­kötni. A tsz-ekben sem biztosít­ják az erőgépeknek két műszak­ban való üzemeltetését: 220 he­lyett csak 108 termelőszövetke­zeti traktor dolgozik éjjel-nap­pal. Akadnak olyan tsz-ek is, ahol a vezetők „visszahívják” a gépállomásokról a vetés idejére „kölcsönadott” embereket, akik pedig jól dolgoznak majdnem mindenütt. Az úrhidai termelő­­szövetkezet például két trakto­rosát hívta vissza s amikor munkára jelentkeztek, a gyalo­gosokhoz osztották be őket, mi­vel csak egy traktorral rendel­keznek, de annak megvan a traktorosa. Hasonló esetek má­sutt is előfordultak. Az őszi mélyszántás meggyorsításában különösen a dunaújvárosi és a sárbogárdi járás termelőszövet­kezetei tehetnek sokat, ahol tudvavelően jól gépesített közös gazdaságok működnek. Közös üggyé kell tenni nap­jainkban az előttünk álló leg­fontosabb feladat végrehajtását, az őszi talajforgatást. Ismét ide­kívánkozik: amennyiben nem végzünk időben ezzel a munká­val, 100 millió forintot dobunk ki az ablakon. Ebből a pénzből például 100 darab, 100 férőhe­lyes, korszerű istállót lehet épí­teni. Vagy ennyi az értéke mint­egy 5500 vagon kukoricának. Hát hagyhatjuk, hogy 9 nom­ér- Teljes erővel í tél vesszen el? Vagy ki hinné, hogy az őszi mélyszántás el nem végzéséből eredő 100 mil­lió forintos kárból 666 egyen­ként 150 000 forintot érő házat lehet építeni? Egy valóságos falut! A józan gondolkodás, a köte­lességtudat szólít ma minden­kit: tudásával segítse sikerre az őszi mélyszántást. Ma még nem késő, az eddigi lehullott csapa­dék még nem gátolja a munkát, de ha továbbra is várakoznak , ránk köszönt az igazi esős idő­szak, akkor már késő lesz s majd jövőre mindenki a saját kárán tanulja meg: érdemes-e, szükséges-e ősszel minden tal­palatnyi helyen megforgatni a talajt, vagy sem! FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Péntek, 1961. december 1. Véget ért az UNESCO ülése Az UNESCO végrehajtó taná­csa befejezte egy hónapig tartó rendes ülését. A végrehajtó tanács megvizs­gálta, milyen módon járulhat hozzá az UNESCO a népek kö­zötti békés együttműködés és kölcsönös megértés fejlesztésé­hez. Ezzel kapcsolatban három­szor szerepelt a napirenden, mi­lyen módszerekkel lehet elérni, hogy a tájékoztatás eszközei — a sajtó, a rádió, a televízió, a film — a békét erősítsék és ne legye­nek felhasználhatók agresszív, háborús, a népek közötti ellen­ségeskedés és gyűlöletkeltés cél­jaira. A tanács több nyugati or­szág küldöttségének obstrukciója miatt nem hozott határozatot, hanem úgy döntött, hogy a kér­dést az UNESCO 1962. májusá­ban tartandó közgyűléséhez utal­ja. Az UNESCO végrehajtó taná­csának legközelebbi ülését 1962. novemberében tartják meg. (MTI) 4. /Vv. Szaburov: (10.) De minden csendes volt. Vasziljevics felől semmiféle vo­nat nem volt várható. A partizánok által otthagyott, még égő tűzhöz mentünk. — Hol van a csomag és a levél? — kérdezte Kosztya. Gálja kissé elpirult. — Elrejtettem. Mindjárt elő­veszem, — oldalra ment és gyor­san visszatért. Átnyújtotta a leve­let és a durva vászonnal gondo­san becsomagolt, szorosra kötö­zött csomagot. — No, nézzük csak, mit küldött nekünk ez a sokat dicsért Begov­­cev, — jegyezte meg nem minden gúny nélkül Kosztya. Én tudtam: Kosztya nem na­gyon bízik Begovcevben. És ez egyáltalán nem csodálatos. Pet­­rusenko nem sokkal ezelőtt ér­kezett Moszkvából és csak a mi elbeszélésünkből ismerte őt, Be­­govcev életrajza pedig valóban nem volt valami bizalomkeltő. De nekem most nem volt hangu­latom a vitatkozásra. Gáljáról gondolkoztam. Az utóbbi hóna­pokban nagyon megváltozott: va­lahogy felnőtt lett, még külső­ben is megváltozott, szebb lett. Kosztya elvágja a spárgát, ké­sével kibontja a zacskót és egy marék babot vesz elő, közönsé­ges babot. — Kitűnő — mondja gúnyosan, — ahol ilyen felderítő van, ott a partizánok nem halnak éhen. — Különcködik ez a Begovcev! — mérgelődik Gálja. Tízszer is el­mondotta: „Kisasszony, mint a szeme világát őrizze ezeket a ba­bokat, egy szem se vesszen el be­lőlük”. — Add oda a zsebkendődet Gálja — mondja Kosztya. Gálja a tűz mellé ül, térdére teríti a zsebkendőt. Kosztya óva­tosan ráönti a babot és figyelme­sen nézi a zacskót. — Más nincsen benne. Üres. A babszemek, mint különböző színű tengeri kövek, fekszenek a zsebkendőn. — Értesz valamit Kosztya? — — Egyelőre nem, de levél is van. Petrusenko felnyitja a levelet és olvasni kezdi: „Testvéreim az Urban! Az Isten rabja, aki titeket el­hagyott, írja e sorokat. Fájdalom, nem a mennyországban élek, ha­nem a pokol tüzében. De nem ellenkezem. Legyen Isten akarata szerint. A földünk termékeit kül­döm, ez az igazság kútforrása. Nem könnyű, nem egyszerű az Isten igéjét megérteni. Mert ír­va vagyon. Kopogtassatok és meg­­nyittatik. És kinyílik az igazság. És megteltek vele.” — A rejtjel? — kérdezem. — Nem, ez nem az én rejtjelem. — Milyen csepűrágó — háborog Gálja. — Túl konspirálta, érthe­tetlen minden. Aztán miért? Mert gyáva. Fél, hogyha engem feltar­tóztatnak az úton, lelepleződik. Egyre erősítgette: „Ha elveszik a levelet, azt mondja: egy öreg babtista küldi a brjánszki gyüle­kezetbe. A babot meg azonnal szórja el. Ne felejtse: „a babsze­mek és a levél együtt nem kerül­hetnek idegen kezébe!” De Kosztya már nem hallgatja Gálját. — Egyáltalán nem bolond! — mondja. — „Kopogtassatok és megnyittatik”. Világos! Egy babszemet vesz a kezébe és óvatosan elvágja. A bab két egyenlő részre esik szét. Figyel­mesen nézzük, megkóstoljuk — nyers, íztelen. Kosztya megis­métli a kísérletet, egyszer, még­­egyszer — az eredmény ugyanaz. — Fogós feladat elé állított ben­nünket az öreg. A babok egyfor­mák, csak egy részük sötétbarna, a másik meg fakóbb színű. Száraz fenyőágat dobok a tűzre. Fellángol és Gálja riadtan kiáltva húzódik hátra. Néhány babszem a hamu közé keveredik. Kesztyával a tűzhöz ugrunk és szedjük ki a babszemeket. — Itt is van egy — kiáltja Gálya. Fél, hogy szét ne szóródjon a többi, nem mer megmozdulni és ezért a tűz felé mutat. Semmit sem látunk. Akkor Gálya gyor­san zsebkendőjébe csavarja a ba­bot, a tűz fölé hajol és felkiált: — Nézzék, nézzék! Elolvadt... Viasz. Valóban, a sötétbarna babszem világossárga lett és ujjaink között puha lesz. Kosztya óvatosan el­vágja. Belsejében sokrétűen ösz­­szehajtogatott cigaretta-papíron levélke. Apró betűkkel írták teli. — A távcsövet! — kéri Petru­­senko. Utána én nézem. Az üveg alatt látszik: a lap felső sarkában „No 8” áll, aztán tovább számok sű­rű sora. — Az én rejtjelem! — mondja örömmel Kosztja. (Folytatjuk.) Egy romániai gerontológiai állomás (Harc az élet meghosszabbításáért a kohók völgyében) — Doktor Balast keresem ... Az orvos csak akkor fordul meg, amikor megszólított — Mit tetszik?... Én vagyok. Most látom, hogy már nem fiatal ember. Persze, az egész üzem főorvosa... Kicsit fáradt az arca, sokat dolgozhat... Te­hát ő vállalta — többletmunká­ban — azt az érdekes, tudomá­nyos és gyakorlati szempontból egyaránt igen fontos munkát itt Femezelyen: az üzem idős mun­kásainak Gerovital H3 injekciós kezelését. — Szóval az öregekről?... — mintha mosolyféle játszana az arcán. Elnyomja a tövigégett ci­garettát és feláll. — Akkor jöj­jön ... A földszinten benyitunk az egyik halványkék ajtót, amely fölött ez a felírás: „BELGYÓ­GYÁSZAT”. Három-négy beteg is van odabenn, az asztalnál két fehérköpenyes fiatal nő. Egyik áll, másik ül, nagy könyvben la­pozgatnak .. Az orvosra nézek. Mi ez a zűr­zavar? Nem magyaráz semmit, leül az egyik vizsgáló ágyra és rám szól — írja fel pontosan. A geron­tológiai állomás olyan társadal­mi-egészségügyi egység, ahol nyilvántartjuk, kezelésben és társadalmi gondozásban részesít­jük az idős embereket, hogy meghosszabbítsuk életük tevé­keny, munkabíró szakaszát A kezelés, injekció-kúra a ma már külföldön is elismert Gero­vital H3 nevű hazai készítmény­nyel, melyet a fővárosi C. I. Par­­hon Intézet kutatócsoportja kí­sérletezett ki, dr. Ana Aslan professzor vezetésével. Végered­ményben ez a kezelés is kísérlet még: az eredmények sok új, ér­dekes adatot szolgáltathatnak a gyógyszer tömeges alkalmazásá­nak módjára, hatására vonatko­zóan. A fővárosi C. I. Parhon geri­átriai intézet ezért is szervezett ilyen állomásokat az üzemekben, a mezőgazdaság szocialista egy­ségeiben, népes központokban. — Megáll egy pillanatra, körül­­mutat. — Jelen pillanatban a fernezelyi kohóüzem polikliniká­jának gerontológiai állomásán vagyunk... Kezelés és kiválogatás Munkazubbony, kezeslábas, bőrkötény. A színek így válta­koznak: barna, szürke, sötétkék. Munkából jönnek az emberek ide, az injekcióra. Tagbaszakadt, testes férfiak, vagy szikár sová­nyak, őszülő asszonyok. Baráz­dált, sokat látott arcok. Mind túl van az élete derekán. A legnagyobb természetesség­gel járulnak a nővér injekciós­tűje elé. Csendes, gömbölyded asszony az ápolónő, Moise Sa­bina. Nagy kék szeme tele van nyugodt bátorítással, a keze könnyű... Most éppen nagykucsmás, bőr­­kötényes férfi van soron. Az or­vos érdeklődik. — No, hogy érzi magát Florea bácsi? Fiatalosan csillan meg a kék szem, mintha még az őszülő nagy bajusz is vidám lenne most. — Olyan étvágyam van, mint a farkasnak! Vagy egy hete na­gyon jól érzem magam, meg is híztam... Csaknem húsz éve dolgozik a kohóüzemben Szabó Flórián. Eleinte mint olvasztár, most a raktáraknál, ötvenhét éves. Úgy látszik a kezelés eredményes lesz nála... Vézna, ősz asszony vár most Sabina nővér tűjére. Kiss Erzsé­bet takarítónő az üzemben. — Tudja-e, hogy miért jár in­jekcióra? Kicsit zavarba jöm, nevet, pi­ros lesz az arca. — Hát... azt mondják az üzem­ben, hogy megfiatalít... Van is valami benne, mert olyan friss, könnyű vagyok, amilyen tíz év­vel ezelőtt sem voltam... Miben áll s hogyan is történik tulajdonképpen a kezelés a ge­rontológiai állomáson? Egyszerű: öt széria Gerovital H3 injekciós kezelés. Egy-egy széria, 12 injekció egy hónap alatt, a szériák közt 30 nap szü­netet tartanak. Frissítő hatása van az összes szövetekre és ezért, nemcsak, hogy késlelteti az öreg­ség tüneteinek a megjelenését, fo­kozza a munkabírást, hanem — mint bebizonyosodott — a leg­több krónikus betegség gyógyítá­sában is nagy szerepe van. Ma, amikor laboratóriumi előállítását

Next