Fejér Megyei Hírlap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-21 / 273. szám

------ ---------- Szavazás Kína ENSZ-jogairól Az ENSZ-közgyűlésen csü­törtökön este fejeződött be a Kínai Népköztársaság ENSZ- beli jogainak érvényesítésé­vel kapcsolatos vita. Csütörtökön este ,Zákor Malik, a Szovjetunió ENSZ- képviselője azt a tényt, hogy a Kínai Népköztársaság he­lyét a világszervezetben a csangka­isekista klikk bitorol­ja, a kínai néppel szembeni kiáltó igazságtalanságnak és az ENSZ-alapokmány­ meg­sértésének nevezte. A vita­ zárónapján a Szov­jetunió képviselőjén kívül a Mali Köztársaság, a Dél-je­meni Népköztársaság és Al­géria képviselői is támogat­ták a népi Kína ENSZ-,jogai­nak érvényesítését és a csangkajsekista küldött, ki­utasítását. Ausztrália, Thai­föld és Tajvan képviselője viszont a jelenlegi helyzet fenntartása mellett foglalt ál­lást. A népi Kína mellett 51, ellene 49 ország szavazott. A KNK ENSZ-jogainak helyre­­állítására mégsem kerül sor, mert a küldöttségek többsége helyeselte azt az amerikai indítványt, hogy tekintsék „fontos ügynek", és így két­harmados többségre lett vol­na szükség. A szavazás eredményét percekig tartó viharos taps köszöntötte. Sok diplomata máris úgy vélekedik, ha ez az irányzat folytatódik, a Kínai Népköz­­társaság talán már jövőre, legkésőbb 1972-ben elfoglal­hatja helyét a világszervezet­ben. A kínai képviseletről szóló idei vitát az jellemezte, hogy a határozati javaslatot ellen­ző országok, köztük az Egyesült Államok is, már nem annyira a népi Kína tá­voltartása mellett kardoskod­tak, mint inkább azt kifogá­solták, hogy a határozat Tajvant ki akarja rekeszteni az ENSZ-ből. Intézkedések a nők helyzetének javítására (Folytatás az első oldalról) A nőbizottság elnöke rá­mutatott, hogy a nők hely­zetét elsősorban nem köz­ponti intézkedésekkel, hanem a helyi lehetőségek jobb ki­használásával lehet és kell javítani. Sokhelyütt máris példamutatóan segítik anya­gilag és erkölcsileg a nagy­­családos anyákat gyermekeik iskoláztatásában, a lakásépí­tésben, s arra is van példa, hogy vállalatok egymással összefogva létesítsenek új bölcsődét, óvodát. A szak­­szervezet kezdeményezésére a bányászoknak az üzemek havonta 250 forint, ösztöndí­jat folyósítanak gyermekeik középiskolai oktatásához, a Vörös Október Férfiruhagyár dunaújvárosi részlegében 17 szülőnek fizettek ki eddig beiskolázási segélyt, hasonló segélyt kapnak az 1. számú AKÖV arra rászoruló dolgo­zói. A MEDOSZ kezdemé­­ny­ezésére egyes helyeken az eddigi 800 helyett 1200 négy­szögöl illetményföldet kap­nak a nagycsaládosok. Szö­vetkezeti lakás vásárlására, illetve lakásépítésre jelentős összegeket fizetett ki a Vö­rös Október Férfiruhagyár, a Budapesti Távbeszélő Igaz­gatóság, a Gyöngyösi Lakás­építő Vállalat pedig hat la­kást épít fel ingyen legin­kább rászoruló dolgozóinak. A kezdeti eredmények te­hát biztatóak, s bár vala­­menyi jogos igényt máról holnapra nem lehet kielégí­teni, a következő öt évben a szakszervezetek álláspontja szerint meg kell szüntetni a főbb aránytalanságokat, s lényegesen tovább kell javí­tani a nők helyzetét. A rö­videsen sorra kerülő szak­szervezeti választásokon vala­mennyi üzemi szb. mellett a nőbizottságok is megalakul­nak, s közreműködnek ab­ban, hogy a vállalati ötéves tervek és a kollektív szerző­dések kidolgozásakor ér­vényre jussanak a nők egyen­jogúságát biztosító el­vek. (MTI) HÍRLAP fi varsói szerződés új fejezetet nyit Bonni állásfoglalá»ok — Kömmétették a »»ermődé» »mérogét Willy Brandt kancellár pénteken délután rádió- és tel­e­ví­zi­ó b­es­zéd­b­en méltat­ta a Varsóban parafált len­gyel—nyugatnémet szerző­dés jelentőségét. A varsói szerződés — hangoztatta lezárja az európai törté­nelem egy sötét fejezetét és új fejezetet nyit. A kancellár kérte az át­­települteket, hogy „ne me­rüljenek keserűségbe, hanem pillantsanak a jövőbe. Sokat jelent, hogy a családoknak most reményük van család­tagjaikkal egyesülni”. „Azért vagyok a szerződés mellett — folytatta a kancel­lár —, mert lerakja egy bé­kés jövő alapjait. A nyugat­németektől senki sem kér most, hogy áldozatot hozzan­­­­nak. Ezt­ már régen meg kel­lett hozni, Hitler bű­ncselek­­ményeinek következtében". A CDU nevében Börzei nyilatkozott:­ „Nagyon mesz­­szemenő, fájdalmas és követ­­kezményekkel járó határo­zatok" foglaltatnak a szerző­désben — mondotta —. Mint a moszkvai szerződésnél — fűzte hozzá —, „itt sem is­merhetők fel ellenszolgál­ta­tások". Bartel megismételte, hogy frakciója szerdán kezdi meg a lengyel—nyugatnémet szerződés megvitatását. Az­ Áttelepültek Szövetsé­gének elnöksége ellenállásra­­szólította fel tagjait a szer­ződéssel szemben. A Szabaddemokrata Párt viszont hangoztatta: a szer­ződés szakítást jelent az il­lúziók politikájával, amelyet az NSZK túl sokáig folyta­tott. Az NSZK kormánya no­vember 19-én azonos szöve­gű jegyzéket juttatott el az Egyesült Államok, Nagy Bri­tannia és Franciaország kor­mányához. A jegyzékekben Bonn ismerteti az előző nap " parafált lengyel—nyugatné­met szerződés szövegét, és közli: a lengyel és a nyugat­német kormány tárgyalásai során az NSZK kormánya kifejtette, hogy a varsói szerződés nem érinti és nem érintheti a négy nagyhata­lom jogait, miként azok az, ismert szerződésekből és nevezményekből adódnak. Az NSZK kormánya azt is tud­tára adta a lengyel kormány­nak, hogy csak az NSZK nevében beszélhet. A három nyugati nagyha­talom vél­asz jegyzékei tudo­másul veszik Bonn közlését­, és kijelentik: jóváhagyólag tudomásul veszik a lengyel­­nyugatnémet szerződés para­fál­ását. Pénteken délután Varsó­ban és Bonnban egyidejűleg nyilvánosságra hozták a Len­gyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársa­ság november 18-án para­fáit államközi szereződésé­nek szövegét, amelyet kivo­­na­tosa­n i­szmertetün­k. A szerződő felek egybehang­zóan megállapították, hogy a meglevő határ, amelynek vo­nalát az 1945. augusztus 2-i, potsdami értekezlet határozatá­nak IX. fejezetében állapították meg, a Lengyel Népköztársaság nyugati államhatárát képezi. Megerősítik fennálló határaik sérthetetlenségét és kölcsönös kötelezettséget vállalnak egymás területi sérthetetlenségének tisz­teletben tartására. A felett — az FDSZ alapokmányával összhang­ban — minden vitás kérdésüket békés eszközökkel fogják meg­oldani. Az európai és a nemzet­közi biztonságot érintő kérdések­ben pedig ugyanúgy, mint egy­­más közti kapcsolataikban, tar­tózkodni fognak az erővel való fenyegetéstől és az erőszak al­kalmazásától. A két ország további lépéseket tesz a kapcsolatok teljes norma­lizálása és sokoldalú fejlesztése érdekében, aminek szilárd alap­ja ez a szerződés. Egyetértenek abban, hogy gazdasági, tudomá­nyos-műszaki, kulturális stb. együttműködésük kibővítése megfelel kölcsönös érdekeiknek. A szerződés népi érinti a két fél által korábban megkötött vagy i­gjuk vonatkozó két- vagy sikvld­oldalú szerződéseket. Bruno Kreisky osztrák kancellár és Friedrich Peter, a Szabadság­párt vezetője a parlament küszöbönálló költség­­vetési vitájáról tárgyalt. A Szabadság­párt a Néppárttal szemben a mérleg nyelvét jelenti a szavazásnál. (Telefoto : F. ). Bombák Lisszabonban Három pokolgépes merénylet történt pénteken hajnalban a portugál fővárosban. Az egyik bomba Lisszabon szívében, az Egyesült­ Államok nagykövetsé­gének közelében lévő amerikai kulturális központban robbant fel. A másik a biztonsági rendőr­ség egyik kiképzőközpontjában, a harmadik pedig a kikötőben pusztított. A hajnali négy órakor, szinte hajszálra egyszerre végrehaj­tott merényletek közül az egyik — a kiképzőközpontbeli — egy ember halálát okozta. Négy em­bert a pokolgép sebesített meg, amely az amerikai kulturális központban robbant­­■ A harmadik bombát a lissza­boni kikötői vasútállomás és a rakpart közé telepítették. Ott horgonyzott a Niassa nevű por­tugál gőzös, amely rendszeres forgalmat bonyolít le Lisszabon és az Afrika déli részén lévő portugál gyarmatok között. A környékbeliek elmondták, hogy a robbanás után géppuskasorozat ropogását hallották. A Holdjáró megkerült egy krátert A Lunahod—1 sikeresen folytatja a kutatási és a kí­sérleti program végrehajtá­sát az Esők tengerének kör­zetében. Csütörtökön, magyar idő szerint 22 órakor újra felvették a kapcsolatot a holdjárművel. Ekkor a Hold­járó—1 a kapcsolatot fenn­tartó központ, rádiósugarai­nak hatókörében volt. Négy órán és 25 percen át a Hold­járó tudományos-műszaki kí­sérleteket hajtott végre, és előrehaladt a Hold felszínén. A kapcsolatfelvétel ideje alatt a Holdjáró—1­82 méter, hosszúságú utat tett meg. A­ Holdjáró manővereinek befe­j­­eztével 128 méter távolságra, van a Luna—17 leszálló fo-­­kozatától­­ Röntgen-spektrométer se-1­gítségével folytatták a Hold-­ felszín vegyi összetételének, meghatározását. Kísérleteket­ hajtottak végre a Hold-fel­­­szín mechanikai sajátossá-­ gainak kutatására és a Hold-­ járó—1 haladóképességének, meghatározására. Eközben, egy olyan műszert használ-' tak fel, amely képes behatol-­ ni a holdkőzetbe, és meg­mérték azokat az erőhatáso­­kat, amelyek a Holdjáró fu­tóművét érik. A Lunahod—1 fedélzetéről újabb Hold-tájképeket kap­tak. A fényképeken jól lát­hatók azok a nyomok, ame­lyeket a Holdjáró hagyott maga után, valamint a fel­szín részletei és a Lunairodor konstrukciós elemei. A Holdjáró útvonalának szemmeltartását és értékelé­sét szolgáló televíziós kame­rák biztosították a szükséges információkat az egyenetlen felszínen való haladás meg­valósítására. Egyes helyeken a felszín lejtésének mértéke elérte a 14 fokot. A Luna­hodor útjába esett egy elég mély kráter, amelyet a földi irányítók segítségével sikere­sen megkerült. A kapcsolatfelvétel idején nagymennyiségű telemetri­­kus információt kaptak. A szovjet lapok változat­lanul vezető helyen foglal­koznak a Hold-kutatásban új korszakot nyitó Lunahoda 1 tevékenységével. Boriszov, a Trud tudományos munkatár­sa a Holdjáró „őstörténe­tét" egészíti ki újabb érdekes részletekkel. Mint megjegyzi, a „holdautó" kidolgozásában döntő szerepet játszott a Luna—9 Holdra szállása. Mindaddig nem lehetett bi­zonyossággal állítani, vajon a Hold talaja kibírjai-e az ember, illetve az önműködő űrállomás súlyát. A Luna—9 azonban „tiszta vizet öntött a pohárba”. Bebizonyosodott, hogy a Hold talaja jelentős megterhelés elviselésére ké­pes. Szombat, 1970. november 7. Mozgásban az osztrák politika A LEGUTÓBBI HETEK­BEN ismét mozgásba jött az osztrák külpolitika. A hely­zet különlegessége ezúttal az, hogy nyugati szomszédunk külpolitikai problémáit a belső küzdelem kiéleződése is kísérte. A Bécs előtt álló külpolitikai döntés nem új: lényege a Közös Piachoz va­ló viszony meghatározása. November közepén két má­sik semleges országgal (Svéd­ország és Svájc) együtt Ausz­tria képviselői is megbeszé­léseket kezdtek a Közös Piac brüsszeli központjával. Így a kapcsolatfelvétel új szakas­­­szába lépett. A Közös Piac ügyetlen a Szovjetunió és a szocialista országok változat­lanul azt az álláspontot kép­viselik, hogy az 19­55-ös osz­trák államszerződés és az örökös semlegesség vállalása kizárja Ausztria csatlako­zását a nyugat-európai poli­tikai integrációra is törekvő Közös Piachoz.. Az osztrák kormányok im­már hagyományosan azt az álláspontot képviselik, hogy az ország semlegessége to­vábbra is a külpolitika sért­hetetlen alapelve. Gazdasá­gi alapon azonban elkerülhe­tetlennek tartják, hogy vala­mi­féle szervezett kapcsolat­ba lépjenek a Közös Piaccal. A legutóbbi tárgyalásokon Kirchschläger osztrák kül­ügyminiszter — ezeket az ér­veket megismételve — rámu­tatott, hogy 1969-ben az osztrák export 41 százaléka irányult a Közös Piacra, s az import 56 százaléka irányult onnan. A Közös Piac felé irányuló export aránya azon­ban az utóbbi tíz évben ál­landóan csökken, az onnan érkező import aránya Ausz­tria külkereskedelmében vi­szont szüntelenül nő. Ez egy­részt azt jelenti, hogy az im­­portszállítások tekintetében Ausztria egyre jobban függ a Közös Piactól, a Piac orszá­gaival szemben viszont egy­re nagyobb a külkereskedel­mi deficitje. Ausztriának te­hát létérdeke — jelezte Kirchschläger —, hogy fo­kozza a Közös Piac orszá­gaiba irányuló kivitelét. Az­ OSZTRÁK POLITIKA természetesen nagyon jól ér­zékeli, hogy a gazdasági kényszer és a politikai köte­lezettségek éles ellentétben állnak egymással. Ezért vala­miféle kompromisszum ki­alakítására törekszik. A mos­tani brüsszeli tárgyalásokból az derül ki, hogy az osztrá­kok valamilyen „különleges kereskedelempolitikai auto­nómiát” igényelnek a Közös Piactól. Azt remélik, hogy ennek a segítségével része­sülhetnek a Közös Piac elő­nyeiben anélkül, hogy meg kellene sérteniük vállalt po­litikai kötelezettségeiket, vagy nehezíteniük a szocia­lista országokkal fennálló kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését. Végleges megoldást egye­lőre továbbra sem találtak. Az osztrák dilemma nem sokkal könnyebb a kör négy­szögesítésénél. Kétségkívül ez ma Aveetria legnagyobb nemzeti és g gazdasági problé­mája. Ezt a nehéz feladatot a szociáldemokrata kisebbsé­gi kormánynak kell megol­dania, amelynek a parla­mentben 81 mandátuma van az ellenzéki polgári-konzer­vatív néppárt 78 mandátu­mával szemben. A mérleg nyelve tehát a szélsőjobbol­dali és Bonn felé kacsingató „szabadságpárt” (FPÖ) a ma­ga 6 mandátumával. Ez ter­mészetesen igen kényessé tesz minden belpolitikai dön­tést — különösen azokat, amelyek a semlegesség prob­lémáját érintik. Még mielőtt a Közös Piac­ügyben Kreisky szociálde­mokrata kormányának dön­tésre kellene jutnia Bécsben, néhány belpolitikai ütköze­tet i­s megvívnak az említett, kényes erőviszonyok között. AZ II.SO ÜTKÖZET: a költségvetés elfogadtatása. Miután ez nem hoz lényeges változásokat az előző kor­mány büdzséjéhez képest, a kormány minden bizonnyal megkapja az FPÖ támogatá­sát és így sikerül majd visz­­szavernie a néppárt támadá­sait. A második és izgalmasabb csata: a választási reformja­vaslat. A jelenlegi választási rendszer vitathatatlanul a konzervatív-polgári néppárt­nak kedvez, mert a paraszti választókerületekben keve­sebb szavazat kell egy man­dátumhoz, mint a városok­ban. A Kreisky-kormány­ ál­tal tervezett reform szerint egységesen 25 ezer szavazat kell majd egy mandátumhoz. Ez kétségkívül pozitív lépés és igazságosabbá teszi a vá­lasztási rendszert.. Negatív vonása az úgynevezett 5 szá­zalékos záradék bevezetése lenne, amelynek félreérthe­tetlenül kommunistaellenes éle van. Ezzel el akarják üt­ni az Osztrák Kommunista Pártot a parlamenti részv­étel lehetőségétől és támogatói­nak egy részét a szociálde­mokrata választókhoz akar­ják sodorni. A csata kimene­tele itt is azon­­ múlik majd, hogy az FPÖ hogyan méri fel a maga lehetőségeit: tá­­mogatja-e Kreisky reform­­tervét, a kiváltságos helyzetü­ket elkeseredetten védelmező néppártiakkal szemben. Végül: a harmadik csatá­ban a szociáldemokrata kor­mány előreláthatóan a leg­szélesebb tömegek egyetérté­sére számíthat. Ez az úgyne­vezett honvédelmi vita. En­nek lényege az, hogy a szo­ciáldemokraták január 1-től kezdve kilencről hat hónapra akarják leszállítani a tényle­ges katonai szolgálati időt. Ebben a kérdésben Kreisky szemben áll a kis osztrák hadsereg konzervatív és reak­ciós tisztikarával , s nem véletlen, hogy a betegeskedő Freichsler hadügyminiszter helyett maga vette­­kezébe ideiglenesen a hadügyi tárca vezetését. Az említett, három belpoli­tikai párbaj kimenetele meg­mutatja majd, milyen tény­leges erőt, milyen Hatalmi eszközt tart kezében Kreisky kancellár kormánya. — te — KongriBBmua előtt A legnagyobb osztály 2. A munka és a munkép rangja „A negyedik ötéves tervben az átlagosnál nagyobb mértékben emelkedjék a jól dolgozó, a társadalomnak többet nyújtó munkások és alkalmazottak keresete, ter­melőszövetkezeti tagok jövedelme. A differenciálás az általános kereseti színvonal emelkedésével együtt, fokozatosan mehet végbe..." (Az MSZMP Központi Bizottságának X. kongresszusi irányelveiből.) A pártalapszervezetek kong­resszusi irányelveket megvi­tató és vezetőséget választó taggyűlésein a járási, váro­si, megyei pártértekezleteken a legtöbbször szóba kerülő témák egyike volt a jobb munka, s ezzel a jobb mun­kások fokozott megbecsülése, az anyagi és erkölcsi elisme­rés növelése. Voltak, akik az eddig elért eredményekre alapozva kívánták ezt a töb­bet, mások arról szóltak, hogy néhány esztendeje a fi­zikai munka anyagi megbe­csülése a kelleténél jóval ki­sebb mértékben haladt előre. Nehéz, mert bonyolult össze­függésekkel terhes kérdés­­csoport ez. Nem lehet kate­gorikusan kijelenteni, hogy a fizikai munka megbecsülése nem fejlődött, az elmúlt évek­ben. Ugyanakkor azt sem le­het állítani, hogy minden rendben van ilyen tekintet­ben. Változó jövedelmek Vannak jól, közepesen és rosszul kereső munkásréte­gek. Vannak jól, közepesen és szegénye­n élő munkáscsa­ládok. Nem a szavakkal ját­szottunk föntebb, hanem ér­zékeltetni kívántuk, hogy a munkásosztályon belül is je­lentősek az eltérések, akár a kereseteket, akár a család egy-egy tagjára jutó jövedel­meket tekintve. A harmadik ötéves terv eddig lezárult négy esztendejében a reálbé­rek évi átlagban 3,1 száza­lékkal, a társadalmi juttatá­sokat is tartalmazó és a fog­lalkoztatottság változását is magában foglaló reáljöve­delmek pedig 5,1 százalékkal emelkedtek. E növekedési s­tem jóval nagyobb, mint amelyet a második ötéves terv esztendeiben sikerült, el­érni. A jövedelmek általános növekedése azonban nem je­lenti azt, hogy a munkásosz­tály minden tagja, minden munkáscsalád jobban, köny­­nyebben él, mint három vagy öt esztendeje. Ezt egyrészt bizonyítja az, hogy azoknak a családoknak a kategóriá­jában, amelyeknél az egy fő­re jutó jövedelem nem ha­ladja meg a havi 800 fo­rintot, még mindig sok mun­káscsalád található, másrészt az, hogy a bérek nem elég­gé differenciált emelése to­vábbra is gyakran össze­mossa a jó és a gyenge mun­kás közötti határvonalat, s ilyen esetben a jó munkát végző életszínvonalának emelkedésében alig, vagy egyáltalán nem mérheti le munkája értelmét. fi mérce: az érték A taggyűléseken erről el­hangzott vélemények nem­

Next