Fejér Megyei Hírlap, 1965. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-01 / 180. szám
Vasárnap, 1965. augusztus 1. „Néked a szem ne ártson V — fin pedig magát feljelentem'. — Ezért a semmiségért, hiszen mindig így szoktuk csinálni! Valóban, mindig így csinálják. Még mindig így. Most, amikor ezt a detektívregénynek beillő bravúros nyomozás történetét írom, arcok és hangok keverednek bennem. Sipító öreg szülők, dohogó vén emberek szavai. Magam előtt látom a kis Fehér Jóska arcát, amint titkolni igyekszik fájdalmát. Akkor már harmadik napja sántított. A gyerekek nevetve csúfolták a szünetekben. Ült csak a helyén. Piszkos ronggyal bekötött lábát szégyellősen húzta maga alá. Riadtan vallotta be, hogy vasvillába lépett és kovászos hagymával kötöttek be otthon. Két napig szédült, most már jobban van. A következő órára már nem mentem be. Elvittem az orvoshoz. Az utolsó percben érkeztünk. Az injekció megmentette. Délután már a földes, zsúfolt, szűk konyhában ültem náluk. A sarokban szól a rádió, a villanykályhán fő a vacsora. Úgy látszik, a tárgyi bizonyítékok teljes alibit igazolnak. A bűbájos Julis néni — Hány osztályt jártak? A férfi négy osztályt, az asszony hatot vall be. Az öreg dajkát kérdezem. Az ajtón a házszentelés fehér krétarajza, a belső szobából pedig hatalmas szentkép néz rám. A beszélgetés nehezen indul. Ellenségesen. A mamát faggatom először. — Bizonyára tud mondani néhány babonát? — Nem emlékszem én már, Julis néni tudott. Olyan bűbájos asszony volt Meghalt négy éve. Mindig féltünk tőle. Egy hétig haldoklott A paip nem tudott bemenni hozzá. Amikor meglátta, visszahőkölt. Leszegett fejjel hagyta el a házat Azt mondta, hogy maga az ördög. Az is volt. Éjszakánként a lányát hívta. Olykor eszelősen sírt ordított: Add ide a kezed lányom,, csak a kezed add ide! Nem mertek bemenni hozzá. A szomszédok egy kötőt adtak be neki kéz helyett, hogy azt szorítsa, azt verje meg ördögi erejével. Amíg élt, hozzájárt az egész falu. — Maga is? — Hát én is. Egyszer meglestem éjjel. Táncolt a ganérakáson, fehér lepelben. A derekára gatyamadzaggal fejé volt kötve, abból a gatyamadzagból fejte a tejet. Sohasem merészkedtem többé a kerítéshez. Bizony így igaz, hiszen egy tehene volt, aztán mégis húsz liter tejet vitt a csarnokba. — A gyereket látta már az orvos? — Nemigen. Amíg kieső volt, én imádkoztam rá. Meggyógyult. — Milyen betegségben volt? — Meg volt verve szemmel. — Honnan tudta? — Hát, hogy nagyon sírt, meg, hogy kimutatta a Próba. Kilenc evőkanál vízbe kilenc szénparazsat hánytam. Megmosdattam benne, azután az ajtósarokra öntöztem. Ha több volt, meg volt verve. Három miatyánkot imádkoztam rá és így végeztem: „Néked a gonosz szem ne ártson!” A beszélgetés megszakadt. Úgy tűnik, nem is folyatja tovább. Az édesanyja azonban mintegy mentegetőzve közbeszól. — Mindig beteges gyerek volt ez az én fiam. Tudja, volt ebben a gyerekben kiskorában macskaszőr is. Juli néni mondta. Igaz-e, dajkám? Az öregasszony rábólint. A férfi csöndesen szól közbe, mintha szégyellné: — De aztán meggyógyult. A mestergerenda alatt kellett a teknőben langyos vízben huzigálni a kicsit. Bizony dőlt belőle a macskaszőr. Azt mondják azért, mert a feleségem, amikor még állapotos volt, belerúgott a macskába. — És elhitték? — mondta. Gyógyította ő már az apámat is. Tudja az ekecsúszó levágta a neveden ujját. Nem akart vele orvoshoz menni, hát az öreg aszszonytól kért orvosságot. Teljesen begyulladt a keze. Végül mégis elment az orvoshoz. Az meg le akarta vágni az ujját. Nagyon makacs ember volt az apám. Nem engedte. El is vitte a betegség. Azt mondták, vérmérgezés. „Akad, aki még ma is csinálja“ Folytatná, de csapódik a kapu. Ismerősük érkezik. Nem szeretném, ha másról beszélgetnének tovább. Rátörök a fiatalasszonyra egyenesen a kérdéssel. — Maga hisz a babonákban? — Sohasem hittem azokban. Sem én, sem az uram. Pedig a kislányom, mikor szájpenészt kapott, azt ajánlották, hogy kilenc parányi rongybabát csináljak, azzal kerítsem körül a száját és a babákat a kérész tűton, ahol a csűr he jön fel, dobjam el. — Megcsinálta? — Elvittem a gyereket az orvoshoz. Az gyógyította meg! Akad aki még ma is csinálja, de én mondom csak szükségből. Mi lesz a gyerekből ? Elhallgat. Újra a szülőkhöz fordulok. — Minek szánják a gyereket? — Ipari tanulónak, gondoltuk. Nagy érzéke van a motorokhoz. Állandóan a motorkerékpár körül ólálkodik. Persze, motor is van. Nyilván. Ez már mit sem változtat a dolgon. — Köszönjük, amit a gyerekért tett. Köszönésfélét morgok és azon tűnődöm, vajon most kit jelentsek fel? Még nem érek a kapuhoz, amikor az Öregasszony gyanakvó arccal utánam szól: — Ha meg nem sértem, miért jegyezte fel ezeket a babonaságokat? Csak nem lesz belőle bajunk, mert abból már volt elég! A szülői felelősséget jöttem számon kérni és az emberi tudatlanság hiszékenység még ma is gyakorolt sorvasztó törvényeivel találkoztam. Az értelem azonban teljes világosságot áhít. Polner Zoltán Fejér medrei Hírfán Jó eredmények, hasznos javaslatok is kell hozzá, pontosabban kellene. Kevés a hegesztő-dinamó, összesen 16 van a három brigádnak. Igazán jól akkor lehetne dolgozni, ha minden két emberre jutna egy — panaszolja Magyar János brigádvezető, de a többi hozzászóló is. — Nincsen elektróda-fogó, kontakt fogóval pedig nincs minőségi munka... — A hegesztő pajzs tele van lyukakkal... — Nincs megfelelő kézi szerszámunk. A hozzászólások többsége a szerszámhiány pótlását sürgette. Ez valóban jelentős probléma, a vállalat vezetői tudják ezt, s a lehetőségekhez mérten próbálnak i® megoldást találni, azonban egyes szerszámok beszerzése országos gond. Van viszont olyan is, amelyet egy kis eréllyel, már meg lehetett volna szerezni — mondta figyelmeztetően Bodnár János. — A külső szerelésnél sokszor előfordul, hogy nem tudjuk, mit kell elvégeznünk és hány ember szükséges hozzá. Ugyancsak előfordul, hogy a gép még itt bent van az üzemben, az emberek meg valahol kint várják. Ezentúl a létszámnak megfelelően kellene elosztani a gépeket, s meg kellene alakítani a külső szerelőcsoportot. Addig is ésszerűbb lenne, ha maguk a brigádvezetők mennének ki a munkahelyre — javasolta Emperger János és Kozma Sándor brigádvezető —, megállapítani, hány ember milyen anyag és szerszám szükséges a munka elvégzéséhez. Így a feleslegesen elutazgatott munkaidőket megtakaríthatnánk. A hasznos és minél előbbi megvalósításra váró javaslatok több oldalt tesznek ki a tanácskozás jegyzőkönyvében. Segítik az üzem munkáját, és hozzájárulnak a vállalat előtt álló feladatok jobb megoldásához is. Harmincnyolc létesítményt és kétszázhét lakást kell a harmadik negyedévben átadni a vállalatnak. Segéd- , üzemeink munkája elengedhetetlen feltétele a terv teljesítésének. Ezt az erőpróbát csak úgy tudják kiállni, ha az első félévhez hasonlóan, vagy még jobban dolgoznak — mondta Bor János. A termelési tanácskozáson hallottak alapján arra lehet következtetni, hogy a dolgozók tudják ezt, s ők maguk próbálják megkeresni azt az utat, amelyen haladniuk kell ahhoz, hogy éves tervüket maradéktalanul teljesíthessék. Tervteljesítés : 114,9 százalék Termelékenység: 103,9 százalék Ezek a számadatok az ÉM Fejér megyei Építőipari Vállalat 4-es sz. főépítésvezetőségének első félévi eredményeit tükrözik. Meiszter Ferenc főépítésvezető a lakatos üzemben, a közelmúltban megtartott termelési értekezleten az elért eredmények ismertetése után hozzáfűzte: " Tervteljesítésünkkel meg lehetünk elégedve. A műszaki konferencián építésvezetőségünk ugyan nem részesült dicséretben, azonban munkánkkal kapcsolatban elmarasztaló véleményt sem hallottunk. Eredményeik nyugtázásán kívül a második félév tennivalóit vitatták meg, azt, hogyan lehet kijavítani a még meglévő hibákat és maradéktalanul teljesíteni éves tervüket . A lakatosmunka az épület dísze. De igazi dísze csak akkor lesz, ha a minőségen is javítani tudnak. — emelte ki egyik legfontosabb jövő feladatként Bodnár János, a vállalat gépészeti osztályának vezetője. — A jó minőségű munka nemcsak rajtunk múlik, eszköz az ebéd is jobb ízű... Hatalmas porfelhőt fúj a ZIL gépkocsi, amikor megáll az iroda előtt. A szénnel megrakott kocsi fülkéjéből előkerül a gépkocsivezető és elindul, hogy igazoltassa a menetlevelét. Már végzett, amikor megáll és kérdően néz társára. — Hát ez milyen épület? — mutat a régi lakókocsi mögött álló új falak felé. — Ez az új étkező- és fürdőhelyiség. Méhes Lajos gépkocsivezető, aki valamikor az AKÖV vasúti szállítási részlegnél volt rakodó, nem akar hinni a szemének. Az akkori összezsúfolt fürdő helyett most borszerű étkezde, öltöző és zuhanyzó várja a gépkocsivezetőket és a rakodókat Kapuvári Tibor részlegvezető örömmel kalauzol az új épületben, s maga is örül annak, hogy a rakodómunkások végre jó körülmények között ülhetnek le elfogyasztani az ebédet, s lemosni a nap folyamán rájuk tapadt port. Az elmúlt év októberében kezdte meg a Tatarozó, Építő és Szerelő Vállalat ennek a korszerű létesítménynek az építését, ami közel egymillió forintba került. Régi gomb volt a rakodási dolgozók tisztálkodása, hiszen úgyszólván semmilyen szociális létesítménnyel nem rendelkeztünk. Most lehetőség nyílt arra, hogy az öltözőben elhelyezett 240 szekrényben minden dolgozó kényelmesen elhelyezhesse a ruháját. Közben belépünk a fürdőbe. Ragyogó tisztaság mindenütt, a szem azonban hamar észreveszi, hogy egy kis hiba történt a tervezésnél, öt csapot helyeztek el a helyiségben, s mindössze hat zuhanyozót, holott a dolgozók többsége tetőtől talpig kénytelen megmosakodni, hiszen az egésznapos poros helyen töltött munka így kívánja meg. Mint mondják, ragaszkodni kellett az eredeti elképzelésekhez, mert típusterv szerint készült az épület. A hófehér falú étkezőhelyiségben már készítik az éthordókat, hogy elinduljanak az ebédért. Mindennap gépkocsin hozzák ide, s pár perces melegítés után tálalhatják a dolgozóknak. Sajnos még nem minden dolgozónk használja ki az új lehetőséget, sokan most is a régi módszer szerint az épület küszöbén ülve fogyasztják el az alkalmi ebédet — mondja a szakácsnő. — Reméljük, idővel ők is megértik, hogy az új épület nekik készült, s ha egyszer már megvan, éljenek is a lehetőségekkel. Bármennyire is szép az új szociális létesítmény, korántsem oldódott meg vele a nehézség A vidéki dolgozók még mindig a Koch László utcai nem egészen korszerűnek nevezhető munkásszálláson kénytelenek tölteni az éjszakát. Éppen ezért úgy tervezik, hogy a közeljövőben a most elkészült épület fölé emeletet húznak, s lehetőség nyílik arra, hogy a munkahelyhez közel pihenhessenek a dolgozók. Már búcsúzom, amikor egy idős rakodó, Marton István igyekszik a fürdő felé. — Jobban esik az ebéd is, ha meg tud tisztálkodni az ember egy kicsit előtte — mondja elégedetten. — Sokáig kellett várni erre a percre, de örülünk neki, hogy kérésünk megértésre talált a vállalat vezetőinél. Igyekszünk megbecsülni ezt az új létesítményt. Egyre többen érkeznek a munkából, kezet mosnak, s leülnek a virággal díszített asztal mellé, hogy elfogyaszszák ebédjüket. Mindenkinek jut hely, csupán a különcök maradnak az ajtón kívül. Pedig rájuk is gondoltak, amikor hozzákezdtek az egymillió forintos költséggel épülő létesítmény kivitelezéséhez. Bogdán Zoltán Vegye igénybe a Sárrétvidéke Fmsz 74. számú boltegységének szolgáltatásait (Székesfehérvár, Vágújhelyi u. 14.) — Növényvédőszerek — Különböző permetező és porozógépek — Háztartási gépek (mosógép, porszívó stb.) VALAMENNYI GÉPTÍPUSBÓL KÖLCSÖNZŐ SZOLGÁLAT ! Megközelíthető: 2-es és 24-es autóbusszal. 4554 3 Beköltöztek a lakók a Május 1 téri második toronyházba. Az árvízkárosultakért Nagysikerű Anna-bált rendeztek július 24-én az adonyi tömegszervezetek. Az előkészítésből részt kért a községi tanács a szakmaközi bizottság, a KISZ, Nőtanács és a Vöröskereszt helyi szervezete is. Valamennyiük jó munkáját dicséri a bál 1182 forintos tiszta bevétele, amelyet az árvízkárosultak megsegítésére ajánlottak fel, s befizettek a 10 200- as csekkszámlára. A rendezők és a zenekar társadalmi munkában működött közre. A Szalki szigeten A dunaújvárosiaknak kedvelt kirándulóhelye a Szalki sziget. Kellemes a környezet, sok a fa, bokor, virág. Ez év tavaszán is virágba borult a hajóállomás környéke. Jöttek a kirándulóhajók. Nagy volt a forgalom a kompátkelésnél is. Egyszerre aztán vége lett mindennek. Beköszöntött a hosszan tartó árvíz. Megszűnt a hajóközlekedés, iszapos víz borította el a parkokat. Nem járt a komp hosszú hetekig. A halászcsárda is vízbe került. Ablakmagasságon felül ért a víz. A halak ki- és beúsztak a konyhába. Az ár elvonulása után pedig a szúnyogok vették birtokba a szigetet. A napokban repülőkről nagymennyiségű DDT port szórtak le, végeszakadt a szigeten a szúnyogok uralmának. A víz is visszavonult. A mélyebb részeken még találni belőle. Az élet kezd visszatérni a szigetre. Újra járnak a hajók, közlekedik a komp. A múlt vasárnap sok kiránduló kereste fel újra a halászcsárdát. Ismét pihenő- kirándulóhelye lett a dunaújvárosiaknak a Szalki sziget. Járnak már a farmotoros autóbuszok, hozzák — viszik a kirándulókat. S már csak a fák szürke oldalai jelzik, hogy meddig is emelkedett a 116 napig tartó árvíz. — Gubacsi — A házépítő kombináthoz felvételre keresünk VILLANYSZERELŐKET, VÍZ—GÁZ—FŰTÉSSZERELŐKET, FESTŐ-MÁZOLÓKAT, BETANÍTOTT SEGÉDMUNKÁSOKAT. Jelentkezés: ÉM. 43. sz. Állami Építőipari Vállalat Házépítő Kombinát, Budapest, III., Szentendrei út 101. 4478