Fejér Megyei Hírlap, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-01 / 50. szám

illést tartott az Országos Béketanács (Folytatás az 1. oldalról) A békemozgalomnak tár­sadalmunk valamennyi réte­géhez — mozgalmakhoz, szervezetekhez is — sokrétű kapcsolatai fűződnek. Fontos feladat az is, hogy rendszere­sül tájékoztass­uk hazánk éle­teről, fejlődéséről az Orszá­gos Béketanáccsal kapcsolat­ban álló külföldi békemoz­galmakat és más haladó szervezeteket. Jelenleg az OBT 87 ország 212 mozgal­mával áll együttműködésben. A magyar békemozgalom 1973. évi feladatairól készült tervezethez — amelyet az ülés résztvevői írásban kap­tak kézhez — Sebestyén Nándorné elmondta, hogy a Moszkvában októberre össze­hívott nagy nemzetközi ese­mény mottója ez lesz: „Vi­lágkongresszus a békéért, a nemzetközi biztonságért és a nemzeti függetlenségért”, s ehhez kapcsolódik tényleges célja: az antiimperialista erők nemzeti és nemzetközi méretű tömörítése. Végezetül arról is említést tett Sebestyén Nándorné, hogy a moszkvai béke világ­­kongresszusra a nemzetközi és a hazai békemozgalom megszületése negyedszáza­dos évfordulójának küszöbén kerül sor. Ez a jubileum 1974-ben lesz. Úgy ünnepel­hetjük majd meg, hogy ez a 25 év korunk legátfogóbb társadalmi mozgalmát — a béke híveinek összefogását — olyan tényezővé fejlesztette, amely a szocializmus, a tár­sadalmi haladás, az antiim­­perializmus erőivel együtt­működve alkotóan részt vesz a XX. század második felé­ben a történelem formálásá­ban. Kállai Gyula szólalt fel ez­után a tanácskozáson. *** Kállai Gyula, az MSZMP Központi Bizottsága és a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsa nevében üdvözölte az ülés résztvevőit, majd rövid áttekintést adott a nemzet­közi helyzet időszerű kérdé­seiről. Hangsúlyozottan szólt — egyebek között — arról, hogy munkásosztályunk, a magyar dolgozó nép, pártunk külpoli­tikájával teljes egyetértésben, világosan látja: a világpoli­tikai erőviszonyok számunkra kedvező alakulásában, a nemzetközi helyzet normali­zálásában megtett minden lépés kemény harcok ered­ménye. Őszintén reméljük — szögezte le Kállai Gyula — hogy a folyamatban levő és várható tárgyalások a tartós békét erősítik és elvehetnek a világháború végleges ki­küszöböléséhez az emberiség életéből. E megbeszéléseken ezzel a meggyőződéssel ve­szünk részt. Beszélt­ a továbbiakban ar­ról, hogy a szocialista álla­mok politikai együttműködé­se mind szorosabbá válik, s ez növeli külpolitikájuk ered­­ményességét. Ezt igazolja a béke érezhető, érzékelhető megszilárdulása Európában. Az európai problémák ren­dezése szorosan összefügg a világ más kérdéseivel: az in­dokínai, a közel-keleti és a latin-amerikai helyzettel is. Ugyanakkor a világ politikai fejlődésében tapasztalható jelenségek azt bizonyítják: a diplomáciai eredmények nö­vekvő mértékben megkövete­lik, hogy fokozzák a tömegek, a társadalmi erők felelősségét és aktivitását a problémák megoldására. Szólt arról, hogy a világ­méretű szolidaritás, a Szov­jetunió, hazánk és a többi testvéri ország segítsége, s mindenekelőtt a vietnami nép hősiessége, nagyszerű, átha­­tatos helytállása, bátor és ál­dozatos szabadságküzdelme meghozta gyümölcsét. Felidézte Kállai Gyula, hogy a magyar társadalom az elmúlt években igen sokat tett a hős vietnami nép meg­segítéséért. A Magyar Nép­­köztársaság felelős szerepet vállalt magára e térség szü­letőben levő békéjének meg­szilárdításában, részt vesz a­ tűzszüneti egyezmény alapján létrehozott nemzetközi ellen­őrző és felügyelő bizottság, valamint a Párizsban meg­nyílt nemzetközi Vietnam­­konferencia munkájában. Békemozgalmunk munká­járól szólva kijelentette: az Országos Béketanács — szo­ros együttműködésben az európai biztonság és együtt­működés magyar nemzeti bi­zottságával — eddig is kivet­te részét az európai béke megszilárdítására irányuló erőfeszítésekből. Kérte a béke­mozgalom minden hívét és aktív harcosát: mukálkodjék azon, hogy földrészünk való­ban a béke és a kölcsönösen előnyös együttműködés kon­tinense legye­n.­ A nemzetközi béke erőinek közelgő nagy eseményére, az ősszel Moszk­vában sorra kerülő béke vi­lágkongresszusra utalva Kál­lai Gyula hangsúlyozta, hogy ez a seregszemle is kifejezi majd az öt földrész békéért küzdő százmillióinak akaratát, újabb nagy lendületet fog adni az imperialista agresszió elleni küzdelemhez. Beszélt arról is, hogy jövőre ünne­peljük a nemzetközi és a magyar békemozgalom ki­bontakozásának negyedszáza­dos jubileumát. Beszéde befejező részében foglalkozott a közelgő — nagy belpolitikai feladat megoldását jelentő — tanács­választásokkal, amely — mint mondta — egész né­pünktől eleven közéleti tevé­kenységet kíván. Szólt a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának leveléről, amely állampolgári kötelességük és joguk gyakorlására szólítja fel a választópolgárokat. Egyiptomi diplomáciai offenzíva AZ EGYIPTOMI ELNÖK nemzetbiztonsági tanácsadója három héten belül három fon­tos tárgyalássorozatot foly­tatott. Járt a Szovjetunióban, majd Nagy-Britanniában ke­reste fel, s végül hivatalos megbeszéléseken vett részt az Egyesült Államok vezető po­litikusaival. Kairó soha nem titkolta, hogy Hafez Iszmail tárgyalá­sai azzal a diplomáciai offen­­zívával kapcsolatosak, amely­­lyel az egyiptomi vezetés a se nem béke, se nem háború ál­lapot megszüntetésére törek­szik a Közel-Keleten. Az egyiptomi álláspont a politikai rendezésről nem új­keletű. A válság békés esz­közökkel történő megoldására törekedett Nasszer, s ugyanez a szándék érvényesül utódja, Szadat elnök politikájában is. Csakhogy az egyiptomi el-­­ képzelések és kezdeményezé-­­ sek sorra fennakadtak az­­ Egyesült Államok támogatá-­­­sát élvező izraeli politikában. Nem kétséges, hogy Izrael az időhúzásra játszik. Arra szá­mítottak, — mint ahogy arra számítanak ma is — hogy ka­tonai hódításaikat az idő szen­tesíti. S ennek biztosítékát az ország­ katonai potenciáljának szakadatlan erősítésében lát­ják. A jelenlegi egyiptomi dip­lomáciai offenzíva — úgy tű­nik — a korábbiaknál több eredményt ígér, s ez minde­nekelőtt a megváltozott világ­­politikai körülményekkel függ össze. Túlzás lenne azt állíta­ni, hogy a vietnami béke köz­vetlen következménye a kö­zel-keleti válság rendezésének megnövekedett lehetősége. Ez inkább biztató példa! Sokkal kézzelfoghatóbb tényezőkre vezethető vissza az az állás­pont alakulását sejtető „friss­­szél” a Fehér Házban, amely­re hónapok óta felelős ameri­kai politikusok beszédeiben oly sok utalás történik. Még ha az Izrael-lobby Tel-Aviv feltétlen támogatását is köve­teli, az olajmonopóliumok nyomatékosan hozták az ame­rikai vezetés tudomására, hogy az Egyesült Államok növekvő kőolaj szükségletének biztosításához nélkülözhetet­len a közel-keleti olaj. Mindebből természetesen nem lehet olyan következte­tést levonni, hogy Washing­ton — ahogy mondani szokás — „ejti” Tel-Avivot. Was­hington számára azonban, mindenekelőtt gazdasági meg­fontolásokból, ma már hasz­nosabb lenne az arab szom­szédaival békében élő Izrael. Lényegében ezt az utat igye­keznek előkészíteni, oly mó­don, hogy azt a készséget, amelyet a rendezésre törekvő egyiptomi vezetés, illetve a rendezésre kész jordániai ki­rály tanúsít, megpróbálják egybehangolni és érvényesíte­ni. A Szovjetunió kezdettől a politikai rendezést támogatja. Hafez Iszmail moszkvai útja azonban nemcsak ezzel füg­gött össze. A moszkvai útban kifejezésre jutott az egyipto­mi vezetésnek az a törekvé­se is, hogy az Egyesült Arab Köztársaságot önzetlenül tá­mogató szovjet kormány ve­zetőivel egyeztesse nézeteit. A tekintélyes egyiptomi poli­tikus útjának második állo­mása London volt. Ebben mindenképpen az az elképze­lés jutott kifejezésre, amit Kairóban a diplomáciai offen­zíva kapcsán többször és nyo­matékosan hangsúlyoztak: a Biztonsági Tanácsban rész­vevő öt nagyhatalom közre­működését­­ és felelősségválla­­lását kérik. Csak ezután ke­rült sor a washingtoni látoga­tásra, sőt csak azután, hogy Rogers amerikai külügymi­niszter hivatalosan is annak a véleményének adott kifeje­zést, hogy Washington hasz­nosnak látná az eszmecserét egy felelős egyiptomi politi­kussal. Rendkívül jellemző, aho­gyan a Libanon ellen intézett akcióval, majd a műszaki hi­ba miatt a Sínai-félsziget fe­lé tévedt líbiai utasszállító gép lelövésével Izrael e fejlemé­nyekre reagált. Ezzel össze­függésben érdemes idézni két, egyébként Izrael iránti rokon­­szen­véről ismert, tekintélyes sajtóorgánumot. A francia Combat „Izrael beszennyezi magát” című vezércikkében a következőket írta: „Néhány hete már halvány reménysu­gár kezdett mutatkozni s vár­ni lehetett, hogy rövidesen ki­bontakoznak a tárgyalások. Éppen ezért aligha lehet azt hinni, hogy csak véres ügyet­lenségről van szó.” A Finan­cial Times is arról ír, hogy az izraeliek eljárásának oka valószínűleg a közel-keleti rendezés meghiúsítása lehe­tett. „Diplomáciai körökben­­egyre többen emlegetik — írja a lap —, hogy Izrael az ötévi se nem háború, se nem béke állapotát szeretné foly­tatni, mintsem megkockáztat­ni az őszinte békekísérletek veszélyeit”. MINDEZEK ELLENÉRE biztató maga a tény, hogy a tárgyalások elkezdődtek. A válságban érdekelt különböző felek ennek kapcsán kifejt­hették nézeteiket. De ez már a csendes diplomácia idősza­ka, amelyben nem lehet gyors és látványos eredményekre számítani. Talán valamivel több derül majd ki Golda Me­­ir izraeli miniszterelnök wa­shingtoni látogatása után... Ónódy György HÍRLAP Folytatódik a Vietnam­-konferencia Párizs Kis Csaba és Dobsa János, az MTI tudósítói jelentik. A Binh aszony kezdemé­nyezésére szerdán délelőtt összehívott négyes külügymi­niszteri találkozó után Binh asszony, a DIFK külügymi­nisztere kétoldalú eszme­cserét folytatott Tran Van Lam saigoni külügyminisz­terrel. Közben a záróokmányt szövegező szerkesztő bizott­ság szerda délelőtt egy és ne­gyed óra hosszat tanácsko­zott. A VDK szóvivője sze­rint további előrehaladás történt a vitás pontok leszű­kítésében. Szerda délben Nguyen Thanh Le, a VDK küldöttsé­gének szóvivője sajtóértekez­letet tartott, s hangsúlyozta: a párizsi konferencia normá­lis mederben végzi munkáját. Plenáris ülést szerdára nem is terveztek, s a szövegező bizottság tovább folytatja munkáját. A VDK szóvivője ezzel válaszolt azokra a jelenté­sekre, amelyek szerint az Egyesült Államok az ameri­kai foglyok szabadon bocsá­tásának felfüggesztése miatt „félbeszakítja” a konferencia munkáját. Nguyen Thanh Le felhívta a figyelmet azokra a súlyos fejleményekre, amelyeket a tűzszünet megsértése okozott Dél-Vietnamban. Így feb­ruár 25-én Nam Danh hely­ségben megtámadták a négy­oldalú katonai vegyes bizott­ság DIFK tagjait, a delegá­ció négy tagját megölték, két tagját megsebesítették. Ezzel kapcsolatban a DIFK kül­döttség vezetője a négyoldalú katonai vegyesbizottságban követelte, hogy a bizottság haladéktalanul vitassa meg, mint sürgős kérdést, a VDK és DIFK küldöttségek sze­­mélyes biztonságának prob­lémáját. „Abban az esetben, ha a négyoldalú katonai ve­gyesbizottság elfogadja ezt a munkatervet, folytatjuk az amerikai foglyok szabadon bocsátását” — hangsúlyozta a VDK szóvivője. Az Egyesült Államokat közvetlen felelősség terheli a saigoni rezsim ilyen tettei­ért — jelentette ki a továb­biakban Nguyen Thanh Le, majd utalt arra: az amerikai fél maga sem hajtja végre a párizsi megállapodásokban előirányzott kötelezettségeit, így még nem kezdte meg a VDK kikötőinek aknátlanítá­­sát, nem közli az amerikai csapatkivonások helyét és időpontját, sőt amerikai re­pülőgépek a tűzszünet után több ízben is támadásokat intéztek a DIFK fennhatósá­ga alatt álló területek ellen. Saigon A négyoldalú katonai ve­gyesbizottság szerdai ülésén a vietnami békemegállapodás eddigi teljesítésének mérle­gét vonták meg a vegyesbi­­zottságban részt vevő kül­döttségek vezetői. Tran Van Tra vezérőrnagy, a DIFK delegációjának vezetője ha­tározottan elítélte azokat az akciókat, amelyekkel a sai­goni hatóságok sorozatosan megszegik, a békemegállapo­­dást. Nguyen Buy Trinh, a VBK külügyminisztere megérkezik a párizsi Hotel Majestic-ben tartott külügyminiszteri tanács­kozásra (Telefoto — Fejér megyei Hírlap) Moszkvában kiállítást rendezett a nyugatnémet Daimler—Benz Gyár Képünkön: Joa­chim Zahn, a cég igazgatótanácsának elnöke mutatja a nagymúltú üzem termékeit Tara­­szov szovjet autóipari miniszternek (Telefoto — Fejér megyei Hírlap)­­ ______________________________________________ Csütörtök, 1973. március 1g indiánok Szerdára virradó éjjel mint­egy 200 sziu indián elfoglal­ta a Pipe Ridge-i rezervá­tumban­ lévő Wounded Knee városkát. Az indiánok túsz­ként fogva tartják a városka tíz lakosát, köztük egy kato­likus papot. Carter Camp, az indiáncso­port vezetője telefonért kö­zölte a rendőrséggel, hogy a túszok szabadon bocsátásá­nak feltétele néhány követe­lés teljesítése. Többek között azt követelik, hogy Edward Kennedy szenátor vezetésé­vel szenátusi bizottság vizs­gálja ki az iniciánus­i hiva­talnak a szia törzzsel kapcso­latos tevékenységét. (AFD) IS 3&1 Elf nap híres Nagyon enyhén szólva mozgalmas nap volt a szerdai, a párizsi Kléber­­sugárút körül. Egyes újsá­gok, televízió- és rádióál­lomások feltétlen kombiná­­ciói tovább bonyolították az amúgy sem feltétlen mindig könnyen követhető események feldolgozását, megértését. Elterjesztették például azt - és ez ma, a modern hírközlési technikai eszközökkel sok millió fél­revezetett embert jelenthet hogy szerdán valamifé­le „határozott amerikai gesztusként" nem volt ple­náris ülés a Kléber-sugár­­úton. Ez, természetes logikai levezetéssel, azt sugallhat­ja, hogy veszélyben van az egész párizsi konferencia és nem egy kommentátor már ezt a lehetőséget is megcsillantotta. A helyzet vitathatatlanul bonyolult és szinte semmiféle lehető­séget nem lehet eleve ki­zárni. Egyelőre azonban a fenti kombinációk álhírek és VDK-források szerint pillanatnyilag a konferen­cia normális mederben folytatódik. Az igazság az, hogy szerdára nem is terveztek plenáris ülést. De azért a megalapozatlan hírek el­terjedésének megvoltak a maguk előzményei. Ezek nem mentik, de legalább­is érthetővé teszik a több mint borúlátó agyszülemé­nyeket. Rengeteg részletről lehetne beszélni, de a lé­nyeg az, hogy amerikai és saigoni részről nagyon sok szerződés­szegés történt az utóbbi időben. Saigoni alakulatok sok haláláldozattal járó ösz­­szecsapásokat robbanta­nak ki. Dél-Vietnamban rendszeresen bántalmaz­­zák a VDK hivatalosan ott tartózkodó képviselőit. Ma szállították haza Hanoiba ilyen módon megsebesült tiszteket és mint kiderült, a saigoniak ilyen munkát végző VDK-tiszteket meg is gyilkoltak. Thieu egyszerűen nem engedi szabadon foglyait. Hosszasan lehetne sorolni mindazt, ami a VDK-nak ahhoz a döntéséhez veze­tett, hogy pillanatnyilag felfüggeszti az amerikai hadifoglyok hazaengedé­sét. A DIFK javaslatára ezt követően ült össze a négy érdekelt külügyminiszter é. VDK-források máris némi haladásról szám­oltak be. Ha Washingtonban - és ennek nyomán Saigonban - megértik, hogy a megál­lapodások egyetlen cikke­lye sem maradhat írott be­tű, a vietnami rendezés gyorsan valósággá válhat. Addig azonban csak lehe­tőség. (RS)

Next