Fejér Megyei Hírlap, 1965. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-01 / 205. szám

2tvUdBkm Mikojan távirata Johnsonhoz Moszkva A K­asztasz, Mikojan, a Szovjetunió legfelsőbb Ta­nácsi Elnökségének elnöke táviratban fejezte ki jókí­vánságait Johnson amerikai elnöknek abból az alkalom­ból, hogy Cooper és Conrad amerikai űrhajósok a Ge­mini–5 fedélzetén sikere­sen befejezték űrrepülésü­ket. MINDENFELŐL — mindenről Washington. Az amerikai fémipari sztráj­kok, amelynek kedden éjfél­kor kellett volna megkezdőd­nie, nyolc nappal elhalasztot­ták. Erről Johnson elnök szá­molt be a rádió- és televíziós beszédében. Közölte, hogy a szakszervezetek és a vállalko­zók képviselői megállapodtak a válság elhárítását célzó tárgya­lások további nyolcnapos foly­tatásában. Washington. Az amerikai külügyminiszté­rium szóvivőjének bejelentése szerint szeptember 15-én ke­rül sor Varsóban a legköze­lebbi kínai—amerikai megbe­szélésre. Még nem bizonyos, hogy amerikai részről a meg­beszélést Gronouski újonnan kinevezett nagykövet bonyolít­ja le, vagy még elődje John Ga­bot­Bonn. Adenauer volt nyugatnémet kancellár az NSZK-ban folyó választási kampány alkalmá­ból éles hangon bírálta a nyu­gati szövetségeseket Nagy- Britanniának azt vetették a szemére, hogy kivonja az NSZK területéről nukleáris fegyverekkel felszerelt csapa­tait, pedig azt megelőzően Nyugat-Németország megígér­te, hogy száz millió fontster­­linggel hozzájárul az ott állo­másozó brit csapatok fenntar­tásához. Moszkva: Nyikolaj V. Melnyikov, a Szovjetunió tüzelőanyagipari állami bizottságának elnöke kijelentette, hogy a Szovjet­unió továbbra is a világ leg­nagyobb széntermelő országa. A Szovjetunióban — mondotta — csaknem 1 900 000 tonna szenet bányásznak ki naponta. Saas Fee Az éjszaka folyamán megfe­szített erővel folytak a men­tési munkálatok a dél-svájci Zermatt közelében, ahol hét­főn délután gleccseromlás tör­tént. A jég-, hó- és sziklatö­meg a Saas folyón épülő vízi­erőmű felvonulási épületeire, munkásszállásokra, valamint az étkezdére zúdult és több mint 100 embert eltemetett. A mentőosztagok eddig egye­lőre 5 holttestet tudtak a fel­színre hozni. A legújabb jelen­tések szerint 96 munkás és mérnök a szerencsétlenség idején eltűnt, s minden bi­zonnyal életét vesztette. A katasztrófa színhelyén kedden reggel megszólaltak a szirénák, mert az Allalin glec­­­cser a hajnali órákban ismét mozgásba lendült és a mentő­­ket is közvetlen életveszéllyel fenyegette. Rövid időn belül elszállították a helyszínről a mentésben résztvevő ezer ka­tonát, rendőrt, tűzoltót, alpesi vezetőt. A hatóságok ideigle­nesen beszüntették a mentési munkálatokat. (MTI) Kedvező orvosi vélemény­ ­ Cape Kennedy Gordon Cooper és Charles Conrad, a Gemini–5 hősei hétfőn délután a Cape Ken­nedy rakétakísérleti telepen műszaki tájékoztatást adtak űrutazásukról.. Tapasztalatai­kat magnetofonszalagra rögzí­tették. A tudományos tanács­kozás még 9 napig tart Dr. Berry, az űrhajósok or­vosa elmondta, hogy Cooper és Conrad rövid idő alatt visz­­szanyert valamit az űrutazás során elvesztett testsúlycsök­kenésből. Pulzusszámuk és vérnyomásuk ismét normális. A Gemini—5 űrhajót ked­den reggel szállították Cape Ken­nedybe, ahol a tudósok és műszaki szakértők alapos vizs­gálatnak vetik alá (MTI) Gyár a dzsungelben Guen Csüng Than huszon­kilenc éves. Mestersége fegy­verkovács. 1950-ben a francia gyarmatosítók elleni küzde­lemben még gyermekfejjel vett részt, most pedig az amerikai intervenciósok ellen harcol. Bár Guen Csüng Than egy­szerű fegyverkovács, most mé­gis fegyvergyárat vezet. Kü­lönleges gyár ez. ő hozta lét­re. Hosszú, nehéz út vezetett idáig. Kezdetben számos új szakmai feladatot kellett meg­oldania s ráadásul segítő tár­sai sem értették eléggé a mun­kát Nem is csoda, hiszen egy­­től-eedig egyszerű parasztok voltak, akiknek hosszú időn keresztül alig volt kapcsolatuk az iparral. Nem volt szakkép­zettségük, de nagy volt az aka­ratuk. Kezdetben gyakran mondogatták: „Mi parasztok életünkben először léptünk kapcsolatba a technikával. S­­ha egyelőre még kevéssé ér­tünk hozzá, ez nem csüggeszt el bennünket. Állandóan tanu­lunk, hogy mielőbb és minél teljesebb mértékben elsajátít­suk. Nincs elég nyersanya­gunk? A néphez fordulunk és az emberek majd szállítanak nekünk.” Így is lett A partizánok gyára a dzsun­gel mélyében rejtőzött Meg­közelíteni is elég nehéz volt, többnyire egy közeli folyón szállították a nyersanyagot. Ezen a folyón azonban egyik alkalommal az ellenség hajói is behatoltak a dzsungelbe. A partizánok észrevették őket és lőttek rájuk. De nagy kaliberű fegyvereik még nem voltak. Emiatt az ellenség hajóiban sem okozhattak nagyobb kárt. Az egyik hajóról valaki vissza is kiabált: „Uraim, a mi hajó­inkat nem fából, hanem vas­ból csinálták. Ne pazarolják hát hiába a lövedékeiket hi­szen azok csak a festéket vi­szik le a hajóról.” — Várj csak te gazember — mondta ekkor Than — eljön még az idő, amikor nemcsak a festéket horzsoljuk le Attól a l­aptól kezdve Than és a többi partizán a vietnami dzsungelek és mocsarak száz kilométereit kutatták át, hogy megfelelő helyet találjanak a műhelynek. Sikerült... Ezután arra kérték a parasztokat, hogy megfelelő nyersanyag le­lőhelyeket keressenek a fegy­vergyár számára. Eb találtak. A kiváló minőségű nyers­anyagból ma már a vas és acél tonnái találhatók a gyár mel­lett. Termékeik minősége azon­ban sokéig gyenge volt Az állandó tanulás és a tapaszta­latok rendszerezése azonban meghozta gyümölcsét Guen Csang Than ész társai ma már nemcsak jó minőségű lövedéke­ket készítenek, hanem tengeri aknákat, kézigránátokat és szá­mos más harci eszközt. S hogy idáig eljutottak az részben az amerikaiaknak is kösz­önhető, mert repülőgépeiken ők szál­lították a dzsungelben műkö­dő gyár közelébe a lövedéke­ket és a bombákat A fel nem robbant lövedékeket és bom­bákat a partizánok sokoldalú­an tanulmányozták és azok konstrukcióját saját hadifel­szereléseik elkészítésénél is hasznosították. A gyárrá bővült hajdani ko­vácsműhelyből ma már a kép­­zett fegyvermesterek százai kerülnek ki. Bejárják Dél- Vietnam falvait, dzsungeleit és ahol megfelelő helyet találnak, újabb fegyverkészít­tő műhe­lyeket rendeznek be. S ami­kor Dél-Vietnam útjai, vasút­jai alatt aknák robbannak, megsemmisítve az amerikai hadieszközöket, a hazafiak mindenütt tudják, hogy az el­lenség életét megkeserítő rob­­b­banóesz­közöket a felszabadító­­ hadsereg hősének Than elv­társnak és tanítványainak mű­helyeiben készítették. JEGYZETEK 17 EZERÉVES UTTTÓL Az egykori királyi vár és az acél birodalma at Kraków és Nowa Huta Len­gyelország legnagyobb ide­genforgalmú városai közé tar­tozik. Az év minden szaká­ban és mindennap ezrével érkeznek ide turisták és lá­togatók az ország különböző részeiből és külföldről. Ez érthető is, hiszen látnivaló akad bőven mindkét város­ban. Kraków, az egykori fővá­ros, arculatában, építészeti stílusában és műalkotásai­ban a régi századok emléke­it idézik. Egész városnegye­dek épületeit nyilvánították műemlékké, hogy az írott történelmet a kőbe „vésettel” kiegészítsék. A műemlék­védelemnek nagy gondosságáról tanúsko­dik például a Wawel, a régi királyi vár, amelyet nem­csak az eredetinek megfele­lően restauráltak, hanem kincseit és műemlékeit is megóvták, illetve igyekeztek visszaszerezni. Ez utóbbi megállapítás szó szerint igaz, hiszen a fasiszták a máso­dik világháború alatt renge­teg műértéket csempésztek külföldire. A műkincsek nagy része a népi lengyel kormány hathatós intézke­dései nyomán került visz­­sza a Wawelba. Az értékek másik részét a hazafiak, an­tifasiszta mozgalom tagjai mentették meg. A Wawel nem kapott bota­­batalálatot, a véletlenek folytán — kisebb sérülések­től eltekintve — eredeti stí­lusában és profiljában ma­radt fenn. A tornyok hom­lokzatát­ borító­ aranylapok * sem kerültek a fasiszták kezére, mert szurokkal leön­tötték azokat a múzeum ak­kori dolgozói — így látszatra értéktelennek tűntek. A megmentett Wawel ma is hűen tükrözi kora törté­nelmét. A királyi lakosztály freskóival, festményeivel, bútoraival, szőnyegeivel és mozaik kályháival a XII., XVI. századbeli uralkodók európai főúri igényességéről tanúskodik. A fogadótérm­ek, a párbajterem, a seregszem­le-terem festményeiben, a mintegy 360 gold­einjébe­n, szobraiban és egyéb alkotá­saiban a régmúlt idők törté­nelme és szokásai elevened­nek meg. Az uralkodók itt is nagyon kedvelték az olasz mestereket, mert többnyire minden műalkotás tőlük származik. Krakowban helyezték el a nemzeti múzeum egyik osz­tályát is, ahol Michatowski, Jan Matejka, Chetmowski, Sierpiradzki, a Gierymski­­testvérek és Olga Boznans­­ka lengyel festők, alkotásait őrzik. De található itt Rem­­­brand és Leonardo kép is. A népművészeti múzeumban pedig a régi alkotók évszá­zados és új remekeit szem­lélheti a látogató. A királyi váron és múzeu­mokon kívül Kraskownak még számos más nevezetessége van, köztük a Mária temp­lom, amely a tatárjárást idé­zi. Valamikor a templom tor­nyaiból őrizték a várost. A nép­monda szerint, ha ve­szély közeledett, az őrök a toronyból kürttel riasztották a város lakóit. A XIII. szá­zadban azonban az egyik na­pon a vészjelt adó kürt hang­ja elnémult, a megszokott dallam félbeszakadt. A ta­tárok lenyilazták az őrt. Az­óta a nap és az éjszaka min­den órájában négy őr — tűz­oltó — a négy égtáj felé for­dulva fújja el az abbahagyott dallamot. Kraków régi város, teljes­ségében azonban mégsem csak a régit őrzi. Új város­negyedei, gyárai, középületei és egyetemei a szocialista építés nagy vívmányai közé tartozik. Az új létesítmények a lengyel nép munkáját di­csérik, amelynek nyomán a város két évtized alatt töb­bet fejlődött, mint a koráb­bi századokban. Nowa Huta­­ — amelyet Krakow ikertestvéreként emlegetnek — új szocialista város, jelenleg mintegy száz­­húszezer lakosú. A lengyel emberek az acél birodalmá­nak nevezik, mert a Lenin Kohó az ország egyik legna­gyobb acéltermelő üzeme, amelynek évi­­ termelése meghaladja a 2,6 millió ton­nát. Óriási méretű az építkezés A nowa hatai építkezésekre a modern stílus a jellemző. Krakow­ óvárosi részréi Saerna, 1965. szeptember 1. „Az amerikai dilemma“ A­z amerikai «Angyalok városában” (Los Angelesben» az elmúlt hetekben véres események játszódtak le. A négern egyedben olyan méretű zendülésre került sor, ami az amerikai viszonyok mellett is ritkaság. A világsajtó ál­talában úgy értékelte a Los Angeles-i eseményeket, mint egyik epizódját annak a történelmi méretű ellentétnek, árra az Egyesült Államok fehér és néger lakossága között­ van, s ami mélyen gyökerezik az Egyesült Államok történetében. Tulajdonképpen maga Johnson elnök is azt han­gsúlyo­zta, hogy itt valójában Amerika testében, „egy másik nemzet’* történelmi jelentkezéséről van szó. A legmélyebb szakadék* ami az amerikai társadalom széles rétegein húzódik keresz­tül, megosztja a nemzetet nem csupán fehérek és színesek között, hanem a fajüldözőktől kezdve a mérsékeltebb kon­zervatívokig és a fejlettebb jogérzékkel rendelkező felvilá­­­gosult polgárokig. Mindez nem új dolog azok számára, akik figyelemmel kísérik Amerika történetét és a legújabb fej­leményeket is. A Los Angeles-i eseményeknek van azonban egy olyan sajátosságuk, amely az újdonság erejével hat, legalábbis azok számára, akik eddig többé-kevésbé egy síkban látták ezt a rendkívül bonyolult kérdést A Los Angeles-i néger zendülés felhívta a világ figyelmét az amerikai társada­­­lom egyik­­legelmaradottabb és legveszélyesebb jelenségére, arra tudniillik, hogy a legnagyobb amerikai városokban a néger lakosság gettókban él. A néger gettók keletkezésének körülményei csak rész­­ben vannak felderítve, nem ismerünk olyan na­gyobb történeti munkákat, amelyek kielemezték volna a gettók keletkezésének bonyolult folyamatát. Annyi bizo­nyos, hogy a száz évvel ezelőtt lezajlott polgárháború után, amely — mint ismeretes —, a néger rabszolgák felszabadí­tásával végződött. Délről óriási tömegben vándoroltak né­­gerek Északra és Nyugatra, azokba az államokba, amelyek akkor indultak el az ipari fejlődés útján és rengeteg új munkaalkalmat kínáltak. Az Északra és Nyugatira vetődött négerek azonban különleges körülmények közé kerültek. Az északi iparilag fejlett amerikai államok, amelyek Lincoln szavára elindultak, hogy háborút viseljenek a négerek fel­­­szabadításáért, éppoly kevéssé fogadták be a négereket a saját társadalmukba, mint a déliek. A négerek külön tele­­püléseken helyezkedtek el és a legtöbb amerikai nagyvá­rosban aránylag rövid idő alatt kialakultak a néger gettók. A néger lakosság az Egyesült­ Államokban nagyobb mértékben városlakó, mint a fehér lakosság. A 21 millió amerikai négernek jóval több mint a fele lakik városok-­­ban, pontosabban az amerikai nagyvárosok gettóiban. Ezek a gettók külső képükben is lényegesen elütnek az általán­­osan ismert amerikai környezettől. A házak rozoga álla­potban vannak. A legtöbb ház olyan, amiben fehér ember nem lenne hajlandó lakni és a négerek ezekért a rozzant lakásokért rendszerint mégegyszer akkora bért fizetnek, mint a fehéreik. Watts, Los Angeles néger negyede, amely az „angya­­lok városának” pálmákkal szegélyezett sugárútjaitól an­­­­nyira eltér, mintha egy másik kontinensen lenne, szinte­­magába sűríti az Egyesült Államok egész néger­ problemati-i­káját Hivatalos statisztikai adatok szerint az ott élő né­ger lakosság kétharmada nem rendelkezik­ elemi iskolai kép­zettséggel sem, a fiatalok harminc százaléka családon kí­vül él. Ha leszámítjuk a hivatalos jelentésekből azt a ten­denciát, amely igyekszik a négerek erkölcsi helyzetét sö­tét színekben feltüntetni, akkor is megdöbbentő kép alakul ki a gettókban uralkodó állapotokról. S ez különösen vo­natkozik a San Francisco-i gettóra, amelyben az utolsó hár­­rom hónap alatt 196 gyilkosság és 87 rablótámadás történt A gettók úgynevezett erkölcsi helyzeténél csak a szo­­ciális h­elyzet riasztóbb. Egy megbízható amerikai statisztika szerint a néger dolgozók munkabére körülbelül 53 százalék­a a fehérek átlagos munkabérének. Míg a fehér családoknak a száma, amelyek háromezer dollár évi kereset alatt élnek, 1947 óta fokozatosan csökkent a néger családok­ száma ebben a kategóriában folytonosan emelkedik. Egy másik sajátosságra hívja fel a figyelmet Myrdal híres analízise: „Az amerikai dilemma”, amely főleg a né­ger kérdéssel foglalkozik és rengeteg adatot halmoz fel, javarészt hivatalos adatokat. Ezekből a hivatalos statisztikai adatokból az derül ki, hogy a néger lakosságot módszeresen olyan helyzetbe hozzák, hogy létfeltételei mindinkább elvi­selhetetlenné válnak. M­­aga Johnson elnök, amikor a Los Angeles-i esemé­­nyek „elmélkedésre” kényszerítették, a Watts ne­gyed felkelésének okait a következőkben látta: „Régi igaz­ságtalanságok, új félelmek, a remény kihalása és az az ér­­zés, hogy képtelenek életkörülményeiken változtatni”. Ez ugyan csak egy része az igazságnak — de még így is el­gondolkoztató ... P. F.

Next