Fejér Megyei Hírlap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-01 / 230. szám

-----2 — Ma temetik Nasszer elnököt Losonczi Pál megérkezett az Efli fővároséba Kairóban tegnap megkezdődtek a csütörtöki temetés előkészületei. Nasszer elnököt katonai díszpompával helyezik örök nyugalomra. A temetésre az ország vezetőin és számos külföldi vezető politikuson kívül mintegy 5 millió embert várnak. Teljes a gyász a legtöbb arab fővárosban is. Beirútban folytatódott a puskaropogástól hangos gyászolás. A libanoni fővárost elárasztották Naszszer fekete keretes portréi, nem jelentek meg az újságok, bezártak a kormányhivatalok és nem dolgoznak a telefonkezelők sem. A boltok többnyire szintén zárva tartanak. Damaszkuszban mintegy 50 ezren vonultak fel néma gyászmenetben, hatalmas fekete zászlók és Nasszer-képek alatt. Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök, aki Nasszer elnök temetésére érkezett Kairóba, szerdán a Kubbehpalotában találkozott, Anvar Szadattal, az EAK ideiglenes elnökével és más közéleti személyiségekkel. A szovjet, kormányfő Leonyid Brezsnyev és Nyikolaj Podgornir, valamint a maga nevében részvétét tolmácsolta az EAK vezetőinek. Koszigin és Szadat, az ezt követő szíveses megbeszélésen annak a kölcsönös törekvésnek adott kifejezést, hogy a szovjet és az egyiptomi nép a nemzeti felszabadulás és a népek biztonsága érdekében tovább erősíti a Szovjetunió és az Egyesült Arab Köztársaság között kialakult, szoros és baráti kapcsolatokat Koszigin szerdán részvétét tolmácsolta az elhunyt Naszszer elnök özvegyének, valamint a Nasszer-család tagjainak. Szerdán délben a Ferihegyi repülőtérről Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének vezetésével elutazott Kairóba a magyar pártos állami delegáció. A küldöttség tagja Czinege Lajos honvédelmi miniszter, valamint dr. Rande Jenő, hazánk kairói nagykövete, aki Kairóban csatlakozott a delegációhoz. A küldöttség megérkezett az RAK fővárosiba. A magyar delegációval együtt utazott a csehszlovák küldöttség dr. Lubomir Strougal miniszterelnök vezetésével, valamint a mongol kormányküldöttség, amelyet Sz. Luvszan, a minisztertanács első helyettese vezet Közlemény a kommunista és munkáspártok képviselőinek találkozójáról 1971. szeptember 28-tól 30-ig 45 kommunista és munkáspárt képviselői Budapesten eszmecserét folytattak az imperializmus elleni harc néhány időszerű kérdéséről. A küldöttségek kifejezték pártjaik készségét, hogy erőfeszítéseket tesznek a kommunistáik és más antiimperialista szervezetek, erők összefonulságának megerősítésére, együttműködésük kiszélesítésére az egyenjogúság alapján, s fokozzák szolidaritásukat az imperializmus elleni közös harcban. A találkozó tárgyilagos légkörben, az elvtársiasság és szolidaritás szellemében zajlott le. Ratifikálták a szovjet barátsági szerződést Nyikolaj Podgornir, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke szerdán a Kremlben beszedett, mondotta azon az ülésen, amelyen a Legfelső Tanács elnöksége ratifikálta az ez év július 7- én, Bukarestben aláírt szovjet—román barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. Mint Podgornir hangsúlyozta, a szerződés „széles távlatokat nyit a két ország és a két nép baráti kapcsolatainak továbbfejlesztéséhez és elmélyítéséhez, politikai, gazdasági, védelmi, kulturális és egyéb területeken”. Az imperializmus agresszív politikájának fokozódása , arra kötelez, hogy együttesen tegyünk intézkedéseket az egyetemes béke és a népek biztonsága védelmében — mondotta Podgornir, majd hozzáfűzte: a Szovjetunió és Románia megerősítette a szocialista államok védelmi szövetségében való részvételből eredő kötelezettségeit. A Legfelső Tanács elnökségi tagjai egyhangúlag jóváhagyták a szerződés ratifikálásáról szóló törvényerejű rendeletet. Szerdán délelőtt Bukarestben, a köztársasági palota épületében Nicolae Ceausescu elnökletével kibővített ülést tartott, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsa. Maurer miniszterelnök törvényerejű rendelettervezetet terjesztett elő a szerződés ratifikálására. A vitában felszólalók teljes egyetértésüket fejezték ki a ratifikálással, amely jelentős hozzájárulás a két nép közötti barátság és együttműködés megszilárdításához. Az Államtanács egyhangúlag elfogadta az előterjesztett tervezetet. ■román Nixon Belgrádba érkezett Nixon amerikai elnök, felesége és kísérete — többek között Rogers külügyminiszter és Kissinger, az elnök nemzetbizontsági tanácsadója — szerdán délután nem egészen két napig tartó hivatalos látogatásra Jugoszláviába érkezett. Nixont államfőket megillető fogadtatásban részesítették a belgrádi repülőtéren. A fogadtatáson jelen volt többek közt Tito elnök és felesége. Nixon Belgrádba történt elutazása előtt, ellátogatott a Nápoly közelében lévő Bagnoliba, a NATO dél-európai főhadiszállására, ahol beszédet mondott a NATO katonai parancsnokoknak és a mediterrán medence országaiban akkreditált amerikai nagyköveteknek. Ziegler, az amerikai elnök szóvivője a megbeszélésekről elmondotta, hogy Nixon szerint ,,a Földközi-tenger térségének stabilitása, valamint a közelkeleti béke helyreállítása" megköveteli, hogy az USA és a Szovjetunió „tartózkodjék a Földközi-tenger térségének saját céljaira való felhasználásától”. Az amerikai elnök olaszországi látogatása körül támadt ellentétek továbbra is feszültséget okoznak az olasz kormánykoalícióban. A Szocialista Egységpárt (szociáldemokraták) és az Olasz Szocialista Párt jobbszárnya hevesen bírálta Manca szocialista képviselőt, aki néhány nappal ezelőtt egy, a Nixon látogatása ellen szervezett római nagygyűlésen felszólalt az amerikai imperializmus ellen. Jegyzetek az országgyűlésről GRATULÁCIÓ KÖZBEN Hárman jelentkeztek képviselőink közül hozzászólásra. Kerkay Andorné már túl volt az izgalmakon. Fáradtnak látom, amikor Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese gratulál neki. Ez a hozzászólás igazán megérte a fáradságot. • Sorban gratulálnak a Fejér megyei képviselők, majd Bíró József külkereskedelmi miniszter adózik elismeréssel, igaz, néhány dolgot vitat is. Dehát ez nem csoda, mert a mondottak az árpolitikára és a külkereskedelemre is vonatkoznak. Azt azonban észrevételeivel együtt hangsúlyozta, hogy az alumíniumipar fejlesztéséről kifejtettek megvizsgálásra kerülnek. A gratulálók között volt,Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke is. Mosolyogva jegyezte meg: Az ülésteremnek, a karzatnak és városának egyaránt hazabeszélt. A tréfás megjegyzés első része a jól felépített szónoki műnek szólt, a második nyilván annak, hogy Kerkayné említette: kollégái a karzaton ülnek. A harmadik észrevétel forrása: képviselőnk az országos terv Fejér megyei feladatait vizsgálva ajárműgyártásról, az alumíniumiparról, a számítástechnikáról és egyebekről szólva többször is kombinált. — Jó az — állapította meg —, hogy 145 millió forintot fordítanak a negyedik ötéves tervben a kereskedelmi dolgozók oktatására. És mindjárt reményét fejezte ki, hogy kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépiskola formájában a megyeszékhelyen is érezzük majd ennek hatását. A könnyűipari szernlezetek gyártásához magasan képzett szakemberek kellenek — mondotta és hozzátette: — szívesen látnánk ilyen főiskolát nálunk, ahol az alumíniumipar egyik bázisa van. Kállai elvtárs erre ugyancsak mosolyogva megkérdezte: — Könnyűszerkezeti főiskola kellene? — Aztán már egyáltalán nem mosolyogva a következőt mondotta: — Szükséges lesz megvizsgálni ezt. Hát ,így beszélt haza Kerkayné, de úgy is, hogy az ötéves terv előirányzatai tükrében azokat a feladatokat elemezte, melyeket nekünk kell megoldanunk, szűkebb pátriánk és hazánk előrehaladásáért. Hazabeszélt jól és megalapozottan. Az őt illető elismerésből jutott Varga Gábornénak, Borsod megye képviselőjének is, akit képviselőtársai szintén jó szónoknak tartanak, és az arca is, alakja is hasonlít Kerkaynéra. Így történhetett meg, hogy az egyik képviselő Kerkayné sikeres hozzászólásáért neki gratulált. A fehérvári képviselő már túl volt a nehezén, mikor Schulmann István a folyosó egyik sarkában leendő hozzászólására készült. Guba Sándorral, a KaposváriFelsőfokú Állattenyésztési Technikum igazgatójával beszélgetett. Azt feszegették, hogy bár az előirányzat a tudományra, a kutatás a korábbinál jóval többet földtt, a mezőgazdaság dolgozóinak örömébe üröm vegyül. Ugyanis a mezőgazdasági szakoktatásra — legalábbis az eddigi adatokból így derül ki — felét szánják az eddiginek. — Ezért jártál a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban reggel? — kérdezte valaki Schulmann Istvánt. — Igen, az adatokat, az elképzeléseket tisztáztam. Kaposváron is jártam már korábban, és a megyében is sok emberrel tanácskoztam. Nekem is van némi tapasztalatom. De hát az ember az ország nyilvánossága előtt szólal fel, segíteni akar, észrevételével a programot, az elképzelést szeretné, kívánja tökéletesíteni. Képviselőink eddigi hozzászólásai tanúsítják, hogy nem hiábavaló igyekezetük. De erről vall az országgyűlés állandó bizottságaiban kifejtett munkájuk is. Klujber László például az ipari, valamint a terv és költségvetési bizottság tagjaiból létesített albizottság tagjaiként mérte fel a vidéki ipartelepítést. Többek között javasolták, hogy elsősorban oda telepítsenek ipart, ahol alapanyag van, a vízigényes üzemeket pedig a folyók partján hozzák létre. Aző javaslatuk, közreműködésük is benne van abban, hogy éppen az említett szempontból Dunaújvárosban 4,2 milliárdos beruházással bővül a szalmacellulóz- és a papírgyár. A munka eredményeként hullámpapírt és dobozokat gyártanak majd. Ez az albizottság foglalkozott az iparfejlesztéssel, többek között a vidéki ipartelepítéssel. Soksok szempont, adottság, észrevétel figyelembevételével tett javaslatot például azokba a városokra, melyeket a Tervhivatal elnöke expozéjában a leendő ötéves tervben dinamikusan fejlődők között említett. ■ Egy elhangzott és két készülő hozzászólást kéztem, méltattam, s máris a szűkre szabott térdeletem végére értem. Lesz bőven mondanivaló, hiszen csak tervtörvény-javaslat vitájában 50-an kértek szót. Bányász Béla HÍRLAP fiz utolsó túszok is szabadok Szerdán végérvényesen lezárult a túsz-ügy. Délelőtt Ciprusra, majd Athénbe érkezett a Palesztinai Népi Felszabadítási Front Utolsó hat foglya, s ezzel egyidejűleg a brit, a nyugatnémet és a svájci kormány döntést hozott az általuk fogva tartott gerillák szabadon, bocsátásáról. Az erről szóló megállapodást szerdán délelőtt jelentette be a bonni külügyminisztérium szóvivője. -Csütörtök, 1970. október 1. fiz alumíniumipar, a járműgyártás és a számítástechnika Kerkay Sándorné hozzászólása Képviselőnőnk azzal kezdte: sokan mondják, hogy kevés az óvoda, a kórházi ágy, kifogásolják, hogy nem elég kultúrált a perembolt, gond az anyagellátás, a kooperáció. Utalt arra, hogy bár ezek igazak, de az is nyilvánvaló, hogy a gondok fejlődéssel együtt járnak. — örömmel töltött el — az előttem szóló képviselőtársaimhoz is kapcsolódom, — hogy ez a terv elsősorban lakosság-centrikus. A korábbiaknál 30 százalékkal többet irányoz elő lakásra, 110 százalékkal többet lakásfelújításra, és 20 százalékkal több jut a kulturális célokra. A belkereskedelmi tárca költségvetési előirányzatából képviselőnknek a belkereskedelmi dolgozók oktatására fordítandó 145 millió forint ragadta meg figyelmét. Azon reményének adott kifejezést, hogy kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépiskola formájában Székesfehérvárott is érezzük ennek áldásos hatását. Gyorsítsuk m meg a műszaki haladást ! Sok-sok összefüggés boncolgatásából számomra, de a választókerületemben, megyénkben élő műszakitechnikai és közgazdasági felkészültségű emberek számára is legizgalmasabb talán a kongresszusi irányelvek 21 bekezdése. Ez a pont jelentőségének megfelelő helyet kapott a tervtörvényi ívnélatban is — mondotta Kerkay Andorné. ..Gyorsítsuk meg a műszaki haladást, korszerűsítsük a termelés szerkezetét, növeljük a vezetés színvonalát” — idézte az irányelveket, majd arról szólott, hogy Fejér megye gazdasági szerkezetében már eddig is tükröződött népgazdaságunk fejlődése. Az ipari forradalom, együtt a mezőgazdaság kollektivizálásának szép eredményeivel, a megye kulturális arculatán is meglátszik. Érdekes adatokat idézett, többek között azt, hogy a megye lakosságának egyharmada városokban él. Büszkén említette, hogy a megye gazdasági súlya egyre erőteljesebben mutatkozik az ország gazdaságában is. A továbbiakban Kerkayné arról beszélt, hogy a javak felosztásánál csakis akkor jelentkezhetünk jogos igényekkel, ha a termelékenység növelésével, a korszerű és tudományosan megalapozott technika megvalósításával hozzájárulunk azok növeléséhez. Mondanivalójának illusztrálására az alumíniumipart, a járműgyártást és a számítástechnikát említette. Mindhárom olyan terület, mely messze túlnő a megye határain. Az alumíniumról képviselőnk elmondotta, hogy egy évszázad alatt ezerszeresére nőtt a felhasználása. Megyénkben is tradíciói vannak mind a bányászatnak, mind a feldolgozásnak. A székesfehérvári Könnyűfémmű ötvenezer tonnás termelése Közép-Európában az első helyet jelenti. ..A félgyártmány és a készáru gyártás növelése elősegíti, hogy alumínium-exportunkban az alumínium tömb terhére növekedjék a fair dolgozottabb, magasabb devizahozamú félgyártmányok és készgyártmányok aránya” — idézte a felszólaló a törvényt, melyet több adattal illusztrált. Elmondotta, hogy az alumínium világpiaci ára tömbben 500 dollár tonánként — jelenleg a 600 dollárt is kifizetik érte — viszont egyszerűen feldolgozott formában kábel-, vagy tubusalakban, egy tonnáért már 750—800 dollárt adnak. Kérdezte: miért nem csinálunk hát ilyeneket, miért választjuk mégis a tömbexportot. Székesfehérvárott immár hagyományosak a nemzetközi jelleggel megrendezett könnyűszerkezeti konferenciák, a Nyílászáró Szerkezetek Gyára komoly gyakorlati példa a megyében; mégis, az alumíniumot sokra tartó műszaki értelmiségtürelmetlen az alkalmazott alumínium mennyiségével és minőségi választékával szemben. Igazuk van, hiszen 8,5 kg/fő felhiaamizársunkcal messze vagyunk az USA 19,5 kilogrammos, vagy a fejlett nyugat-európai országok, köztük Franciaország közel 13 kilós fejenkénti átlagától. A vitázók sokfelé keresik ennek okát. Tenni kellene valami komoly lépést a könnyűszerkezeti szak beindítása céljából a mérnökképzésben. Talán ilyen jellegű főiskola sem ártana, esetleg székesfehérvári székhellyel. Vannak, akik az üzemekre épülő kutatóhálózatot sürgetik, mások pedig a könnyűszerkezetek szabványosítását. — Mi van e kérdések hátterében? Hogyan jelentkezik ez a bonyolult probléma népgazdasági szinten? Részletes kifejtésére több hozzászólás is kevés lenne. De ahogy utánajártam, meggyőződtem, nem véletlen a törvénytervezet mértéktartó fogalmazása: a negyedik ötéves tervnek a fő hangsúlyt a félkészgyártásra kell helyeznie. Az 1970-ben kormányprogrammá vált célkitűzés ennek folytán majd kedvezőbbé teszi egyetlen jelentősebb ásványkincsünk kiaknázását, a fajlagos felhasználás kb. 1li.16 kiló lesz, tehát elhagyja a nyugati országok mostani szintjét. Legszembetűnőbb a lemaradásunk az építőipari alumínium felhasználásában: 0,50 kg/fő, a világ 3—4 kg/fő értékeivel szemben, örömmel fogadtuk tehát az idei könnyűszerkezeti konferencián az építésügyi miniszter helyettesének fejtegetését, hogy a negyedik ötéves terv építőipari kapacitásának 50 százalékos növelését a könynyűszerkezetek széles körű elterjesztésével gondolják megoldani, így a munka hatékonysága 15—20-szorosára nő. A Magyar Alumíniumipari Trösztnek, de a székesfehérváriaknak is vannak eredményes kísérletei a szendvics-szerkezetek vonatkozásában, a hűtőháziaknál való sikeres alkalmazás pedig már bizonyítja is, hogy ez a jövő útja. Az autóbusz és a computerek A továbbiakban képviselőnk azt javasolta, hogy olyan döntés szülessen, ami az alumíniumfeldolgozás centralizálását segíti. Jelentős teret szentelt a járműprogram megvalósításának, ezen belül az Ikarus székesfehérvári gyáregységének a fejlődését méltatta. Az ötezer busz, ami öt év alatt Székesfehérváron készül, európai viszonylatban is jelentős. A Budapesten készült 6000 autóbusszal pedig már a világszinten is kiemelkedő. Hangsúlyozta, hogy ennek a programnak a helyességét az idő igazolta. Dicsérte a KGST közreműködlését, elismeréssel beszélt mindazokról, akik a program valóra váltásában közreműködtek. Viszont gondként említette, hogy a kooperációs nehézségek, a székesfehérvári telep járulékos beruházásainak elmaradása és a szervezetlen anyagellátás következményeként fellépő túlórázás sok gondot jelent. Éppen ezért a negyedik ötéves terv további elemzést és részletekbe menő intézkedést igényel. A képviselőnő a továbbiakban arról beszélt, hogy tudatosan hagyta mondanivalója végére a negyedik ötéves tervben általa legmerészebbnek és legidőszerűbbnek tartott elhatározást, a számítástechnika hazai megalapozását. Nem véletlenül mondotta ezt, hiszen mint a Videoton mérnöke, gyárával együtt Horgos miniszter döntése alapján, ő is közreműködik e program kidolgozásában, és többször is szót emelt ennek fejlesztése érdekében. Elmondotta, hogy a világon húsz évvel ezelőtt csak öt computer (számítógép) volt, ma pedig már 100 ezer van. Hozzászólásában részletesen méltatta a számítástechnika jelentőségét, majd arról beszélt, hogy a Videoton szeretne bekapcsolódni a számítástechnika fejlesztésébe. Hangsúlyozta, hogy a gyártás nemzetközi munkamegosztással, a KGST országok együttműködésével realizálódhat és jelentős lépés lehet, illetve lesz a gazdasági integrációs törekvésekben. A gazdag tényekre támaszkodva mondotta: — A számítástechnika hazai bevezetését és elterjesztését megalapozó negyedik ötéves terv megvalósítása során megokoltnak látnám a jelentős pénzügyi, művelődésügyi, és nemzetközi vonzatokkal összefüggő témát, kiemelten kezelni, és kormányprogram szintjére emelni. Képviselőnk hozzászólását a következőkkel zárta: — Eötvös klasszikus mondását napjainkban is időszerűnek tartom: „Haladni csak úgy lehet, ha egyik lábunkat megvetjük a már elért eredményeken, a másikat pedig előrelendítjük". A harmadik ötéves terv eredményeire támaszkodva lépünk előre a negyedik ötéves terv időszakába.