Fejér Megyei Hírlap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-01 / 176. szám

0­2­­ Varsó hősei Varsó, az ősi város, Eu­rópa kultúrájának egyik te­remtő műhelye, a tudo­mányok és művészetek ottho­na 1939. szeptember 11-én a fasiszta csizmák talpa alá került. A Wehrmacht páncélosai mögött elözön­löd­ték Varsót a „sondergrup­­pek” farkasai, s megkez­dődtek a lakosság szörnyű szenvedései. A horogkeresz­­tes banditák 1943 április végén, június elején halom­ra gyilkolták a gettó lakóit, majd az 1944. augusztus el­se­jén felkelt lakosság ellen folytattak népirtó háborút. A varsóiak hosszú heteken át csodálatos hősiességgel 1­­.időstek a fasiszták leg­m­­oo­dernebb fegyverei ellen a barikádokon. Kiömlött vérük hozzájárulás volt I­ngyelország és Varsó új­jászületéséhez. Mégsem kellett volna any­­a­gi vérnek elfolynia és oly iszonyatos pusztulásnak be­kö­ve­tkeznie. Sajnos, a fel­kelés időpontját a Lon­donba telepedett lengyel emigráns kormány határoz­ta meg, anélkül, hogy ter­vét egybehangolta volna a Szovjet 1. belorusz front helyzetének tényleges lehe­tőségeivel. A szovjet hadsereg ak­kori, átmenetileg nehéz és kedvezőtlen helyzete elle­nére mindent megtett a varsói népi felkelők megse­gítésére. Fegyvert, lőszert, erelmet­ és gyógyszert jut­tatott légi úton a városba. A kellően elő nem készí­tett küzdelem 1944. októ­ber 2-án a fasiszták győzel­mével végződött. Hitler pa­rancsára a város lakónegye­deit, ipartelepeit fémig le­rombolták, lakóit legyilkol­­t­ák vagy elhajtották. Ami­kor a szovjet hadseregnek és a Szovjetunióban meg­szervezett lengyel haderő­nek 1945 januárjában sike­rült a lengyel főváros terü­letére nyomulnia, a hadi­jelentés ezzel a megrendítő mondattal zárult: „Varsó el­pusztult”. A tanulságok világosak: Varsó népe hős volt a fel­kelésben, a helytállásban, majd hős az újjáépítésben is. Varsó immár nem halott város, sőt előbb, mint vala­ha. Elbukásának és felemel­kedésének története pedig minden nép tanítója. Kresmner botrányos nyilatkozata - az olaszok Defregger kiadatását követelik - Tovább tart az olasz kormányválság A Centropress esti jelentése Két botrány robbant ki Nyugat-Németországban és körül, amelyre odafigyel a világközvélemény. Az egyik már hetek óta mind jobban dagad, a másik friss, csütörtö­ki keltezésű. Az új botrányt egy Kiesinger-nyilatkozat vál­totta ki,­ amelyet a 5—Uhr Blatt című ludwigshafeni lap közölt. Gunther Dic bonni kormányszóvivő kijelentette ugyan, hogy a kancellár nem adott publikálásra engedélye­zett interjút a lapnak­­, ám az újságban közölt Kiesinger­­kitételeket nem cáfolta. Eszerint a nyugatnémet kormányfő azt mondta, hogy bár az NPD­-ben vannak új­­náci erők, a párt egészében azonban „természetesen” nem neonáci! Óriási felháborodást keltett ez a megállapítás vi­lágszerte, hiszen mindenki tudja, hogy az NPD igenis új­fasiszta párt, amely szinte tételről-tételre védelmezi, re­habilitálja és próbálja újra kolportálni a hitleri fasiz­mus egész ideológiáját. A nyugatnémet szociáldemokrata párt sajtónyilatkozatban szó­lította fel Riesingert, hatá­rolja el magát az interjútól. (Bár ez csak utólagos szép­ségtapasz lenne, hiszen a kan­cellár csakugyan mondta a lapnak, amit az megírt, csu­pán a közlésre nem adott — állítólag — engedélyt). Az SPD e nyilatkozatában egyéb­ként le is szögezi: „Az NPD antidemokratikus, újnáci, jobboldali párt, dicsőíti a nemzeti szocialista eszméket”. Dehát csakugyan olyan ne­héz lenne megkülönböztetést tenni nácizmus és nem-ná­cizmus között, csupán, mert majdnem negyedszázad eltelt Hitlerék bukása óta? A má­sik botrány éppenséggel nem erre vall. A Defregger bot­rányra gondolunk, amely most újabb csúcspontjához ért. Egyfelől: az NSZK-ban végleges felmentést akarnak adni a hajdani véreskezű ná­ci katonatisztnek, aki most München segédpüspöke, s akit püspökké akarnak kinevezni. Másfelől: Filetto olasz falu lakossága (itt követte el véres tetteit Defregger a második világháború alatt) a papi re­verendát öltött egykori hóhér , kiadatását kéri Bonntól. A falu lakosainak kérelmét az ágaitól községi tanács is tá­mogatja és ez, mint Rómában megállapítják, nagy súlyt ad a kiadatási kérelemnek: az ügy valószínűleg a kormány elé kerül. De milyen kormány elé? Mert az olasz kormányválság immár 26 napja tart, s Ru­mor kijelölt miniszterelnök még mindig a tárgyalások stá­diumában van. Úgy tűnik, a jobboldal el akarja kerülni, hogy a kormányalakítási ne­hézségek miatt új választá­sok kiírására kerüljön sor, mert attól tart, hogy az ed­diginél is jobban megerősíte­né az Olasz Kommunista Pártot. A kereszténydemokra­ták láthatóan belefáradtak a középbal-koalíciós tárgyalá­sokba és már most önállóan szeretnének kormányt alakí­tani. Ám megoldása még mindig nincs a válságnak. Kádár János megkezdte szabadságát Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára augusztus 1-én megkezdte évi rendes szabadságát. (MTI) A Mold-elemz­és újabb eredményei A houstoni űrlaboratórium­­ban, bár még mindig nem nyúlhatnak hozzá kézzel a Hold-anyagokhoz, manipulá­torok segítségével megkezd­ték az Apollo—11 űrhajósai által földrehozott kövek és Hold-porok vegyi elemzését. A szerda éjszaka kiadott közlemény szerint a Hold­anyag összetétele az eddigi vizsgálatok szerint hasonlít ahhoz, amit a Surveyor—5 amerikai automatikus Hold­­laboratórium vizsgálata jel­zett, de érdekes eltéréseket is mutat. A Surveyor—5 32 kilométerre szállt le az Apollo—11­0­ holdkompjának landolási pontjától. A kőzetek ezek szerint 58 százalék oxigént, 18 százalék szilíciumot,­ 7 százalék alu­míniumot, továbbá 33 más vegyi elemet tartalmaznak. Az alapelemek koncentráció­ja a Hold-talajban igen gyenge. A titán aránya viszont magas a földi kőzetekhez és a meteoritokhoz képest. A közlemény szerint az elemzésnél azt a módszert használták, hogy megfelelő előkészítés után a Hold-port kis mennyiségben szén-izzó­szálra helyezték és a felizzott an­yag által kibocsátott suga­rakat spektográffal elemez­ték. Emlékeztetnek arra, hogy a Surveyor—5 radioak­tivitás segítségével elemezte a Hold felszínét (MTI) Merénylet Rogers ellen Kínos közjáték zavarta meg a japán-amerikai gazdasági bizottság hetedik ülésszakán részt vett amerikai vendégek, közöttük Rogers külügyminisz­ter repülőtéri búcsúztatását. Egy rádióriporternek álcázott japán fiatalember merényle­tet akart elkövetni az ameri­kai külügyminiszter ellen, de Rogerset összetévesztette Ar­min Meyerrel, az Egyesült Ál­lamok tokiói nagykövetével, s tőrével Meyerre rohant. Az amerikai nagykövet azonban, bár a földre zuhant, sértetlen maradt, mert merénylője a támadás pillanatában megbot­lott, s a tőrt szorongató keze célt tévesztett. A rendőrségi közlemény sze­rint a merénylő, a helyszínen lefegyverzett és őrizetbe vett 21 éves Juji Hamaoka. (MTI) Fejér megyei Hírlap • Tüntetés Új-Delhiben Nixon ellen Az indiai fővárosban a re­pülőtérről az elnöki palota fe­lé vezető úton többszáz főnyi csoport tüntetett Nixon elnök és az amerikaiak vietnami háborúja ellen. Az amerikai államfő nem messze a tüntetőktől megál­líttatta gépkocsiját, majd a biztonsági szolgálat emberei­től körülvéve kiszállt, hogy kezet rázzon néhány ellen­­tüntetővel, aki „Hindi — Ame­rika bhani-bhai” (india és ameriika testvérek) kiáltások­kal üdvözölte. Később, ami­kor a tüntetők sora közeledett felé, Nixon visszaszállt go­lyóbiztos limuzinjába és foly­tatta útját a városközpont felé. Magyar idő szerint röviddel délelőtt megkezdődtek a hiva­talos tárgyalások Új-Delhiben, az elnöki palotában Nixon és Indira Gandhi, India minisz­terelnöke között. (MTI) nyilatkozata A CSKP KB áprilisi és má­jusi ülései fordulatot jelentet­tek a politikai gyakorlatban és minőségi változást hoztak a konszolidáció folyamatában. Az elmúlt három hónap alatt a CSKP új vezetése sokat tett a közélet és a politikai élet megnyugvása érdekében. En­nek ellenére számos probléma és­­kérdés megoldása vár a kommunistákra és a pártonkí­­vülekre. Ezekkel a kérdések­kel fglalkozik Vasil Bitók­nak, a CSKP KB elnökségi tagjának és titkárának inter­júja, melyet a pozsonyi Prav­da közöl é, amelyet a CSKP központi lapja, a Rudé Právo is egyidejűleg átvett. Bálák, ■ elutasítva a neki fel­tett egyik kérdésnek azt a megállapítását, hogy „ő ja­nuári férfiú”, kijelenti: ami januárban történt, azt a Központi Bizottság valósítot­ta meg a párttagok többségé­re támaszkodva. És az nem­csak „néhány januári férfiú ’ műve volt. Bitók interjújában újólag hangoztatta: teljes mértékben egyetértett és ma is egyetért azzal, hogy „janu­ár” elkerülhetetlen volt. A hazai és a külföldi pro- Vasil Bitak paganda azt bizonygatta — mutatott rá Bitók, — hogy Csehszlovákiában valami cso­dálatos dolgot művelnek De minél inkább eltávolodtak or­szágukban a szocialista építés elveitől, a burzsoá propagan­da­ annál elismerőbben nyi­latkozott. A burzsoá propagan­da támogat minden olyan „szocializmust”, amelyből hi­ányzik az osztál­ytartalom és az internacionalizmus — hangsúlyozta Bitók. A KB elnökségének tagja részletesen foglalkozott nyi­latkozatában azzal, hogy a szocialistaellenes erőknek és a párton belüli opportunis­táknak napról-napra jobban sikerült a népet beoltani a szovjetellenesség mérgével. Ki­használták a szabadabb lég­kört arra, hogy kispolgári, kommunistaellenes és anar­chista szólamokkal hassanak a tömegekre és amint azt a KB 1968 májusi ülése is megállapította, az volt a­ cél, hogy a hatalmi-politikai vi­szonyokban fordulatot érje­nek el. A CSKP egészének kispolgári, opportunista párt­tá kellett volna átváltoznia. Bár külsőleg kommunista ma­radt volna, de tartalmában szociáldemokratává változott volna. Bitók a továbbiakban meg­állapítja, hogy a CSKP kike­rült bizonyos fokú nemzet­közi izoláltságából, s megerő­sítette nemzetközi tekintélyét, egyenrangú partnere a többi testvérpártnak. „Tudatában kell lennünk, hogy a magyar, lengyel, német, bolgár, és főleg a szovjet kommunisták­nak nincs más érdekük mint nekünk, hogy a szovjet em­ber, aki annyi áldozatot ho­zott a szocializmus ügyéért, nem jelenthet veszélyt a szo­cializmus fejlődésére nézve, hanem, hűséges szövetségese és védője­ szocialista vívmá­nyainknak” — hangsúlyozta nyilatkozata végén Vasil Bi­tók. (MTI) VI. Pál pápa Kam­­palában VI. Pál pápa csütörtökön, magyar idő szerint 13 órakor Kampalába, Uganda fővárosá­ba érkezett. A repülőtéren dobszóval és énekkel több száz ugandai fogadta a 71 éves katolikus egyházfőt,­ akinek ez nyolcadik külföldi útja. A pápa részt vesz az afri­kai püspökök értekezletének záróülésén. Nemzetközi szem­pontból nagy érdeklődést kelt az a lehetőség, hogy a pápa esetleg közvetít a nigériai polgárháborúban. (MTI) ÖTVEN ÉVE TÖRTÉNT A dicsőséges 133 nap 1919. augusztus 1-én Peidl Gyula vezetésével úgy­nevezett szakszervezeti kormány lépett a munkásfiatalok örökébe és első manifesztumában olyan látszatot iparkodott kelteni, mintha csupán kormányváltozásról lenne szó,­ nem pedig rendszerváltozásról. Peidl hangsúlyozta: „kishitűségre nincs okunk. Erősen tartjuk a Tisza-frontot”. Hamarosan be­bizonyosodott azonban, hogy Peidl, Peyer és Haubrich kor­mánya a tanácshatalom felszámolására vállalkozott. Mi tör­tént? Miként vált ez lehetségessé? A magyar proletariátus 133 napos arálm­ának nem volt olyan időszaka, amelyen ne kényszerült volna szinte erején felüli helytállásra. A győzelmüket biztosítani akaró nyugati imperialisták ismerték a magyar proletárforradalom jelen­tőségét. Tudták, hogy a M­agyar Tanácsköztársaság Marx és Lenin eszméinek zászlóvivője a Duna völgyében, sőt egész Közép-Európában, s végleges győzelmével elősegítené a világforradalom terjedését. Elhatározták tehát, hogy meg­semmisítik, s minden eszközt bevetnek ellene. Eszközeik pedig bőven voltak. Blokádjuk elzárta a Tanács­ Magyarországot az élelmi­szerektől, ruházati anyagoktól, gyógyszerektől, az ipar leg­fontosabb nyers- és segédanyagától. Katonai intézkedéseik 1200 kilométer hosszú arcvonal megvédésére kényszerítették a munkásság színe javát a csehszlovák, a román, a délszláv és az intervenciós francia csapatok ellen. Ezzel a szakmun­kások tízezreit vonták el az üzemekből, a termeléstől. Poli­tikailag támogatták, sőt pénzelték a hatalmukat veszített uralkodóosztályokat, s azok ellenforradalmi szervezeteit, a Bécsben működő Antibolsevista Comitét, a szegedi ellenfor­radalmi kormányt és az országban lappangó illegális cso­portokat. Ez a magyarázata, hogy a klerikális támogatást élvező monarchista tisztek vasutas, sztrájkot szervezhettek a Dunántúlon és fegyveres lázadást robbanthattak ki Pest megyében és magában a fővárosban is 1919. júniusában. Ellenforradalmi mesterkedéseiknek kedve­zett a centrum „irtózása” a forradalmi erőszaktól, az ellen­forradalmárok elleni erélyes fellépéstől. Ebben a légkörben Böhm és társai már 1919. május 1-én kapitulációt követel­tek, de a munkásosztály május 2-i nem­je és az ezt követő győzelmes északi hadjárat óriási sikeres taktikai meghátrá­lásra kényszerítette őket. Clemenceau azonban, mint tapasz­talt imperialista méregkeverő, csalárd ígéretekkel rávette a Forradalmi Kormányzótanácsot az északi hadjárat befejezé­sére, a felszabadított területek kiürítésére, az általános visz­­szavonulásra. Cserébe a blokád enyhítését, a tiszántúli román megszállás feloldását és a béketárgyaláson való részvétel jogát ígérte. Ámde valamennyi ígéretét megszegte, a vissza­vonulás pedig a vörös hadsereget és a hátországot egyaránt demoralizálta. Stromfeld, a győztes hadvezér elkeseredetten lemondott, Böhm pedig az ellenforradalom titkos reménységét, Juliert­­nevezte ki a helyébe. Ez az új vezérkari főnök kezdemé­nyezte azután a július 20-i tiszai offenzívát, de sem kellő támadóerőről, sem kellő mennyiségű hadianyagról és meg­szervezett trónról nem gondoskodott, ellenben haditervét az ellenség kezére juttatta. Árulása következtében a vér­es hadsereget 1919. július végére súlyos vereség érte. Súlyos, de nem teljes mértékben végleges. Peyer, Peidl, Haubrich, Böhm éppen az újrakezdés min­den lehetőségének megakadályozására­­ hátbatámadta a munkáshatalmat. Titkos tárgyalásokon ígéretet koldult ki az antanttól egy átmeneti szakszervezeti kormány elismerésére. Az ígéret birtokában idehaza kenyeret, ruhát, cipőt, munkát ígértek a kiéhezett és lerongyolódott tömegeknek. Felesküd­tek a munkásjogok védelmére, s fogadkoztak, hogy uralmuk esetére az antant leállítja a román előnyomulást és Buda­pest szabad marad, így aztán a külső nyomás és a belső aknamunka juttatta hatalomra az árulókat. A „szakszervezeti“ kormány mindössze 6 napig maradt uralmon, mert a románok mégiscsak megszállták Pestet, s ez lehetővé tette Friedrich ellenforradalmi puccsát, a fehéruralom hatalomátvételét. Hat nap alatt azonban­ Peidl miniszterelnök, Peyer belügyminiszter és Haubrich „Budapest város teljhatalmú diktátora” elvégezte a szennyes munkát. Feloszlatták a vörös őrséget, lefegyverezték a mun­kásosztályt, szabadon engedték az ellenforradalmárokat és kezdték lecsukni a kommunistákat. Újjáalakult a régi rend­őrség s az egész burzsoá elnyomó gépezet, megsemmisültek a Tanácsköztársaság munkásvédő rendeletei és visszaállt a burzsoá tulajdon­rendszer a gazdasági élet minden vonalán. A háztulajdonosok ismét emelhették a lakbéreket, a föld­­birtokosok ismét kizsákmányolhatták a parasztot,é­s a mun­kások elveszítették kivívott jogaikat. A „szakszervezeti” kor­mány kaput nyitott az ellenforradalomnak. „Rettenetes áru­lás történt” — állapította meg ezután a Komintern kiált­ványa. Valóban. A történelem azonban 1945. április 4-én igazságot tett véglegesen.­ ­ Földes Mihály Péntek, 1989. augusztus 1. Bukarest várja Nixont A Lumea című román po­litikai hetilap csütörtökön megjelent számában cikk je­lent meg „Augusztus 2-án kezdődik Richard Nixonnak, az Egyesült Államok elnöké­nek romániai látogatása” cím­mel, az elnök fényképével. Az írás utal rá, hogy az Egyesült Államok elnöke feleségével hivatalos látogatásra Romániá­ba érkezik. Közli a további­akban az amerikai elnök né­hány életrajzi adatát, majd­­a következőképpen fejeződik be: ..A román nép üdvözli Richard Nixon elnök látogatását abban a meggyőződésben,, hogy a lá­togatás hozzájárul a különbö­ző rendszerű országok békés együttműködésén alapuló po­litikai enyhüléshez, a nem­zetközi együttműködés, a béke érdekét szolgálja”. Mindennapi kenyerünk (Folytatás az első oldalról) ért indult verseny tempóját — a vásárló hasznára. Beruházástal, vagy anélkül ? A beruházás, úgy tűnik, némely vonatkozásban elen­gedhetetlen követelménye a fehérvári kenyérellátás javu­lásának. S nemcsak a bol­tok szempontjából. A Palotai úti kenyérgyár tervbe vett közeli rekonstrukciója leg­alább annyit tehet majd a fehérvári kenyér minőségé­nek további javulásáért, mint amikor annak idején a Piac téren, a Palotai úton, majd a Vöröshadsereg úton sorra nyíltak az első kenyér­szakboltok. De az is igaz, hogy nem csupán rekonstrukcióval, be­ruházási összegek biztosítá­sával lehet ízletesebbé, tet­szetősebbé tenni mindennapi kenyerünket. A sütőipar és a kereskedelem közötti jobb kooperáció is sokat tehet en­nek érdekében , azért, hogy friss, meleg kenyér juthas­son, s mindennap, minden órában a fehérvári fogyasz­tók asztalára. Sorra érkeznek ezekben a nyári napokban a falusi je­lentések szerkesztőségünk­höz. ..befejeztük az aratást!” Jó dolog, megnyugtató ér­zés, hogy a jövő évi kenyér betakarításával már egyre több helyütt elkészültek, s hogy néhány hét múlva már új búzából őrölt lisztet da­gaszthatnak cipóvá a pékek. De vajon milyen állapotban jut el ez a friss kenyér hoz­zánk, fogyasztókhoz? Olyan kérdés ez, amelyre nem adhatunk még, sajnos, egyértelmű választ. S hogy nem adhatunk, nem rajtunk múlik. És nem is a bú­zán ... — mekis —i

Next