Fejér Megyei Hírlap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-02 / 282. szám

2 Az enyhülés mérlegén az egységes Vietnam mikor nemrégiben a saigoni Jonh Kennedy teret átkeresztelték a Párizsi Kommün terére, a város lakosai törvényszerű és történelmi korrekciónak tekintették. Valóban, a mai Dél-Vietnam szellemére a lehető legjobban a kommün forradalmi lelkesedése jellemző, nem pedig arra az amerikai elnökre való emlékezés, akinek kormányzása idején kezdődött a tengerentúli katonai tanácsadók „beszivárgása” a 17. szélességi körtől délre fekvő országba. Ezekben a napokban az északi és a déli vietnamiak hozzáfogtak annak a fontos feladatnak a megoldásához, hogy állami szinten egyesítsék a két országrészt. A Saigonban megnyílt politikai konzultatív értekezlet logikus befejezése annak a harcnak,amelyet a nép vív a békés, független, egységes és virágzó Vietnamért. Az északi és déli küldöttségnek már az első lépései megvilágították az egységes Vietnam jövőjéről alkotott elképzeléseiket. Mindkét fél egyöntetű véleménye szerint ez a szocializmushoz vezető egyetlen út, amely — hangsúlyozok az értekezleten a lakosság legkülönfélébb rétegeinek képviselői —a népnek felvirágzást, az országnak függetlenséget biztosít. Ám úgy látszik, nem mindenki óhajtja a világosságot a Vietnam egyesítésével kapcsolatos kérdésekben. Erről tanúskodnak a Nyugaton is felröppentett propagandaízű szólamok, mint például „Észak hegemóniája,” mintha végtelenül Délre és Északra lehetne osztani egy egységes nemzetet, amelyet a hosszan tartó hősi harc forrasztott eggyé. Mellesleg érdemes megemlíteni, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, amelynek 30. jubileumát nemrég ünnepelték, 1946-ban Hanoitól Saigonig terjedően kiáltották ki. Az ország mindkét részében tudják, hogy az egyesítés mihamarabbi befejeződése nemcsak a vietnami emberek természetes törekvése, hanem a forradalom objektív törvényszerűsége is. Az egység új erőt önt Vietnamba, a legkedvezőbb feltételeket teremti meg a gazdaság, a kultúra fejlődéséhez, a honvédelem megszilárdításához. Az egységes és szocialista Vietnam az enyhülés mérlegén azt jelenti, hogy egyre inkább gyengülnek az imperializmus és az újgyarmatosítás pozíciói Délkelet-Ázsiában és az egész ázsiai kontinensen, hogy létrejönnek feltételek az államközi kapcsolatok új alapon való rendezéséhez. Lényegében éppen az indokínai népek győzelme indította el az ázsiai imperialista „jelenlét” letűnését. igyelemre méltó, hogy az ENSZ-közgyűlés 30. ülésszaka a nemzetközi biztonság megszilárdításáról szóló nyilatkozat valóra váltásával kapcsolatos kérdésben nemrég hozott határozatában hangsúlyozta, mindezt, ugyanakkor felszólít a nyilatkozat valamennyi tételének feltétlen megvalósítására és az enyhülés kiterjesztésére a világ összes körzetére. A régi nem adja fel pozícióit harc nélkül. Az új ázsiai légkör ellenszenvet és ellenhatást kelt az imperialista körökben. De vajon csak bennük? Hogyan fér össze a „harmadik világ” barátjának jellemével — márpedig Peking annal mutatja magát — a holmi „vákuumról” szóló elmélete, amely állítólag az agresszornak Vietnamból történt kiűzése után keletkezett? Úgy látszik, a maoista vezetőket vonzza az a lehetőség, hogy a jövőben ezt a „vákuumot” a saját erőikkel töltsék ki, egyelőre azonban megelégednek azzal, hogy az amerikai katonai támaszpontok kellő gátat képeznek a délkelet-ázsiai országok önállósága további megszilárdításának útján. legújabbkori vietnami történelem sok tanulsággal szolgál. Az egyik: Az ázsiai népek tisztában vannak azzal, hogy mely nemzetközi erők támogatják fenntartás nélkül és önzetlenül a felszabadító mozgalmakat. Le Duannak, a vietnami kommunisták vezetőjének minden oka megvolt arra, hogy a nemrégi moszkvai látogatása idején a szovjet—vietnami barátságot olyan erőnek nevezze, amely erősíti a szocialista országok közösségét. Olga Trofimova A FA Belgrádban a Nemzeti Színház együttese Hétfőn egyhetes jugoszláviai vendégszereplésre Belgrádba érkezett a budapesti Nemzeti Színház együttese, amely három alkalommal lépfel a fővárosban, két esetben pedig Szabadkán szerepel. A több mint 100 tagú együttes, a színház teljes élgárdájának részvételével, Peter Weiss Marat halála, Maróti Lajos Az utolsó utáni éjszaka és Ibsen A nép ellensége című alkotásait mutatja be. Letartóztatások a francia hadseregben Franciaországban letartóztattak 12 katonát és a „hadsereg demoralizálásának” vádjával az állambiztonsági bíróság elé állítják őket. Az állambiztonsági bíróságot még 1963-ban hozták, létre, hogy az OAS de Gaulle elleni merényleteket szervező szélsőjobboldali terrorista szervezet — vezetői felett ítélkezzen. Ennek a különleges bíróságnak az igénybevétele azt jelenti, hogy különösen súlyos, elriasztó ítéletekkel akarják sújtani azokat a fiatal katonákat, akiket most a „hadsereg demoralizálásával” vádolnak, mert egységeiknél „katona-bizottságokat” próbáltak szervezni demokratikus jogaik védelmében. A letartóztatások előtt Jacques Chirac miniszterelnök kijelentette hogy az államhatalom teljes erővel lesújt majd a „hadsereg bomlasztóira” és elsősorban a Szocialista Pártot vádolta, hogy ilyen tevékenységet szervez a hadseregen belül, egyes ultrabalos csoportokkal együttműködve. A francia sajtó vezető helyen foglalkozik az üggyel, annál is inkább, mert a letartóztatások meglepték a közvéleményt, hiszen a kormány korábban maga is elismerte, hogy a hadseregen belül mutatkozó elégedetlenség — melyet a múlt évben több helyen, újoncok tüntetése is jelzett — jogos sérelmekből fakad s kilátásba is helyezte azok orvoslását. Az Express azt fejtegeti, hogy e hirtelen "erélyes fellépésnek” belpolitikai okai vannak — Chirac miniszterelnök — mint a szocialisták ellen intézett kirohanása is mutatja — „ennek az ügynek a nagydobra verésével elsősorban a Szocialista Pártra akar csapást mérni. HÍRLAP Kádár János fogadta Werner Lambert Kádár János, az MSZMP KB első titkára hétfőn fogadta Werner Lambertet, az MSZEP KB titkárát, aki küldöttség élén Magyarországon tartózkodik GERALD FORD PEKIMGBEIU Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke Pekingbe érkezett. Képünkön, a repülőtéren Teng Hsziao-ping kínai miniszterelnök-helyettes üdvözli Fordot és a feleségét Vörösmarty emlékünnepség (Folytatás az 1. oldalról) it, valamint kulturális életünk neves személyiségeit. Az ünnepi beszédet Sőtér István akadémikus, az MTA Irodalomtudományi Intézetének igazgatója mondta. Megemlékezése a köré a fő gondolat köré épült fel, hogy Vörösmarty Mihály életművét csak korából kiindulva lehet megérteni. A Szózatról ezt mondta: a Kölcsey Himnuszától a Szózaton át Petőfi Nemzeti daláig: ez a három vers hármashangzatként fogja össze a reformkortól a forradalomig vezető utat, s szólaltatja meg egy olyan kor lelkét, amelyben a nemzet és a haladás eszméi a legszorosabban összetartoznak. Vörösmarty Mihály érett költészete — zárta megemlékezését — a gondolatiság jegyében áll, a gondolkodás és a cselekvés egységét valósítja meg. Ez a tettekhez kapcsolódó gondolatiság nemcsak az ő költészetében jelent kibontakozást, hanem a reformkor tudatának változásait , gondolkodásának menetét is tükrözi. Ahogy Vörösmarty a múlt álomképeitől eljutott Kossuth és Széchenyi ügyének vállalásáig, úgy jutott el az akkori magyar társadalom is a régi dicsőséges borongástól egy olyan úi akarathoz, mely az eszméket épületekben, hajózható folyóikban, hídban, Akadémiában, Nemzeti Színházban , majd pedig a forradalomban és szabadságharcban testesítette meg. Költő és kora így, találkoztak egymással, s ennek a találkozásnak még évszázadnál is nagyobbtávolságból is érdemes a részeseivé válnunk, mert a mi korunk tudata is gazdagodik, mélyül e részesülésben. Az ünepi beszéd után szép ívelésű irodalmi műsor zárta le Székesfehérváron Vörösmarty Mihály születésének 175. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozatot. Farkas Eszter A pártkongresszus előtt Lengyelországban (1.) Lengyel barátaink igen nagy eredménynek tekintik azt, hogy ebben a tervidőszakban egymillió 830 ezer új munkahelyet létesítettek a népgazdaságban. S az sem lebecsülendő, hogy öt év alatt egymillió 125 ezer lakás épült, ami 50 ezerrel meghaladja a VI. kongresszus irányelveiben elhatározottat. Különösen sokat tettek a munkások keresetének növeléséért. Ahogy az irányelvek megfogalmazzák: „Ezt a feladatot jelentősen túlteljesítettük.” A reálbérek növekedése ugyanis a tervezett 17—18 százalékkal szemben elérte a 40-et. Azaz: a havi átlagbérek az 1970. évi havi 3335 zlotyról 1975-re megközelítik a 3500-at, a tervezett növekedés kétszeresét. Persze gondok is vannak és sokszor mondják az immár szállóigévé váló mondást, amely hűen kifejezi a feladatokat is: „Egy új, második Lengyelországot kell felépíteni.” És építik is! Lódz, a szocialista építés példája Csodálatos város Lódz. A lengyel könnyűipar, mindenekelőtt a textilipar fellegváraként emlegetik, nem alaptalanul. „ Kedves, szép nagyváros. Ahogy mondani szokták, van ott levegő, parkok, játszóterek terülnek el a korszerű lakótelepek között, pihenést kínálnak felnőtteknek, játszadozási lehetőséget kicsiknek, fiataloknak. Sokfelé jártam a mintegy nyolcszázezres városban. A múlt szomorú emléke itt még ma is kísért, hiszen a második világháború idején e városban is sokat szenvedett a lakosság, s a fasizmus áldozatok tízezreinek életét oltotta ki. A Dziennik Popularny szerkesztőségének egyik fiatal munkatársával kiadós túrát tettünk a terebélyes városban. Harminc esztendővel a II. világháború után is összeszorult a torkom. — Valamikor textilgyár volt itt, jó néhány ezren dolgoztak benne. Amikor a németek visszavonultak, benzinnnel leöntötték és felgyújtották — hallottam kísérőmtől. — Ezernél többen, zömében nők égtek el benne. Emléküket ma sem feledik a város lakói. Az emlékműnél naponta helyezik el a friss virágokat. Legalább ennyire megrázó volt egy másik látvány. Égnek meredő — felkiáltójelként ható — kőoszlopok sorakoztak az egyik parkban. — Itt gyerekek koncentrációs tábora volt. Sok tízezren voltak itt foglyok. Az arra alkalmasnak minősítetteket elvitték Németországba — németesíteni. A többiek sorsa — ki tudja, minden bizonynyal a legszörnyűbb lett — magyarázta kísérőm, miközben a közeli óvodából gyerekek népes csoportja tűnt elő. — Ők még nem tudják, hol járnak — jegyezte meg. Lódz, ez a rendkívül gyorsan fejlődő és épülő nagyváros is méltó bizonyítéka a baráti lengyel nép élni akarásának, szorgalmának, szocialista fejlődésének. Minderről az egyik legilletékesebb vezetőtől kaphattam tájékoztatást: Zbigniew Falinskitől, a LEMP Lódzi vajdasági Bizottságának agitációs- és propagandatitkárától. A titkár néhány jellemző adatot sorolt föl: a város lakosságának 90 százaléka az iparban, 10 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik. Az ipari termelés zömét, 47 százalékát a textilipar adja, s mellette olyan iparágak találhatók, mint a gép-, az élelmiszer-, valamint a vegyipar. A mostani tervidőszakban, mint Lengyelország-szerte, itt is sokat tettek az életszínvonal emeléséért, öt évalatt új lakónegyedek nőttek ki a földből, az újonnan épített 54 és fél ezer lakásból vagy ahogyan itt mondták: a 150 ezer szobából. És még többet mond ez a szám, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a tervidőszakban, bölcsődék, óvodák és iskolák tucatjai, valamint 301 új üzem épült fel. Azaz: öt év alatt többet építettek itt, mint előtte 10 év alatt összesen. Persze, s ezt egy pillanatig sem rejtik véka alá, a nagyarányú fejlődés ellenére is sok még a kisebb-nagyobb megoldásra váró gond. Erről különben a vajdaság 110 ezer párttagjának küldöttei sokat beszéltek a pártértekezleteken. Ahogy elmondták, Lódzban szükségessé vált az ipar szerkezetének megváltoztatása, mégpedig az elektromos és a gépipar erőteljes fejlesztésével. A gyorsan épülő lakónegyedek sürgetik a kereskedelmi és közlekedési hálózat fejlesztését, a bölcsődék, óvodák és iskolák építésének gyorsítását. Mások a párttagok felelőssége és öntudata növelésének fontosságáról szóltak a pártértekezleteken. És nem kevesen beszéltek arról, hogy a gyárakban és üzemekben — a most zajló rekonstrukcióval együtt — gyorsítsák meg az élet- és munkakörülmények javítását is. A vajdaság párttagságát nyolcvannégy küldött képviseli majd a LEMP VII. kongresszusán. Amint az eddigi pártértekezletek tapasztalatai bizonyítják: lesz majd bőven miről beszélniük, ha szót kapnak a párt legmagasabb fórumán. Podina Péter következik: Bányászokhoz méltóan készülnek. -Kedd, 1975. december 2. Roscsin felszólalása. Alekszej Roscsin, a Szovjetunió képviselője az ENSZ közgyűlés- politikai bizottságában elhangzott felszólalásában kijelentette: az Indiaióceán békeövezetté nyilvánításának kérdésében a Szovjetunió abból az elvi irányvonalból indul ki, hogy támogatja mindazokat a javaslatokat, amelyek reálisan elősegítik a békének és az államok biztonságának megszilárdulását, s a nemzetközi feszültség enyhülését. — A Szovjetunió — folytatta Roscsin — kész egyenjogú alapokon, anélkül, hogy bármely fél biztonsága kárt szenvedne megvitatni az Indiai-óceán békeövezetté nyilvánításának kérdését. Ennek kidolgozásánál azonban nem szabad csorbítani a tengerhajózás szabadságának elvét, minthogy egyebek közt az Indiai-óceánon keresztül vezetnek a Szovjetunió fontos közlekedési útvonalai. A Szovjetuniónak nem volt és nincs is semmiféle katonai támaszpontja az Indiai-óceán térségében — mondotta. Előrenyomul az MPLA Az angolai népi felszabadító fegyveres erők heves harcok után megállították a déli irányból előrenyomuló, dél-afrikai és portugál zsoldosokat, akik elfoglalták Bengala és Lóbito kikötőjét. Az MPLA képviselőjének közlése szerint a felszabadító erők ellentámadásba mentek át. A keleti fronton az MPLA erői tovább folytatták előrenyomulásukat és elfoglaltak számos stratégiai fontosságú települést a Mexico tartomány adminisztratív központja felé vezető utakon.