Fejér Megyei Hírlap, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-01 / 258. szám
* OTTÓ TERVEI... Pár éve még tréfa... Egy csendes, álmos vasárnap délelőtt, nemrég váratlan hír hozta izgalomba Innsbruck lakóit Elegáns fekete Cadillac gördült végig a város főutcáján. A kocsi ajtaján császári korona, a bent ülő ötven év körüli férfi szenvtelen arccal dőlt hátra a széles ülésen. Habsburg Ottó látogatott az országba — adták egymásnak tovább villámgyorsan a hírt az innsbruckiak, és mire a Cadillac a piac térre ért már mindenki tudott róla. Gazdája itt kiszállt és a kofákhoz lépett Barátságosan elbeszélgetett a megszeppent asszonyokkal, majd a közeli étterem felé vette útját. Megebédelt, fejedelmi borravalót nyújtott át a hétrét görnyedt pincérnek és távozott a városból. A történet főszereplője nem Habsburg Ottó, hanem egy biztosítástisztviselő, aki nagyobb összeget áldozott azért, hogy megtréfálja a várost. Hasonló tréfa ma már bizonyára nem aratna sikert, hiszen a dicstelen emlékű uralkodóház sarja hovatovább megszokott vendége lesz az országnak, ha ugyan le nem telepszik ott, mint ahogy ezt a múltkoriban kijelentette. Közép-Európában mindenütt nagy felháborodást váltott ki, amikor Ottó először lépte át az osztrák határt. A látogatások megismétlődtek, mind hosszabbak és gyakoribbak az utóbbi időben. Érdekes véletlen: az emlékezetes első innsbrucki látogatáskor a városban tartózkodott a belügyminiszter is. Találkoztak-e vagy sem, eldöntetlen kérdés, mindenesetre nem sokkal ezután következett egy emlékezetes televíziós közvetítés. A Ferenc József halálának ötvenedik évfordulója alkalmából bemutatott műsor szenzációja az Ottó-interjú volt Ez alkalommal rólunk magyarokról is megemlékezett, kijelentve: „Magyarország a Habsburgoknak köszönheti, hogy civilizált európai országgá lett”. „Ha minden tervem valóra válik...** Hogyan történhetett, hogy a legtöbb ember számára már-már feledésbe merült, „ad acta” lett trónörökösből és politikai ügyből újból fenyegető realitás lett Ausztriában? „Ha minden tervem valóra válik, úgy Ausztria császára és Magyarország királya leszek” — jelentette ki Ottó 1950-ben, Dél-Amerikában, a hidegháborús évek kezdetekor. Akkor reálisnak tűnt annak lehetősége, hogy a két világhatalom megbirkózik egymással, és az elbizakodott kijelentés is nyilván ezen alapult. Azóta sokfajta változás törént a nemzetközi erőviszonyokban, de Ottó — noha Johnsontól de Gaulleig a világ sok neves politikusával találkozott, tucatnyi könyvet írt, sok száz alkalommal szerepelt nyilvánosan — mind a mai napig nem vonta vissza kijelentését. És úgy tűnik, tervezgetése nem egy megszállott fantázia torzszüleménye. Talán tömegbázisa lenne nyugati szomszédunknál egy esetleges restaurációs kísérletnek? Ezt elhamarkodottság lenne kijelenteni. Tény azonban: amióta 1947-ben a Szovjetunió háta mögött Londonban titokban találkoztak Ottó és az Osztrák Néppárt képviselői, a tárgyalások többé-kevésbé folyamatosak. „Még hasznos lehet egyszer számunkra” — hangoztatják reakciós és egyházi körök, gondosan elhallgatva mikor, és mire lehet hasznos Ottó személye. 1955 óta a Néppárt napirendjén tartja nyíltan is a Habsburg-kérdést. Ottó és hívei találkozó helye a CEDI, az Európai Dokumentációs Központ nevű közismert reakciós szervezet „A várományos termesztésen nem számít rá — írja a Volksstimme, — hogy egy szép napon hazahozzák, mint császárt. Ennél modernebb formát dolgozott ki híveivel együtt: igazságügyi kancellár akar lenni. A parlamentnek alárendelten működne, közvetítő szerepet betöltve a polgárok és a hatalom között. Mint mondotta: a kisemberek jogiai felett akar őrködni”. Igazi magyar, osztrák, „ősnémet“ A zavartalan őrködéshez súlyos anyagi követeléseket támaszt. Az Ausztriában maradt Habsburg-vagyonból hadirokkantakat látnak el, így ezt a kérdést a Néppárt legszélsőségesebb tagjai sem merik megbolygatni. De a hátsó kapun való besurranásra ebben a vonatkozásban is megszületett a terv. Az uralkodóház úgynevezett magánvagyonát — egyebek között harmincezer hektárnyi föld- és erdőbirtokot, összesen több mint egymilliárd schilling értékben — talán vissza lehetne játszani Ottó kezére. És, ha ez nem sikerül, még mindig ott a lehetőség, hogy állami tulajdonban lévő értékeket bérlet útján adjanak át. Ilyen kilátások mellett érdemes „minden osztrák jogait és kötelességeit” is vállalni. Ottó most éppen osztráknak vallja magát. De 1956- ban a madridi rádióban ,,igazi magyarként” jelentkezett, és ősnémetként is bemutatkozott már. Erre minden bizonnyal az NSZK-hoz fűződő gyengéd kapcsolatai késztették. Mindemellett leplezetlen bámulója Európa két legreakciósabb, szimbolikus figurájának: Franconak és Salazarrnak. Hat éves volt, mikor elhagyta Ausztriát, és ötvennégy amikor újra osztrák földre lépett. „Szegény fiút bizonyára nem a honvágy késztette erre, vagy ha van nála ilyen, nem Ausztria, hanem a Schönbrunn és a Hofburg után” — írta az egyik látogatáskor a Volksstimme. Hadd tegyük hozzá: bizonyára az alcsúti vagy a gödöllői birtokok után is, ahol gyerekkora egy részét töltötte. Márpedig népünk a Habsburg-kérdést örökre lezárta. Klaus kancellár nemrég Bécsben a szocialista államokban működő osztrák külképviseletek vezetőinek kijelentette: Ausztria és a keleteurópai népek szoros kapcsolatát ötven év után a kor követelte változásokkal más formák között kell ismét megteremteni. Ezek a szavak figyelmeztetők azok számára, akik megfeledkeztek az utóbbi ötven évről, és nem veszik figyelembe a kor követelte változásokat. Bérezik Árpád ... tucatnyi könyvet írt... A Kozmosz—186 simán leszállt a Földre Moszkva A Kozmosz—186 jelzésű mesterséges hold földi parancsra a 65 forduló után befejezte az űrrepülést és kedden moszkvai idő szerint 11.20 órakor a megadott körzetben simán leszállt a földre. A két szputnyik hétfőn megvalósított automatikus összekapcsolásával és más hadihányos feladatok elvégzésével a Kozmosz—186 befejezte „küldetését”. A Kozmosz—186-on elhelyezett berendezések rendkívül megbízhatóan működtek és képesnek bizonyultak az űrhajózás szempontjából elvileg új feladatok megoldására. A szétválás után a Kozmosz—188 folytatta útját, és tovább végzi a reá bízott űrkutatási program teljesítését (MTI) Fejér megye) Hírlap Híradás Mórról Szovjet—magyar asszonytalálkozó — A ktsz-ek lakossági szolgáltatásairól — VB előtt a fiatalok szervezeti élete A móri járási nőtanács végrehajtó bizottságának ülésén néhány szovjet asszony is részt vett A két baráti ország asszonyai együtt emlékeztek arra a nagy történelmi dátumra, amely a nők életében is fordulópontot jelent. A nagy évfordulót Szőke Sándorné, a járási nőtanács elnöke méltatta. Az ünnepi beszéd után megjutalmazták azokat az asszonyokat, akik évek óta lelkes segítői, aktívái a nőmozgalomnak: Gábor Istvánnét, Tárnok Dezsőnél Selmeczi Józsefenét, Bognár Jánosnét és Horváth Józsefnét közös emlékeket idéztek. Új barátságokat szőttek a meghitt hangulatú beszélgetésen és ismerkedésen, amelyen részt vett Klujber László, a járási pártbizottság első titkára is. Ugyancsak ezen a napon tartotta ülését a móri járási Népi Ellenőrzési Bizottság. A ktsz-ek és a GEL.KA-szerviz lakossági szolgáltatásait elemezve megállapították, hogy a járás területén működő kisipari termelőszövetkezetek legtöbbje megfelel a lakosság igényeinek. Azonban a móri építőipari ktsz munkájában több hiányosságot találtak. Kifogásolták a végzett munkák minőségét. Nem megfelelő a szervezettség és a vezetés színvonala, valamint a vezetők és a tagság kapcsolata. A járási NEB azzal a javaslattal fordult a megyei KISZÖV-höz, hogy vizsgálja meg az építőipari ktsz-nél mutatkozó gazdálkodási hanyatlás okait. Javasolta, hogy elemezzék a cipész ktsz móri részlegével kapcsolatos bérezési kérdéseket is, mert az önállóság megszűnése óta a dolgozók havi jövedelme is csökkent és ezért a panaszok állandóak. A KISZ móri járási végrehajtó bizottsága tegnapi ülésén a Móri Állami Gazdaság KISZ-szervezetének munkáját értékelték. — zágoni — Szerda, 198?. november . Elsőként a világon Petrav és Szeder akadémikus nyilatkozata a Pravdában Moszkva, „Újabb győzelem a kozmoszban” — „Megtörtént a kozmikus randevú” — „A szovjet tudomány és technika kimagasló sikere a jubileum előestéjén”. — Ilyen és ehhez hasonló címek alatt számoltak be a keddi moszkvai lapok a Kozmosz 186 és 188 összekapcsolásának és szétszerelésének bravúros teljesítményéről. A Pravda piros fejléc alatt ad hírt az újabb kozmikus győzelemről, s közli Petrov és Szedov akadémikus nyilatkozatait. Petrov akadémikus nyilatkozatában hangsúlyozza: „nem lehet túlbecsülni ennek a kísérletnek a jelentőségét, mind a bámulatos műszaki és tudományos eredményeket tekintve, hiszen ezek a kísérletek során felmerült hihetetlen nehézségek leküzdése folytán váltak lehetővé, mind pedig ama rendkívüli távlat tekintetében, amelyet a két szputnyik összekapcsolása és szétszerelése a kozmikus technika előtt feltárt. Képzeljük el, hogy a földi laboratóriumokban, tervezőirodákban és műhelyekben mennyi munka, mennyi tehetség kellett ahhoz, hogyy a kísérlet során a rádiótájolási rendszerrel, a munkatervek motorjaival és a villámgyorsan működő számológépekkel, az űrhajók agyával ellátott két kozmikus berendezés kezelőszemélyzet nélkül egymásra találjon a mérhetetlen világűrben és kiegyenlítve egymás sebességét, egyetlen űrhajóvá egyesüljön, majd pedig három és félóra múltán földi parancsra elváljon egymástól és külön folytassa repülését Számomra úgy tűnik folytatta Petrov akadémikus, hogy műszaki tökéletessége és a kozmikus térség meghódításában nyitott gyakorlati lehetőségei folytán ez a kísérlet jelentősebb, mint az a tapasztalat, amelyet az Egyesült Államokban szereztek, amikor a Gemini űrhajót személyzet segítségével egyesítették egy rakétahordozó testével. Szedov akadémikus nyilatkozatában nyomatékosan rámutat, hogy az automatikus űrállomások összekapcsolása és szétszerelése a szovjet tudósok és mérnökök, az egész szovjet nép újabb győzelme a Nagy Október jubileumának előestéjén. Nyilvánvaló — hangsúlyozza a kiváló tudós —, hogy ez az első tapasztalat új lehetőséget nyit orbitális laboratóriumok létrehozása előtt, amelyek azután kiinduló támaszpontjául szolgálnának a távolabbi bolygóközi expedícióknak. Lehetőség kínálkozik arra is, hogy repüllás közben segítséget nyújtsanak az űrhajósoknak, továbbá mód nyílik nem csupán a Föld műbolygóinak ellenőrzésére hanem a világűrben repülő távoli berendezések, valamint a Hold műbolygóinak és a Mars természetes bolygóinak vizsgálatára is. Hétfőn a Szovjetunióban Föld-körüli pályára bocsátották a Kozmosz—189 műholdat. A szputnyik az 1962 március 16-án bejelentett programnak megfelelően folytatja a kozmikus térség kutatását. A műholdon elhelyezett készülékek és berendezések kifogástalanul működnek. (MTI) I tv-szalagtól a GUM áruházig (Folytatás az első oldalról.)dítják is a szöveget — ami egyébként kézírásos, alányomva az ünnepi ötvenes, s a szöveg alatt a gyár címe, emblémája —. A levélben a gyár kollektívája köszönti a szovjet vevőt az évforduló alkalmából, s abból az alkalomból, hogy ezen a nagy ünnepen a magyar gyár készülékén nézheti a televízió műsorát. Időközben lezárták már a kamionokat, s a két oldalán magyar, illetve orosz nyelvű felirattal, a VT-TV emblémával díszített gépkocsiknak, vezetőiknek jó utat kívánnak a gyár vezetői, dolgozói. Pénteken Moszkvában leszünk! — kiált vissza a vezérkocsi vezetője S ő még nem tudja, hogy Moszkvában is ünnepi fogadtatásban lesz részük. Mi már igen, mert néhány perccel a kamionok után indult személygépkocsival a Ferihegyi repülőtérre Manczkovják Attila, a kereskedelmi műszaki osztály vezetője, hogy pénteken már Moszkvában, a szovjet elvtársak társaságában fogadják a székesfehérvári Sztárokat, amelyeket a Nagy Októberi Szocialista Foradalom tiszteletére, másfél hónappal a határidő előtt indítottak útba a Villamosságig Televízió- és Rádiókészülékek Gyárából. Ünnepi köszöntésül, egy szocialista ország szocialista kollektívája. Mit kívánhatnánk a „Jó utat!” mellé? Legyenek készülékeink a magyar híradásipar eredményes diplomatái a baráti Szovjetunióban! Kátay Antal A szovjet parlament külügyi bizottságainak javaslata Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szövetségi Tanácsának és Nemzetiségi Tanácsának külügyi bizottságai kedden együttes ülést tartottak, amelyen javasolták a Legfelső Tanácsnak, hogy ratifikálja az 1967. április 7-én Budapesten aláírt szovjet—magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. RIPORTIJTON MOSZKVÁBAN A Szocialista Munka Hőse Úgy köszöntött, mint édesanyám: kék szemét rám emelte, s nézett szeretettel. „Jártam Magyarországom, nagyon tetszett Budapest". Ezt mondta, s én azt hallottam: Ismerlek jól, fiam. A te édesanyád is a boldogságról álmodott, mint én. Ezt hallottam, pedig csak azt mondta: érezze jól magát, s beleburkolózott kendőjébe, mely védte a csípős októberi széltől. Eközben a Lenin szobrot mutatta, mely valószínű nem a legművészibb a világon, de mégis magával ragad: egy Kuznyezov nevű munkás faragta 1923—24 telén. Eltökélt szándéka volt, hogy megmutatja Vlagyimir Iljicsnek, de az avatáson már nem lehetett jelen a nagy barát és tanító. Mikor a szobrot avatták, már elragadta a halál . Noeinszk városában vagyunk, Moszkvától alig 50 kilométenyire. A várost átszelő folyó, mely a nyíresek harmatából indul, festékszagú, mint maga a város és üzeme: a gluhovi Lenin Textilkombinát. Ennek a gyárnak közel 120 éves a története. A forradalom előtti sztrájkok, az 1917 utáni harcok, helytállások tették híressé. Készségesen mondják, mennyivel más ma az élet. Feljegyzem, hogy 800 ezer méter anyagot szőnek, fonnak, készítenek ki naponta. Évente pedig 230 millió méter anyag hagyja el a gyárat. Az idén, a szovjet hatalom 50. esztendejében 233 millió méter, 3 millióval több a tervezettnél. Három millió méterrel több textil, mint tervezték, s ráadásul, vagy inkább ezzel együtt, minden gyermeket befogad a gyári bölcsőde, óvoda, az iskolás napközi. Felpillantok jegyzetfüzetemből, s úgy érzem, mintha szégyenlősen bújnának előlem a faházikók. A város lakói nem szégyenkeznek, mutatják a magasra törő emeletes házakat, de szándékosan a régi házak között vezetnek, mintha érzékeltetni akarnák: innen indultunk. A faházakon is ott látszik persze a tvan tonna onnan is középiskolába — nappali, vagy esti tagozaton — jár a gyerekek többsége, de lebontani még nem lehetett mindent. A 40-es évek elején terveztek nagyobb szabású építkezést, amikor már az Uraiban és az ország sok más részén acélt, cementet gyártottak az új gyárak. Mire e tájon is kibontakozott volna nagyobb építkezés, fegyvert kellett készíteni az acélból, majd a romok helyreállításához kellett a cement, a tégla. Sok ezer asszony maradt itt egyedül, köztük ez a kékszemű, aki minduntalan édesanyámat juttatja eszembe. A nevét, s élete történetét is régen ismerem már Ljubov Ivanovna Ananyeva, a