Fejér Megyei Hírlap, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-02 / 230. szám

­ Lemondott a görög kormány Athén Hétfőn­­lemondott az egész görög kormány. Georgiosz Pa­­padopulosz államfő Szpirosz Markeziniszt, a haladó párt elnökét kérte fel az új kabinet megalakítására. Papadopulosz felkérte a le­mondott kormányt, hogy vi­gye tovább az ügyeket októ­ber 9-ig, időt adva ezzel a ki­jelölt miniszterelnöknek a polgári személyekből álló kor­mány megalakítására. Az 1967-es államcsíny óta most alakul először polgári kormány Görögországban és kilátásba helyezték az általá­nos választások megtartásaira is. (MTI) Baloldali sikerek Franciaországban Vasárnap tartották meg a járási választások második fordulóját. Mint ismeretes, a két fordulóban a megyei ta­nácsok tagjainak felét válasz­tották újra. Mivel a legutóbbi választások óta több mint 30 új járást alakítottak, csak­nem valamennyi párt több mandátumot szerzett, mint az előző választáson, a baloldali pártok mandátumnövekedése azonban jóval meghaladta a kormánykoalícióét.. A válasz­tás két fordulójában a közös kormányprogram alapján szö­vetkezett baloldali pártok 1117 mandátumot szereztek, 208-cal többet, mint az előző választáson, a kormánykoalí­ció pártjai pedig összesen 847 mandátumot, 144-el többet, m­int korábban. Georges Marchias, az FKP főtitkára és Claude Esti­er, a Szocialista Párt országos tit­kára elégedetten nyilatkozott a választás eredményéről. Mindketten hangsúlyozták, a járási választások is­­megmu­tatták, hogy a baloldal tovább folytatja térhódítását, befo­lyása egyre növekszik, és ez kedvező alapot biztosít to­vábbi küzdelméhez. Fulbright figyelmeztet, a kormány tagad Fulbright szenátor, az ame­rikai szenátus külügyi bizott­ságának elnöke hangsúlyozta: Washingtonban és Santiagó­­ban egyaránt számolni kell azzal, hogy az amerikai köz­véleményt mélységesen felhá­borítják a chilei események. Elmondta, hogy a külügyi bi­zottság ezrével kap leveleket, táviratokat, telefonhívásokat, amelyek arról tanúskodnak, hogy az amerikai embereket nyugtalanítják az államcsíny véres következményei, és kü­lönösképp az, hogy az Egye­sült Államoknak milyen sze­repe volt a chilei tragédiá­ban Az amerikai kormány ta­gadja, hogy bármiféle köze lett volna a chilei összeeskü­véshez, mondván, hogy erre nincsenek meggyőző bizonyí­tékok — folytatta Fulbright, de felhívta a figyelmet arra, hogy az ITT és a CIA műve volt az Allende-kormány el­leni gazdasági háború terve, s hogy Washington a Népi Egység kormányától megvon­ta a gazdasági segítséget, de a chilei fegyveres erőknek anyagi eszközöket biztosított azoknak a fegyvereknek a megvásárlására, amelyeket a szabadon megválasztott kor­mány megdöntésére vetettek be. ♦ ** Vasárnap este Bécsben be­jelentették,­­ hogy a Szocialis­ta Internacionale küldöttsége Londonból elindult Chilébe A tervek szerint a küldöttség egy hetet­­ tölt Chilében és tárgyalásokat folytat a kato­nai juntával A Szojuz—12 űrhajósai Moszkvában Az űrrepülés sikeres befejezése után Moszkvába érkeztek a Szojuz­—12 űrhajósai. Képünkön: V. Lazarev (balról) és O. Makarov űrhajósok a repülőtéren. HÍRLAP. Munkáspárti kongresszus Angliában „A Munkáspárt egy jobb Britanniába vezet” — ezzel a jelszóval kezdődött meg hét­főn Blackpoolban a Brit Munkáspárt 72. országos kongresszusa. Valószínűleg ez az utolsó pártkongresszus az általános választások előtt Heath miniszterelnököt, a törvény ugy­an csak arra kö­telezi, hogy mielőtt ötéves uralma véget érne, — ez 1975 júniusában következik be — kitűzze a választásokat. A nyugat-angliai, olcsó für­dőhelyen 1171 delegátus ült össze, összesen 622 szakszer­vezet és helyi pártszervezet képviseletében, s a tömbsza­­vazati rendszer szerint 6 197 000 ember nevében sza­vaznak. ALLENDE LÁNYA HELSINKIBEN. A finn fővárosban kétnapos szolidaritási értekezletet tartottak és tiltakoztak a chilei terror ellen. A tanácskozáson részt vett a meggyilkolt Allende elnök leánya, Isabel is. Koszigin hazautazott Jugoszláviából Belgrád Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke hétfőn befejezte Jugo­szláviában tett nyolcnapos hivatalos baráti látogatását és visszautazott hazájába. A szovjet miniszterelnököt a dubrovniki repülőtéren Bije­dics kormányfő és más jugo­szláv vezető személyiségek búcsúztatták. Szovjet—jugoszláv közlemény­ ­ A jugoszláv fővárosban hétfőn közös közleményt ad­tak ki Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök szep­tember 24-e és október 1-e között Jugoszláviában tett hivatalos baráti látogatásáról. A szovjet kormányfő Joszip Broz Tito köztársasági elnök­kel és Dzsemal Bijedics kor­mányfővel folytatott megbe­széléseket a nemzetközi hely­zetről, valamint a két ország együttműködése fejlesztésé­nek lehetőségeiről. A két kormányfő megálla­pította, hogy a szovjet—ju­goszláv együttműködés min­den területen igen eredmé­nyesen fejlődik. A tárgyaló­felek megállapították azt is, hogy az SZKP és a JKSZ együttműködése rendkívül eredményes és állandóan bő­vül. A felek nagy figyelmet szenteltek a két ország kö­zötti gazdasági együttműkö­désre és megelégedéssel álla­pították meg, hogy az folya­matosan és dinamikusan fej­lődik. Megállapodtak abban, hogy a gazdasági együttmű­ködés jelenlegi színvonala reális, és biztos alapot képez a további sokoldalú fejlesz­tésre. A közlemény szerint a Szovjetunió és Jugoszlávia készségét fejezte ki, hogy mindenképpen előmozdítja az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet, sikerét és síkraszáll amellett, hogy ezen az értekezleten olyan határozatok szülessenek, ame­lyek előmozdítják az enyhü­lést, a jó­szomszédi kapcso­latokat, és biztosítják az eu­rópai államok egyenrangú együttműködésének tartós alapját. A Szovjetunió és Jugoszlá­via sürgette a Chilében ki­robbant terror haladéktalan beszüntetését és szolidaritá­sáról biztosította Chile népét. A két kormányfő kijelentet­te, hogy a legutóbbi chilei események az imperializmus széles körű agresszív tervei­nek részét képezik. A felek hangoztatták, hogy minden nemzetközi problé­mát a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése alapján kell meg­oldani. A Szovjetunió és Jugoszlá­via kijelentette, hogy a jövő­ben is testvéri segítséget nyújt a Vietnami Demokra­tikus Köztársaságnak az­ ag­resszió következményei le­küzdéséhez és a szocializmus építéséhez. A felek —hang­zik a nyilatkozat — sokolda­lú támogatást nyújtanak a DIFK-nek, igyekeznek elő­mozdítani a vietnami béke helyreállításával kapcsolatos párizsi megállapodások vég­rehajtását. Dzsemal Bijedics jugoszláv kormányfő elfogadta a hiva­talos és baráti látogatásra szóló meghívást a Szovjet­unióba. Magyar államférfiak táviratai a Kínai Népköztársaság megalakulásának 24. évfordulój­a alkalmából CSOU EN-LAJ elvtársnak, a Kínai­ Népköztársaság Államtanácsa elnökének Peking Nemzeti ünnepük, a Kínai Népköztársaság megalakulá­sának 24. évfordulója alkal­mából a Magyar Népköztár­saság kormánya, a magyar nép és a magam nevében üd­vözletemet és jókívánságai­mat küldöm önnek, a Kínai Népköztársaság Államtaná­csának és­ a kínai népnek. Kívánom, hogy országaink kapcsolatai a proletár nem­zetköziség elve alapján fej­lődjenek a szocializmus, a bé­ke és a haladás közös ügye javára. Budapest, 1973. szeptem­ber 29. FOCK JENŐ, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke *** Péter János külügyminisz­ter az évforduló alkalmából táviratban üdvözölte Csi Peng-fej-t, a Kínai Népköz­­társaság külügyminiszterét. „Tüzérségi előkészítés” a csapatcsökkentés előtt­­ Bár csak október végén kezdődik majd meg a bécsi Hofburg kristálycsillárai alatt az európai csapatcsökkentési tárgyalások nyilván nem rö­vid ideig tartó következő sza­kasza, jónéhány nyugati po­litikai vezető és katonai szakember hozzálátott a ta­nácskozás hangulati előkészí­téséhez. Aligha pontatlan az a megállapítás, hogy a leg­alaposabb „tüzérségi előké­szítést” az amerikai katonai­ipari korriplexum hajtja vég­re: a­­hadiipar számára ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy a közeljövő­ben vagy a távolabbi jövőben változatlan marad-e vagy esetleg csökken a megrende­lések sora. Kezdődött Friedheim úr­nak, a Pentagon egyik „szov­jet szakértőjének” nyilatko­zatával, aki azt mondotta: a szovjet rakéta-szakemberek „olyan új rakétatípusokat próbálnak ki, amelyek lénye­gesen jobbak, mint az ameri­kaiak hasonló, több robbanó­fejes rakétái”. Néhány nappal Friedheim bejelentése után maga James Schlesinger, a hadügyminiszter nyilatkozott és megismételve, sőt meg­toldva a „szovjet rakéta-érte­süléseket”,­­ most már azt mondotta: „az USA nem tűr­heti a lemaradást”. Két héttel később Nixon tizenötezer szavas kongresz­­szusi üzenetében a téma egy másik oldalát érintette. Kifo­gásolta, mégpedig rendkívül erőteljes hangon, hogy a sze­nátus 156 000 fővel kívánja csökkenteni a katonai létszá­mot. „Ez arra fog kényszerí­teni bennünket, hogy hadi­tengerészetünkben akkor csökkentsük a hajók számát, amikor a Szovjetunió folytat­ja haditengerészetének pél­dátlan fejlesztését, s olyan időpontban kell majd csök­ken­tenünk szárazföldi had­seregünk és légierőnk ember­állományát, amikor a Szov­jetunió és a kínaiak sokkal nagyobb erőket tartanak to­vábbra is fenn’ — üzente Ni­xon a törvényhozásnak és konkrétan az október végi bécsi tanácskozásokra is utalt. A Nixon-kijelentések vissz­hangjaként minősíthető a nyugatnémet jobboldal új ve­zetőjének, Karl Carstens-nek, a CDU parlamenti csoportja új elnökének szokatlanul éleshangú nyilatkozata. Cars­tens azt mondotta: egyszerű­en nem szabad semmiféle csapatcsökkentési megállapo­­dást kötni addig, amíg „meg nem valósul a nyugat-euró­pai egység”. S mivel a nyu­gatnémet kereszténydemok­rata vezető azt is elmagya­rázta, hogy véleménye szerint ez a „nyugat-európai egység” 1980 előtt aligha valósulhat meg, azt is elárulta, milyen hosszúra szeretnék nyújtani a bécsi fegyverzetcsökkentési tárgyalásokat... A teljes képhez tartozik még, hogy ezekben a napok­ban — nagyjából ugyanakkor, amikor Genfben és Bécsben az európai biztonságról és együttműködésről, illetve az európai csapatcsökkentésről tárgyalnak majd — részben az Atlanti óceánon, részben a La Manche-csatorna vízén, részben pedig a Német Szö­vetségi Köztársaság földjén NATO-hadgyakorlatokat tar­­tanak. Teljes joggal állapított­­a meg a Pravda: „A NATOI irányítói láthatólag ne­m­ akarnak lemondani arról a­ hidegháborús hagyományról, amelynek értelmében az erőé­pítogtatást és a fegyveresért­­etést alapvető eszközkén­t használandó fel a szocialista országokkal kapcsolatbann folytatott nyugati politikái­ban ...” A szocialista országok pe­­dig — ezt teljes világosság­­val fejezte ki a szocialista or­­szágok vezetőinek krími tat­nácskozásáról kiadott közle­­mény is — őszintén és komo­lyan kívánják a feszültség csökkentését, s azt, hogy a világ továbblépjen a hideghá­­­orú lezárása utáni szakaszt­­ől. Éppen ezért Genfben a valódi európai biztonság ér­dekében, Bécsben pedig a haderők és a fegyverzet csök­kentésében az egyenlő bizton­­ság elve alapján történő meg­állapodásra törekednek. Gárdos Miklós Kedd, 1973. október 2. ______maA riaiai«ii5Tsfifigfa Évforduló — a fekete kontinensen Tizenöt esztendeje, 1958. október 2-án lassan lekú­szott a francia trikolór Co­nakry, a guineai főváros stadionjának zászlóraaján és az új nemzet himnu­szának akkordjai közepet­te méltóságteljesen fel­­emelkedett a Guineai Köztársaság lobogója. Az új ország állam- és kor­mányfője a hivatalos poli­­­­tikusok akkor Afrikában oly ritka csoportjához tar­tozott. A fiatal tehetséges diák nem tudott beletörőd­ni abba, hogy hazáját 1892 óta Francia-guineaként tartották nyilván a föld-­­ rajzkönyvek és térképek. 1958 óta sok minden történt Afrikában, amelyet nemcsak lakói bőrének szí­ne, hanem sorsa miatt is gyakran neveztek fekete kontinensnek. De Sekou Toure, aki fiatalon nem­csak hazájában, hanem párizsi esztendei alatt Franciaország haladó kö­reiben­ is nagy nevet szer­zett magának, ma is a másfél évtizedes fennállá­sát ünneplő Guineai Köz­társaság állam- és kor­mányfője. A függetlenség csak a felemelkedés lehetőségét nyitotta meg Guinea előtt, de rendkívül nehéz eszten­­­dők következtek. A 245 négyzetkilométer területű, mintegy öt és félmillió la­kosú ,nyugat-afrikai köz­társaság rendkívül súlyos örökséget vett át a gyar­matosítóktól. Az ipar és a korszerű mezőgazdaság szinte teljes hiánya rezze­­netlenül megmaradt a ko­­lonializmus időszakában. A helyzetet súlyosbította egy nem elhanyagolható földrajzi körülmény: Por­tugál (bissau)-Guinea köz­vetlen szomszédsága. Af­rika első- és utolsó gyar­mattartói, a portugálok in­nen rendszeres támadások­kal kísérelték meg, hogy kitöltsék a franciák távo­zása után - szerintük — keletkezett „légüres teret", vagyis pozíciókat teremt­senek a Guineai Köztársa­ságban. Sekou Toure nem egy­szer a felfegyverzett nép, a milícia segítségével ver­te vissza ezeket a támadá­sokat Ma a­­helyzet alap­vetően megváltozott: Bis­sau-Guineában megalakult a független kormány, ame­lyek mind több ország is­mer el és immár a portu­gálok folytatnak utóvéd­­harcokat. Az államfő és népe tud­ta, hogy az idő a függet­lenség erőinek dolgozik. Az önállóság tizenötödik születésnapján elégtétellel állapíthatjuk meg - és ve­lünk együtt a haladó vi­lág -, hogy a Guineai Köztársaság minden nehéz-­s­ség ellenére gyors ütem­ben fejlődik. (RS)

Next