Fejér Megyei Hírlap, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-01 / 258. szám

* OTTÓ TERVEI... Pár éve még tréfa... Egy csendes, álmos vasár­nap délelőtt, nemrég várat­lan hír hozta izgalomba Innsbruck lakóit Elegáns fekete Cadillac gördült vé­gig a város főutcáján. A ko­csi ajtaján császári korona, a bent ülő ötven év körüli fér­fi szenvtelen arccal dőlt hát­ra a széles ülésen. Habsburg Ottó látogatott az országba — adták egy­másnak tovább villámgyor­san a hírt az innsbruckiak, és mire a Cadillac a piac térre ért már mindenki tu­dott róla. Gazdája itt ki­szállt és a kofákhoz lépett Barátságosan elbeszélgetett a megszeppent asszonyokkal, majd a közeli étterem felé vette útját. Megebédelt, fe­jedelmi borravalót nyújtott át a hétrét görnyedt pincér­nek és távozott a városból. A történet főszereplője nem Habsburg Ottó, hanem egy biztosítás­­tisztviselő, aki nagyobb összeget áldo­zott azért, hogy megtréfálja a várost. Hasonló tréfa ma már bizonyára nem aratna sikert, hiszen a dicstelen emlékű uralkodóház sarja hovato­vább megszokott vendége lesz az országnak, ha ugyan le nem telepszik ott, mint ahogy ezt a múltkoriban ki­jelentette. Közép-Európában minde­nütt nagy felháborodást vál­tott ki, amikor Ottó először lépte át az osztrák határt. A látogatások megismétlőd­tek, mind hosszabbak és gyakoribbak az utóbbi idő­ben. Érdekes véletlen: az emlékezetes első innsbrucki látogatáskor a városban tar­tózkodott a belügyminiszter is. Találkoztak-e vagy sem, eldöntetlen kérdés, minden­esetre nem sokkal ezután következett egy emlékezetes televíziós közvetítés. A Fe­renc József halálának ötve­nedik évfordulója alkalmából bemutatott műsor szenzáció­ja az Ottó-interjú volt Ez alkalommal rólunk magya­rokról is megemlékezett, ki­jelentve: „Magyarország a Habsburgoknak köszönheti, hogy civilizált európai or­szággá lett”. „Ha minden tervem valóra válik...** Hogyan történhetett, hogy a legtöbb ember számára már-már feledésbe merült, „ad acta” lett trónörökösből és politikai ügyből újból fe­nyegető realitás lett Auszt­riában? „Ha minden tervem va­lóra válik, úgy Ausztria császára és Magyarország ki­rálya leszek” — jelentette ki Ottó 1950-ben, Dél-Ameriká­ban, a hidegháborús évek kezdetekor. Akkor reálisnak tűnt annak lehetősége, hogy a két világhatalom megbir­kózik egymással, és az elbi­zakodott kijelentés is nyil­ván ezen alapult. Azóta sok­fajta változás tör­ént a nem­zetközi erőviszonyokban, de Ottó — noha Johnsontól de Gaulleig a világ sok ne­ves politikusával találkozott, tucatnyi könyvet írt, sok száz alkalommal szerepelt nyilvánosan — mind a mai napig nem vonta vissza kije­lentését. És úgy tűni­k, ter­­vezgetése nem egy megszál­lott fantázia torzszüleménye. Talán tömegbázisa lenne nyugati szomszédunknál egy esetleges restaurációs kísér­letnek? Ezt elhamarkodott­ság lenne kijelenteni. Tény azonban: amióta 1947-ben a Szovjetunió háta mögött Lon­donban titokban találkoztak Ottó és az Osztrák Néppárt képviselői, a tárgyalások töb­­bé-­kevésbé folyamatosak. „Még hasznos lehet egyszer számunkra” — hangoztatják reakciós és egyházi körök, gondosan elhallgatva mikor, és mire lehet hasznos Ottó személye. 1955 óta a Néppárt napirendjén tartja nyíltan is a Habsburg-kérdést. Ottó és hívei találkozó helye a CEDI, az Európai Dokumentációs Központ nevű közismert reakciós szervezet „A várományos termeszté­sen nem számít rá — írja a Volksstimme, — hogy egy szép napon hazahozzák, mint császárt. Ennél modernebb formát dolgozott ki híveivel együtt: igazságügyi kancellár akar lenni. A parlamentnek alárendelten működne, köz­vetítő szerepet betöltve a polgárok és a hatalom kö­zött. Mint mondotta: a kis­emberek jogiai felett a­kar őrködni”. Igazi magyar, osztrák, „ősnémet“ A zavartalan őrködéshez súlyos anyagi követeléseket támaszt. Az Ausztriában maradt Habsburg-vagyonból hadirokkantakat látnak el, így ezt a kérdést a Nép­párt legszélsőségesebb tag­jai sem merik megbolygatni. De a hátsó kapun való be­­surranásra ebben a vonatko­zásban is megszületett a terv. Az uralkodóház úgy­nevezett magánvagyonát — egyebek között harmincezer hektárnyi föld- és erdőbir­tokot, összesen több mint egymilliárd schilling érték­ben — talán vissza lehetne játszani Ottó kezére. És, ha ez nem sikerül, még mindig ott a lehetőség, hogy állami tulaj­donban lévő értékeket bérlet útján adjanak át. Ilyen kilá­tások mellett érdemes „min­den osztrák jogait és köte­lességeit” is vállalni. Ottó most éppen osztrák­nak vallja magát. De 1956- ban a madridi rádióban ,,igazi magyarként” jelentke­zett, és ősnémetként is be­mutatkozott már. Erre min­den bizonnyal az NSZK-hoz fűződő gyengéd kapcsolatai késztették. Mindemellett lep­lezetlen bámulója Európa két legreakciósabb, szimboli­kus figurájának: Franconak és Salazarrnak. Hat éves volt, mikor el­hagyta Ausztriát, és ötven­négy amikor újra osztrák földre lépett. „Szegény fiút bizonyára nem a honvágy késztette erre, vagy ha van nála ilyen, nem Ausztria, ha­nem a Schönbrunn és a Hof­burg után” — írta az egyik látogatáskor a Volksstimme. Hadd tegyük hozzá: bizonyá­ra az alcsúti vagy a gödöllői birtokok után is, ahol gyerek­kora egy részét töltötte. Márpedig népünk a Habs­burg-kérdést örökre lezárta. Klaus kancellár nemrég Bécsben a szocialista álla­mokban működő osztrák kül­képviseletek vezetőinek kije­lentette: Ausztria és a kelet­európai népek szoros kapcso­latát ötven év után a kor követelte változásokkal más formák között kell ismét megteremteni. Ezek a szavak figyelmez­tetők azok számára, akik megfeledkeztek az utóbbi ötven évről, és nem veszik figyelembe a kor követelte változásokat. Bérezik Árpád ... tucatnyi könyvet írt... A Kozmosz—186 simán leszállt a Földre Moszkva A Kozmosz—186 jelzésű mesterséges hold földi pa­rancsra a 65 forduló után befejezte az űrrepülést és kedden moszkvai idő sze­rint 11.20 órakor a meg­adott körzetben simán le­szállt a földre. A két szputnyik hétfőn megvalósított automatikus összekapcsolásával és más hadih­ányos feladatok el­végzésével a Kozmosz—186 befejezte „küldetését”. A Kozmosz—186-on el­helyezett berendezések rendkívül megbízhatóan működtek és képesnek bi­zonyultak az űrhajózás szempontjából elvileg új feladatok megoldására. A szétválás után a Koz­mosz—188 folytatta útját, és tovább végzi a reá bí­zott űrkutatási program teljesítését (MTI) Fejér megye) Hírlap Híradás Mórról Szovjet—magyar asszonytalál­­kozó — A ktsz-ek lakossági szolgáltatásairól — VB előtt a fiatalok szervezeti élete A móri járási nőtanács végrehajtó bizottságának ülé­sén néhány szovjet asszony is részt vett A két baráti ország asszonyai együtt em­lékeztek arra a nagy törté­nelmi dátumra, amely a nők életében is fordulópontot je­lent. A nagy évfordulót S­zőke Sándorné, a járási nőtanács elnöke méltatta. Az ünnepi beszéd után megjutalmazták azokat az asszonyokat, akik évek óta lelkes segítői, aktívái a nő­­mozgalomnak: Gábor Is­t­­vánnét, Tárnok Dezsőnél Selmeczi Józsefenét, Bognár Jánosnét és Horváth József­nét közös emlékeket idéztek. Új barátságokat szőttek a meghitt hangulatú beszélge­tésen és ismerkedésen, ame­lyen rész­t vett Klujber László, a járási pártbizott­ság első titkára is. Ugyancsak ezen a napon tartotta ülését a móri járási Népi Ellenőrzési Bizottság. A ktsz-ek és a GEL.K­A-szer­viz lakossági szolgáltatásait elemezve megállapították, hogy a járás területén mű­ködő kisipari termelőszövet­kezetek legtöbbje megfelel a lakosság igényeinek. Azon­ban a móri építőipari ktsz munkájában több hiányossá­got találtak. Kifogásolták a végzett munkák minőségét. Nem megfelelő a szervezett­ség és a vezetés színvonala, valamint a vezetők és a tag­ság kapcsolata. A járási NEB azzal a javaslattal fordult a megyei KISZÖV-höz, hogy vizsgálja meg az építőipari ktsz-nél mutatkozó gazdál­kodási hanyatlás okait. Ja­vasolta, hogy elemezzék a cipész ktsz móri részlegével kapcsolatos bérezési kérdé­seket is, mert az önállóság megszűnése óta a dolgozók havi jövedelme is csökkent és ezért a panaszok állan­dóak. A KISZ móri járási végre­hajtó bizottsága tegnapi ülé­sén a Móri Állami Gazdaság KISZ-szervezetének munká­ját értékelték. — zágoni — Szerda, 198?. november . Elsőként a világon Petrav és Szeder akadémikus nyilatkozata a Pravdában Moszkva, „Újabb győzelem a koz­moszban” — „Megtörtént a kozmikus randevú” — „A szovjet tudomány és technika kimagasló sikere a jubileum előestéjén”. — Ilyen és ehhez hasonló címek alatt számoltak be a keddi moszkvai lapok a Kozmosz 186 és 188 összekap­csolásának és szétszerelésének bravúros teljesítményéről. A Pravda piros fejléc alatt ad hírt az újabb kozmikus győzelemről, s közli Petrov és Szedov akadémikus nyilat­kozatait. Petrov akadémikus nyilat­kozatában hangsúlyozza: „nem lehet túlbecsülni ennek a kí­sérletnek a jelentőségét, mind a bámulatos műszaki és tudo­mányos eredményeket tekint­ve, hiszen ezek a kísérletek során felmerült hihetetlen ne­hézségek leküzdése folytán váltak lehetővé, mind pedig ama rendkívüli távlat tekinte­tében, amelyet a két szput­­nyik összekapcsolása és szét­szerelése a kozmikus technika előtt feltárt. Képzeljük el, hogy a földi laboratóriumok­ban, tervezőirodákban és mű­helyekben mennyi munka, mennyi tehetség kellett ahhoz, hogyy a kísérlet során a rádió­tájolási rendszerrel, a munka­tervek motorjaival és a vil­lámgyorsan működő számoló­gépekkel, az űrhajók agyával ellátott két kozmikus beren­dezés kezelőszemélyzet nélkül egymásra találjon a mérhetet­len világűrben és kiegyenlítve egymás sebességét, egyetlen űrhajóvá egyesüljön, majd pe­dig három és félóra múltán földi parancsra elváljon egy­mástól és külön folytassa re­pülését Számomra úgy tűnik folytatta Petrov akadémikus­­, hogy műszaki tökéletessége és a kozmikus térség meghó­dításában nyitott gyakorlati lehetőségei folytán ez a kísér­let jelentősebb, mint az a ta­pasztalat, amelyet az Egyesült Államokban szereztek, amikor a Gemini űrhajót személyzet segítségével egyesítették egy rakétahordozó testével. Szedov akadémikus nyilat­kozatában nyomatékosan rá­mutat, hogy az automatikus űrállomások összekapcsolása és szétszerelése a szovjet tudó­sok és mérnökök, az egész szovjet nép újabb győzelme a Nagy Október jubileumának előestéjén. Nyilvánvaló —­ hangsúlyozza a kiváló tudós —, hogy ez az első tapasztalat új lehetőséget nyit orbitális laboratóriumok létrehozása előtt, amelyek azután kiinduló támaszpontjául szolgálnának a távolabbi bolygóközi expedí­cióknak. Lehetőség kínálkozik arra is, hogy repüllás közben segítséget nyújtsanak az űr­hajósoknak, továbbá mód nyí­lik nem csupán a Föld mű­­bolygóinak ellenőrzésére ha­nem a világűrben repülő tá­voli berendezések, valamint a Hold műbolygóinak és a Mars természetes bolygóinak vizs­gálatára is. Hétfőn a Szovjetunióban Föld-körüli pályára bocsátot­ták a Kozmosz—189 műholdat. A szputnyik az 1962 március 16-án bejelentett programnak megfelelően folytatja a koz­mikus térség kutatását. A mű­holdon elhelyezett készülékek­ és berendezések kifogástala­nul működnek. (MTI) I tv-szalagtól a GUM áruházig (Folytatás az első oldalról.)­dítják is a szöveget — ami egyébként kézírásos, alá­nyomva az ünnepi ötvenes, s a szöveg alatt a gyár cí­me, emblémája —. A levél­ben a gyár kollektívája kö­szönti a szovjet vevőt az évforduló alkalmából, s ab­ból az alkalomból, hogy ezen a nagy ünnepen a magyar gyár készülékén nézheti a televízió műsorát. Időközben lezárták már a kamionokat, s a két oldalán magyar, illetve orosz nyelvű felirattal, a VT-TV emblé­mával díszített gépkocsiknak, vezetőiknek jó utat kívánnak a gyár vezetői, dolgozói.­­ Pénteken Moszkvában leszünk! — kiált vissza a vezérkocsi vezetője S ő még nem tudja, hogy Moszkvában is ünnepi fogadtatásban lesz részük. Mi már igen, mert néhány perccel a kamionok után indult személygépkocsi­val a Ferihegyi repülőtérre Manczkovják Attila, a keres­kedelmi műszaki osztály ve­zetője, hogy pénteken már Moszkvában, a szovjet elv­társak társaságában fogad­ják a székesfehérvári Sztá­rokat, amelyeket a Nagy Októberi Szocialista For­ad­a­­lom tiszteletére, másfél hó­nappal a határidő előtt indí­tottak útba a Villamosságig Televízió- és Rádiókészülé­kek Gyárából. Ünnepi kö­szöntésül, egy szocialista ország szocialista kollektívá­ja. Mit kívánhatnánk a „Jó utat!” mellé? Legyenek ké­szülékeink a magyar híradás­ipar eredményes diplomatái a baráti Szovjetunióban! Kátay Antal A szovjet parlament külügyi bizottságainak javaslata Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szövetségi Taná­csának és Nemzetiségi Ta­nácsának külügyi bizott­ságai kedden együttes ülést tartottak, amelyen javasol­ták a Legfelső Tanácsnak, hogy ratifikálja az 1967. április 7-én Budapesten aláírt szovjet—magyar ba­­rátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. RIPORTIJTON MOSZKVÁBA­N A Szocialista Munka Hőse Úgy köszöntött, mint édes­anyám: kék szemét rám emelte, s nézett szeretettel. „Jártam Magyarországom, nagyon tetszett Budapest". Ezt mondta, s én azt hal­lottam: Ismerlek jól, fiam. A te édesanyád is a bol­dogságról álmodott, mint én. Ezt hallottam, pedig csak azt mondta: érezze jól ma­gát, s beleburkolózott ken­dőjébe, mely védte a csípős októberi széltől. Eközben a Lenin szobrot mutatta, mely valószínű nem a legművé­szibb a világon, de mégis magával ragad: egy Kuznye­­zov nevű munkás faragta 1923—24 telén. Eltökélt szán­déka volt, hogy megmutatja Vlagyimir Iljicsnek, de az avatáson már nem lehetett jelen a nagy barát és tanító. Mikor a szobrot avatták, már elragadta a halál . Noeinszk városában va­gyunk, Moszkvától alig 50 kilométenyire. A várost át­szelő folyó, mely a nyíresek harmatából indul, festék­­szagú, mint maga a város és üzeme: a gluhovi Lenin Textilkombinát. Ennek a gyárnak közel 120 éves a története. A forradalom előtti sztrájkok, az 1917 utá­ni harcok, helytállások tették híressé. Készségesen mond­ják, mennyivel más ma az élet. Feljegyzem, hogy 800 ezer méter anyagot szőnek, fon­nak, készítenek ki naponta. Évente pedig 230 millió mé­ter anyag hagyja el a gyá­rat. Az idén, a szovjet ha­talom 50. esztendejében 233 millió méter, 3 millióval több a tervezettnél. Három millió méterrel több textil, mint tervezték, s ráadásul, vagy inkább ezzel együtt, minden gyermeket befogad a gyári bölcsőde, óvoda, az iskolás napközi. Felpillantok jegyzetfüze­temből, s úgy érzem, mint­ha szégyenlősen bújnának előlem a faházikók. A város lakói nem szégyenkeznek, mutatják a magasra törő emeletes házakat, de szándé­kosan a régi házak között vezetnek, mintha érzékel­tetni akarnák: innen indul­tunk. A faházakon is ott lát­szik persze a tv­an tonna onnan is középiskolába — nappali, vagy esti tagozaton — jár a gyerekek többsége, de lebontani még nem lehe­tett mindent. A 40-es évek elején terveztek nagyobb szabású építkezést, amikor már az Uraiban és az ország sok más részén acélt, ce­mentet gyártottak az új gyárak. Mire e tájon is ki­bontakozott volna nagyobb építkezés, fegyvert kellett készíteni az acélból, majd a romok helyreállításához kel­lett a cement, a tégla. Sok ezer asszony maradt itt egyedül, köztük ez a kék­szemű, aki minduntalan édesanyámat juttatja eszem­be. A nevét, s élete történetét is régen ismerem már Lju­­bov Ivanovna Ananyeva, a

Next