Fejér Megyei Hírlap, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-01 / 27. szám

2 HÍRLAP A Szovjetunió tizedik ötéves terve Hatékonyság és minőség A Szovjetunióban még soha nem vetették fel olyan élesen a minőség javításával kapcsolatos kérdéseket a népgazdaság valamennyi ágában, mint ahogy az az 1976—1980-ra szóló terv tervezetében szerepel. „Az oroszok — írta a Business Week c. igen befolyásos amerikai folyóirat, s vezető szerepet játszanak a kohászat számos ágazatában, valamint a fémmegmunkálás területén... A Szovjetunió jelentős eredményeket ért el... a vegyszerek, a gyógyszerkészítmények, a hidraulikus műszerek gyártásában, valamint a fafeldolgozó technikában, az olaj- és szénbányászatban... Számos amerikai mérnök elismeri, hogy az oroszok vezető szerepet játszanak a világon a hegesztési technikában." Majd így folytatja: A szovjet tudományos és technikai felfedezések és találmányok alkalmazása nemcsak előnyös a külföldi cégeknek, hanem szükséges is; megfelel a kor követelményeinek. Ebben a korszakban egyetlen ország — beleértve a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat is — sem képes „mindenkinél jobban csinálni mindent.” A nemzetközi munkamegosztás objektív előfeltétele a világ egyre nagyobb gazdasági és tudományos-technikai egysége, a nemzetközi kereskedelem hallatlan fejlődéséhez vezet. A források, a szakképzett munkaerők, tudósok korlátozott száma, a háborúk által szétzilált népgazdasághelyreállítása, Oroszország évszázados elmaradottsága arra kényszerített bennünket, hogy igen szűk határidők alatt, ahogy mondani szokás, menet közben oldjuk meg a gazdasági problémákat. Ezért a termelés szervezésében első helyre kerültek a mennyiségi mutatók: minél több lakást építeni, minél több szövetet gyártani, minél több acélt olvasztani és minél több olajat bányászni. A minőség kérdése ezért sok esetben alárendelt szerepet játszott. Ma már más a helyzet. A Szovjetunió a világ vezető ipari hatalma lett, s ezért — találóan jegyezte meg a párizsi Le Monde című lap, „most a termékek minőségén van a hangsúly, nem pedig azon a törekvésen, hogy minden áron növeljék a termékek mennyiségét.” A IX. ötéves tervidőszakban sok minden történt a termékek minőségének javítása érdekében. Megnőtt szovjet áruk versenyképessége a világpiacon. Külföldön szívesen vásárolják a szovjet órákat, fényképezőgépeket, rádiókészülékeket, tévékészülékeket és sok más árut. De még mindig nem kevés az olyan termék, amelynek minősége nem kielégítő. A termékminőség javítása komplex feladat, amelynek megoldása lehetővé teszi, a termelési struktúra növelését, a munkairányítás és szervezés tökéletesítését. A minőség elsősorban az embertől függ. A tőkésországokban a technika fejlődése rendszerint megelőzi a dolgozók fejlődését. Éppen ez vezet ahhoz, hogy bár sok millió a munkanélküliek száma, rengeteg szabad munkahely van. De ezeket csakis jól képzett szakmunkások foglalhatják el. A Szovjetunióban ellenkezően a képzettség fejlődése megelőzi a termelés fejlődését. A IX. ötéves tervidőszakban például az országban alapjában véve befejeződött az áttérés a kötelező középiskolai oktatásra. Ma még természetesen nincs rá szüksége minden munkásnak és parasztnak. De a jövőben már elkerülhetetlenné válik: — a tudósok szerint — mindnyájunk szakmája, foglalkozása legalább háromszornégyszer korrigálódik, megújul. A Szovjetunióban a minőségirányítás az egész gazdaság irányításának alkotó része, a minőség javításában óriási szerepet játszanak a szabványok. A X. gazdaságfejlesztési ötéves terv tervezete, amelyet az SZKP KB a XXV. pártkongresszus elé terjeszt, hangsúlyozza, hogy növelni kell a szabványok szerepét a tudományostechnikai haladás meggyorsításában és a késztermékek minőségének javításában. Eddig már sokat tettek ennek érdekében. Többek között 1974-ben befejeződött az az igen fontos és érdekes munka, amelynek során a népgazdaságban érvényben levő összes szabványt olyan szempontból elemeztek, megfelel-e az élenjáró világszínvonalnak. A mai termelésben a tudományos-technikai haladás legfontosabb problémáinak a megoldásán át vezet a készletek takarékosságához vezető út. A 10. ötéves terv egyik központi feladata az új technika, a kis fogyasztású, nagy teljesítményű és termelékenységű gépek gyorsított ütemű gyártása. A szovjet nemzeti jövedelem növekedése csaknem arányban áll a villamosenergia-felhasználás növekedésével. Éppen a gazdaságosság szempontjai tartottak vissza bennünket a kísértéstől, hogy az egész energetikát olajra és gázra állítsuk át, és elhanyagoljuk a szenet és a vízierőmű építkezést. A legfontosabb problémák — legyen az akár az energetika — komplex megoldása, a munkaerő-tartalékok kiaknázása, a termelőerők elosztása, lehetővé teszi, hogy napjainkban maximális munka és nyersanyag megtakarítást érjünk el. GENNAGYIJ VASZILJEV Zárszámadó közgyűlésekről jelentjük Kápolnásnyék: a hozamok növelése nagy lehetőség A kápolnásnyéki Vörösmarty Tsz zárszámadó közgyűlése előtt Lázár Dezső, tsz-elnök ismertette a vezetőség beszámolóját. A gazdaság három év óta fokozatosan a legjobb termelőszövetkezetek közé tartozik. Az 1975. évi búzaátlagukkal nemcsak a járási, a megyei, hanem jóval az országos átlag fölé emelekdtek. Kukorica hektárhozamuk pontosan 76,94 mázsa. Az öt évvel előbbinek ez csaknem a duplája. A negyedik ötéves terv első évében — lényegesen kisebb területen — alig valamivel több mint 200 mázsa cukorrépát termelt a tsz. Az 1975. évi hektárátlag 411 mázsa fölött volt. Az elnök bejelentette: a megnövekedett termésátlagok tették lehetővé, hogy 1975-ben búzából 65, kukoricából 404, cukorrépából 193 vagonnal értékesítettek többet mint a tervidőszak első évében. Kedvező jövedelemmel zárta a tsz az 1975. gazdasági évet. A nyereség felosztása után a fejlesztési alapba 3,7 milliót, a biztonsági alapba csaknem 3 milliót szavazott meg a zárszámadó közgyűlés. A kápolnásnyéki Vörösmarty Tsz-nek — az előző években félretett összeggel együtt. A tegnap óta 6,5 milliója van a biztonsági tartalék alapon. A dolgozó tagság 1975. évi keresete több mint 35 400 forint. Tízórás munkanapra eső jövedelemátlag: 155,90 forint. A kápolnásnyékiek ötödik ötéves tervét egy későbbi tervtárgyaló közgyűlésen ismeri majd meg a tagság, amelyben megfogalmazzák a termelési célokat. Ebben a tsz-ben — a rendelkezésre álló eszközök jobb kihasználásával — 1976-ban is nagy lehetőséget látnak a hozamok emelésében. * Az elmúlt héten tartotta meg zárszámadó közgyűlését a tabajdi, a kósvárhegyi, a magyaralmási a sárkeresztúri, a dégi, az alcsuti, a bicskei, a nagyvenyimi, az alap-alsószentiváni, az agárdi, a táci, a csőszi és a dunaújvárosi tsz is. PERESZTEGI T. FERENC Vasárnap, 1976. február 1. HETI VILÁGHÍRADÓ HÉTFŐ: összeült az OPEC miniszteri értekezlete Párizsban — A Bajkál államainak konferenciája Athénban. KEDD: Rabin izraeli miniszterelnök tárgyalásai Washingtonban az USA megvétózta a Biztonsági Tanácsban többségre került közel-keleti határozatot. SZERDA: Trudeau kanadai miniszterelnök Havannában Fidel Castróval tárgyalt — A namíbiai kérdés vitája a Biztonsági Tanácsban CSÜTÖRTÖK: Újra Genfben a szovjet és az amerikai küldöttség a Salt folytatására — algériai-marokkói összetűzések a volt Spanyol-Szahara területén. PÉNTEK: Bécsben folytatódtak a haderőcsökkentési tárgyalások — Fasiszta merényletek Portugáliában SZOMBAT: Trudeau Venezuelában — Kínában a „tavasz ünnep” kezdetén közölték, hogy rövidesen összeül a parlament — Lázas diplomáciai tevékenység az algériai—marokkói viszály megszüntetésére. Így látta a hetet hírmagyarázónk, Pálfy József: Ismerős a kép, amely a hosszú nemzetiközi tanácskozássorozatok színhelyén a résztvevőket fogadja: fényképészek, film- és tévéoperatőrök hada villogtatja, berregted masináit. A beállítások ugyanazok, a felvételeken szereplők is. Akkor miért az egész? Mert: „sohasem lehet tudni!” hátha ezen az ülésen történik döntő fordulat születik megegyezés, és akkor a rutinszerűen készített felvételek egyszeriben értékesekké válnak: „képünk a történelmi jelentőségű ülés előtt készült. . Nos, ezekben a napokban a genfi új konferenciaközpont előtt éppúgy, mint Bécsben, a Hofburgban, vagy Párizsban, a Kiéber sugárúton megint százszámra gyártottak fényképeket és híradóba illő tudósításokat. A svájci városban folytatódott a SALT. Bécsben a haderőcsökkentési konferencia, Párizsban pedig az olajexportáló országok miniszterei találkoztak, egy másik tárgyaláson pedig az „észak-déli párbeszéd” részvevői. Nos, egyik ülésen sem jött létre igazi fordulat, nem történt alapvető megegyezés, mégis érdemes mindegyikre odafigyelni. Ami az izraeli miniszterelnök washingtoni látogatását illeti, szinte arra is ráillenék a jelző, hogy rutinszerű. A jól ismert izraeli álláspontot ismételte Rabin Ford elnöknél csakúgy, mint a nevezetes nemzeti sajtóklubban: a genfi értekezleten Izrael a palesztinokat csak jordániai küldöttség tagjaiként hajlandó tárgyaló partnerként elfogadni. Az szintén sokszor ismétlődő elem volt az eddigi tárgyalásokon, hogy Izrael növekvő amerikai katonai és gazdasági segélyt kért. A Tel-Aviv-i kormánya jelenlegi költségvetési évben összesen 2 és negyed milliárd dollárt kap Washingtontól. Az arab világban a libanoni válság után, most az algériai-marokkói viszály szerepel az arab diplomácia tevékenységének középpontjában. Ahogyan mondani szokás: igazán ..lázas tevékenységnek” tanúja a világ. A ..telefondiplomácia” volt előbb. Rumedien algériai elnök számos arab vezetővel, így Szidat elnökkel beszélt telefonon, aztán Hasszán marokkói király is fogta a telefonkagylót és sorban felhívott számos államfőt. Ezt követően a közvetítői diplomáciára került sor. Többek között Irak egy minisztere ment előbb Rabatba, majd Algírba, hogy a Spanyol Szahara sorsa körül kirobbant marokkói-algériai viszály megszüntetésével próbálkozzék. Arafat a Palesztinai Felszabadítási Szervezet vezetője Rumedien elnökhöz és Hasszán királyhoz egyformán üzenetet intézett, megkérve őket, tegyék félre ellentéteiket. A konfliktus oka az, hogy Spanyolország gyanús sietséggel adja át volt afrikai gyarmatát, a nyugat-szaharai területet, az azzal közvetlen szomszédságban lévő Marokkónak és Mauritániának. A volt Spanyol-Szahara fő kincse az a temérdek foszfát, amit a sivatagi homok rejt. Ha a foszfáttelepek Marokkónak jutnak, egyhamar megerősödik — legalábbis gazdaságilag — a monarchia, amellyel a haladó Algéria már a múltban is egyszer-kétszer szembekerült. Az egykori Spanyol- Szahara ugyan ritkán lakkott, de az kétségtelen, hogy a népesség tekintélyes része önrendelkezési jogot követel, s hogy a Polisario ezen az alapon harcol. (A hosszú és különös rövidítésben a Rio arra utal, hogy jó negyven éve még Rio d’ Oro, aranyfolyó volt a terület neve.) Angola ten a népi köztársaság serege folytatja az PNLA és az Unita csapatainak kiszorítását. Igen értékes katonai sikert értek el Lobito város elfoglalásával, amely fontos utánpótlási kikötő volt a szakadár szervezetek számára. Angoláról szó esett azon a tárgyaláson, amelyet Kubában folytatott Trudeau kanadai miniszterelnök Fidel Castro egy, a kanadai vendég jelenlétében megrendezett nagygyűlésen elmondott beszédében újra értésre adta, hogy Kuba segíti az angolai népet önrendelkezési jogának érvényesítésében, szemben azokkal, akik fegyveres erőszakkal próbálják ebben megakadályozni. Különben a kubai-kanadai kapcsolatok erőteljesen fejlődnek. Trudeau látogatása bizonyította, hogy végleg megszűnt a szocialista szigetország elleni imperialista blokád. Végül egy érdekes hír Kínából: a most folyó, négynapos „tavasz ünnep” előtt, gazdasági vezetők említést tettek arról, hogy nemsokára összehívják a parlamentet az ötéves terv jóváhagyására. 1964 óta nem vittek népgazdasági tervet az országos népi gyűlés elé. A kínai „parlamentarizmus” újjáélesztésére szolgál jelzéssel az a hír is, hogy Csou Em-laj utódjának, vagyis az új miniszterelnöknek a kinevezése szintén parlamenti eljárás formájában történik meg. Cselekvési programunk jobb munkára ösztönöz bennünket (Folytatás az első oldalról) személyes felelősséget. Az utóbbi években felfrissült, megfiatalodott ez a gárda. Felkészültségük, megfelelőségük karbantartásáról háromlépcsős vezetői komplex tanfolyammal is gondoskodunk. Többségük már túl van az alapozón s a továbbfejlesztőn gyarapítja képességeit. A harmadik lépcsőben önképzésre támaszkodva vezetői szakdolgozatot kell készíteniük és megvédeniük. Ezt a követelményt 1980-ig minden vezetőnek előírtuk. — Ez ugye nem azt jelenti, hogy bezárult a kör, hogy nincs szükség új káderekre? — Persze, hogy nem azt jelenti. Hiszen vállalatunknál is van természetes cserélődés. Már az 1976. évi gazdasági feladatainkhoz elkészített szervezési módosítások igénylik újabb, alsó- és középszintű vezetők beállítását. Káderutánpótlásunk egyik forrását az egyetemeken, főiskolákon végzett fiatal szakemberek képezik, másik forrását pedig azok a már vállalatunknál dolgozó fiatalok adják, akik kifogástalan gazdasági munkájuk mellett aktívak a politikai, a társadalmi életben és a megfelelő szakmai képesítést megszerzik. — Hogyan ismerik még a vállalat dolgozói a cselekvési programot? — Pártalapszervezeteink vezetőségei gondoskodnak arról, hogy pártnapokon, minden lényeges oktatási formán, tanfolyamon, rendezvényen szóljunk nagy közös elhatározásainkon belül vállalati terveinkről, időszerű tennivalóinkról. A végrehajtást menet közben gyakran ellenőrizzük majd. Most pedig máris a végrehajtáson a sor. Idén csakúgy, mint a következő években az egységes cselekvésen múlik előrelépésünk. Mert csak akkor teljesíthetjük életszínvonalpolitikai terveinket, ha ennek mindennapi szorgalommal megteremtjük az alapját. A mi társadalmunkban minden jó munka, nemes tett, szándék és mozgalom az emberért van. Köszönjük a beszélgetést. NÉMETH ERZSÉBET FEBRUÁR 2-TŐL 14-IG 30—40 SZÁZALÉKOS ENGEDMÉNNYEL SOK EZER CIKKBŐL VÁLOGATHAT. 244. Téli vásár a Centrum Áruházban !