Fejér Megyei Hírlap, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-01 / 229. szám

2 Közlemény a Magyar Népköztársaság párt- és kormány­küldöttségének a Szovjetunióban tett látogatásáról (Folytatás az első oldalról) fejében elért sikereiről, az SZKP XXIV. kong­resszusa határozatainak megvalósításáról, a Szovjetunió gazdasági erejének növekedéséről, a szovjet társadalom szociálpolitikai és szel­lemi fejlődéséről. Hangsúlyozta, hogy a Szov­jetunióban a kommunista építés jelenlegi sza­kaszát a szovjet nép magas fokú munkaakti­­vitása, a szocialista munkaverseny újabb fel­lendülése jellemzi, amely biztosítja a termelé­si tervek sikeres teljesítését. A szovjet fél tá­jékoztatást adott az SZKP Központi Bizottsá­ga és a szovjet kormány külpolitikai tevé­kenységéről, az SZKP XXIV. kongresszusán meghirdetett program megvalósításában elért sikerekről. A magyar vezetők nagyra értékelték a test­véri szovjet nép nagy eredményeit a kommu­nizmus építésében, az SZKP XXIV. kongresz­­szusa határozatainak megvalósításában, a Szov­jetunió gazdasági erejének növelésében, a dol­gozók anyagi és kulturális színvonalának eme­lésében. Hangsúlyozták az SZKP és a Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs vezette Központi Bi­zottság kiemelkedő szerepét, jelentőségét a sikerek elérésében. A magyar vezetők úgy értékelik, hogy az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott béke­program valóra váltása kedvezően befolyásol­ja a nemzetközi helyzetet. A Magyar Szocialis­ta Munkáspárt teljes mértékben helyesli a Szovjetunió aktív és békeszerető, lenini kül­politikáját, hozzájárulását a konfliktusok és vitás nemzetközi kérdések alkotó megoldásá­hoz, az enyhülési folyamat elmélyítéséhez Eu­rópában és az egész világon. Növekszik a Szovjetunió és hasonlóképpen az összes test­véri szocialista ország szerepe abban a világot átfogó küzdelemben, amely a szocializmus és a kommunizmus eszméinek győzelméért, a né­pek békéjének, szabadságának, függetlenségé­nek biztosításáért és az imperialista reakció­­nak a haladás, a béke és a népek biztonsága ellen irányuló támadásai visszaveréséért fo­lyik. A magyar párt- és kormányküldöttség tájé­koztatást adott a magyar népnek a szocialista építésben elért sikereiről, az MSZMP X. kong­resszusán hozott határozatok eredményes meg­valósításáról. A Magyar Népköztársaság fejlő­dését az jellemzi, hogy erősödik a társadalom erkölcsi-politikai egysége, tovább növekszik a párt és a munkásosztály vezető szerepe. Töké­letesedik a tervezés és gazdaságirányítás rend­szere, fokozódik a pártnak az ideológia, a kul­túra és az oktatás területén kifejtett tevékeny­sége. A magyar vezetők kiemelték az MSZMP közelgő, XI. kongresszusának jelentőségét amely meghatározza a szocialista építés továb­bi feladatait, és elfogadja a párt új program­­nyilatkozatát. Az egész magyar dolgozó nép lelkes hangulatban, növekvő munkalendület­tel készül a kongresszusra és a fasiszta elnyo­más alóli felszabadulásának 30. évfordulójára. A szovjet vezetők nagyra értékelték azokat az eredményeket, amelyeket a testvéri magyar nép a szocialista társadalom építésében, az or­szág termelőerőinek további növelésében, a társadalmi termelés hatékonyságának fok­ozá­sában, a dolgozók anyagi és kulturális színvo­nalának emelésében elért. Ezek a sikerek a munkásosztály kipróbált élcsapata, a Magyar Szocialista Munkáspárt és annak Kádár János elvtárs vezette Központi Bizottsága hatékony és alkotó vezetésének köszönhetők. A Magyar Népköztársaság aktív külpolitikájával jelentős mértékben hozzájárul a szocialista államok egyeztetett külpolitikai irányvonalának ered­ményeihez. A Magyar Népköztársaság ered­ményesen és alkotó módon vesz részt a testvé­ri országok kollektív szervezeteiben — a Var­sói Szerződés szervezetében és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában —, erősítve ezzel a szocialista közösség erejét és tekinté­lyét. Az MSZMP, a többi párttal együtt, kö­vetkezetesen harcol a nemzetközi kommunista mozgalom erősítéséért és korunk összes anti­­imperialista erőinek gyarapításáért. A felek véleménycserét folytattak a magyar —szovjet kapcsolatok fejlődéséről a L. I. Brezsnyev elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára által vezetett szovjet párt- és kormányküldöttség 1972. évi magyarországi hivatalos, baráti láto­gatása óta. Kiemelték, hogy ez a látogatás újabb ösztönzést adott a magyar—szovjet együttműködésnek, az MSZMP és az SZKP Központi Bizottsága, valamint a két ország kormányzati és törvényhozó szervei közötti munkakapcsolatok erőteljes fejlesztésének. Hatékonyabbá váltak a két ország helyi párt­és társadalmi szervezeteinek, minisztériumai­nak és főhatóságainak, megyéinek és városai­nak kapcsolatai. A felek megelégedéssel nyilatkoztak a ma­gyar—szovjet műszaki-tudományos együttmű­ködés jelenlegi helyzetéről és távlatairól, a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kö­zötti áruforgalom dinamikus növekedéséről. Kedvezően értékelték a magyar és a szovjet népgazdaság következő ötéves terveinek ös­szehangolása terén végzett munkát. Kiemel­ték a két ország fűtőanyag- és energiahordozó­­tartalékainak további kiaknázására, s a leg­fontosabb gépipari ágazatokban a szakosítás és kooperáció­,kiszélesítésére hozott közös in­tézkedések nagy jelentőségét. A felek egyetértenek abban, hogy az ötéves tervek további összehangolásakor megkülön­böztetett figyelmet kell fordítani a szocialista gazdasági integráció komplex programjában előirányzott új, korszerű gazdasági és műsza­ki-tudományos együttműködési formák széle­sebb körű alkalmazására. A tárgyalások résztvevői kiemelték, hogy a magyar—szovjet műszaki-tudományos megál­lapodás — amelynek az idén ünnepelték 25. évfordulóját — mindkét fél számára nagy ha­szonnal jár, elősegíti a technikai haladás meg­gyorsítását. Rámutattak, hogy a felek erőfe­szítéseket tesznek a tudományos kutatásban és a tervezőmunkában megvalósuló együttműkö­dés további bővítésére, a koordináció további tökéletesítésére,, mindezzel fokozva a népgaz­daság hatékonyságát. A felek aláhúzták, hogy a kétoldalú gazda­sági és­­műszaki-tudományos együttműködés fejlesztése szerves része annak az együttes munkának, amelyet a testvéri szocialista or­szágok folytatnak a­­szocialista gazdasági in­tegráció komplex programjának megvalósítá­sáért. Megállapodtak: megbízzák illetékes szer­veiket, hogy fokozzák az integráció konkrét megvalósításával kapcsolatos munkát, így job­­ban kihasználják az egyes kulcságazatok és termékfajták közös tervezésének lehetőségeit, szélesítsék a termelési és műszaki-tudományos együttműködést a hatékonyság fokozására és­­országaik népgazdasági fejlődésének meggyor­sítására. A magyar és a szovjet küldöttség megelége­déssel állapította meg, hogy a két ország kap­csolatai jelentősen bővültek az ideológiai munkában, az oktatás, a tudomány és a kultúra területén. Megerősítették, mindent megtesznek, hogy elősegítsék e kapcsolatok to­vábbfe­jlesztését, a két ország tudományos és művészeti szervezetei, intézetei és intézményei között szoros együttműködés tökéletesítését. Aláhúzták a marxista-leninista elmélet idő­szerű kérdéseinek kidolgozását szolgáló közös tevékenység, a burzsoá ideológia elleni harc fokozásának fontosságát. A felek kiemelték: eredményesen fejlődik a magyar—szovjet együttműködés a külpolitikai és a nemzetközi kapcsolatok területén. Nagyra értékelték az e területen összegyűlt tapaszta­latokat és állást foglaltak amellett, hogy az MSZMP Központi Bizottsága és az SZKP Köz­ponti Bizottsága, valamint a két ország kül­ügyminisztériuma szélesítse még tovább a kül­politikai konzultációkat és munkatalálkozókat. A felek aláhúzták, hogy a két nép egységé­nek töretlen fejlődésében meghatározó szerepe van az MSZMP és az SZKP közötti nézetazo­nosságnak és testvéri együttműködésnek. Ez lehetővé teszi, hogy a kölcsönös érdekeknek megfelelően mind teljesebb mértékben fel­használják a szocializmus és a kommunizmus építése során szerzett tapasztalatokat, egyez­tessék a két országnak a nemzetközi síkon ki­fejtett erőfeszítéseit, s minőségileg magasabb szintre emeljék a magyar—szovjet barátságot. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió megerősítette szilárd eltökéltségét, hogy to­vábbra is fáradhatatlanul törekszik a szocia­lista országok egységének erősítésére, sokol­dalú együttműködésük kiszélesítésére és töké­letesítésére, nemzetközi tevékenységük össze­hangolására. Ez a nemzetközi politikai légkör javításának, az enyhülési folyamat megszilár­dításának egyik legfontosabb tényezője. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozták a Varsói Szerző­dés szervezetének, a baráti országok politikai együttműködésének kollektív szervének jelen­tős, hatékony szerepét a béke és a biztonság erősítésében. A felek kölcsönösen tájékoztatták egymást az MSZMP-nek és az SZKP-nak más testvér­­pártok képviselőivel az utóbbi időben lezajlott találkozóiról és tárgyalásairól. Megelégedéssel állapították meg, hogy az imperializmus elleni harcnak a kommunista és munkáspártok 1969. évi nemzetközi tanácskozásán megjelölt irány­vonala alapján nagy eredmények születtek: számos országban — annak ellenére, hogy a reakció és az imperializmus makacs ellenállást tanúsított és megpróbált ellentámadásba át­menni — megerősödött a demokratikus és ha­ladó erők helyzete. Internacionalista kötelezettségéből kiindul­va az MSZMP és az SZKP a jövőben is min­den módon elő fogja segíteni a kommunista és munkáspártok egységének és összeforrottsá­­gának további erősítését, a marxizmus—le­­ninizmus elvei alapján. Mindkét párt határo­zottan síkraszáll az antikommunizmus, a na­cionalizmus és a sovinizmus, a jobboldali és „baloldali” opportunizmus minden megnyilvá­nulása elleni megalkuvás nélküli harc folyta­tása mellett. Az MSZMP és az SZKP nagy jelentőséget tulajdonít a kommunista és munkáspártok, re­gionálisan és világméretekben végzett közös munkájának. A két párt megerősíti készségét, hogy elősegíti az erre irányuló gyakorlati lé­pések megvalósítását. Az alapvető nemzetközi problémákról foly­tatott nemzetközi eszmecsere során egyetér­tettek abban, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetet a feszültség enyhülése irányába vég­bemenő mélyreható változások jellemzik. A nemzetközi kapcsolatok gyakorlatában elfoga­dottá válik a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elve. Mindez kifejeződik az európai helyzet javulá­sában, a szovjet—amerikai kapcsolatok jelen­tős normalizálódásában, a szocialista és a tő­­késországok közötti konstruktív párbeszéd ki­bontakozásában, valamint több más fontos eseményben és jelentőségben. Az európai föld­rész helyzetének megvitatásakor a felek ki­emelték, hogy a szocialista országok egyezte­­tett, aktív,külpolitikai tevékenysége döntően elősegíti — a békés egymás mellett élés elvei­nek alapján — az európai enyhülési folyamat elmélyülését, a különböző társadalmi rendsze­rű európai államok együttműködésének kiszé­lesítését. Aláhúzták azoknak a nemzetközi szerződéseknek és egyezményeknek a jelentő­ségét — és következetes végrehajtásuk szüksé­gességét —, amelyek megalapozták az európai enyhülést és békét lehetővé tevő jelentős for­dulatot. A felek kijelentették, lehetséges és szüksé­ges, hogy az európai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet jelentős történelmi mérföld­kő legyen azon az úton, amelynek végén Euró­pa a tartós béke és a kölcsönösen előnyös együttműködés kontinensévé válik. Fontos szakaszt jelenthet ez a világméretű enyhülési folyamat megszilárdításában és visszafordít­hatatlanná tételében is. Kiemelték annak je­lentőségét, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet második, genfi sza­kaszán több fontos kérdésben megegyezés szü­letett. Úgy vélik, hogy konstruktív megközelí­téssel lehetőség van gyors, kölcsönösen elfo­gadható megállapodásra valamennyi, eddig nem egyeztetett kérdésben. A felek úgy vélik, a­ tartós európai béke és biztonság megterem­tése azt kívánja, hogy az összeurópai értekez­­■­­let a legközelebbi időben fejeződjék be, és zá­rószakaszára a legmagasabb szinten kerüljön sor. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió arra törekszik, ho­gy az európai politikai eny­hülést egészítsék ki a katonai enyhülést célzó intézkedések. E tekintetben megerősítették a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testü­lete 1974. áprilisában Var­sóban megtartott ülé­sén kifejtett­­álláspontjukat. Annak az elvnek az elismerése, hogy a tárgyalásokon résztvevő egyik fél biztonsága sem károsodhat — figye­lembe véve az összes európai állam biztonsá­gát —, teljes mértékben lehetővé teszi, hogy a fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről konstruktív megállapodás szülessék. _A közép­európai fegyveres erők és fegyverzet csökken­téséről folyó tárgyalások sikere lényeges eleme lenne a katonai enyhülésnek és kedvező felté­teleket teremtene ahhoz, hogy a jövőben ugyanilyen tárgyalásokra kerüljön sor Európa más körzeteiről. A véleménycsere során meggyőződésüket fe­jezték ki, hogy hatékony intézkedéseket kell tenni a fegyverkezési hajsza megszüntetésére,­­ az általános és teljes leszerelés megvalósí­tására, ami — megfelelő nemzetközi ellenőrzés mellett — felölelné mind a nukleáris, mind pedig a hagyományos fegyverfajtákat. Ennek elérésére időszerűnek és hasznosnak látszik, hogy gyakorlati lépéseket tegyenek az összes nukleáris hatalom részvételével megtartandó leszerelési világértekezlet összehívására. A felek nagy jelentőséget tulajdonítanak az ENSZ-közgyűlés 29. ülésszakán beterjesztett „Egyezmény a természeti környezetre és az éghajlatra ható, a nemzetközi biztonságot, az emberek jólétét és egészégét károsító katonai és más célú intézkedések eltiltásáról” című szovjet javaslatnak. Úgy vélik, hogy a fentiek­nek megfelelő megállapodás megkötése a vi­lág minden országának és népének érdekét szolgálná. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió síkraszáll a nemzetközi enyhülés övezeteinek további kiszélesítése mellett. Abból indulnak ki, hogy ez megfelel minden nép érdekeinek és törekvéseinek. Ezzel kapcsolatban hangsú­lyozták, hogy az ázsiai biztonsági és együtt­működési rendszer létrehozásának eszméje konstruktív jellegű. E rendszert valamennyi ázsiai állam kollektív erőfeszítéseivel lehetne kialakítani, az erőszak alkalmazásáról való le­mondás, a szuverenitás és a határok sérthetet­lenségének kölcsönös tiszteletben tartása, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás el­vei alapján. Ez jelentős mértékben kiszélesí­tené a gazdasági és kulturális együttműködés lehetőségeit. A tárgyalás résztvevői megvitatták a közel­­keleti helyzetet és megállapították, hogy a Sinai-félszigeten és a Golan-fennsíkon végre­hajtott csapatszétválasztást csupán első lépés­nek tekintik a közel-keleti konfliktus általá­nos rendezése felé. A felek ismét megerősítik azt az elvi álláspontjukat, hogy tartós és igaz­ságos béke ebben a térségben kizárólag az iz­raeli csapatoknak az 1967-ben elfoglalt összes arab területekről való kivonása és a Palesz­tinai arab nép törvényes jogainak biztosítása alapján lehetséges. A felek sík­raszállnak a genfi közel-keleti békekonferencia munkájá­nak mielőbbi felújítása mellett, a palesztin a arab nép képviselőinek teljes jogú rés­zei. E konferencia keretében kell megvi­.sz ..­­ni és megoldani a közel-keleti rendezés v­id,­­mennyi kérdését. A Magyar Népköztársaság és a Szovjet­u­n­i újból megerősítik, változatlanul támogatja: .A vietnami nép igazságos harcát, s a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya - t­ Dél-vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradal­­­mi Kormánya erőfeszítéseit, az 1973. január 27-i párizsi egyezmény előírásainak követ­ke­­zetes és maradéktalan teljesítésére. Hátám­,­ut­­tan elítélik a salgoni rendszernek az imperia­lista körök támogatásával az egyezmény sza­­botálására irányuló politikáját és kijele­ntik, hogy csakis a Párizsban elért megállapít­ásma­ pontos és maradéktalan teljesítése biztosít­hatja a szilárd és igazságos békét Vietnamban. A tárgyaló felek kifejezik, elégedd min­i laoszi politikai rendezés ügyében elért haia­­dással és készek arra, hogy elősegítsék a füg­­getlen és semleges laoszi állam fejlődését, s­­­ rászállnak a kambodzsai kérdésnek a kam­bodzsai nép nemzeti érdekeivel összbasonóan történő mielőbbi megoldása mellett. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió továbbra is támogatja a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság konstruktív javat Korea békés, demokratikus egyesítésére, v­­ala­­mint azt a követelését, hogy Dél-Koreából vonják ki a külföldi csapatokat. A tárgyaló felek lefejezték szolidaritásukat Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeinek igazságos harcával az imperializmus, a gyar­matosítás és a neokolonializmus ellen, a nem­zeti felszabadulásukért, a politikai független­­ség megszilárdításáért, a gazdasági önállóság kivívásáért, a társadalmi haladásért. Kifeje­zik a nemzeti felszabadítási mozgalom sikerei fölötti mélységes megelégedésüket és üdvözli.. . Bissau-Guinea és Mozambik függetlenségének­ megszilárdítását. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió következetesen fellép az apart­heid politikája, a faji megkülönböztetés min­den formája ellen, s azért, hogy haladéktala­nul váltsák valóra a gyarmati országok és né­pek függetlenségének megadásáról szóló ENSZ-nyilatkozatot. A felek pozitívan értékelik az el nem köte­lezett országok politikájának antiimperialista irányzatát és hozzájárulásukat a nemzetközi enyhüléshez, a háború és az agresszió ellen ví­vott küzdelemhez, a népek békéjéért és a nemzeti függetlenségért folyó harchoz. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió határozottan elítélik a chilei fasiszta katonai államcsínyt, a nemzeti hazafias erők elleni terrort és megtorlást. Teljes támogatásukról biztosítják a chilei nép harcát a fasiszta ka­tonai junta ellen. Követelik, hogy vessenek véget az emberi jogok durva megsértésének, a chilei hazafiak üldözésének, s Chile hazafias erőinek támogatására hívnak fel minden ál­lamot és a világ közvéleményét. A felek üdvözlik a fasiszta diktatúra m­.­döntését és a demokratikus átalakulás meg­kezdődött folyamatát Portugáliában. Sikereket kívánnak a haladó erőknek, amelyek arra tö­rekszenek, hogy erőfeszítéseiket egyesítve, kö­zös frontba tömörülve harcoljanak a reakció mesterkedései ellen, a demokratikus rendszeri megteremtésért és fejlesztéséért az országban. A felek megelégedéssel szólnak a Görögor­szágban végbement demokratikus változások­ról, a politikai pártok, köztük a kommunista párt tevékenységének legalizálásáról. Rokon­­szenvüket fejezik ki a görög haladó erők te­­vékenysége iránt, amely az ország független­ségének és szuverenitásának megerősítésére és mélyreható megújhodására irányul. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió határozottan és következetesen síktuszait ,a Ciprusi Köztársaság függetlensége, szuvereni­tása és területi épsége megvédéséért. Vélemé­nyük szerint haladéktalanul olyan intézkedé­seket kell foganatosítani, amelyek megvéde­nék a Ciprusi Köztársaságot a külső beavat­kozástól, és biztosítanák az összes kültéri­ csapatok kivonását Ciprus területéről. A Ma­gyar Népköztársaság és a Szovjetunió ezz­el kapcsolatban hangsúlyozta az ENSZ keretében Ciprusról tartandó tekintélyes nemzetközi konferencia mielőbbi összehívásának fontos­ságát. (Folytatás a 3. oldalon)­ ­.con.vi­l Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára és Kádár János, MSZMP KB első titkára folytatta megbeszéléseit a Kremlben. fTelefotó TASSZ — MTI Külföldi Képszolgálat — KS) HÍRLAP Kedd, 1974. október 1.­

Next