Fejér Megyei Hírlap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-01 / 254. szám

A Centropres« «stl h«lfsetk^p«| fl prágai javaslat—Diplomáciai élénkség Bonnban — Feszültség Libanonban Feszült figyelemmel várta a világ a Varsói Szerződés tagállamai külügyminisztereinek nyilatkozatát prágai tanácskozásukról. Mint várható volt, a nyilatkozat örömmel állapít­ja meg: a március 17-i budapesti felhívás megállapításait igazolta az élet, ezért is lett a javaslat Európában aktív megvitatás tár­gya. Az érintett országok többsége pozitívan reagált az európai biztonsági értekezletet javasló felhívásra, és a varsói országok kül­ügyminiszterei, miközben nyugtázzák a finn kezdeményezést az értekezlet előkészítésében és megtartásában, most már napirendet is ajánlanak. Úgy vélik, főképp két kérdést lenne érde­mes megvitatnia az összeurópai értekezlet­nek, amelyet véleményük szerint már 1970 első felében, Helsinkiben, meg lehetne tarta­ni. Az első pont az európai biztonság megte­remtésével, az erőszak alkalmazásáról és az erőszakkal való fenyegetésről történő lemon­dással foglalkoznék, az európai államok kap­csolataiban. A második napirendi pont az európai országok közti kereskedelmi, gazda­sági, műszaki-tudományos kapcsolatok fej­lesztésének lehetőségeivel foglalkoznék. „Az összeurópai értekezlet sikere történel­mi jelentőségű esemény lenne kontinensünk és az egész világ népeinek életében" — han­goztatja a többi között a prágai nyilatkozat. A bonni parlamentben befejeződött az első vita az új kormány hivatalba lépése óta. Többnyire éles összecsapások jellemezték, az ellenzék még a Brandt-kormány aránylag óvatos külpolitikai új irányvonalát is sokall­ja. Mindez azonban láthatóan, legalábbis egyelőre, nem akadályozza az NSZK új kor­mányát a megkezdett út folytatásában. Nyugati hírügynökségek helyszíni jelenté­sei továbbra is feszültnek minősítik a liba­noni helyzetet. Karami lemondott libanoni miniszterelnök cáfolta kairói útjának hírét, viszont tény, hogy találkozott a Szovjetunió bejrúti nagykövetével. Eszmecseréjükön, az egyiptomi Al Gumhurija jelentése szerint, arról volt szó, hogy a libanoni nép kategori­kusan elutasít minden esetleges amerikai be­avatkozási kísérletet a helyzet kihasználásá­ra. A nagykövet hangsúlyozta a szovjet kor­mány álláspontját, amely szerint a válságot maguknak az araboknak kell megoldaniuk. Ján Marko csehszlovák, Andrej Gromiko szovjet és Stefan Jedrychowski lengyel kül­ügyminiszter (jobbról-balra) megérkezik a budapesti felhívást aláíró hét szocialista őr­ség külügyminisztereinek tanácskozására a prágai Lany-kastélyban. Erősödő békedemonstrációk az Egyesült Államokban Egyre aktívabbá, széle­sebbé válik az amerikai bé­kemozgalom, a vietnami há­ború ellen mind erőtelje­sebben emeli fel tiltakozó szavát az Egyesült Államok ifjúsága, konkrét célokban, szervezett formában ölt tes­tet a négereknek az emberi jogokért, a szabadságért ví­vott harca — mondta Louis Weinstock, az Egyesült Ál­lamok Kommunista Pártjá­nak központi bizottsági tag­ja, aki pénteken délután a népfrontklubban előadás­ban számolt be az amerikai békeakciókról. A november közepére időzített nagysza­bású békedemonstrációról a következőket mondta: — Az ország minden ré­széből nagy tömegek gyüle­keznek majd — november 13-ától kezdődően — Wa­shingtonban, ahol három na­pon át tart a tüntetés a vi­etnami háború ellen. Negy­venezer főnyi tömeg indul majd az arlingtoni temető­től, hogy a Fehér Házig ve­zető felvonuláson tegyen hi­tet a jóakaratú amerikaiak békevágyáról, a vietnami ag­resszió elítéléséről. A tömeg olyan táblákat visz majd, amelyeken egy-egy Vietnam­ban elesett amerikai katona neve és azonossági száma lesz feltüntetve. A felvonu­lók hatalmas koporsóba dob­ják be ezeket a feliratokat, s a koporsót Nixon elnökhöz juttatják el. A Fehér Ház előtt ugyanis nagyszabású népgyűlést tartanak, s a ko­porsóval jelképesen az elnö­ki rezidencia ajtaja elé te­szik le, a felelősséget, amely Amerika vezető politikusait terheli a vietnami nép ellen viselt háborúért. A négerek helyzete kap­csán kifejtette, hogy a viet­nami háború terheit elsősor­ban a fekete bőrű amerikaiak viselik. A fehéreknél három­szorta több néger katonát kényszerítenek a vietnami harcokba. Ugyanis közülük csak keveseknek van szak­mája, a legtöbben nem fe­dezték be iskolájukat, már­pedig elsősorban a szakkép­zetlen és iskolázatlan ame­rikai állampolgárokat áldoz­zák fel a vietnamiak elleni küzdelemben. A hangulat a négerek között mind forra­dalmibbá válik. A néger if­júság szervezetei ma már sokhelyütt lerombolják régi, nyomorúságos gettóikat, s új lakhelyek építését követelik az ígérgető kormányzattól. Hiszen ez csak a minimális ellenszolgáltatás lenne azért az évenként több mint nyolcmilliárd dollár úgyne­vezett szuperprofitért, amit a négerek munkájából saj­tolnak ki a kormányon levő amerikai monopolkapitalisták. Hangsúlyozta az amerikai kommunista vezető: az ellen is szól a tiltakozás, hogy a bérek emelkedése messze mögötte marad az árak emel­kedésének. Az uralkodó osz­tályokra jellemző magas életszínvonal árnyékában az élet sokasodó költségei, az átlagamerikaiak mind nehe­zebb megélhetése húzódik meg. Elmondta végezetül Louis Weinstock, hogy a novem­beri tüntetéssorozat az em­berek százmillióit mozgósít­ja, szinte az egész amerikai nép tiltakozó hangját fogja egy szólamba. (MTI) Algéria ünnepe Nemzeti ünnepe van ma Algériának, kettős ünne­pe. Az ország lakossága most emlékezik meg a de­mokratikus és népi köztár­saság kikiáltásáról, de ar­ról az eseményről is, amely ezt az államalapítást lehe­tővé tette. Ma tizenöt esz­tendeje, november 1-én, hogy kirobbant az algériai nép nemzeti felszabadító háborúja, amely súlyos véráldozatok árán, de vi­lágraszóló hősiességgel és kitartással vereséget mért a francia gyarmatosításra, és kivívta az egykori „ten­gerentúli megye” önálló ál­lamiságát. A felszabadító harcban Algéria nemcsak egymillió fiát és leányát veszítette el a nyolc évig tartó küzde­lemben, a gyarmatosító lé­giók nyomát mindenütt le­rombolt falvak jelezték. Nemcsak fájó sebeket kel­lett tehát begyógyítani, ha­nem építeni és újrakezdeni is kellett az egykori Fran­­cia-Algéria hajdani urai­nak távozása után. Algéria népének és ve­zetőinek jutott erejük arra is, hogy társadalmilag is újat kezdjenek. Ezt jelzik az algériai forradalom olyan állomásai, mint a francia földbirtokok kisajátí­tása, az államosítás, a me­zőgazdaság fejlesztése, az iparfejlesztés, és a gyarma­ti sorból felszabadult la­kosság emberhez méltó éle­tének biztosítását szolgáló megannyi szociális és kul­turális intézkedés. Az új Algéria ma meg­becsült tagja a nemzetek nagy családjának. A szoci­alista országok népe mély­ségesen együttérzett annak­idején a hős algériai nép nagyszerű szabadságküzdel­mével, s az algériai füg­getlenség óta rokonszenv­­vel figyeli, cselekvő szoli­daritással segíti országépí­tő munkáját. Hisszük, hogy e kapcsolatok fejlődése hozzájárul ahhoz, hogy az algériai nép még eredmé­nyesebben munkálkodhas­­sék azoknak a vívmányok­nak a megszilárdításán, és továbbfejlesztésén, ame­lyeket a ma tizenöt esz­tendeje kezdődött felszaba­dító háborújának eredmé­nyeként vívott ki magá­nak. Nagy nemzeti ünnepén sze­retettel köszöntjük az Algé­riai Demokratikus és Népi Köztársaságot. Tisztelgünk a hősök emléke előtt, akik életüket adták az algériai szabadságért. Köszöntjük az új országot építő dol­gozókat. S bízunk abban, hogy — mint eddig is — a jövőben is meg fogjuk találni azokat a mozzana­tokat, amelyek alapján eredményesen fejlődhet to­vább együttműködésünk a nemzetközi politika po­rondján is, valamennyiünk javára. Sztrájk Milanóban Milanóban összecsapott a rendőrség és a magas lakbérek és a megélhetési költségek nö­vekedése miatt sztrájkoló tömeg. A rendőrség a Moncecatini-Edisori Iusan székháza előtt könnygázt használt a tüntetők ellen. (Telefoto - ap­rxi kst Sajóm haz, 1969. november . Az Elnöki Tanács ülése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Törvényerejű rendeletével kihirdette a Magyar Nép­köztársaság kormánya és a Német Demokratikus Köztár­saság kormánya között a vízummentes utazás tárgyában aláírt egyezményt Az Elnöki Tanács a tudománypolitikai irányelvekkel összhangban törvényerejű rendelettel szabályozta a kutató­intézeti vezetők és egyes kutatói munkakörökben dolgozók munkaviszonyát. Az új tvr. elősegíti a tudományos káderek jobb kiválasztását, továbbá azt a célt szolgálja, hogy a gya­korlati munkát kedvelő kutatók bizonyos idő után átkerül­hessenek az iparba, vagy a népgazdaság más területére és a tudományos intézetekben szerzett tapasztalataikat a gya­korlatban hasznosítsák. A tvr. szerint a felügyeletet gyakorló miniszterek által kijelölt kutatói munkakörökre az eddigi határozatlan időre szóló munkaviszonnyal szemben határozott, legfeljebb ötévi időtartamra szóló szerződést lehet kötni. A kutatóintézeti vezetők vezetői megbízatása határozott időre, ugyancsak legfeljebb öt évre szól majd. A vezetői megbízatás megszű­nése nem érinti a kutatóintézettel fennálló munkaviszonyt. A törvényerejű rendelet végrehajtásáról a munkaügyi mi­niszter gondoskodik. • Az Elnöki Tanács módosította a honvédelmi hozzájá­­­rulásról szóló 1959. évi­ 26. számú törvényerejű rendeletét Az új tvr. szűkíti a honvédelmi hozzájárulás fizetésére kötelezettek körét. Az eddigieken kívül mentesülnek a fi­zetési kötelezettség alól azok is, akiket sorkatonai szolgálat­ból katonai kötelmekkel összefüggő baleset, sérülés, vagy betegség miatt leszereltek, akik legalább kétharmad részben csökkent munkaképességűek, akik szociális körülményeik miatt a fizetési kötelezettség alól felmentést kapnak. A tvr. az eddigiekhez képest rugalmasabban állapítja meg a hozzájárulás fizetésének kezdeti időpontját. A törvényerejű rendelet egyben felemeli a honvédelmi hozzájárulás összegét, amely a munkaviszonyban állóknál és a termelőszövetkezeti tagoknál egységesen a kereset tizenkét százaléka. A honvédelmi hozzájárulás felemelt összegéből a sorka-­­tonai szolgálatot teljesítők arra rászoruló hozzátartozói az eddiginél magasabb segélyt kapnak, és a szolgálatukat befe­jező sorkatonák egy része — a polgári életbe történő be­illeszkedés elősegítésére — egyszeri pénzjuttatásban részesül. • Az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletével összhang­ban a kormány módosította a hadkötelezettséget teljesítők érdekvédelméről szóló rendeletét. Felemelte a családi segély összegét és újra szabályozta folyósításának feltételeit. Az új rendelkezések 1970. január 1-én lépnek életbe. * Az Elnöki Tanács a Budapesti Orvostudományi Egyetem nevét — fennállásának kétszázéves évfordulója alkalmából — „Semmelweis Orvostudományi Egyetem”-re változtatta. Az Elnöki Tanács egyéni kegyelmi ügyekben döntött, majd egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) N­ KISZ mb napirendjén. (Folytatás az első oldalról.) ezer fiatal vesz részt a po­litikai oktatásban — mon­dotta, majd arról szólott, hogy az ideológiai nevelő­munka fejlesztése emellett azt is igényli, hogy az év bármely időszakában bár­mely, területen rugalmasan tudjon propagandánk rea­gálni a felvetődő igényekre. Az 1965-ös megyei bizott­sági ülés anyagáról említést téve szólt arról, hogy akkor a termelést segítő tevékeny­ségben a szervezési, meny­­nyiségi szemlélet dominált, és a munkaversenyeket, mozgalmakat nem használta fel a KISZ kellően a neve­lésre. Bár ma is jelentkez­nek még hasonló problémák, óriási a fejlődés. Üzemeink­ben aktívabb, politizálóbb a légkör. A szakszervezetekkel együtt a KISZ-bizottságok is sokat tettek a brigádmozga­lom fejlesztéséért. Az ifjú­ság aktivitását mutatja az­ is, hogy megnőtt a javaslat­­tevő fiatalok száma. Az ideológiai munka egyik fontos segítője a kulturális nevelőmunka. E területen különösen a klubtevékenység növekedett. Jelenleg 75. a megyében működő ifjúsági klubok száma. Beszélt az előadó az ak­cióprogramok jelentőségéről, a KISZ-vezetőségek, az alap­­szervezetek munkájának fontosságáról. Hogy a KISZ- vezetők eleget tudjanak ten­ni az irántuk támasztott kö­vetelményeknek, továbbra is gondot kell fordítani tovább­képzésükre, elsősorban a marxista középiskolákon, amelyek nagyszerűen segítik az ifjúsági vezetők fejlődé­sét. Fontos feladat az osztály­harcos szemlélet erősítése. Beszélt arról is, hogy a fel­­szabadulás 25. évfordulójára való előkészület lehetőséget ad arra, hogy ismét elbe­szélgessünk a fiatalokkal az elmúlt negyedszázad alkotá­sairól, a szocializmus építé­sének eredményeiről. A középiskolások munká­jával kapcsolatban az írá­sos és szóbeli anyag is fel­hívta a figyelmet a fizikai munka megszerettetésére. A beszámoló feletti vitá-­­ban kilencen szólaltak fel, valamennyien jónak tartot­ták az írásos anyagot és a szóbeli kiegészítést, bár né­­hányan bírálták a beszámo­ló fogyatékosságait is. Töb­bek között azt tették szóvá, hogy jobban figyelembe kel­lett volna venni az egyes rétegek sajátosságait. Ke­mény Margit hozzászólásá­ban a propaganda és a saj­tó, ezen belül a Magyar If­júság jelentőségével foglal­kozott. Vad György a pro­pagandisták felkészítésének fontosságát hangsúlyozta. Endrédi János pedig többek között arról szólott, hogy az oktatás ellenőrzésének, a tartalmi munkára is ki kell terjednie. Fekete Tibor a honvédelmi nevelés, Bala­­tincz Jánosné a személyi­­anyagi feltételek biztosítá­sát, ennek fontosságát hang­súlyozta többek között. Ne­mes Iván hozzászólásának tárgya a középiskolai neve­lőmunka volt, ezzel foglal­kozott Albert József is. A tanácskozás vitájában felszólaló Bodnár László, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője elismerően szó­lott a KISZ mb munkájá­ról, rámutatott, hogy az ideológiai munka milyen fontos a párt ifjúsági szer­vezeteinek tevékenységében. Verbay Lajos többek között az ideológiai munka min­dennapi feladataira hívta fel a figyelmet­ ­. a

Next