Fejér Megyei Hírlap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-01 / 75. szám

Merénylet készül Kambodzsa ellen A vietnami békéért szo­­­rongva „szurkoló” világ­­ közvéleményében nem cse­kély aggodalmat keltett a hír, amely szerint az ame­rikai hadvezetőség a Kam­bodzsa elleni légitámadások megindítására készül. Elég egy pillantás Indo­kína térképére, hogy az em­ber megértse: Dél-Vietnam és Thaiföld közé ékelve ed­dig sem volt könnyű dolga a semlegességét védő Kam­bodzsának. Az agresszió el­len hősi küzdelmet folytató Vietnam, valamint az Ame­rika legnagyobb ázsiai tá­maszpontjává kiépített Thai­föld között túlságosan is út­jában van az­ Egyesült Ál­lamoknak Kambodzsa, amely komolyan veszi a Genfi Egyezményt, ellene van az újgyarmatosításnak és békét akar Indokínában. Sajátos, de évek óta jól átgondolt eszkalációval ér­kezett el a Pentagon Kam­bodzsa közvetlen fenyegeté­séhez. Kezdetben csak szom­szédait uszította Kambodzsa ellen. Ez annál könnyebb volt, mivel Dél - Vi­etnamminak, továbbá az amerikaiakat ugyancsak kiszolgáló királyi Laosznak, valamint Thai­földnek területi igényei van­nak Kambodzsával szemben. A legnagyobb területi igén­ye Thaiföldnek van. Kambod­zsa nyugati országrészét, ahol a világhírű műemlék és buddhista zarándokhely Ang­kor­bat fekszik, a második világháború alatt a megszál­ló japánok hálából a velük együttműködő Thaiföldnek „ajándékozták”. Az egyko­ri japán gazdájukat ameri­kaira felcserélő kormány e területre azóta is olyan ag­resszivitással tart igényt, hogy — bár az 1954-es Gen­fi Egyezmény erről világo­san döntött — 1962-ben kü­lön nemzetközi bíróságot kellett emiatt összehívni, amely a vitatott területet is­mételten Kambodzsának ítélte. Következett az eszkaláció második lépése: Thaiföld féktelen hírverésbe kezdett, hogy Kambodzsa háborúra készül ellene, így kísérelt meg „jogcímet” szerezni egy „preventív támadásra”. Pusz­tán az a tény azonban, hogy Kambodzsának 30 ezer gyenge fegyerzetű kato­nája van, Thaiföldnek ez­zel szemben 325 ezer főnyi kitűnően felszerelt, hadsere­ge, a thaiföldi „vád” még nyugati megfi­gyelőkből is csak mosolyt váltott ki, a vi­lág közvéleményéből pedig mél­ys­éges felháborodást. Ezután lépett akcióba ma­ga az Egyesült Államok, az­zal az ürüggyel, hogg a dél­­vietnami szabadságharcosok Kambodzsán át kapnak után­pótlást, egyre-másra hajtott végre fegyveres támadásokat Kambodzsa ellen. A Kambodzsa elleni am­e­rikai fegyveres provokációk nagyjából egyidősek a viet­­nami háborúval. Az elmúlt két évben hétszáznál több provokációról tett panasz Kambodzsa kormánya, ebből 30 igen súlyos volt. Vala­mennyi súlyos provokáció Dél-Vietnam irányából érte Kambodzsát. Egy alkalom­mal dél-vietnami kormány­­csapatok be is hatoltak kam­bodzsai területre. A Nemzetközi Ellenőrző Bizottság minden esetben megállapította, hogy Kam­bodzsa teljesen vétlen a fegy­veres incidensekben. Az amerikai hadsereg főpa­rancsnoksága azonban válto­zatlanul hangoztatta „pontos értesüléseit” arról, hogy a dél-vietnami szabadsághar­cosok Kambodzsán át kap­ják az utánpótlást. Még olyasmit is tudni véltek, hogy a partizánoknak ott nagy tartalék­bázisaik van­nak, sőt észak-vietnami re­guláris csapatokat is „felde­rítettek”. Ezek alapján Wa­shington már korábban is engedélyt adott pilótáinak a Kambodzsa légterében való tevéken­ységre, felderítésre, és ,,szükség esetén” a bom­bázásra. A saigoni bábkor­mány ugyancsak hozzájárult, hogy csapatai katonai akció­kat folytassanak a kambod­zsai határon. A kambodzsai kormány nem tehett mást, minthogy amerikai újságírókat, továb­bá a Kambodzsára akkredi­tált katonai attasékból és a Nem­zetközi Ellenőrző Bizott­ság katona­ tagjaiból álló szakértő csoportot hívott meg az amerikai állítások helyszíni kivizsgálására. Mind az újságírók, mind a katonai attasék hosszú uta­zást tettek az említett kör­nyéken. Helikoptert, terep­járó gépkocsikat, sőt öszvé­reket is rendelkezésükre bo­csátottak. Oda mehettek, ahova akartak, bárkivel be­szélhettek, akivel kedvük tartotta. Az­ újságírók ri­portsorozatban, a katonai szakértők pedig jelentéseik­ben egyértelműen megálla­pították: sehol nyomára sem bukkantak vietnami szabad­ságharcosoknak. A amerikai hadvezetőség most afölötti tehetelen dü­hében, hogy ezúttal is kép­telen ellenállni a dél-viet­nami szabadságharcosok immár ötödik hete tartó tá­madó-sorozatának, s hogy két nagyszabású ellentáma­dása kudarccal végződött — ismét bűnbakot keres, jobb,híján — újból „a Kam­bodzsából támadó Vietcong” százszor lelepleződött mesé­jével hozakodik elő, s eri jogcímnek véli a Kambod­zsa elleni légitámadásokhoz, a háború kiterjesztéséhez az indokínai félszigeten. Fábián Ferenc KT-1­,.l-Ta1»K4^-ytA . #Hanoi==Yj jvietnamT t\ PK=L ^VIETNAM D EL* \PhnomiPenhi 300 km J Szovjet lapszemle A vasárnapi és hétfői lapok figyelmének előteré­ben a nemrég lezajlott ha­tárincidensek ügyében a pekingi kormányhoz eljut­tatott március 29-i szovjet kormánynyilatkozat áll. A Pravda vasárnapi számának nemzetközi szemléjében Georgij Ratiani leszögezte: Mao Ce-tung csoportja a szocializmus legádázabb el­lenségeinek szekértolójává vált, amikor fegyveres pro­vokációkat követett el an­nak az államnak a határain, amely a szocializmus leg­hatalmasabb bástyája, az imperializmussal, és ennek agresszív politikájával szem­benálló fő erő. A Pravda hétfői számá­ban a szovjet kormány­nyilatkozat bel- és külföldi visszhangját ismerteti. Első oldalán szovjet dolgozók véleményét közli. Ezekből kitűnik, hogy a szovjet dol­gozók egyöterűen helyeslik a szovjet kormánynak a helyzet normalizálása érde­kében tett kezdeményezé­sét. (MTI) Búcsú Eisenhowertől Vasárnap katonai dísz­pompával szállították át Dwight Eisenhower kopor­sóját a washingtoni Nem­zeti Katedrálisból az ame­rikai törvényhozás épüle­tébe. A volt elnök kopor­sóját a törvényhozás épüle­te, a Capitol kupolacsarno­kában ravatalozták fél egy napra. A gyászmenetben ott volt Nixon elnök is. Jelen volt számos külföldi szemé­lyiség, akik a volt elnök temetésére érkeztek az ame­rikai fővárosba. De Gaulle francia elnök különrepülő­­gépe csak később szállt le Washingtonban. A Szovjet­unió képviseletében Csuj­­kov marsall érkezett a te­metésre az amerikai fővá­rosba, Kuznyecov első kül­ügyminiszter-helyettes kí­séretében. (MTI) Főparancsnokból elnök — Pakisztáni hírek — Közel-keleti események — A prágai vandálkodás visszhangja A Centroprese matt helyzetképe: Pakisztán a változás első napjait éli, s így gondos elemzést érdemel minden legapróbb hír is, amely eb­ből a két részben élő hatal­mas ázsiai országból érke­zik. A legfontosabb jelentés arról számol be, hogy Jahja Khan tábornok, akinek Ajub Khan ideiglenesen adta át a hatalmat, hétfőn véglegesen Pakisztán elnöke lett. A pontos közlemény szerint: az 52 éves tábornok addig kí­vánja gyakorolni az elnöki hatalmat (az elmúlt hét so­rán ugyanis­ még nem el­nökként, csak főparancsnok­ként uralkodott­, amíg az ország új alkotmányt kap. Egy másik pakisztáni hír arról számol be, hogy az országban korrupcióellenes hadjárat indul. Anélkül, hogy messzemenő következ­tetéseket vonnánk le és kü­lön hangsúlyozva, hogy ugyanaz a dolog más he­lyen, más körülmények kö­zött természetesen nem ugyanaz, mégis emlékeze­tünkbe kell idéznünk mind az 1965-ös indonéz, mind az 1967-es görög hatalomátvé­telt. Mindkét alkalommal katonai puccs zajlott le, jobboldali junták vették át a hatalmat, mind Suharto, mind Papadopulosz ideigle­nességéről és új alkotmány előkészítéséről beszélt, s mindkét országban ugyan­csak az egyik elsőként ki­adott fő jelszó a korrupció elleni harc volt. Tegyük hoz­zá: mindkét helyen jobbára csak tetszetős jelszó maradt, gyakorlati megvalósulás nél­kül. Nem állítjuk, mert nem is állíthatjuk, lévén egyelőre túl kevés tény és adat a bir­tokunkban, hogy Pakisztán­ban most az indonéz és a görög változásokhoz hasonló folyamat játszódik le, csupán bizonyos hasonlóságot kívá­nunk regisztrálni. Hozzá kell még tennünk, hogy az egyéb, Pakisztánból érkező hírek változatlanul bizonyos konszolidációs és stabilizá­ciós irányzatra utalnak. Hét­főn, öthónapos szünet után országszerte megnyíltak is­mét az iskolák és az egye­temek, s a rádió bejelentése szerint az ipari termelés nagy léptekkel halad a hely­reállítás útján, a létfontos­ságú cikkek ára pedig csök­ken. Ugyanakkor letartózta­tásokról és hadbírósági eljá­rások megindulásáról is ér­keznek hírek. Most, hogy küszöbön áll a négyhatalmi tanácskozás a közel-keleti konfliktus ren­dezése ügyében, különös fi­gyelmet érdemelnek a Kö­zel-Kelet térségéből érkező jelentések. Kairó nagy ese­ménye az Arab Szocialista Unió kongresszusa, amelyen Nasszer elnök a többi között arról beszélt, hogy az ara­bok igazságon alapuló békét akarnak, bár hozzátette, hogy a közel-keleti helyzet veszélyes szakaszába lépett és lehetséges, hogy Izraellel újabb összeütközésre kerül sor. Mindamellett nagy re­ményeket fűz, mondotta, az ENSZ-hez, a négyhatalmi tárgyalásokhoz és bízik a világ közvéleményében. Nasszer azt is hangsúlyozta: „Reményeink azonban leg­főképpen saját erőnkkel, az arab­ frontokon harcoló bátor testvéreinkkel és a Pa­lesztinai ellenállási mozga­lommal kapcsolatosak”. Egy szíriai távirat ugyanakkor arról számol be, hogy az Al Szaura című szíriai lap az­zal vádolja az USA-t, és Nagy Britanniát: politiká­jukban saját monopolista érdekeiket követik. A lap ezt elsősorban a négyhatalmi tárgyalások elé terjesztett amerikai „munkaokmányról” írja, hozzáfűzve, hogy az arabok számára jogaik visz­­szanyerésében a fegyveres harc az egyetlen járható út. Nagy visszhangja van még a szovjet—csehszlovák jég­korong-mérkőzést követő prágai tüntetésnek és a szovjetellenes megnyilvá­nulásnak. A Pravda rámu­tat: az elmúlt napokban lezajlott provokációknak sem­mi közük a sporthoz. A Mlada Fronta című cseh­­szlovák lap is felháborodá­sát fejezi ki az Aeroflot Vencel téri irodájának fel­­gyújtása miatt, így ír: „Egyetlen józan ember sem érthet egyet azzal, ami pén­tekről szombatra virradó éjjel Prágában, a Vencel té­ren történt. Ezek a dolgok szégyenfoltot hagynak a prá­gaiak becsületén.” Szakszervezeti küldöttértekezlet a Dunai Vasműben Hétfőn a Dunai Vasmű­ben szakszervezeti küldött­­értekezletet tartottak. Erre azok után került sor, hogy befejeződtek a kohászati kombinátban a szakszerve­zeti választások. A küldöttértekezleten részt vett és felszólalt Herczeg Károly, az MSZMP megyei bizottságának első titkára, a Vasas Szakszervezet Köz­ponti Vezetőségének tagja is. Ott volt az értekezleten Takács Imre, a városi párt­­bizottság első titkára, dr. Maróti János, a dunaújvá­rosi Városi Tanács V. B. elnöke Sárosi József, a Vas­mű nagyüzemi pártbizott­ság titkára és Borovszki Ambrus vezérigazgató is. A kétéves szakszervezeti munkáról Veres János, a szakszervezeti bizottság tit­kára részletes beszámolót mondott. Elmondotta, ho­gyan vettek részt a gyár dolgozói a termelőmunká­ban, mit adott és mit tett a vállalat és szakszereve­zet a dolgozók munkásvé­delmi, egészségügyi, szociá­lis és kulturális életének javítása érdekében. Majd beszélt a közvetlen és távo­labbi feladatokról. A vitában felszólalók né­hány problémát vetettek fel, így elsősorban a minő­ségjavítást, a törzsgárda­­tagok fokozottabb megbe­csülését is szóvá tették. Borovszki Ambrus vezér­­igazgató kérte a gyár dol­gozóit, hogy a város- és gyáralapítás jövő évi 20. évfordulóját már az idén kiemelkedő munkasikerek­kel köszöntsék. Herczeg Károly, a megyei pártbizottság első titkára hangsúlyozta beszédében, hogy a Dunai Vasmű dol­gozói az új gazdaságirá­nyítási rendszer első esz­tendejében jól dolgoztak, s vállalatuk nemcsak a me­gye, de az ország legjobb vállalatai közé emelkedett. Arra kérte a szakszerveze­ti aktivistákat, harcolja­nak az üzemi demokrácia kiszélesítéséért és a dolgo­zók érdekeinek a követke­zetes képviseletéért. — Kedd, 1969. április . Külföldi hírek Moszkva A Svájci Munkapárt Köz­ponti Bizottsága március 29—30-án Lausanne-ban plé­­numot tartott, amelyen meg­hallgatta és jóváhagyta kép­viselőjének beszámolóját a kommunista és munkáspár­tok nemzetközi tanácskozá­sát előkészítő bizottság munkájáról. A plénumon el­fogadott határozat értelmé­ben a párt részt vesz a jú­nius 5-re kitűzött nemzetkö­zi tanácskozáson. London Egy birminghami ház földszintéjén vasárnap éjjel negyvenfőnyi társaság tar­tott házibulit. Vígan ropták a legmodernebb táncokat, amikor a padló beszakadt alattuk és hirtelen a pincé­ben találták magukat. Több­jüket kisebb sérülésekkel kórházba szállították. Damaszkusz Egy veteményeskertjében ásó damaszkuszi férfi kő­lépcsőket fedezett fel, ame­lyek három római sírhoz vezettek. Szakértők szerint a sírok feltárása új adatok­kal szolgál majd a keresz­ténység kezdeti időszakában alkalmazott temetkezési szo­kásokra vonatkozóan. Zürich Liebnen és Rempen köz­ségek között szikla- és föld­omlás temetett be egy orszá­g­­utat. A szerencsétlenségnek négy halálos áldozata van. Rangoon A burmai Mandalay kö­zelében lévő Saing helység­ben hatalmas tűzvész pusztí­tott, öt ember tűzhalált halt, több mint 15 ezren hajlék­talanná váltak és a város házainak mintegy kétharma­da, háromezer épület a lán­gok martalékává lett. Oberhaus­en Az oberhauseni rövidfilm­­fesztiválon Csányi Miklós „Boldogság” című film­ a 2500 márkás fődíjat nyert. Lugossy László „Külön dal­lam” című filmje pedig 1500 márkával jutalmazott har­madik díjat kapott Reykjavik Az izlandi fővárosban va­sárnap kétezren tüntettek az ország NATO-tagsága el­len. A tüntetők bezúzták az amerikai nagykövetség több ablakát. Belfast A észak-írországi Belfast egyik külvárosában szabo­tázs következtében robbanás, és tűz keletkezett egy transzformátor-gyárban. A kárt félmillió angol fontra becsülik. A városi tanács vb ülése Új utcanevek — tiz államigazgatási munka Fehérváron Székesfehérvár — köztudo­mású ez a tény — egyike hazánk leggyorsabban fejlő­dő településeinek. A város rohamos fejlődése során is­mét szükségessé vált, hogy számos utca „névadóját” rendezze meg a városi ta­nács. A Magyar Tanácsköztársa­ság 50. évfordulója és me­gyénk munkásmozgalmának kiemelkedő alakjai iránti tisztelet sugallta, hogy a hét­fői végrehajtó bizottsági ülésen immár hivatalosan is Fecskeparti Lakótelep nevet kapott új városnegyedünk három utcája ezentúl Wág­­ner József, Kőszegi Ferenc, és Hernádi György nevét vi­selje. A Huba utca, Vértanú utca, Géza utca és Nefelejcs utca kö­zötti tömbbelsőben kialakított új utca neve ezentúl Novák Ká­roly utca, arról az 1919-es távirdászról, aki Lenin és Kun Béla táviratváltását közvetítette, s aki négy évti­zedig élt Fehérváron. Nevet kapott végre a Dó­zsa György teret és a Sza­badságharcos utat összekötő immozáns új utca is. Az Ybl lakótelep len­zebb útját Sté­­ger Ferencről nevezték el. A Máriavölgyben is kiala­kult a közelmúltban egy új utca, amely a mári­a­völgyi lakóterületet a Béla úttal köti össze. Ez az utca a Bics­kei utca nevet kapta. A „fák városnegyede” lesz ezentúl a Sárkeresztúri út, az Akácfa utca, a Börgöndi út és a Kossuth Tsz dűlőútja ál­tal határolt városrész, ahol az Akácfa utca nyomán ezen­túl az újonnan nevet kapott Nyárfa utca, Tölgyfa utca, Diófa utca, Hársfa utca és Fenyőfa utca található. A Gaja-patak és a Gellért utca között stílusos nevet kapott a Part utca, vala­mint a Kiskút út mellett az egykori szeméttelep már fel­­töltött gödre közelében a Gödör utca. A Szárazréten a Gaja utcával és a Sió utcá­val gyarapodtak Fehérvár folyóvíz­ nevű utcái, a Sárke­resztúri és a Börgöndi út kö­zött pedig Sárkánykúti utcá­nak neveztek el egy új ut­cát. A hétfői városi tanács vb napirendjén egyébként az ál­­­lamigazgatási munka vizsgá­lata szerepelt, különösen nagy hangsúllyal. A városi igazgatási, egészségügyi, mű­velődésügyi, valamint ipari-ke­reskedelmi osztályok jelen­tésein alapuló jelentés első­sorban a társadalmasí­tás szempontjából vizsgálta meg az államigazgatási mun­ka szervezettségét, hatékony­ságát. Mint a végrehajtó bizott­ság napirend feleti vitájában elhangzott, igen nagy szük­ség van a társadalom aktív és tömeges részvételére a ta­nácsi munkában, éppen a ta­nácsi, államigazgatási munka eredményesebbé tétele érde­kében. Mindamellett, hogy számos munkaterület hivata­los felelősei egymagukban, társadalmi támogatás nélkül nem is lennének képesek tel­jes egészében átfogni a szük­séges munkaterületet, szük­ség van a közélet társadalmi munkásaira a lakosság és az államigazgatási szervek kö­zötti mind szorosabb kapcso­lat megteremtése érdekében is. A már eddig elért ered­mények elismerése mellett szó esett arról is a végrehaj­tó bizottság ülésén, hogy még nagyobb megbecsülést, társadalmi elismerést érde­melnének a közügyekben ál­dozatosan, önzetlenül tevé­kenykedő aktivisták­. Elhang­zott olyan javaslat is, hogy Székesfehérváron is a társa­dalmi munkásoknak kellene szentelnünk az év egy nap­ját. Végül a felszabadulásunk évfordulóját köszöntő ünnepi előkészületekkel kapcsolat­ban hallgatott meg a végre­hajtó bizottság tájékoztatót — me­gis —

Next