Fejér Megyei Hírlap, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-01 / 77. szám

2— Bővülő kapcsolataink az NDK-val Az utóbbi időben tovább fejlődtek és jelentősen bővül­tek kapcsolataink a Német Demokratikus Köztársasággal. Különösen külkereskedelmi forgalmunk emelkedése tük­rözi e kapcsolatok bővülését Az 1950 évi 284,1 és 96,2 millió devizaforinttal szemben .4- et telünk, illetve behozata­lunk 1966-ra 1848,6 és 1 millió devizaforintra emelke­dett Ha végig tekintjük a két ország 1966 évi forgalmá­nak cikklistáját, azon mind­két fél számára rendkívül fontos termékekkel találko­zunk. Magyarország autóbu­szokat, különleges gépjármű­vehet szerszámgépeket, elek­trotechnikai készítményeket,­­gyógyszert és gyógyszer-alap­on vágót, te­xtil- és bőrárut, lél­e­l­miszercikkeket, gyümölcs­ös főzelékféléket szállít az IRDK-nak Cserébe személy­es­­tehergépkocsikat mező­­gazdaság gépeket műszere­ket, irodagépeket és alkat­­részeket, nyomdaipari pénze­­ket, a visontai külszíni fej­tés berendezéseit, háztartási gépeket és berendezési tár­gyaikat kapunk az NDK-tól. Természetesen ez a felsoro­lás csak igen hézagos képet ad a két ország kereskedelmi forgalmának sokrétűségéről. Fejlődő kapcsolatainkat a két kép között egyre jobban el­mélyülő barátságon felül az NDK gyorsuló gazdasági fej­lődése is alátámasztja. ..z NDK ipari termelésének emelkedése az elmúlt öt esz­tendőben 5,9 százalék volt 1950-hez viszonyítva az álta­lános termelési emelkedés 389 százalékot mutatott, ezen belül a vegyipar 428 százalé­kot ért el. A mezőgazdaság itt is némileg lemaradt az ipari termelés mögött. Az évi termelésnövekedés átlaga a mezőgazdaságban 1951 és 1964 között 3,3 százalékot tett fel Fejér Megyei Hírlap Egy hét a világpolitikában A húsvét utáni hét nemzet­közi eseményeinek krónikáját három nagy problémakör: az európai biztonság, a vietnami kérdés és harmadsorban a kö­zel-keleti feszültség köré lehet csoportosítani. A hetet azon­ban olyan esemény is színez­te, mint a görög kormányvál­ság újbóli — két éven belül immár sorozatban történő — kirobbanása. Az európai biztonság termé­szetesen egyet jelent a német kérdéssel, még pontosabban a bonni kormány legmélyebb alapjaiban változatlanul ag­resszív politikája elleni küz­delemmel. A húsvétot megelő­ző hetekben egész sor szocia­lista ország — a Szovjetunió, az NDK, Csehszlovákia és Lengyelország — vezetői a leg­magasabb szinten tárgyaltak a bonni politika ellen hozandó intézkedésekről. Ismeretes, hogy e tárgyalássorozat for­mai eredménye az NDK, Len­gyelország és Csehszlovákia között létrejött kétoldalú egyezmények voltak. Politikai értelemben azt az alapvető megállapítást hozták ezek az eszmecserék, hogy a Kiesin­­ger-kabinet politikája az euró­pai enyhülés fő akadálya. Az előbbiektől eltérő szinten, de kétségkívül a húsvét előtt le­folytatott eszmecserék folyta­tását jelezte az NDK külügy­miniszterének, Otto Winter­­nek magyarországi látogatása,­­a hét közepén Budapesten le­zajlott magyar-NDK külügy­miniszteri tanácskozás. Természetesen teljesen más oldalról és más szempontok szerint — de ugyancsak az NSZK-val és a­z európai kér­désekkel áll kapcsolatban Humphrey amerikai alelnök nyugat-európai körútja. Az alelnöknek az a feladata, hogy meggyőzze a nyugat-európai kormányokat Washington nem merül el teljesen a vietnami konfliktusban és továbbra is aktív szerepet akar játszani Nyugat-Európában. A Hum­­phrey-látogatás legfőbb cél­pontja Bonn. Feladata ebben a vonatkozásban a jelek sze­rint az, hogy szétoszlassa az amerikai-nyugatnémet viszony­ban az utóbbi hetekben kelet­kezett feszültséget. A fő kér­dés kétségkívül az, hogy Bonn átlátszó technikai-gazdasági érvek felhasználásával min­denképpen meg akarja gátolni az atomfegyverek elterjeszté­sének tilalmáról szóló atom­­sorompó-egyezmény aláírását. Humphrey missziója önmagá­ban is bizonyítja a Kiesinger kormánnyal szemben szocialis­ta részről hangoztatott meg­állapítások igazságát: a stílus és a „hangvétel" formai mó­dosításától függetlenül tovább­ra is Benn tekinthető az euró­pai enyhülés legfőbb akadá­lyn­a­k. A nyugat-európai közvéle­mény hangulata és a távol­keleti események egyben azt is mutatják, hogy Humphrey feladatának másik része sem könnyű. Rendkívül nehéz meggyőzni a nyugat-európai kormányokat arról, hogy az amerikai külpolitika európai akció­szabadságát nem bénítja meg a vietnami agresszió , és még nehezebb meggyőzni a nyugat-európai közvéle­ményt a távol-keleti amerikai politika helyességéről! Szinte szimbolikusnak te­kinthető, hogy Humphrey uta­zásának első óráiban a nyugat­­európai országok politikai éle­tét a békemenetek és a viet­nami háború elleni tömegtil­takozások jellemezték , és magában Nyugat-Németország­­ban több mint 150 ezer ember vett részt ezeken a tüntetése­ken. .. A távol-keleti amerikai poli­tika ezen a héten tett bizonyos taktikai lépéseket Humphrey faladatának megkönnyítésére. Ezek — az egyébként meglehe­tősen átlátszó — taktikai lépé­sek U Thant ENSZ főtitkár új vietnami „béketervével” ál­lanak kapcsolatban. Az ameri­kai külügyminisztérium sietett kijelenteni, hogy „elfogadja” U Thant javaslatait. A közelebbi vizsgálat azon­ban figyelemre méltó hiá­nyosságokat tár fel. U Thant korábbi békejavas­lataiban a tárgyalások meg­kezdésének előfeltételeként említette a VDK elleni bomba­­támadások megszüntetését. Amikor mostani javaslatait benyújtotta, hét ízben ismétel­te meg, hogy feltétlenül szük­séges az amerikai bombázó­agresszió megszüntetése. A nyilatkozat hivatalos szövege azonban ezt nem tartalmazza, hanem lényegében átalános tűzszünetre hív fel „a jelen­legi állások befagyasztásával”. Így az amerikai külügymi­nisztérium „elfogadási nyilat­kozatának” sincs konkrét érté­ke — annál is inkább, mert abban szó sem esik a bomba­támadások beszüntetéséről. A VDK külügyminisztériuma ez­zel kapcsolatban hangoztatta, hogy ilyen helyzetben a tűz­szünetre és a feltétel nélküli tárgyalásokra való felhívás voltaképpen egyenlőségjelet tesz az agresszió elkövetője és az agresszió áldozata kö­zött. (A VDK nyilatkozata eb­ből az alkalomból ismételten leszögezi: az ENSZ-nek nincs joga arra, hogy bármilyen formában is beavatkozzék a vietnami kérdésbe.) A világpolitikai küzdelem két döntő színteréhez fontos­ságában nem mérhető , de az utóbbi hetekben pattanásig kiéleződött közel-keleti helyzet is magasszintű tárgyalások té­mája volt a húsvét utáni hé­ten. Az alapproléma itt két­ágú. Először: az adeni angol támaszpont gócpontjává vált egy olyan politikai-katonai te­vékenységnek, amely az ango­lok távozása után Dél-Arábiát a gyarmati hatalmaktól függő feudális főnökök vezetésével vazallus-területté akarja vál­toztatni. Ez a törekvés veszé­lyezteti a Jemeni Arab Köz­társaság létét, amely ma is fegyveres harcot vív fennma­radásáért. Másodszor: ebben a kérdésben rendkívül kiéle­ződött a feszültség az arab vi­lágon belül, elsősorban a feu­dális erőket amerikai-angol sugalmazásra támogató Szaud- Arábia és az Egyesült Arab Köztársaság között. Miközben az adeni kérdést, a pillanatnyilag Kairóban tar­tózkodó ENSZ-bizottság vizs­gálja, Gromiko szovjet külügy­miniszter hivatalos látogatásra az Egyesült Arab Köztársaság­ba érkezett és tárgyalásokat folytatott Nasszer elnökkel. A szovjet diplomácia kezdemé­nyezőkészsége és aktivitása ezen a területen is azt a célt szolgálja, hogy megerősítse az új­ gyarmatosítás ellen har­coló erők helyzetét. Gömöri Endre A szocialista országok és a bonni politika - Humphrey feladatai — A Thant furcsa javaslata — Közel-keleti feszültség Partizánharcok Angolában A világ harmadik gyar­­m­atbiroda­lmával rendelkező Portugália alatt is megmoz­dult a talaj afrikai gyarma­tain. Mocambique és Portu­gál Guinea után egyre sű­rűbben érkeznek hírek An­golából, ahol az Angolai Nemzeti Felszabadítása Front 1961-ben hozott döntése alapján mál összehangolt parti­zántevékenység bonta­kozott fel. Az 1 246 700 k­m* kiterjedésű hatalmas ország­ban ma több mint 5 millió ember é­. A felszabadító háború legrégibb frontja, amely­enár hat évvel ezelőtt kia­­lakult, az. Északi front Hatalmas területiek kerültek itt a partizánok ellenőrzése alá több tucat település működik velük együtt. Hely­zetüket azonban nagy mér­tékben megnehezíti az a kö­rülmény, hogy az Északi front működési területe központi helyen fekszik, a gyarmat székhelyétől, Luan­dától mindössze 250 km-re. Angola északi határaitól vi­szont széles sáv választja el, amely megnehezíti a gyógy­szerek és egyéb, csak kül­földről fedezhető szükség­letek kielégítését. Igen erős a másik, Cabin­da tartomány egyik öveze­tében lévő front is. Ezt por­tugál ellenőrzés alatt álló sáv választja el a Kongó torkolatától. De a Ha­vem­be hegység sűrű erdei, amelyek Cabinda nagy részét borít­ják, kedveznek a partizán háborúnak. Közép- és Kelet Cabindában teljesen meg­bénult a portugál közigaz­gatás. A portugál egységek csak a Kongót­ vezető fő útvonal sávját tartják el­lenőrzésük alatt, Kele és Cha­binda gyakorlatilag elnépte­lenedett, több mint 60 ezer lakos Brazzeville—Kongóba menekült innen. A múlt évben nyílt meg a harmadik, a keleti front. Centruma a zambiai határ közelében lévő Luso hely­ségben van. Ennek a front­nak fontosságát növeli az is, hogy a terület elsőrangú stratégiai jelentőséggel bír. Itt halad keresztül az ún. benguelai vasútvonal. Ezen szállítják az egész katangai rezet és a zambiai réz egy részét Ugyancsak itt van Lobito bányavidék, Lunda gyémánt­termő körzet, vala­mint a legnagyobb portugál légitámaszpont Cago-Cou­­tinho. A három angolai fronton tavaly a gortaifiai egységek 800 halottat és több mint 200 sebesültet vesztettek. Emelett az utóbbi időben a partizánok tevékenysége egyre jobban megközelíti a nagyobb portugál központo­kat Samfbal, iWi. április £ Magyar—bolgár együttműködés Pénteken a parlament de­legációs termében Apró An­tal, a Minisztertanács elnök­helyettese és Tano Colov, a bolgár Minisztertanács elnök­helyettese aláírta a magyar­­bolgár gazdasági és műszaki­tudományos együttműködési bizottság hetedik ülésszaká­nak jegyzőkönyvét. Az alá­írásnál jelen voltak a két kormányküldöttség tagjai, továbbá Vaszil Bogdanov, Bulgária budapesti nagykö­vete. Az együttműködési bizott­ság március 28-tól 31-ig Bu­dapesten tartotta ülését. Meg­állapította, hogy a két ország gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködése si­keresen fejlődött. A gépiparban, a vegyipar­ban és a népgazdaság egyéb ágazataiban kialakult terme­lési kooperáció és szakosítás alapján állandóan növekszik országaink között az áru­csereforgalom. 1966-ban ti­zenkét százalékkal nagyobb volt, mint az azt megelőző esztendőben, s 1967-re továb­bi növekedést irányoztak elő. A két ország közötti gazda­sági és műszaki-tudományos együttműködés hatékony to­vábbfejlesztése érdekében megvitatták és előirányozták új együttműködési formák alkalmazását. A bizottság megvizsgálta az Intranszmas és az Agromas magyar—bolgár társaságok tevékenységét, és megállapí­totta, hogy azok szervezetileg megerősödtek, sikeresen ol­dották meg a két ország által rájuk bízott feladatokat. Magyar internacionalisták — a spanyol szabadságért Spanyolország népe 1930 és 1936 eleje között két ízben ▼ívta meg szabadságharcát a reakció ellen. Elsöpörte Primo de Rivera tábornok fasiszta diktatúráját és cinkosát, XIII. Alfonz királyt. Az uralomra került köztársasági kormány erélytelensége következtében először 1934-ben kísérletezett az ellenforradalom, majd 1936 július 18-án Franco vezetésével katonai lázadás tört ki a népi vívmányok ellen. 1936 július 19-én a spanyol demokraták és an­ti­fasisztáik megálljt kiáltottak a lázadóknak, akik Mussolinitól és Hit­lertől kértek, s kaptak azonnali segítséget. Csakhamar lángba és vérbe borult egész Spanyolország, a fasizmus megmutatta igazi lényegét. Ekkor alakultak meg világszerte a spanyol nép igazát támogató szolidaritási bizottságok, s tódultak az önkéntesek Spanyolország földjére a világ minden részéből. Rövidesen 54 ország harcosai segítettek a spanyol nép­nek. Vérüket ontva bizonyították be, milyen nagy erő az internacionalizmus, a népek testvérisége. Magyarország fiai közül mintegy 1000—1200 önkéntes jelent meg a spanyol frontokon. Dolores Ibárruri így írt róluk: „Magyarországról, ahol a munkásmozgalom súlyos vérveszteséget szenvedett, mert a reakció kegyetlenül leverte az első Tanácsköztársasá­got, olyan antifasiszta harcosok csoportjai jöttek Spanyol­­országba, akik saját bőrükön tapasztalták, mit hoz a fasizmus a dolgozó tömegeknek. Köztük volt Münnich Ferenc, a ma­gyar kormány későbbi miniszterelnöke, az író Zalka Máté (Lukács tábornok), Szántó Rezső, Mező Imre, és Cséby Lajos.” Magyarország antifasiszta fiai a spanyol háború elejétől részt, vettek a harcokban. Hősiességüket és áldozatkészségüket véráldozatuk bizonyítja: létszámuk fele ádáz csatákban esett el spanyol földön. Eleinte az önkéntesek maguk választották parancsnokai­,­kat, s jelentős harci önállósággal rendelkeztek. 1937 április 1-én tértek át a reguláris hadviselésre. Ekkor jött létre Pedro Fernandez kapitány, azaz­ Cséby Lajos parancsnoksága alatt a magyar zászlóalj. Ezt gyorsan­ mozgó alakulatnak nevezték, amely mindig ott tűnt fel, ahol kipróbált harci erőre a leg­nagyobb szükség volt. Ebbe a zászlóaljba, hősi hírének von­zásaként, spanyol és francia kombattánsok is kérték felvéte­lüket. Túlzás nélkül megállapítható: a magyar zászlóalj tör­ténete, a dicsőséges helytállások története. Védték a spanyol nép szabadságát. Felsorakoztak Hitler és Mussolini ordasai ellen. Európa déli részén igyekeztek megállítani a fasiszta hinterland kiépítésének véres folyama­­tát. De a „semleges” országok be nem avatkozási politikája, a spanyol köztársasági vezetők e°v részinek tétovázásával páro­sulva — a szabadságharc győzelme ellen hatottak. Franco idegen erőkkel győzött Még él, de segítői, Hitler és Mussolini már letűntek a történelem színpadáról. A spa­nyol szabadságharc hősei azonban élőbbek, mint valaha. .. AUTÓSOK, MOTOROSOK FIGYELEM! Hibás kilométeróráját jótállással javítja az Órások Ktsz Bp. XIII. Pozsonyi út 30. sz. alatti fiókja. Telefon: 494—835 Utánvéttel szállítunk: 2315

Next