Fejér Megyei Hírlap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-01 / 152. szám

r Közel a záróértekezlet időpontjá­ ban még bizonytalanság ta­pasztalható. Ez az állásfoglalás negatív válasz volt az ülés elején a svéd és finn küldöttség által tett felhívásra, amely azt in­dítványozta, hogy még ezen a tanácskozáson mondja ki a testület a döntést az időpont­­vitában. A két delegáció az­zal indokolta felhívását, hogy a finn kormánynak az általa igényelt négy hétre szüksége van az előkészületekre, s ilyen értelemben rendkívül sürget az idő. A svéd javaslat július 28-át jelölte meg a helsinki záróértekezlet kezdő napjaként, s ezt a Varsói Szerződés tagállamainak kép­viselői határozott formában támogatták. A vita során 47 felszólalás hangzott el, egyes delegációk vezetői többször is szólásra emelkedtek. Az előállott hely­zetre való tekintettel a szov­jet küldöttség vezetője, Koval­­jov külügyminiszter-helyettes arra az álláspontra helyezke­dett felszólalásában, hogy azoknak a delegációknak a vezetői, amelyek nem tudnak az időpont kitűzésének kérdé­sében választ adni, haladék­talanul lépjenek érintkezésbe kormányaikkal és kérjenek felhatalmazást álláspontjuk módosítására. Ezzel az igény­nyel összefüggésben Kovaljov azt javasolta, hogy a koordi­nációs bizottság rendkívüli ülését hivatalosan ne zárják le, csak függesszék fel és hét­főn este fél kilenckor foly­tassák. A szovjet javaslatot több delegáció, köztük a ma­gyar küldöttség is támogatta. Végül a francia javaslat alapján olyan kompromisz­­szum alakult ki, hogy a koor­dinációs bizottság ugyanebben a témában kedden délben 12 órakor újabb rendkívüli ülést tartson. A vita során kitűnt, hogy a szocialista országok állás­pontját az időpont-kérdésben szárm­os­itták ország őszintén támogatja! Sajtókörökbel úgy hírlik, a kilenceken belül nincs teljes egység. Az ír de­legáció vezetőjének az ülésen elhangzott felszólalása ugyan­is még nem feltétlenül jelenti, hogy a Közös Piac valamennyi tagállama azonos véleményen volt. Az Izvesztyija genfi tudósítói jelentik. A világsajtó lapjainak túlnyomó többsége elismeri, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet résztvevői hatalmas munkát végezve gyakorlatilag szinte minden napi­rendi kérdésre vonatkozóan kialakították a szükséges egyet­értést. Nem lehet mindazonáltal szó nélkül elmenni egyes nyugati lapok állításai mellett. Ezek, szemlátomást néhány nyugati küldöttség körében tapasztalható rejtett áramlatodat tükrözve, olyan benyomást próbálnak kelteni, mintha a fórum résztvevőinek még egész sor lényegbevágó problémában kel­lene egyetértésre jutniuk, mielőtt a harmadik szakasz végleges időpontját ki lehetne tűzni. Egyesek nyilván kicsinyes politikai játékba akarnak kez­deni a kérdés körül, hogy az értekezlet ürügyén számukra előnyös döntéseket érjenek el. Ez a taktika azonban aligha hozhat babérokat a kezdeményezőknek. Mélységesen tévednek ha azt hiszik, hogy a harmadik szakasz időpontjának már megérett kérdésében mesterséges nehézségeket teremtve sike­rül számukra előnyös egyoldalú engedményeket kialkudniuk. Oltványi Ottó, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: Nagy várakozás előzte meg hétfőn Genfben az európai biztonsági és együttműködési értekezlet színhelyén a koordi­nációs bizottság rendkívüli ülését, amelyen tovább folyt, de nem hozott eredményt a vita a záróértekezlet időpont­jának kitűzéséről. A nemzet­közi sajtó is nagy figyelem­mel kísérte a tanácskozást, miután az utóbbi napokban ismertté vált, hogy a finn kor­mány a záróérkezlet meg­kezdése előtt négy héttel kéri az előzetes értesítést az előké­születek lefolytatására. Az érdeklődés olyan vonatkozás­ban is érezhető volt, hogy az utóbbi napokban különböző politikai fórumokon és magas szintű találkozókon — így a Közös Piac külügyminiszte­reinek értekezletén, legutóbb pedig a szovjet—olasz külügy­miniszteri eszmecserén — ál­talában egybehangzó volt az a kinyilvánított álláspont, hogy a július végi záróérte­kezlet megtartása ellen nincs ellenvetés. A koordinációs bizottság vi­tája rendkívül mozgalmas volt. Az angol elnöklettel rendezett tanácskozás a szo­kásosnál 40 perccel tovább tartott és ennek oka az volt, hogy a résztvevő nyugati or­szágok képviselőinek egy ré­sze megtagadta a hozzájáru­lását ahhoz, hogy a záróérte­kezlet időpontját a hétfői ta­nácskozáson mondják ki. Saj­tókörökben már az ülés kez­dete előtt ismeretessé vált: a tanácskozást megelőzően a reggeli órákban a Közös Pi­achoz tartozó országok dele­gációinak vezetői megbeszé­lésre ültek össze abból a cél­ból, hogy kialakítsák a ki­­lencek közös állásfoglalását a koordinációs bizottság rendkí­vüli ülésére. A megbeszélésen hozott elhatározásra fény de­rült, amikor a koordinációs bizottság fóruma előtt az első felszólalók egyikeként a ki­­lencek képviseletében az ír delegáció vezetője bejelentette: az ír küldöttség, de más nyugati delegációk véleménye szerint is hétfőn nem lehet megálla­podni a záróértekezlet idő­pontjáról, mert egyes függő­ben lévő kérdések megoldása­ vissza "haderejét A SVÉK­ kormán­yal MÉoW Olof Palme svéd miniszterelnök hivatalos baráti látogatásra Kubába érkezett. Képünkön: Olof Palme és Fidel Castro a havannai repülő­téren Kormányforrások szerint Egyiptom visszautasította az újabb csapatszétválasztási megállapodásra vonatkozó izraeli javaslatokat. Izrael ugyanis nem hajlandó tel­jesen visszavonni hadere­jét a Sinai-félszigeten lévő Giddi és Mitla hágók térsé­géből. Egyiptom viszont kö­veteli a stratégiai fontossá­gú hágók átadását egy újabb csapatszétválasztási egyez­mény keretében. Mint ismeretes, Simon Pe­­resz izraeli hadügyminisz­ter vasárnapi sajtónyilatko­zatában kijelentette, hogy Izrael csak akkor hajlandó kivonni erőit a hágók tér­ségéből, ha Egyiptom meg­szünteti a hadiállapotot Iz­raellel. Erre viszont az egyiptomi álláspont értel­mében csak átfogó közel­­keleti rendezés keretében kerülhet sor. Az izraeli vezetők hétfőn folytatták tanácskozásaikat a legújabb közel-keleti fej­leményekről. Jó rizstermés a VDK-ban A Vietnami Demokratikus Köztársaság 15 körzete és több mint 1100 mezőgazda­­sági termelőszövetkezete be­fejezte az állam részére tör­ténő kötelező tavaszi rizs­­szállításokat. Az ország 110c élenjáró gazdasága egész év­re teljesítette kötelezettségét az állammal szemben. Éppen ezért az őszi termés már tel­jes egészében magas felvá­sárlási áron kerül értékesí­tésre. Ebben az évben a VDK rizstermelő gazdaságainak többségében a termés meny­­nyisége meghaladta a koráb­bi évek termésének szintjét. Menekülés Thaiföldre Az USA vientianei nagykövetsége személyzetének csaknem fele va­sárnap reggel Thaifölre repült azt követően, hogy Amerikaellenes tüntetők szombaton elfoglalták az Egyesült Államok tájékoztató iro­dáját és több nagykövetséghez tartozó épületet. A diplomáciai élet hívei Gustáv Husak, Csehszlová­kia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának főtitkára hétfőn fogadta Edvard Kar­­deljt, a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége Központi Bizottságának elnökségi tag­ját, a köztársasági elnökség tagját.­ Vasárnap délután tíznapos afrikai körútra elutazott Bonnból Hans-Dietrich Gen­scher szövetségi külügymi­niszter. Út programjában Libéria, Ghana, Zambia és Malawi meglátogatása szerepel. □ Algírban közös közleményt hoztak nyilvánosságra Todor Zsivkovnak, a BKP KB első titkárának, a Bolgár Állam­tanács elnökének Algírban tett baráti látogatásáról. □ Útban a Mongol Népköz­­társaság felé hétfőn Moszk­vába érkezett Henryk Jab­­lonski, a LEMP KB PB tag­ja, a Lengyel Államtanács elnöke.­­ Szuharto tábornok, az In­donéz Köztársaság elnöke hétfőn Joszip Broz Tito ju­goszláv államfő meghívására háromnapos hivatalos láto­­­gatásra Jugoszláviába érke­zett.­­ Vasárnap hivatalos látoga­tásra Moszkvába érkezett az Egyesült Államok szenátusá­nak küldöttsége. A küldött­séget Hubert Humphrey és Hugh Scott szenátorok veze­tik. Peking mm Délkelet-Ázsia Kínai töltésű vákuumelmélet Dél-Vietnam felszabadult, megkezdődött Vietnam egy­ségének helyreállítási folya­­mata. Ennek a folyamatnak a gyorsaságát ma már nem külső tényezők, hanem csakis a forradalmi mozgalom veze­tőinek érett, átgondolt politi­ka is szabja meg. Nem hosszú történelmi távlatban azon­ban nyilvánvaló, hogy a 40 milliós, egységes Vietnam Dél­­kelet-Ázsia és általában a Tá­vol-Kelet rendkívül fontos tényezőjévé válik. KEDVEZŐ FORDULAT Lényegesen kevésbé tisztá­zott a helyzet Kambodzsában és Laoszban. Mindkét helyen döntő és kedvező változás, hogy az amerikai pozíciók összeomlottak. E nagy és jóté­kony fordulaton belül még kétséges a­ további politikai fejlődés iránya, különös te­kintettel arra, hogy Peking ezeket az országokat hatalmi és befolyási politikája egyik célpontjának tekinti. Más vonatkozásban ugyan­csak bizonytalan a helyzet Thaiföldön, amely egészen a közeli múltig az amerikaiak legfontosabb támaszpontja volt a térségben, s amely az eseményekből okulva gyöke­res politikai fordulatot hajtott végre: napirendre tűzte az amerikai támaszpontok teljes felszámolásának követelését. A katonai-stratégiai válto­zások közvetlen következmé­nyeit abban lehetne össze­foglalni, hogy a térségben óriási pozitív fordulat zajlott le és kialakultak a követke­zetesen szocialista politikát folytató egységes Vietnam jó­tékony hatásának lehetősé­gei. Ugyanakkor a bizonyta­lanságok és kérdőjelek vala­milyen formában mind a kí­nai politikával függenek össze. KÉTÁGÚ STRATÉGIA Szovjet hírmagyarázók fel­hívják a figyelmet arra, hogy Peking részéről az új maga­tartás ,,ideológiai’’ alapja az úgynevezett ..légüres tér el­ve”, amelyet annak idején az amerikaiak hangoztattak elő­szeretettel. Pekingi átfogal­mazásban ez az elv azt jelen­ti, hogy Délkelet-Ázsia orszá­gai, s köztük az Indokínai­­félsziget államai nem képe­sek szilárd katonai-politikai rendszer létrehozására, tehát az amerikaiak távozásával légüres tér keletkezik. Ebből a hamis és a harmadik világ népeinek alkotóerejét lebecsü­lő magatartásból egyenesen következik egy kétágú pekingi stratégia. E magatartás egyik ága az, hogy Peking az amerikai ka­tonai jelenlét fenntartásának híve a térségben. Az ameri­kaiak egykori feltétlen kato­nai túlsúlya, amely az egész körzetre rátelepedett, termé­szetesen nem felelt meg a kí­nai vezetőknek, hiszen az ő terjeszkedési céljaikat akadá­lyozta. Az amerikai hadigépe­­zet vereségei után azonban Peking úgy látja, hogy most ,,optimális szinten” van az amerikai katonai jelenlét. Ma­gyarán: olyan szinten, amely a földrajzilag közeli Kína ha­talmi befolyásának fokozatos növelését nem akadályozhatja. MARCOS ÁTÉRTÉKEL? Miután a térség legdöntőbb változásai az Indokínai-félszi­get országaiban történtek, a kínai hatalmi törekvések ott figyelhetők meg a legéleseb­ben. Nem korlátozódnak azon­ban csupán erre a területre. Ennek leglátványosabb példá­ja Marcos Fülöp-szigeti elnök nemrég lezajlott pekingi láto­gatása. Marcos évtizedekig az amerikai politika csatlósa volt, s a Fülöp-szigetek ma is az amerikai támaszpontrend­­szer része. Nyílt kérdés ter­mészetesen, hogy Marcos uta­zását mennyiben egyeztette az amerikai diplomáciával. Lá­togatása mindenesetre a kínai stratégia ,, második ágára” hívja fel a figyelmet Délke­­let-Ázsiában. Nevezetesen ar­ra, hogy a Kínával nem köz­vetlenül szomszédos országok­kal Peking ,,normalizálni” akarja diplomáciai kapcsola­tait, és feladja a fegyveres pa­rasztfelkelések támogatásának azt a taktikáját, amelyet más területeken továbbra is alkal­maz. E stratégiai elgondolás mögött az a feltételezés húzó­dik­­meg, hogy az amerikaiak vereségei következtében az olyan országok, mint a Fülöp­­szigetek, Malájföld, sőt a ka­tonai uralom alatt lévő Indo­nézia fokozatosan kénytele­nek átértékelni külpolitikáju­kat és figyelembe venni: az amerikaiak távozása Kína vi­szonylagos súlyának növeke­dését jelenti a délkelet-ázsiai térségben. A módszerek a helyi adott­ságoktól függően eltérnek egymástól. A lényeg azonban azonos. Élesen szovj­etellenes bázison és az amerikaiak ,,jó­indulatú semlegességében” re­ménykedvén az új helyzetet a kínai vezetés arra használja fel, hogy Délkelet-Ázsiában megvesse a kínai befolyási övezet alap­jait. —i —c HÍRLAP Utcai harcok Bejrútban Hétfőn megalakult az új libanoni kormány. Rasid Karami megbízott minisz­terelnöknek több mint egy­hónapos tárgyalások után sikerült megalakítania a kabinetet, amelybe a falam­bista párt képviselői nem kerültek be. * * * Miközben az elnöki palo­tában tartottak a politikai tanácskozások. Bej­rút utcáin folytatódtak a fegyveres összetűzések falansisták és az ultrabalos elemek között. A hétfői fegyveres harcok 43 halálos áldozatot követeltek. Ezzel az egy hete tartó ösz­­szecsapások­ban összesen 162 személy vesztette életét. Kedd, 1975. július . Elnöki rendelet Indiában Fakhruddin Ali Ahmed in­diai elnök­­hétfőn különleges rendelettel szigorította a múlt héten kihirdetett rendkívüli állapot előírásait. Az új ren­delet alapján a biztonsági­ szervek külön indokolás nél­kül is őrizetbe vehetnek olyan személyeket, akiknek tevékenységét veszedelmes­nek ítélik az ország belső rendje szempontjából. Ha a letartóztatást helyi hatósá­gok hajtják végre, a szövet­ségi állam elöljáróinak 15 na­pon belül felül kell vizsgálni az ügyet, majd négyhavon­­ként meghosszabbítani a le­tartóztatást. Vasárnap az ellenzék kor­mányellenes tüntetést szerve­zett az indiai fővárosban. Az elfajuló tüntetést végül rend­őrök oszlatták szét, s 25 em­bert őrizetbe vettek. Kisebb­­nagyobb kormányellenes megmozdulásokról érkezett a hír Gujarat és Bihar állam­ból is. Gromiko visszatért Moszkvába Andrej Gromiko, a Szov­jetunió külügyminisztere, aki hivatalos látogatást tett Olaszországban, visszatért Moszkvába. Andrej Gromiko június 26. és 29. között tar­tózkodott Rómában. Kerékpározás az űrben Pjotr Klimuk és Vitalij Szevasztyjanov űrhajósok a vasárnapot orvosi kísérletek­nek szentelték a Szaljut–4 tudományos űrállomás fedél­zetén. A kozmonauták funk­cionális vizsgálatokat végez­tek rögzített kerékpáron va­ló fokozatos fizikai megter­heléssel. A vizsgálatok során a szívműködést és a vérke­ringést ellenőrizték. A vasárnapi munkanap so­rán az űrhajósok ismét vért vettek egymástól a későbbi földi tanulmányozás céljából. Az űrállomás fedélzetén hétfő a pihenés napja volt. Pjotr Klimuk és Vitalij Sze­vasztyjanov rendszerezték a megelőző napok kutatásainak eredményeit, kitakarították az­ űrállomás helyiségeit és pihentek. Az űrhajósok egészségi ál­lapota jó. Fegyencek szökése A Lisszabontól mintegy hatvan kilométerrel északra lévő Alcoente börtönéből vasárnap meg­szökött csaknem kilenc­ven fegyenc. Ebben a börtönben őrzik az 1974 áprilisában megdöntött fasiszta rezsim hírhedt politikai rendőrsége, a PIDE-DGS letartóztatott tagjait. A fegyencek műanyag­­kötelekből és a börtön­cellák ágyairól leszerelt vasrudakból készített létrákon ereszkedtek le a fegyintézet ablakaiból és hágták át az épületet körülvevő falakat. A szökés — mint lisz­­szaboni katonai forrás­ból közölték — vasárnap 18.00 órakor vált ismere­tessé. Tizenhárom fe­­gyencet néhány órával később el is fogtak, a többi még menekülésben van. Országszerte meg­szigorították a közutak ellenőrzését, átfésülték a börtön környékén lévő erdőségeket, s különösen szigorú igazoltatást ve­zettek be a határmenti térségekben. A portugál rádió éber­ségre szólította fel a la­kosságot. A szökés kö­rülményeinek tisztázá­sára vizsgálat indult.

Next