Fejér Megyei Hírlap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-01 / 258. szám

2 Ma érkezik hazánkba Henryk Jablonski Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa elnökének és feleségének meghívására szerdán hivatalos baráti látogatásra hazánkba érkezik Henryk Jablonski, a Len­gyel Népköztársaság Államtanácsának elnöke, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja és felesége. Henryk Jablonski életrajza Henryk Jablonski, a Len­gyel Népköztársaság Államta­nácsának elnöke 1909. decem­ber 27-én Waliszewben, mun­káscsalád­ban született. A varsói tudományegyetem hu­­manisztikai szakán egyetemi tanulmányokat folytatott és 1934-ben megszerezte a tör­ténelemtudományok doktora címet. 1931-ben belépett a Lengyel Szocialista Pártba. A máso­dik világháború idején részt vett az 1939 szeptemberi har­cokban, majd a podhalai bri­gád soraiban Narviknál har­colt Ezt követően Dél-Fran­­ciaországban részt vett a len­gyel ellenállási mozgalomban. Hazatérése után, 1945-ben az országos nemzeti tanács, majd a Szejm képviselője lett. 1946—1948 között a Len­gyel Szocialista Párt Közpon­ti Végrehajtó Bizottságának titkára, majd a párt alelnöke volt. 1952 óta nemzetgyűlési képviselő. E tisztségek betöltésével párhuzamosan folytatta tudo­mányos tevékenységét 1952-ben a Lengyel Tu­dományos Akadémia levelező tagja lett, 1956-ban pedig akadémiai rendes taggá vá­lasztották. 1955—1965 között a Lengyel Tudományos Aka­démia tudományos titkára, majd az akadémia alelnöke volt. Henryk Jablonski, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának, a Cseh­szlovák Tudományos Aka­démiának, és a Román Tu­dományos Akadémiának is tagja. 1947—1953 között a Műve­lődésügyi Minisztérium ál­lamtitkáraként tevékenyke­dett. 1965-ben felsőoktatási miniszterré, 1966-ban pedig köz- és felsőoktatási mi­niszterré nevezték ki. 1948 óta tagja a LEMP Központi Bizottságának. 1970 december 20-i KB plénum a Politikai Bizottság póttag­jává választotta. A LEMP VI. kongresszusán megválasztott Központi Bizottság beválasz­totta a párt politikai bizott­ságába. 1972. március 28-án a Szejm megválasztotta a Lengyel Népköztársaság Államtaná­csának elnökévé. Henryk Jablonski a Népi Lengyelország Építője Érdem­rend, a Munka Zászlórend 1. fokozata, a Lengyelország Új­jászületése Érdemrend pa­rancsnoki keresztje és a Grünwald Kereszt kitünteté­sének tulajdonosa. (MTI) A bombákat továbbra is szórják Saigon Az amerikai légierő nehéz­­moházói az elmúlt 18 órában több tucat bevetésbe­l tá­madták a Vietnami Demkra­­tikus Köztársaság területét. Egy saigoni amerikai katonai szóvivő közlése szerint a B-52-esek bombaterhüket ezúttal Dong Hai körzetében szórták le. A szóvivő közölte, hogy az óriásbombázók a déli ország­részben Saigon körzetében és Dél-Vietnam négy északi tartományában hajtottak végre szőnyegbombázásokat a hazafias erők feltételezett állásai ellen. A Dél-vietnami Felszaba­­dítási Front egységei hétfőn éjjel tüzérségi és rakétatá­madást intéztek a Da Nang-i amerikai légitámaszpont el­len. A támaszpont berendezé­seit a becsapódó tüzérségi lö­vedékek és a 122 milliméteres rakéták megrongálták, a személyzet közül többen meg­sebesültek. A VDK ellen vasárnap végrehajtott amerikai légitá­madás során lelőtt egyik tá­madógép pilótája életét vesz­tette — közölte — nyugati hírügynökségek szerint — kedden a Hanoi rádió. A rá­dióadás szerint ugyanekkor a VDK egyik parti őrhajója foglyul ejtett egy másik ame­rikai pilótát, aki katapultált gépéből és ejtőernyőjével a tengerre veszkedett. A pilóta sértetlenül esett fogságba, nevét azonban nem közölték. (MTI) Fejlődő kapcsolatok, szélesedő együttműködés Fehér Péter, az MTI diplomáciai tudósítója írja: A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság kapcsolatainak fejlődésében újabb, jelentős állomás a lengyel államfő magyarországi látogatása. A mostani magas szintű találkozó a testvéri barátság újabb ki­fejezője, s egyben meggyőzően bizonyítja: a két ország viszonyában érvényre jutó alapel­vek egyaránt megfelelnek hazánk és a Len­gyel Népköztársaság nemzeti érdekeinek, ha­tározottan hozzájárulnak a szocialista orszá­gok egységét szolgáló törekvésekhez. Közös érdekeink jutnak kifejezésre­ többek között a két országnak a Varsói Szerződés szervezeté­ben és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Ta­nácsában kifejtett konstruktív tevékenységé­ben, s a két ország együttesen munkálkodik az európai biztonság megteremtésén is. A két nép történelmi hagyományokban bővelkedő kapcsolata az elmúlt negyedszá­zadban teljesedett ki, a közös célért, a szo­cializmus felépítéséért való munkálkodás so­rán. A legutóbbi években állandó gyakorlat­tá vált a kölcsönös konzultáció, a szocializ­mus építésével kapcsolatban országaikban felvetődő konkrét problémákról folytatott ta­pasztalatcsere. Ezt igazolják a legutóbbi idők magas szintű kölcsönös látogatásai is. Az el­múlt esztendőben részt vett a Lengyel Egye­sült Munkáspárt VI. kongresszusán Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Ko­mócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára, az azt megelőző esztendőben járt Lengyel­­országban magyar kormányküldöttség élén Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, s az idén tárgyalt Lengyelországban Vályi Péter, a Minisztertanács elnökhelyettese, dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi minisz­ter, dr. Biró József külkereskedelmi minisz­ter, dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari mi­niszter, valamint Lázár György munkaügyi miniszter. 1971-ben látogatott el hozzánk Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára és Piotr Jarosewicz, a LEMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Minisztertanács elnöke, s az idén járt Magyarországon Kazimierz Ol­szewski miniszterelnök-helyettes, dr. Jerzy Olszewski vegyipari miniszter, Stanislaw Wronski kulturális és művészetügyi minisz­ter, Tadeusz Olechowski külkereskedelmi mi­niszter, valamint dr. Edward Kowalczyk pos­ta- és távközlési miniszter. A magyar —lengyel kapcsolatok egyik fon­tos alapja az 1948-ban megkötött és 1968. május 16-án megújított barátsági együttmű­ködés és kölcsönös segítségnyújtási szerződés, amelynek szellemében számos megállapodás jött létre a különböző területeken folytatott tevékenység összehangolására. A két ország legfontosabb állami szervei egyezményekben rögzítenék az együttműködésből rájuk háruló kölcsönös kötelezettségeket. Csupán az el­múlt két eszt­endőben tucatnyi jelentős meg­állapodás született, egyebek között a postai együttműködésről, az egészségügy területén való közös munkálkodásról, az 1971—75 évi gazdasági együttműködésről, és a népgazda­sági tervek egyeztetéséről stb. A tudományos kapcsolatok fejlődésében kiemelkedő fontos­ságú a két ország akadémiái közötti — 1972- től 1975-ig szóló — együttműködési egyez­mény. S a közelmúltra visszatekintve: alig néhány hete született meg a magyar—lengyel kulturális és tudományos együttműködési ve­gyesbizottság létesítéséről szóló megállapo­dás, amelynek feladata minőségileg új, ma­gasabb szintre emelni a két ország ilyen jel­legű kapcsolatait. Ami a Lengyel Népköztársasághoz fűződő gazdasági kapcsolatokat illeti: az 1950—1971- es időszakban a kölcsönös árucsereforgalom csaknem hatszorosára emelkedett. A külgaz­dasági kapcsolatok évről évre bővülnek, a kétoldalú hosszú lejáratú árucsereforgalmi megállapodás 1971 és 1975 között, a korábbi tervidőszakhoz mérten, mintegy 65—7­1 száza­lékos növekedést irányzott elő, ezt azonban — mindkét ország kívánságára — a felek időarányosan is túlteljesítették­. A magyar kivitel különösen dinamikusan bővül gép­ipari termékekből: a Beloiannisz-gyár pél­dául öt év alatt 130 millió devizaforinttal több árut szállít az eredetileg tervezettnél. Népszerűek Lengyelországban a magyar szer­számgépek, villamos fúrógépek, ipari elek­tromos kemencék, különböző nagy- és kisfe­szültségű készülékek, de bővül a vegyipari és a műanyagipari berendezések, a könnyűipari és az élelmiszergazdasági gépek értékesítése is. Lengyelországból — éppen csak megem­lítve a hosszú lista egy-két­ termékét — dízelmotorokat, alkatrészeket, bányagépe­ket, kénsavgyári berendezéseket, építő- és útépítő gépeket, szállító berendezéseket, kü­lönféle járműveket szerzünk be. Kedvezően alakul a külgazdasági együttműködés is: a tizenkét esztendeje életre hívott Haldex a lengyel bányák meddőit hasznosítja, évente átlag 3,5 millió tonna bányakőzetet dolgoznak fel, s ebből 2,4 millió tonna szenet nyernek. (Magyarország részesedése ebből esztendőn­ként meghaladja az egymillió tonnát). Mind­két ország számára jelentős koordinációs fel­adat a műszálak gyártásának szakosításáról és szállításáról szóló egyezmény, megállapo­dás született az Izostat billentyűs kapcsolók lengyelországi gyártásának szakosításáról, és Magyarországra történő szállításáról, vala­mint egyes szerszámgépek és elektromos mérőműszerek kölcsönös szállításáról. A gép­ipar területén a közvetlen együttműködés fejlesztése céljából az iparági miniszterek egyezményt írtak alá a minisztériumok köz­vetlen együttműködéséről, valamint a köz­vetlen gazdasági, tudományos-technikai együttműködés alapelveiről. A két baráti ország együttműködésének fe­jlődésee a tudomány és a közművelődés te­rületén végzett munkában is jól tükröződik. Ma már a tudományos és a kulturális élet különböző ágazataiban is távlati tervek szab­ják meg — a szocializmus építésének adott szakaszához igazodó — közös tennivalókat. Örvendetesen bővülnek a kapcsolatok mű­vészeti vonalon is, állandó gyakorlattá vált az irodalmi és művészeti értékek, valamint a különféle szellemi termékek kölcsönös cse­réje, továbbá kiállítások, filmhetek rende­zése a nevezetesebb nemzeti évfordulók al­kalmából. (MTI) HÍRLAP Az aláírás elmaradt Tárgyalások zárt ajtók mögött Párizs, Saigon Október 31-én, a Vietnami Demokratikus Köztársaság és az Egyesült Államok között létrejött előzetes megállapo­dások alapján megkötendő tűzszüneti egyezmény aláírá­sának végső határidejekor — a beérkezett hírügynökségi jelentések tanúságai szerint — a legcsekélyebb jel sem mutatott arra, hogy a Nixon­­kormányzat változtatott vol­na a halogató taktikán. A VDK álláspontjára vilá­gosan rámutatott Nguyen Duy Trinh külügyminiszter, aki közép-európai idő szerint hétfőn éjjel, a laoszi hazafias front pártja küldöttségének fogadásán Hanoiban kijelen­tette : „ha az amerikaiak nem vetnek véget halogató takti­kájuknak, és továbbra is ra­gaszkodnak ahhoz, hogy vál­toztassunk azon, amiben megállapodtunk, akkor soha­sem jön létre az egyezmény, amely véget vet a háborúnak és megteremti a békét Viet­namban”. A külügyminiszter elutasí­totta az amerikaiaknak azt az indokolását, hogy bizonyos kisebb jelentőségű problémá­kat még meg kell tárgyalni és kijelentette: „a kérdés most nem az, hogy kisebb, vagy nagyobb problémákról tárgyaljunk, a kérdés jelen­leg az egyezménytervezet ha­ladéktalan aláírása”. Thieu, a saigoni rezsim ve­zetője ugyanakkor cinikusan az észak-vietnami félre hárí­totta a felelősséget, mondván: az egyezménytervezet aláírá­sa és a tűzszünet létrejötte eldöntött tény a szembenálló felek részéről, s hogy a fegy­­vernyugvás meg is valósuljon az a „kommunistákon múlik”. Az újságíróknak nyilatkozó Thieu a saigoni fél békeóha­járól szónokolt, hozzátette ugyanakkor azt is, hogy nem tudja, mikor jön el a béke korszaka Vietnamban. Kedden egyébként ismét bizalmas, zárt ajtók mögött folyó tárgyalások kezdődtek Thieu elnök és az Egyesült Államok saigoni nagykövete, Ellsworth Bunker között. Washingtonban diplomáciai források azt a hírt röppentet­ték fel, hogy az Egyesült Ál­lamok és a VDK esetleg fel­újítja a bizalmas megbeszé­léseket Kissinger és Le Duc Tho között, s ezek eredmé­nyeként talán szombaton vagy vasárnap sor kerülhet az aláírásra. Egyes jelenté­sek szerint viszont az ameri­kai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója a hét folyamán Saigonba repül, ahol a saigo­ni rezsim illetékeseivel tár­gyal. (MTI) Thieu, dél-vietnami elnök (jobbra) — akin Washington szerint a vietnami békemegállapodás aláírása múlik — az utóbbi napokban lázasan tanácskozik. Képünkön Huong al­­elnökkel beszél meg egy olyan tévényilatkozatot , amelyet aztán lemondott. A világ nem is az ő nyilatkozatára, hanem Washingtonéra vár. Harcok a zöld asztalnál A Vietnami Demokratikus Köztársaság és az Egyesült Államok között a háború befejezéséről és a vietnami béke helyreállításáról létre­jött megállapodás aláírásá­nak határideje lejárt, s a vietnami hadszíntéren válto­zatlan erővel folynak a har­cok. Nyugati hírügynökségi je­lentések szerint Dél-Vietnam­­ban a népi felszabadító erők kedden 121 gyalogsági és tü­zérségi támadást intéztek el­lenséges állások ellen, Sai­gon közvetlen környékén el­foglaltak öt további katonai települést, a déli országrész északi térségében pedig el­lenőrzésük alá vontak két járási székhelyet. Az amerikai légierő ked­den is folytatta Észak- és Dél-Vietnam bombázását. Az UPI hírügynökség szerint amerikai vadászbombázók és B-52-es óriásgépek összesen 170 bevetésben támadták Észak-Vietnamnak a 20-ik körtől délre fekvő területeit.­­Dél-vietnami légitámadásaik fő célpontja a Saigon körü­li felszabadított térség volt. Az amerikai repülőgép-erő­dök a nap folyamán mint­egy kétezer tonna bombát szórtak le a VDK sűrűn la­­­­kott területeire és Dél-Viet­­nam­a felszabadított körzeteir­e. Douglas-Home és Kína A Pekingben tartózkodó Sir Alec Douglas-Home brit kül­ügyminiszter kedden újabb két és félórás megbeszélést tartott kínai tárgyalópartnerével, Csi Peng-Fej külügyminiszterrel. Napirenden a kétoldalú kapcsolatokkal összefüggő kérdések szerepeltek. Brit források szerint Douglas-Home a külügymi­niszternek az a benyomása alakult ki, hogy Kína „határozot­tan támogatja az európai Közös Piac kibővítésének gondola­tát”. A tárgyalásokon Douglas-Home felvetette a „kulturális forradalom” idején letartóztatott három brit állampolgár ügyét és Csi Peng-Fej ígéretet tett arra, hogy személyesen vizsgálja meg a kérdést. Douglas­ Home külügyminiszter és az angol küldöttség tagjai a tárgyalások után felkerestek egy népi kommunát, egy pekingi textilgyárat és megtekintették a kínai főváros több nevezetességét. Kedd este a brit vendégek légtornászok elő­adását nézték meg Pekingben. Szerda, 1972. november 1. mai ■HoUblUEO Egy halott és egy sebesült A múlt hét csütörtök­jén, azaz október 26-án hozta nyilvánosságra a VNA hírügynökség a Vi­etnami Demokratikus Köztársaság és az Egye­sült Államok között kö­tött megegyezés szövegét a vietnami háború befe­jezéséről. Hozzáfűzték Hanoiban, hogy a meg­állapodás lényegében megtörtént, csupán alá­írásra vár a szerződés, az aláírás időpontjául pedig október 31-ét je­lölték meg. Elmúlt a kedd, októ­ber harmincegyedike és Washington nem írta alá a szerződést, tovább­ra is a halogatás takti­káját választja, azzal az ürüggyel, hogy még mindig szükség van né­hány megbeszélésre. Ugyanezen a napon, ked­den jelentette a VNA hírügynökség, hogy a VDK elleni vasárnapi légitámadás során egy lelőtt USA gép pilótája életét vesztette, egy má­sik jenki pilóta pedig, aki sebesülten katapul­tált, fogságba esett. Most nem beszélünk arról, milyen esztelen volt ez az egész háború amerikai részről, meny­nyire nem volt szüksége az USA-nak 45 ezer ha­lottra. Most csak erről a­ két emberről beszé­lünk, mert ezeknek halá­lára, illetve fogságba esésére már igazán nem volt szükség. Ha Nixonék nem halogatnak, ha ko­molyan veszik a Le Duc Tho és Kissinger között megtárgyalt megállapo­dást, már abba kellett volna hagyniuk a had­műveleteket, két ameri­kai családdal kevesebb zokogna meghalt, illet­ve fogságba esett pilóta hozzátartozójáért. Washingtonban most találgatások folynak, ar­ról, hogy felújítják a tit­kos tárgyalásokat Kissin­ger és Le Duc Tho kö­zött. Ha ezt az október 31-i dátumot elmulasz­totta is az USA a béke­egyezmény aláírására, sokáig úgy tűnik, már nem halogathatja a dol­got. Hiszen a szerződés napvilágra kerülése új erőt adott a békeszerető emberiségnek az egész világon, hogy a háború befejezését az eddiginél is erőteljesebben követel­je. Ám minden nap ha­logatás újabb pilóták, újabb katonák, újabb polgári személyek, asz­­szonyok, gyermekek, öregek halálát hozza. És ezért most már az egész világ színe előtt is a megbeszélt békeegyez­mény aláírását halogató amerikai politika a fele­lős. (RS) Koszorúzás Budapesten Abdusz Szamad Azad, a a Bangla­desh Népi Köztár­saság külügyminisztere, — aki Péter János külügymi­niszter meghívására hivata­los baráti látogatásra érke­zett hazánkba — kedden délelőtt a Hősök terén kísé­retének tagjaival együtt megkoszorúzta a magyar hő­sök emlékművét. A koszorú­­zási ünnepségen jelent volt Garai Róbert külügyminisz­ter-helyettes, Pesti Endre ve­zérőrnagy, a budapesti hely­őrség parancsnoka, Kertész István, a fővárosi tanács fő­osztályvezetője.

Next