Fejér Megyei Hírlap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-25 / 251. szám
---- 2------ A VILÁGHIRADÓ ...mmmmmmmmmmmmmmm HWI! Hírek és cáfolatok Atasszi szíriai elnök lemondásáról — Péter János találkozott V Thanttal és az amerikai külügyminiszterrel. Kedd: 37 európai ország kommunista és munkáspártjainak képviselői összeültek Moszkvában — Megalakult az EAK új kormánya. Szerda: Gromiko beszéde az ENSZ-közgyűlésen — Külügyminiszteri szinten, zárt ajtók mögött ülésezett a Biztonsági Tanács. Csütörtök: Nixon—Gromiko találkozó — Merénylet Chilében a hadsereg főparancsnoka ellen. Péntek: Állam- és kormányfők felszólalásai az ENSZ-ben — Brandt sajtóértekezlete egyéves kormányzásának eredményéről. Szombat: Nixon tárgyalása Szato japán miniszterelnökkel — Szavazás Chilében New Yorkban befejeződött az ENSZ jubileumi ülésszaka, amelynek tíznapos tanácskozássorozatan sűrű egymásutánban váltották egymást a szónoki emel tényen az állam- és kormányfők, illetve a külügyminiszterek. A héten elhangzott számos felszólalás közül a legfontosabbnak Gromiko szovjet külügyminiszterét és Nixon amerikai elnökét tekinthetjük. A jubileumi ülésszak résztvevői kifejtették kormányuk álláspontját minden időszerű politikai — és esetenként nemcsak politikai — problémával kapcsolatban, de az egyszerűség kedvéért most a szovjet—amerikai kapcsolatokat tekintjük át. Annál is inkább, mert a két szuperhatalom viszonya igen nagy befolyással van a világ sorsára. Aki elolvasta Gromiko és Nixon beszédét, az könynyűszerrel megállapíthatta, hogy a szovjet és az amerikai szemlélet, a világ dolgairól kialakított álláspont alapvetően eltér egymástól. Elismerte ezt Nixon elnök is. A nézeteltérések és az ellentétek azonban nem indokolják a kapcsolatok rontását, amire éppen a közelmúltban volt példa amerikai részről. A hét végére azonban némileg változott a helyzet. A szovjet külügyminiszter és amerikai kollégája másodszor is találkozott, majd sor került Gromiko és Nixon washingtoni megbeszélésére is, amit — mint kiszivárgott — amerikai részről szorgalmaztak. Ebbe a keretbe illik az a tény is, hogy Henry Kissinger, az amerikai elnök külpolitikai tanácsadója több mint egy órát töltött pénteken a szovjet ENSZ-küldöttségnél. Ezek a diplomáciai találkozók igazolni látszanak azt a véleményt, hogy az Egyesült Államok legfőbb vezetői enyhíteni kívánták az általuk előidézett hirtelen feszültséget, a hidegháborús hangok váratlan felújulását. A szovjet és az amerikai vezetők minden lényeges kérdést áttekintettek, és Gromiko érdekesnek minősítette a Nixonnal folytatott eszmecserét. A nézetek jobb megismerése előmozdíthatja a részleges egyetértést, de egyelőre semmi jele sincs annak, hogy az amerikai vezetők a legfontosabb problémák — a közel-keleti válság és az indokínai háború — megoldására konkrét és mindkét fél számára elfogadható intézkedéseket tennének, illetve javasolnának. Valószínű, hogy a november 3-án esedékes amerikai törvényhozási és kormányzóválasztások után a washingtoni külpolitika irányvonala, tényleges célja jobban kitűnik majd. A választások után ugyanis nem befolyásolják annyira a Nixonadminisztrációt,azok a belpolitikai szempontok, amelyek részben magyarázzák a legutóbbi hetek merev, szovjetellenes, az enyhülést gátló megnyilatkozásait. Európában azonban az eddiginél is jobb kilátások vannak a kelet-nyugati együttműködés fejlesztésére és kiterjesztésére. A Brandt-kormány megalakulásának első évfordulója alkalmából pénteken sajtóértekezletet tartott a kancellár és Scheel, külügyminiszter. Az NSZK két vezető államférfiénak megnyilatkozásaiból arra következtethetünk, hogy Branditék folytatni kívánják az ,,új keleti politikát", amelynek első nagy eredménye a szovjet—nyugatnémet szerződés kidolgozása és aláírása volt. A szociáldemokraták és a szabaddemokraták kitartanak ismert külpolitikai céljaik mellett. Evvel összefüggésben emlékeztetünk arra,hogy egy nyugatnémet diplomata felvette a kapcsolatot Csehszlovákiával — noha érdemi tárgyalásokról egyelőre nincs szó. — és Brandt megerősítette, hogy a lengyel—nyugatnémet tárgyalások sikeres befejezése érdekében hajlandó Varsóba utazni. Más vonatkozásban, de hasonlóképpen az európai biztonság problémáival függ össze az NDK párt- és kormányküldöttségének csehszlovákiai látogatása. A Walter Ulbricht és Willi Stoph vezette küldöttség nyilván megtárgyalta a csehszlovák vezetőkkel azokat a közös érdekű kérdéseket, amelyek öszszefüggésben vannak az NSZK kormányának politikájával. Az európai problémákkal és a különböző társadalmi rendszerű országok kapcsolatairól szólva említést kell tennünk Tito jugoszláv elnök nyugateurópai látogatásáról, amelynek legfontosabb eseménye az egynapos nem hivatalos párizsi program volt. A francia kormánykörökből származó közlés szerint a két ország nézetei a legtöbb kérdésben nagyon közel, állnak egymáshoz. Ez valószínűleg lehetővé teszi azt is, hogy a közel-keleti béke érdekében mindkét állam latba vesse befolyását. A Közel-Kelet országaiban a héten nem voltak különösebben meglepő események, ha csak nem számítjuk ezek közé Heikal egyiptomi tájékoztatásügyi miniszter lemondását. Heikal, aki a kairói AZ Ahram főszerkesztője, arról volt ismert, hogy igen közeli kapcsolatban állt az elhunyt. Nasszer elnökkel újabban azonban kitudódott, hogy a miniszter az elnök halála után megpróbálta jobboldali irányban megváltoztatni az EAK politikáját. Ez nem sikerült neki, ezért a lemondást választotta. A Mahmud Favzi által megalakított új egyiptomi kormányban különben egyedül a tájékoztatásügyi tárca cserélt gazdát. A lényegében változatlan összetételű kabinet újabb bizonyítéka annak, hogy az EAK vezetői és vezető testületei valóban kitartanak Nasszer józanul mérsékelt, de elkötelezett politikája mellett. Az arab világ egy másik országából, Szíriából viszont belpolitikai nyugtalanságról és bizonytalanságról tanúskodó hírek érkeztek. Az egymásnak gyakran ellentmondó jelentésekből annyi kiderült, hogy Atasszi elnökebenyújtotta lemondását, majd — a Baath-párt vezetőinek kérésére — egyelőre hivatalában maradt. A hétfőn kezdődő szíriai Baath-kongresszus minden bizonnyal fényt derít a polgári és a katonai vezetés közötti ellentétekre. A hét többi eseménye közül megemlékezünk még a chilei elnökválasztásról, amely igen feszült légkörben, jobboldali merényletek és az ezek miatt elrendelt rendkívüli állapot közepette zajlott le. A rézben, salétromban és más ásványokban gazdag ország kétszáz szenátora és képviselője arról döntött szombaton, hogy ki legyen a köztársasági elnök. Emlékezetes, hogy Salvador Allende, a Népi Egység közös jelöltje a szeptember 4-én tartott közvetlen szavazás alkalmával az első helyet szerezte meg a három jelölt közül, de nem jutott abszolút többséghez. Ezért került sor a második fordulóra, a kongresszusi szavazatra. —erő — Crrst Bilo myvtet külügrtiiniszter, aki az ENSZJubileumi ülésszakára érkezett New Yorkba, csütörtökön tárgyalt Nixon amerikai elnökkel. (Telefoto — AP—MTI—RS) MULA !» Chile elnöke, Salvador Ellende Salvador Allendét választották a következő hatéves ciklusra Chile köztársasági elnökévé. Szombaton Santagóban együttes ülést, tartott a chilei parlament két háza. Az egyetlen napirendi pont a köztársasági elnök megválasztása volt - A kommunistákat, szocialistákat, valamint más baloldali csoportokat, tömörítő Népi Egység jelöltje. Salvador Arenda 151 szavazatot kapott Ellenfele, Jorge Alessandri, a jobboldal jelöltje mindössze 35-öt. Hét képviselő tartózkodott a szavazástól, öten nem jelentek meg. A szocialista párti Salvador Allende november 4-én lép a jelenlegi kereszténydemokrata elnök, Eduardo Erei örökébe. A chilei parlament, tapsviharban tört ki, amikor dr. Thomas Pablo, a szenátus elnöke ismertette a szavazás eredményét. Pelayo Figueroa, a szenátus titkára azonnal Allende otthonába sietett, s magával vitte a parlament írásos dokumentumát, amely kihirdeti az új elnök személyét. „Demokratikus tett volt” — ezek voltak Salvador Allende első szavai, miután tudomásul vette megválasztását. Arra a kérdésre, hogy mit szándékozik most tenni, így válaszolt: „Elmegyek a katonai kórházba, hogy megtudjam, hogyan érzi magát Schneider tábornok". (Mint már jelentettük a hadsereg főparancsnoka ellen csütörtökön merényletet követtek el). Apró Antal nyilatkozata A KGST-ors együttműködéséről A TASZSZ tudósítója felkérte Apró Antalt, a Magyar Népköztársaság KGST képviselőjét, hogy beszéljen a KGST-országok tudományos és műszaki együttműködésének további fejlesztéséről. A magyar forradalmi munkásparaszt kormány elnökhelyettese részt vett a KGST végrehajtó bizottságának Moszkvában október 20—22- ig tartott 49. ülésszakán. — A szocialista közösség országai fejlődésük olyan szakaszához érkeztek — jelentette ki Apró Antal —, amikor további gazdasági fellendülésük döntő mértékben függ az intenzívebb gazdálkodási módszerektől, a tudományos és műszaki vívmányok hatékonyabb felhasználása alapján. Olyan kis ország számára, mint Magyarország, különösen nagy jelentőségű a tudományos és műszaki együttműködés meggyorsítása, új, hatékonyabb együttműködési módszerek kidolgozása. Ilyen tudományos és műszaki koncentrációt csak a KGST-országokkal való szoros együttműködés keretei között lehet elérni. Ezek az országok már létrehoztak egy szilárd tudományos és műszaki bázist, amely biztosítja bonyolult tudományos és műszaki munkálatok elvégzését, az egymás közötti kooperáció és munkamegosztás megszervezését. A KGST-országok integrációs programjának keretei között folytatni fogjuk a népgazdasági tervek öszszehangolását a tudomány és a technika legfontosabb területein. Megvalósítjuk az együttműködést a távlati tudományos és műszaki prognózisok kidolgozásában is. E koordináció keretei között Magyarország irányítja olyan — a többi KGST-országgal egyeztetett — tudományos és műszaki kutatási témák kidolgozását, amelyekhez kutatóintézményekkel és szakemberekkel rendelkezik. Az új tudományos eredmények eléréséhez nagy segítséget nyújtanak azok az új szerevezési formák, amelyeknek célja a szocialista országok kutató erőinek koncentrálása. Nemzetközi intézményekről és kutatóintézetekről, tudós-kollektívákról van szó, amelyeket meghatározott témák kidolgozására hoznak létre, vagy pedig koordinált kutatóközpontokról. Az együttműködés ilyen formái lehetővé teszik majd a tudományos haladás meggyorsítását számos területen. Az alapvető és alkalmazott kutatásokat illetően a koordinációs központok meghatározhatják azokat — a szocialista országok távlati népgazdasági tervei szempontjából legfontosabb — területeket, amelyeken a tudományosműszaki együttműködésnek meg kell nyilvánulnia. Van már szerződés a kollektív együttműködésre vonatkozólag az igazgatás, a szervezés és a kibernetika területével kapcsolatos kutatásokat illetően. Mi azonban együttes tervezőirodák létrehozását is lehetségesnek tartjuk korszerű termékfajták kidolgozására és egységesítésére. Magyarország számára nagy jelentőségű egy nemzetközi tu-dományos és műszaki tájékoztató központ megteremtése is. Magyarország számára változatlanul fontos a Szovjetunióval való tudományos és műszaki együttműködés további erősítése. Együttes magyar-szovjet kutatások révén sikerült gyorsabb kutató és termelési eredményekhez jutni népgazdaságunk konkrét ágazataiban. Magyar és szovjet intézetek, termelő vállalatok százai dolgoznak egyes témákon a tudományos és műszaki együttműködés keretei között. Mindezjobbá teszi a kutatások, a tervezés és a termelésösszehangolását, elősegíti az országaink közötti munkamegosztás toovábbi fejlődését, egyes termelési ágak egymáshoz való közeledését. A Magyar Népgazdaság számára továbbra is fontos az együttműködésnek minden olyan formája, amely lehetőséget, biztosít a gazdasági, tudományos és műszaki együttműködésre a világ bármely országával. A magyar tudósok és szakemberek munkái mindig tekintélyes helyet foglaltak el a világ technikai haladásának bizonyos területein. A szocialista országokkal való együttműködés folyamán a magyar tudósok előtt még nagyobb lehetőségek nyíltak meg az elért eredmények gyors és hatékony realizálására — mondotta Apró Antal. Reszkető hangú, riadt szemű, törékeny asszony válaszváróan áll a földbiztos előtt. Arról szeretne megbizonyosodni, hogy valóban nem jönnek-e vissza Rogyó nagyságosok a cikolai birtokra. Gyökérkezében szorongatja az írásos dokumentumot, a juttatott földről szóló végzést. A földosztó biztos helyivel kínálja, nyugtatja: semmi keresnivalója már az adonyi határban, a volt kúriában az egykori tulajdonosnak. Hányadszorra ismétli ugyanazt a magyarázást türelmes, magabiztos hangon a kulcsi halász fia, senki nem tartja számon. Rengeteg a kétkedés, a félénkség a parasztemberekben. Nézik az új okmányt, nem akarnak, nem mernek hinni szemüknek, nem tudják felfogni, hogy valóban övék, sajátjuk a föld. Biztató szóra áhítoznak, szóban is erősítést, akarnak; igen, tiétek, műveljétek. Hogy mindezt meggyőzően hallják, elhiggyék, az kell, aki mondja, az is átérezze mindazt, ami a volt nincstelenek szívében és fejében lejátszódik. A bátorításból kicsendül a bizakodás, a fiatal kommunista együttérzése. Így szavának hitele van. ..Ilyen jegyző kell nekünk, akihez bekopogtathatunk, aki meghallgat bennünket, nem mond nagy szavakat, de tiszta szívből cselekvésre buzdít.” Ily módon fogalmazták meg a kezdet kezedetén, ragaszkodásukat az adonyi, később rácalmási emberek. Vasárnap, 1970. október 25. Koleraveszély Szlovákiában Az Egészségügy* Minisztérium közegészségügrvi—Járványügyi M* osztálya közli: A kelet-szlovákiai kolerafig*nús «“Hetekről kapott hivatalos» tájékoztatás alapján október 23- án a hidasnémeti határátkelőhelytől keletre, a magyar—szlovák határsávban az illetékes magyar hatóságok a kishatárforgalmat lezárták. Az érintett szlovákiai területről csak azok utazhatnak be az országba, akik a vonatkozó nemzetközi járványvédelmi előírásoknak eleget tettek. Az illetékes állami közegészségügyi,járványügyi felügyelőség Hidasnémeti és Sátoraljaújhely határállomáson a megfelelő járványvédelmi intézkeléseket bevezette. A MÁV Vezérigazgatósága kb*.li, Hogy egészségügyi hatósági intézkedés miatt, a Csehszlovákiába irányuló utasforgalom Hidasnémeti és Sátoraljaújhely átmenetben további intézkedésig szünetel. A MÁV Vezérigazgatósága felkéri azokat az utasokat, akik Csehszlovákiába vagy azon át kívánnak utazni, hogy utazásuk megkezdése előtt a vasútállomásokon kérjenek felvilágosítást. A korlátozás miatt felhasználatlanul maradt menetjegyeket kérésre a vasútállomások záradékolják. Valakinek lehet hite, bizakodása, de ha nem párosul saját posztján felkészültséggel, irányító-szervezőkészséggel, akkor a munka nem lehet teljes értékű. Ezért ajánlották a „képesítés nélküli’’ vezetőjegyzőnek a tanulást. Becsülettel, szorgalommal birkózott a tananyaggal, megismerkedett az államigazgatás szövevényes feladataival. Egy-egy foglalkozás, konzultáció ismétléseként a Duna-parti község Rácalmás ügyeit, mint gyakorlatot, képzelte maga elé. Aztán mégsem oda szólította a főispáni kinevezés. Mányra, a megyeszéli faluba küldték, ahol próbára tehette teherbírását, képességét. A patakon inneni és túli lakosok, mint két szomszédvár védelmezői álltak szóra.