Fejér Megyei Hírlap, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-01 / 206. szám
----- - ------------- Az NDK Külügymiinisztériumának jegyzéke Kínához Berlin Josef Hegen, az NDK külügyminiszterének első helyettese kedden jegyzéket nyújtott át Csang Haj-feng-nek, a Kínai Népköztársaság berlini nagykövetének. A jegyzékben az NDK külügyminisztériuma erélyesen tiltakozik amiatt, hogy az NDK diplomatái és családtagjai a Kínai Népköztársaságban az utóbbi időben támadásoknak és túlkapásoknak voltak kitéve. A jegyzék rámutat, hogy Pekingben vasárnap Walter Kautzsch alezredest, az NDK kínai katonai attaséját, annak feleségét és fiát, valamint Müller alezredest, az NDK hanoi katonai attaséját és feleségét a diplomáciai testület jelével ellátott kocsijából kirángatták és bántalmazták. A jelenlevő rendőrök nem nyújtottak nekik segítséget. Az NDK állampolgárait a „Vörös Gárda’ székhelyének nevezett házba hurcolták és több órán át fogvatartották. Az NDK nagykövetségétől megtagadtak minden felvilágosítást a diplomaták tartózkodási helyéről. A jegyzék megütközéssel állapítja meg, hogy Jü Csan, a kínai külügyminisztérium főosztályvezetője Helmut Liebermannnak, az NDK ügyvivőjének tiltakozását elutasította, sőt a támadást igazolni igyekezett. A jegyzék emlékeztet arra, hogy az NDK nagykövetsége első titkárának feleségét április 29-én megtámadták és súlyosan megsebesítették. Az újabb támadások szöges ellentétben állnak a kínai külügyminisztérium képviselőinek akkori hivatalos nyilatkozatával, amely szerint az NDK nagykövetsége munkatársainak biztonsága érdekében intézkedéseket fognak hozni. A jegyzék végül utal arra, hogy az utóbbi időben a nagykövetség munkatársait, köztük az ügyvivőt, többször zaklatták tevékenységük gyakorlása közben. Az NDK külügyminisztériuma figyelmeztet a kínai hatóságoknak arra a kötelezettségére, hogy tiszteletben kell tartaniuk az NDK képviselőinek diplomáciai sérthetetlenségét. (MTI) Vietnami pilóták kiképzése a Szovjetunióban SAIGON A VDK ellen támadó amerikai repülőgépek kedden utakat, raktárakat bombáztak. A saigoni amerikai katonai parancsnokság szóvivőjének közlése szerint, a haditengerészet légierejének Skyhawk típusú gépei levegőföld rakétákat használtak a támadás folyamán Vihn tartomány térségében. Dél-Vietnam területén kedden szórványos összecsapásokra került sor a dél-vietnami hazafiak és a kormányhadsereg, illetve az amerikai csapatok között. A partizánok 12 főnyi csoportja 5 kilométerre Saigontól megtámadta a kormánycsapatok egyik őrállását. Az utóbbiak segítségére amerikai helikopterek szálltak fel a levegőbe. Kedden egy rendőr Saigonban megölt egy „ismeretlent”, aki „Minden szavazat egyegy tégla a demokrácia felépítéséhez” feliratú választási plakátokat tépett le egy ház faláról. A rendőr aszerint az utasítás szerint cselekedve, hogy le kell lőni mindenkit, aki zavarja a választási kampány „normális és békés” lefolyását a géppisztoly-sorozattal végzett áldozatával. Ugyanakkor Ky tábornok, a miniszterelnök-diktátor, látványos békülékeny magatartást tanúsított a buddhisták irányában. Mint ismeretes, a buddhisták is a választások bojkottálására szólították fel híveiket. Ky, aki szeretné elkerülni, hogy a szavazás részvétlenségbe fúljon, a buddhista vezetők oldalán kedden részt vett a saigoni katonai temetőben rendezett vallási szertartáson. Washington Az amerikai szenátus hadügyi bizottsága kedden meghallgatta Bush külügyminiszter válaszát a kormány vietnami politikáját ért bírálatokra. A külügyminiszter azzal az unalomig ismert érveléssel élt, hogy az Egyesült Államok megvédi Dél-Vietnamot Észak-Vietnammal szemben. -Fejér megyei Hírlap De Gaulle Kambodzsában Szerda délelőtt megkezdődtek De Gaulle tábornok, francia köztársasági elnök és Norodom Szihanuk kambodzsai államfő között a politikai tárgyalások. Francia részről a politikai eszmecserén részt vett Couve de Murville külügyminiszter, Manach, a külügyminisztérium ázsiai osztályának igazgatója, Argad Phnom Penh-i nagykövet. Kambodzsai részről jelen volt Norodom Kantol miniszterelnök, Son Sam tanácsadó, Lonnol tábornok, főparancsnok. Megvitatták, hogy Kambodzsa és Franciaország milyen elveket fogadjon el a vietnami konfliktus politikai megoldásának elősegítése érdekében. Foglalkoztak a két ország közötti kapcsolatokkal, elsősorban a gazdasági és katonai együttműködéssel. Az indokínai kérdésekre vonatkozó eszmecsere — jelenti az AFP — megerősítette Kambodzsának szomszédaival és az Egyesült Államokkal kapcsolatban elfoglalt álláspontját, különösen ami a vietnami problémát illeti. A megbeszélés alkalmával De Gaulle tábornok elismerően nyilatkozott Kambodzsa függetlenségi és semleges politikájáról, s kijelentette, hogy „a világ e térségében kialakult jelenlegi helyzetben ez az egyetlen jó politika”. Tárgyalások a VDK képviselőjével De Gaulle és Nguyen Thuong megbeszélése 35 percig tartott — tűnik ki a tárgyalással foglalkozó későbbi hírügynökségi jelentésekbőL Nguyen Thuong udvariassági látogatásnak minősítette félórás megbeszélését a francia elnökkel. Beszélgettünk — mondotta — és tolmácsoltuk neki elnökünk, Ho Si Minh baráti üdvözletét. Amikor egy újságíró megkérdezte tőle, hogy mit tartalmazott Ho Si Minh elnök baráti üzenete, Nguyen Thuong kijelentette : nem áll módomban többet mondani önnek, mint amenynyit már megmondtam, ne mondasson velem olyasmit, amit nem mondtam. Nguyen Thuong ezzel nyilvánvalóan az „üdvözlet” és az „üzenet” közötti különbségre akarta felhívni a kérdező figyelmét. Gilbert Perol, De Gaulle szóvivője a Nguyen Thuonggal folytatott megbeszélést a „VDK magasállású képviselőjével teremtett közvetlen és személyes kapcsolatfelvételnek” nevezte. Washington igen nagy figyelemmel kíséri De Gaulle francia elnök kambodzsai látogatását. Bár az amerikai sajtó és rádió vezető helyen számol be a látogatás eseményeiről, hivatalos szervek igyekeznek leértékelni annak jelentőségét és azt hangoztatják, hogy De Gaulle semmilyen módon sem tud hozzájárulni a délkeletázsiai béke helyreállításához. A Washington Fest szerdán vezércikkben foglalkozik De Gaulle esetleges közvetítő szerepének lehetőségével. A lap a hivatalos véleménytől némileg eltérően azt írja, hogy a francia elnök kambodzsai látogatása esetleg hozzájárulhat a feszültség enyhítéséhez, bár a vezércikk szerint erre kevés az esély, „sajnos” a tábornok alig tett többet annál, hogy ismét leszögezte közismert szembenállását az amerikai politikával. Ez aligha nyújthat alapot gyümölcsöző tárgyalásokhoz — írja a lap. Ugyanakkor azonban haszon is származhat abból, ha Johnson elnök Guadeloupe szigetén vagy valamelyik semleges szigeten találkozik De Gaulle-lal, annak Karib-tengeri körútja során. Ismeretes, hogy a Pravda képes riportban számolt be egy szovjet repülőiskoláról, ahol vietnami pilótákat képeznek ki korszerű repülőgépek vezetésére. Képünk azokat a vietnami repülőket ábrázolja, akik a napokban fejezték be a tanfolyamot. (Telefoto / MTI Külföldi Képszolgálat) Paraguay-i pokol Nyolc esztendő nyirkos börtönfalak között, ahova nem hatol be sem a napfény, sem a friss levegő. Nyolc év folytonos „agymosás”, kínzás és kegyetlen kigúnyolás. Nyolc év szigorított börtön, ami kiszívja a fogoly erejét, aláássa egészségét és lassú pusztulásra ítéli. Nyolc év teljes elszigeteltség, aminek az a célja, hogy megtörje a fogoly akaratát, ellenállóerejét. Nyolc esztendő a katonai diktatúra alatt sínylődő Paraguay főváros Asunsion börtönének sötét zárkájában. Nyolc éve szenvednek Stroessner tábornok-elnök börtöneiben Paraguay legjobb fiai, a kommunista párt tapasztalt vezetői, A. Maydana professzor, A. Alcorata, J. Rojas és mások. Az állandó fizikai bántalmazás, az éheztetés, a zsúfolt zárkák, a naponta ismétlődő gúnyolás aláásta a hazafiak egészségét, akiket, akárcsak a veszedelmes bűnözőket, bilincsbe verve tartanak a földalatti kazamatákban. Maydana vért hányt, Alcorata látása megromlott, Rojas tüdővészt kapott. Súlyos helyzetben van a többi politikai fogoly is, nem kapnak orvosi segítséget. Sem a kazamaták, sem a bilincsek, sem az éhezés nem töri meg Maydana és elvtársai szilárdságát. A harcot a börtönrácsok mögött sem hagyják abba. A kínzásokat a kommunisták vasakaratával viselik, a gúnyolódás megtörik ügyük igazságába vetett hitükön, a törvénytelenséget a proletár internacionalizmusban bízva viselik el. Tudják, hogy a világ haladó erői mindent megtesznek kiszabadításuk érdekében.Több mint negyed évszázada nyomja Paraguay-t a népellenes rendőri-katonai rendszer, amely a hatalmat az amerikai imperialistáktól kapta. Következésképp az ország, amely a Dél-Amerikai kontinens közepén terül el, az egyik legszegényebb és legelmaradottabb még latin-amerikai viszonylatban is. A Stroessner-féle diktatúra könyörtelenül elfojt minden elégedetlenséget, minden kísérletet, amely valamiféle társadalmi vagy politikai haladást szeretne elérni. A néptömegek harcát a reakció és az imperialista elnyomás ellen a paraguayi kommunista párt vezeti. A Stroessner-rendszer azonban vérbefojtotta az ellenállást, kemény csapásokat mért a haladó szervezetekre. A kommunista pártot betiltották, vezetőit bebörtönözték. Hogy a nép legjobb fiaival való leszámolás ne legyen feltűnő, a paraguayi vezetők a demokrácia védelmének ürügyén összetákoltak egy „kommunizmus elnyomásáról” szóló törvényt Ám a Majdana elleni ügyet olyan ostobán szervezték meg, hogy a legfelső bíróság 1961-ben felmentette a kommunistákat, és fogvatartásukat törvényellenesnek mondta ki. A diktátor azonban a szabadlábra helyezés helyett Majdanát, Rojast és másokat börtön kazamatákba csukatta. „Kezeseknek” nyilvánította őket, ami azt jelenti, hogy egy újabb népi megmozdulás esetén könyörtelenül kivégezteti őket. A nép elszántan küzd a politikai foglyok életéért. A küzdelembe bekapcsolódott az egész világ haladó emberisége: a szolidaritási mozgalom segítő kezet nyújt Paraguay bebörtönzött kommunistáinak. Megbélyegzi Stroessner diktatúráját, amely lábbal tipor minden törvényt és rendet. Követeli a szabadságot Majdanának és társainak. _ ______ . Csttörtók, 1966. szeptember. Békeangyalok Több százezer állig felfegyverzett jenki katona gyilkolja Vietnam népét a béke érdekében. Újabban ezeket a „békeharcosokat” már állon felül is felfegyverzik, nehogy a saját mérgesgázaik megöljék őket. Nos, miután a Pentagon „békét” akar Vietnamban, szüksége van a hadikiadások felemelésére. Bizony, a megszavazott 58 milliárd dollár nem csekélység. A jótékony jenki szív nem fukar, ha a „békéről” van szó, s jószándékában tilos kételkedni. Johnson maga jelentette ki Honoluluban, a gyönyörű Hawaiiban: minden a „béke” érdekében történik. Valószínű, hogy az ottani idegenforgalmi lányok ezt el is hitték neki. Sajna, hitetlenkedőte azért akadnak még szerte a világon. Ezek meggyőzésére alakult a „békehadtest” elnevezésű whitehousi szerv. Napjainkban már 14 000 igen-igen jól képzett tagja van a „békeangyalok” eme seregének. De amint az illetékes amerikai tényezők megállapították: alig győzik szegények a munkát.1. Hiába no, a kételkedés gonosz szelleme nem hagyja nyugton az embereket Latin-Amerikában, Afrikában és a „jenki béke” jelenlegi egyik fellegvárában, Ázsiában. Ezért az amerikai béke áldásos mivoltát magyarázgató békehadtest létszámát 1967 végére 16 000-re emelik. És — miután Krisztus köpönyegét sem árulták ingyen — 1967-re 110 000 000 dollárt kap ez a nemes és módfelett emberbaráti intézményi Egyensúlyba kerülnek tehát az „eszmék” és a reájuk fordított dollárok. Mindamellett él az emberben a sanda gyanú, amelyet az ismert operett szövegének némi módosításával így fogalmazhatnánk: „Kapitány, kapitány — fő s dohány ...”—) • 9Örök figyelmeztető Nem kenek évforduló. Huszonhét esztendeje an- nak, hogy a csukaszürke áradat átcsapott Lengyelország határain, s a náci Németország támadása kirobbantotta a második világháborút Nem valami történelmi protokoll ösztönöz tehát az emlékezésre. Sokkal súlyosabb indok: ez a háború máig is élő, kollektív élménye nemzedékünknek, tanulságai időszerűbbek, mint valaha. A hitleristák éveken át készültek erre a háborúra, roppant katonai erőket összpontosítottak. A kezdeti villámháborús sikerek nyomán, Európa tekintélyes részét hadigépezetük szolgálatába állították. Nem csekély magabiztossággal nyomtatták ki előre az Anglia megszállását bejelentő kétnyelvű falragaszokat, sőt elkészítették moszkvai bevonulásuk forgatókönyvét is. De akárcsak annyi más támadó a történelemben, ők is elszámították magukat. Szeptember elsejére május kilencedikét idézzük, a fasizmus feletti nagy győzelem napját. A fasizmus nem törhetett át, mert öszszefogott ellene minden erő, amely a jövőt féltette. Az első vonalban pedig a Szovjetunió állt, amely a háború legsúlyosabb terhét viselte, s a halálos csapást mérte a Harmadik Birodalomra. A győzelmet nem adták olcsón. Több, mint fél évtizeden át patakzott a könny és a vér. A csatatereken és a hátországban lövészárkokban, romok alatt, koncentrációs táborok halálgyáraiban ötvennyolcmillió ember vesztette életét Mindez kézenfekvővé teszi a második világháború legfontosabb tanulságát; azt emberiségnek fáradhatatlanul küzdenie kell a béke megőrzéséért, fenntartásáért. Ez sokszorosan érvényes a nukleáris tömegpusztító fegyverek korszakára, amelynek nyitányát tulajdonképpen a második világháború vége jelentette. A békevágy nem pusztába kiváltó szó, száz és százmilliók, tökélték el magukat tevékeny harcra. Az elmúlt kétévtized során alapvetően megváltoztak az erőviszonyok, létrejött a szocialista világközösség, felbomlott a gyarmati rendszer, megizmosodtak a haladó erők, a nyugati országokban pedig mind több józan államférfi teszi magáévá a békés egymás mellett élés kétszer; kettőjét Sajnos, mégsem mondhatjuk el, hogy már mindenki megtanulta a történelmi leckét. Imperialista körök, élükön az Egyesült Államok vezető csoportjával, megvalósíthatatlan világuralmi terveik gőzében, újra a tűzzel játszanak. Délkelet-Ázsiában súlyos válságot robbantottak ki*. Vietnamban háborút folytatnak, eszkalációs terveikben* további provokációkat készítenek elő. Európa szívében, Nyugat-Németországban öszszefogtak az egykori ellenséggel — az egykori szövetséges ellen. A Bundeswehrrel lényegében megteremtették a náci Wehrmacht örökösét — vezetői nemegyszer személy szerint is ugyanazok — s a nyugatnémet hadsereget atomfegyverekhez akarják juttatni. Ezért tölt el mindnyájunkat kettős érzés ezen az évfordulón. Magabiztossá tesz erőnk tudata, ám nem hunyhatunk szemet a meglevő veszélyek előtt sem. S ilyen körülmények között a második világháború kezdetének és végének felelevenítése nem történelemkönyvek, vagy archivumok anyaga, hanem örök emlékeztető barátnak és ellenségnek. R. E. Hirdessen a a Fejér megyei Hírlapban! Hirdetéseket felveszünk: Kiadóhivatal: MÁRCIUS 15. 17. Magyar Hirdető: KOSSUTH U. 2.