Fejér Megyei Hírlap, 1965. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-01 / 205. szám
2tvUdBkm Mikojan távirata Johnsonhoz Moszkva A Kasztasz, Mikojan, a Szovjetunió legfelsőbb Tanácsi Elnökségének elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Johnson amerikai elnöknek abból az alkalomból, hogy Cooper és Conrad amerikai űrhajósok a Gemini–5 fedélzetén sikeresen befejezték űrrepülésüket. MINDENFELŐL — mindenről Washington. Az amerikai fémipari sztrájkok, amelynek kedden éjfélkor kellett volna megkezdődnie, nyolc nappal elhalasztották. Erről Johnson elnök számolt be a rádió- és televíziós beszédében. Közölte, hogy a szakszervezetek és a vállalkozók képviselői megállapodtak a válság elhárítását célzó tárgyalások további nyolcnapos folytatásában. Washington. Az amerikai külügyminisztérium szóvivőjének bejelentése szerint szeptember 15-én kerül sor Varsóban a legközelebbi kínai—amerikai megbeszélésre. Még nem bizonyos, hogy amerikai részről a megbeszélést Gronouski újonnan kinevezett nagykövet bonyolítja le, vagy még elődje John GabotBonn. Adenauer volt nyugatnémet kancellár az NSZK-ban folyó választási kampány alkalmából éles hangon bírálta a nyugati szövetségeseket Nagy- Britanniának azt vetették a szemére, hogy kivonja az NSZK területéről nukleáris fegyverekkel felszerelt csapatait, pedig azt megelőzően Nyugat-Németország megígérte, hogy száz millió fontsterlinggel hozzájárul az ott állomásozó brit csapatok fenntartásához. Moszkva: Nyikolaj V. Melnyikov, a Szovjetunió tüzelőanyagipari állami bizottságának elnöke kijelentette, hogy a Szovjetunió továbbra is a világ legnagyobb széntermelő országa. A Szovjetunióban — mondotta — csaknem 1 900 000 tonna szenet bányásznak ki naponta. Saas Fee Az éjszaka folyamán megfeszített erővel folytak a mentési munkálatok a dél-svájci Zermatt közelében, ahol hétfőn délután gleccseromlás történt. A jég-, hó- és sziklatömeg a Saas folyón épülő vízierőmű felvonulási épületeire, munkásszállásokra, valamint az étkezdére zúdult és több mint 100 embert eltemetett. A mentőosztagok eddig egyelőre 5 holttestet tudtak a felszínre hozni. A legújabb jelentések szerint 96 munkás és mérnök a szerencsétlenség idején eltűnt, s minden bizonnyal életét vesztette. A katasztrófa színhelyén kedden reggel megszólaltak a szirénák, mert az Allalin gleccser a hajnali órákban ismét mozgásba lendült és a mentőket is közvetlen életveszéllyel fenyegette. Rövid időn belül elszállították a helyszínről a mentésben résztvevő ezer katonát, rendőrt, tűzoltót, alpesi vezetőt. A hatóságok ideiglenesen beszüntették a mentési munkálatokat. (MTI) Kedvező orvosi vélemény Cape Kennedy Gordon Cooper és Charles Conrad, a Gemini–5 hősei hétfőn délután a Cape Kennedy rakétakísérleti telepen műszaki tájékoztatást adtak űrutazásukról.. Tapasztalataikat magnetofonszalagra rögzítették. A tudományos tanácskozás még 9 napig tart Dr. Berry, az űrhajósok orvosa elmondta, hogy Cooper és Conrad rövid idő alatt viszszanyert valamit az űrutazás során elvesztett testsúlycsökkenésből. Pulzusszámuk és vérnyomásuk ismét normális. A Gemini—5 űrhajót kedden reggel szállították Cape Kennedybe, ahol a tudósok és műszaki szakértők alapos vizsgálatnak vetik alá (MTI) Gyár a dzsungelben Guen Csüng Than huszonkilenc éves. Mestersége fegyverkovács. 1950-ben a francia gyarmatosítók elleni küzdelemben még gyermekfejjel vett részt, most pedig az amerikai intervenciósok ellen harcol. Bár Guen Csüng Than egyszerű fegyverkovács, most mégis fegyvergyárat vezet. Különleges gyár ez. ő hozta létre. Hosszú, nehéz út vezetett idáig. Kezdetben számos új szakmai feladatot kellett megoldania s ráadásul segítő társai sem értették eléggé a munkát Nem is csoda, hiszen egytől-eedig egyszerű parasztok voltak, akiknek hosszú időn keresztül alig volt kapcsolatuk az iparral. Nem volt szakképzettségük, de nagy volt az akaratuk. Kezdetben gyakran mondogatták: „Mi parasztok életünkben először léptünk kapcsolatba a technikával. Sha egyelőre még kevéssé értünk hozzá, ez nem csüggeszt el bennünket. Állandóan tanulunk, hogy mielőbb és minél teljesebb mértékben elsajátítsuk. Nincs elég nyersanyagunk? A néphez fordulunk és az emberek majd szállítanak nekünk.” Így is lett A partizánok gyára a dzsungel mélyében rejtőzött Megközelíteni is elég nehéz volt, többnyire egy közeli folyón szállították a nyersanyagot. Ezen a folyón azonban egyik alkalommal az ellenség hajói is behatoltak a dzsungelbe. A partizánok észrevették őket és lőttek rájuk. De nagy kaliberű fegyvereik még nem voltak. Emiatt az ellenség hajóiban sem okozhattak nagyobb kárt. Az egyik hajóról valaki vissza is kiabált: „Uraim, a mi hajóinkat nem fából, hanem vasból csinálták. Ne pazarolják hát hiába a lövedékeiket hiszen azok csak a festéket viszik le a hajóról.” — Várj csak te gazember — mondta ekkor Than — eljön még az idő, amikor nemcsak a festéket horzsoljuk le Attól a laptól kezdve Than és a többi partizán a vietnami dzsungelek és mocsarak száz kilométereit kutatták át, hogy megfelelő helyet találjanak a műhelynek. Sikerült... Ezután arra kérték a parasztokat, hogy megfelelő nyersanyag lelőhelyeket keressenek a fegyvergyár számára. Eb találtak. A kiváló minőségű nyersanyagból ma már a vas és acél tonnái találhatók a gyár mellett. Termékeik minősége azonban sokéig gyenge volt Az állandó tanulás és a tapasztalatok rendszerezése azonban meghozta gyümölcsét Guen Csang Than ész társai ma már nemcsak jó minőségű lövedékeket készítenek, hanem tengeri aknákat, kézigránátokat és számos más harci eszközt. S hogy idáig eljutottak az részben az amerikaiaknak is köszönhető, mert repülőgépeiken ők szállították a dzsungelben működő gyár közelébe a lövedékeket és a bombákat A fel nem robbant lövedékeket és bombákat a partizánok sokoldalúan tanulmányozták és azok konstrukcióját saját hadifelszereléseik elkészítésénél is hasznosították. A gyárrá bővült hajdani kovácsműhelyből ma már a képzett fegyvermesterek százai kerülnek ki. Bejárják Dél- Vietnam falvait, dzsungeleit és ahol megfelelő helyet találnak, újabb fegyverkészíttő műhelyeket rendeznek be. S amikor Dél-Vietnam útjai, vasútjai alatt aknák robbannak, megsemmisítve az amerikai hadieszközöket, a hazafiak mindenütt tudják, hogy az ellenség életét megkeserítő robbbanóeszközöket a felszabadító hadsereg hősének Than elvtársnak és tanítványainak műhelyeiben készítették. JEGYZETEK 17 EZERÉVES UTTTÓL Az egykori királyi vár és az acél birodalma at Kraków és Nowa Huta Lengyelország legnagyobb idegenforgalmú városai közé tartozik. Az év minden szakában és mindennap ezrével érkeznek ide turisták és látogatók az ország különböző részeiből és külföldről. Ez érthető is, hiszen látnivaló akad bőven mindkét városban. Kraków, az egykori főváros, arculatában, építészeti stílusában és műalkotásaiban a régi századok emlékeit idézik. Egész városnegyedek épületeit nyilvánították műemlékké, hogy az írott történelmet a kőbe „vésettel” kiegészítsék. A műemlékvédelemnek nagy gondosságáról tanúskodik például a Wawel, a régi királyi vár, amelyet nemcsak az eredetinek megfelelően restauráltak, hanem kincseit és műemlékeit is megóvták, illetve igyekeztek visszaszerezni. Ez utóbbi megállapítás szó szerint igaz, hiszen a fasiszták a második világháború alatt rengeteg műértéket csempésztek külföldire. A műkincsek nagy része a népi lengyel kormány hathatós intézkedései nyomán került viszsza a Wawelba. Az értékek másik részét a hazafiak, antifasiszta mozgalom tagjai mentették meg. A Wawel nem kapott botabatalálatot, a véletlenek folytán — kisebb sérülésektől eltekintve — eredeti stílusában és profiljában maradt fenn. A tornyok homlokzatát borító aranylapok * sem kerültek a fasiszták kezére, mert szurokkal leöntötték azokat a múzeum akkori dolgozói — így látszatra értéktelennek tűntek. A megmentett Wawel ma is hűen tükrözi kora történelmét. A királyi lakosztály freskóival, festményeivel, bútoraival, szőnyegeivel és mozaik kályháival a XII., XVI. századbeli uralkodók európai főúri igényességéről tanúskodik. A fogadótérmek, a párbajterem, a seregszemle-terem festményeiben, a mintegy 360 goldeinjében, szobraiban és egyéb alkotásaiban a régmúlt idők történelme és szokásai elevenednek meg. Az uralkodók itt is nagyon kedvelték az olasz mestereket, mert többnyire minden műalkotás tőlük származik. Krakowban helyezték el a nemzeti múzeum egyik osztályát is, ahol Michatowski, Jan Matejka, Chetmowski, Sierpiradzki, a Gierymskitestvérek és Olga Boznanska lengyel festők, alkotásait őrzik. De található itt Rembrand és Leonardo kép is. A népművészeti múzeumban pedig a régi alkotók évszázados és új remekeit szemlélheti a látogató. A királyi váron és múzeumokon kívül Kraskownak még számos más nevezetessége van, köztük a Mária templom, amely a tatárjárást idézi. Valamikor a templom tornyaiból őrizték a várost. A népmonda szerint, ha veszély közeledett, az őrök a toronyból kürttel riasztották a város lakóit. A XIII. században azonban az egyik napon a vészjelt adó kürt hangja elnémult, a megszokott dallam félbeszakadt. A tatárok lenyilazták az őrt. Azóta a nap és az éjszaka minden órájában négy őr — tűzoltó — a négy égtáj felé fordulva fújja el az abbahagyott dallamot. Kraków régi város, teljességében azonban mégsem csak a régit őrzi. Új városnegyedei, gyárai, középületei és egyetemei a szocialista építés nagy vívmányai közé tartozik. Az új létesítmények a lengyel nép munkáját dicsérik, amelynek nyomán a város két évtized alatt többet fejlődött, mint a korábbi századokban. Nowa Huta — amelyet Krakow ikertestvéreként emlegetnek — új szocialista város, jelenleg mintegy százhúszezer lakosú. A lengyel emberek az acél birodalmának nevezik, mert a Lenin Kohó az ország egyik legnagyobb acéltermelő üzeme, amelynek évi termelése meghaladja a 2,6 millió tonnát. Óriási méretű az építkezés A nowa hatai építkezésekre a modern stílus a jellemző. Krakow óvárosi részréi Saerna, 1965. szeptember 1. „Az amerikai dilemma“ Az amerikai «Angyalok városában” (Los Angelesben» az elmúlt hetekben véres események játszódtak le. A négern egyedben olyan méretű zendülésre került sor, ami az amerikai viszonyok mellett is ritkaság. A világsajtó általában úgy értékelte a Los Angeles-i eseményeket, mint egyik epizódját annak a történelmi méretű ellentétnek, árra az Egyesült Államok fehér és néger lakossága között van, s ami mélyen gyökerezik az Egyesült Államok történetében. Tulajdonképpen maga Johnson elnök is azt hangsúlyozta, hogy itt valójában Amerika testében, „egy másik nemzet’* történelmi jelentkezéséről van szó. A legmélyebb szakadék* ami az amerikai társadalom széles rétegein húzódik keresztül, megosztja a nemzetet nem csupán fehérek és színesek között, hanem a fajüldözőktől kezdve a mérsékeltebb konzervatívokig és a fejlettebb jogérzékkel rendelkező felvilágosult polgárokig. Mindez nem új dolog azok számára, akik figyelemmel kísérik Amerika történetét és a legújabb fejleményeket is. A Los Angeles-i eseményeknek van azonban egy olyan sajátosságuk, amely az újdonság erejével hat, legalábbis azok számára, akik eddig többé-kevésbé egy síkban látták ezt a rendkívül bonyolult kérdést A Los Angeles-i néger zendülés felhívta a világ figyelmét az amerikai társadalom egyiklegelmaradottabb és legveszélyesebb jelenségére, arra tudniillik, hogy a legnagyobb amerikai városokban a néger lakosság gettókban él. A néger gettók keletkezésének körülményei csak részben vannak felderítve, nem ismerünk olyan nagyobb történeti munkákat, amelyek kielemezték volna a gettók keletkezésének bonyolult folyamatát. Annyi bizonyos, hogy a száz évvel ezelőtt lezajlott polgárháború után, amely — mint ismeretes —, a néger rabszolgák felszabadításával végződött. Délről óriási tömegben vándoroltak négerek Északra és Nyugatra, azokba az államokba, amelyek akkor indultak el az ipari fejlődés útján és rengeteg új munkaalkalmat kínáltak. Az Északra és Nyugatira vetődött négerek azonban különleges körülmények közé kerültek. Az északi iparilag fejlett amerikai államok, amelyek Lincoln szavára elindultak, hogy háborút viseljenek a négerek felszabadításáért, éppoly kevéssé fogadták be a négereket a saját társadalmukba, mint a déliek. A négerek külön településeken helyezkedtek el és a legtöbb amerikai nagyvárosban aránylag rövid idő alatt kialakultak a néger gettók. A néger lakosság az Egyesült Államokban nagyobb mértékben városlakó, mint a fehér lakosság. A 21 millió amerikai négernek jóval több mint a fele lakik városok-ban, pontosabban az amerikai nagyvárosok gettóiban. Ezek a gettók külső képükben is lényegesen elütnek az általánosan ismert amerikai környezettől. A házak rozoga állapotban vannak. A legtöbb ház olyan, amiben fehér ember nem lenne hajlandó lakni és a négerek ezekért a rozzant lakásokért rendszerint mégegyszer akkora bért fizetnek, mint a fehéreik. Watts, Los Angeles néger negyede, amely az „angyalok városának” pálmákkal szegélyezett sugárútjaitól annyira eltér, mintha egy másik kontinensen lenne, szintemagába sűríti az Egyesült Államok egész néger problemati-ikáját Hivatalos statisztikai adatok szerint az ott élő néger lakosság kétharmada nem rendelkezik elemi iskolai képzettséggel sem, a fiatalok harminc százaléka családon kívül él. Ha leszámítjuk a hivatalos jelentésekből azt a tendenciát, amely igyekszik a négerek erkölcsi helyzetét sötét színekben feltüntetni, akkor is megdöbbentő kép alakul ki a gettókban uralkodó állapotokról. S ez különösen vonatkozik a San Francisco-i gettóra, amelyben az utolsó hárrom hónap alatt 196 gyilkosság és 87 rablótámadás történt A gettók úgynevezett erkölcsi helyzeténél csak a szociális helyzet riasztóbb. Egy megbízható amerikai statisztika szerint a néger dolgozók munkabére körülbelül 53 százaléka a fehérek átlagos munkabérének. Míg a fehér családoknak a száma, amelyek háromezer dollár évi kereset alatt élnek, 1947 óta fokozatosan csökkent a néger családok száma ebben a kategóriában folytonosan emelkedik. Egy másik sajátosságra hívja fel a figyelmet Myrdal híres analízise: „Az amerikai dilemma”, amely főleg a néger kérdéssel foglalkozik és rengeteg adatot halmoz fel, javarészt hivatalos adatokat. Ezekből a hivatalos statisztikai adatokból az derül ki, hogy a néger lakosságot módszeresen olyan helyzetbe hozzák, hogy létfeltételei mindinkább elviselhetetlenné válnak. Maga Johnson elnök, amikor a Los Angeles-i események „elmélkedésre” kényszerítették, a Watts negyed felkelésének okait a következőkben látta: „Régi igazságtalanságok, új félelmek, a remény kihalása és az az érzés, hogy képtelenek életkörülményeiken változtatni”. Ez ugyan csak egy része az igazságnak — de még így is elgondolkoztató ... P. F.