Fejér Megyei Hírlap, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-01 / 27. szám

2 HÍRLAP A Szovjetunió tizedik ötéves terve Hatékonyság és minőség A Szovjetunióban még so­ha nem vetették fel olyan élesen a minőség javításá­val kapcsolatos kérdéseket a népgazdaság valamennyi ágában, mint ahogy az az 1976—1980-ra szóló terv ter­vezetében szerepel. „Az oro­szok — írta a Business Week c. igen befolyásos amerikai folyóirat, s veze­tő szerepet játszanak a ko­hászat számos ágazatában, valamint a fémmegmunká­lás területén... A Szovjet­unió jelentős eredményeket ért el... a vegyszerek, a gyógyszerkészítmények, a hidraulikus műszerek gyár­tásában, valamint a fafel­dolgozó technikában, az olaj- és szénbányászatban... Számos amerikai mérnök elismeri, hogy az oroszok vezető szerepet játszanak a világon a hegesztési techni­kában." Majd így folytatja: A szovjet tudományos és technikai felfedezések és ta­lálmányok alkalmazása nemcsak előnyös a külföldi cégeknek, hanem szükséges is; megfelel a kor követel­ményeinek. Ebben a kor­szakban egyetlen ország — beleértve a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat is — sem képes „mindenkinél jobban csinálni mindent.” A nemzetközi munkameg­osztás objektív előfeltétele a világ egyre nagyobb gazda­sági és tudományos-techni­kai egysége, a nemzetközi kereskedelem hallatlan fej­lődéséhez vezet. A források, a szakképzett munkaerők, tudósok korlá­tozott száma, a háborúk által szétzilált népgazdaság­helyreállítása, Oroszország évszázados elmaradottsága arra kényszerített bennün­ket, hogy igen szűk határ­idők alatt, ahogy mondani szokás, menet közben old­juk meg a gazdasági problé­mákat. Ezért a termelés szervezésében első helyre kerültek a mennyiségi mu­tatók: minél több lakást építeni, minél több szövetet gyártani, minél több acélt olvasztani és minél több olajat bányászni. A minő­ség kérdése ezért sok eset­ben alárendelt szerepet ját­szott. Ma már más a helyzet. A Szovjetunió a világ vezető ipari hatalma lett, s ezért — találóan jegyezte meg a párizsi Le Monde című lap,­­ „most a termékek minő­ségén van a hangsúly, nem pedig azon a törekvésen, hogy minden áron növeljék a termékek mennyiségét.” A IX. ötéves tervidőszak­ban sok minden történt a termékek minőségének ja­vítása érdekében. Megnőtt szovjet áruk versenyké­pessége a világpiacon. Kül­földön szívesen vásárolják a szovjet órákat, fényképező­gépeket, rádiókészülékeket, tévékészülékeket és sok más árut. De még mindig nem kevés az olyan termék, amelynek minősége nem ki­elégítő. A termékminőség javítása komplex feladat, amelynek megoldása lehetővé teszi, a termelési struktúra növelé­sét, a munkairányítás és szervezés tökéletesítését. A minőség elsősorban az em­bertől függ. A tőkésországokban a technika fejlődése rendsze­rint megelőzi a dolgozók fejlődését. Éppen ez vezet ahhoz, hogy bár sok millió a munkanélküliek száma, rengeteg szabad munkahely van. De ezeket csakis jól képzett szakmunkások fog­lalhatják el. A Szovjetunióban ellen­kezően a képzettség fejlő­dése megelőzi a termelés fejlődését. A IX. ötéves tervidőszakban például az országban alapjában véve befejeződött az áttérés a kötelező középiskolai okta­tásra. Ma még természete­sen nincs rá szüksége min­den munkásnak és paraszt­nak. De a jövőben már el­kerülhetetlenné válik: — a tudósok szerint — mind­nyájunk szakmája, foglalko­zása legalább háromszor­négyszer korrigálódik, meg­újul. A Szovjetunióban a mi­nőség­irányítás az egész gazdaság irányításának al­kotó része, a minőség ja­vításában óriási szerepet játszanak a szabványok. A X. gazdaságfejlesztési ötéves terv tervezete, amelyet az SZKP KB a XXV. pártkongresszus elé terjeszt, hangsúlyozza, hogy növelni kell a szabványok szerepét a tudományos­­technikai haladás meggyor­sításában és a késztermé­kek minőségének javításá­ban. Eddig már sokat tet­tek ennek érdekében. Töb­bek között 1974-ben befe­jeződött az az igen fontos és érdekes munka, amely­nek során a népgazdaság­ban érvényben levő összes szabványt olyan szempont­ból elemeztek, megfelel-e az élenjáró világszínvonal­nak. A mai termelésben a tu­dományos-technikai haladás legfontosabb problémáinak a megoldásán át vezet a készletek takarékosságához vezető út. A 10. ötéves terv egyik központi feladata az új technika, a kis fo­gyasztású, nagy teljesítmé­­nyű és termelékenységű gépek gyorsított ütemű gyártása. A szovjet nemzeti jöve­delem növekedése csaknem arányban áll a villamos­­energia-felhasználás növeke­désével. Éppen a gazdasá­gosság szempontjai tartot­tak vissza bennünket a kí­sértéstől, hogy az egész energetikát olajra és gázra állítsuk át, és elhanyagoljuk a szenet és a vízierőmű építkezést. A legfontosabb problémák — legyen az akár az energetika — komplex megoldása, a mun­kaerő-tartalékok kiaknázá­sa, a termelőerők elosz­tása, lehetővé teszi, hogy napjainkban maximális munka és nyersanyag meg­takarítást érjünk el. GENNAGYIJ VASZILJEV Zárszámadó közgyűlésekről jelentjük Kápolnásnyék: a hozamok növelése nagy lehetőség A kápolnásnyéki Vörös­marty Tsz zárszámadó köz­gyűlése előtt Lázár Dezső, tsz-elnök ismertette a veze­tőség beszámolóját. A gaz­daság három év óta fokoza­tosan a legjobb termelőszö­vetkezetek közé tartozik. Az 1975. évi búzaátlagukkal nemcsak a járási, a megyei, hanem jóval az országos át­lag fölé emelekdtek. Kuko­rica hektárhozamuk ponto­san 76,94 mázsa. Az öt év­vel előbbinek ez csaknem a duplája. A negyedik ötéves terv első évében — lénye­gesen kisebb területen — alig valamivel több mint 200 mázsa cukorrépát ter­melt a tsz. Az 1975. évi hek­tárátlag 411 mázsa fölött volt. Az elnök bejelentette: a megnövekedett termésátla­gok tették lehetővé, hogy 1975-ben búzából 65, kuko­ricából 404, cukorrépából 193 vagonnal értékesítettek többet mint a tervidőszak első évében. Kedvező­­ jövedelemmel zárta a tsz az 1975. gazda­sági évet. A nyereség fel­osztása után a fejlesztési alapba 3,7 milliót, a bizton­sági alapba csaknem 3 mil­liót szavazott meg a zár­­számadó közgyűlés. A ká­polnásnyéki Vörösmarty Tsz-nek — az előző években félretett összeggel együtt. A tegnap óta 6,5 milliója van a biztonsági tartalék alapon. A dolgozó tagság 1975. évi keresete több mint 35 400 forint. Tízórás munkanapra eső jövedelemátlag: 155,90 forint. A kápolnásnyékiek ötö­dik ötéves tervét egy ké­sőbbi tervtárgyaló közgyű­lésen ismeri majd meg a tagság, amelyben megfogal­mazzák a termelési célo­kat. Ebben a tsz-ben — a rendelkezésre álló eszközök jobb kihasználásával — 1976-ban is nagy lehetősé­get látnak a hozamok eme­lésében. * Az elmúlt héten tartotta meg zárszámadó közgyűlését a tabajdi, a kósv­árhegyi, a magyaralmási a sárkeresztúri, a dégi, az alcsuti, a bicskei, a nagyvenyimi, az alap-alsó­­szentiváni, az agárdi, a táci, a csőszi és a dunaújvárosi tsz is. PERESZTEGI T. FERENC Vasárnap, 1976. február 1. HETI VILÁGHÍRADÓ HÉTFŐ: összeült az OPEC miniszteri értekezlete Párizsban — A Bajkál államainak konferenciája Athénban. KEDD: Rabin izraeli miniszterelnök tárgyalásai Washingtonban az USA megvétózta a Biztonsági Tanácsban többségre került közel-keleti határozatot. SZERDA: Trudeau kanadai miniszterelnök Havannában Fid­el Castróval tárgyalt — A namíbiai kérdés vitája a Biztonsá­gi Tanácsban CSÜTÖRTÖK: Újra Genf­ben a szovjet és az amerikai küldöttség a Salt folytatására — algériai-marokkói összetűzések a volt Spanyol-Szahara területén. PÉNTEK: Bécsben folytatódtak a haderőcsökkentési tárgyalások — Fasiszta merényletek Portugáliában SZOMBAT: Trudeau Venezuelában — Kínában a „tavasz ünnep” kezdetén közölték, hogy rövidesen összeül a parlament — Lázas diplomáciai tevékenység az algériai—marokkói vi­szály megszüntetésére. Íg­y látta a­ hetet hírmagyarázónk, Pálfy József: Ismerős a kép, amely a hosszú nemzetiközi tanács­kozássorozatok színhelyén a résztvevőket fogadja: fény­képészek, film- és tévéope­­ratőrök hada villogtatja, berregted masináit. A beál­lítások ugyanazok, a felvé­teleken szereplők is. Akkor miért az egész? Mert: „so­hasem lehet tudni!” hátha ezen az ülésen történik dön­tő fordulat születik meg­egyezés, és akkor a rutin­szerűen készített felvételek egyszeriben értékesekké vál­nak: „képünk a történelmi jelentőségű ülés előtt ké­szült. . Nos, ezekben a napokban a genfi új konferenciaköz­pont előtt éppúgy, mint Bécsben, a Hofburgban, vagy Párizsban, a Kiéber sugárúton megint százszám­ra gyártottak fényképeket és híradóba illő tudósításo­kat. A svájci városban foly­tatódott a SALT. Bécsben a haderőcsö­kkentési konferen­cia, Párizsban pedig az olaj­­exportáló országok minisz­terei találkoztak, egy má­sik tárgyaláson pedig az „észak-déli párbeszéd” rész­vevői. Nos, egyik ülésen sem jött létre igazi fordulat, nem történt alapvető meg­egyezés, mégis érdemes mindegyikre odafigyelni. Ami az izraeli miniszter­­­elnök washingtoni látoga­tását illeti, szinte arra is ráillenék a jelző, hogy­­ rutinszerű. A jól is­mert iz­raeli álláspontot ismételte Rabin Ford elnöknél csak­úgy, mint a nevezetes nem­zeti sajtóklubban: a genfi értekezleten Izrael a palesz­tinokat csak jordániai kül­döttség tagjaiként hajlandó tárgyaló partnerként elfo­gadni. Az szintén sokszor ismétlődő elem volt az eddi­gi tárgyalásokon, hogy Iz­rael növekvő amerikai kato­nai és gazdasági segélyt kért. A Tel-Aviv-i kormány­­a jelenlegi költségvetési év­ben összesen 2 és negyed milliárd dollárt kap Wa­shingtontól. Az arab világban a liba­noni válság után, most az algériai-marokkói viszály szerepel az arab diplomá­cia tevékenységének közép­pontjában. Ahogyan mon­dani szokás: igazán ..lázas tevékenységnek” tanúja a világ. A ..telefon­­diplomácia” volt előbb. Ru­­medien algériai elnök szá­mos arab vezetővel­, így Szidat elnökkel beszélt te­lefonon, aztán Hasszán ma­rokkói­­ király is fogta a te­­lefonkagylót és sorban fel­hívott számos államfőt. Ezt követően a közvetítői diplo­máciára került sor. Többek között Irak egy minisztere ment előbb Rabatba, majd Algírba, hogy a Spanyol­ Szahara sorsa körül kirob­bant marokkói-algériai vi­szály megszüntetésével pró­bálkozzék. Arafat a Palesz­tinai Felszabadítási Szerve­zet vezetője Rumedien el­nökhöz és Hasszán királyhoz egyformán üzenetet inté­zett, megkérve őket, tegyék félre ellentéteiket. A konfliktus oka­ az, hogy Spanyolország gyanús siet­séggel adja át volt afrikai gyarmatát, a nyuga­t-sza­ha­­rai területet, az azzal közvet­len szomszédságban lévő Ma­rokkónak és Mauritániának. A volt Spanyol-Szahara fő kincse az a temérdek fosz­fát, amit a sivatagi homok rejt. Ha a foszfáttelepek Marokkónak jutnak, egyha­mar megerősödik — leg­alábbis gazdaságilag­ — a monarchia, amellyel a haladó Algéria már a múltban is egyszer-kétszer szembeke­rült. Az egykori Spanyol- Szahara ugyan ritkán la­­k­kott, de az kétségtelen, hogy a népesség tekintélyes része önrendelkezési jogot követel, s hogy a Polisario ezen az alapon harcol. (A hosszú és különös rövidítés­ben a Rio arra utal, hogy jó negyven éve még Rio d’ Oro, aranyfolyó volt a terü­let neve.) Angola ten a népi köztár­saság serege folytatja az PNLA és az Unita csapata­inak kiszorítását. Igen érté­kes katonai sikert értek el Lobito város elfoglalásával, amely fontos utánpótlási ki­kötő volt a szakadár szerve­zetek számára. Angoláról szó esett azon a tárgyaláson, amelyet Kubában folytatott Trudeau kanadai miniszter­­elnök Fidel Castro egy, a kanadai vendég jelenlété­ben megrendezett nagygyű­lésen elmondott beszédében újra értésre adta, hogy Ku­ba segíti az angolai népet önrendelkezési jogának ér­vényesítésében, szemben azokkal, akik fegyveres erő­szakkal próbálják ebben m­ega­kadályozn­i. Különben a kubai-kanadai kapcsolatok erőteljesen fej­lődnek. Trudeau látogatása bizonyította, hogy végleg megszűnt a szocialista szi­getország elleni imperialista blokád. Végül egy érdekes hír Kínából: a most folyó, négy­napos „tavasz ünnep” előtt, gazdasági vezetők említést tettek arról, hogy nemsoká­ra összehívják a parla­mentet az ötéves terv jóvá­hagyására. 1964 óta nem vittek népgazdasági tervet az országos népi gyűlés elé. A kínai „parlamentarizmus” újjáélesztésére szolgál jel­zéssel az a hír is, hogy Csou Em-laj utódjának, vagyis az új miniszterelnöknek a ki­nevezése szintén parlamenti eljárás formájában törté­nik meg. Cselekvési programunk jobb munkára ösztönöz bennünket (Folytatás az első oldalról) személyes felelősséget. Az utóbbi években felfrissült, megfiatalodott ez a gárda. Felkészültségük, megfelelő­ségük karbantartásáról há­romlépcsős vezetői komplex tanfolyammal is gondosko­dunk. Többségük már túl van az alapozón s a tovább­fejlesztőn gyarapítja képes­ségeit. A harmadik lépcső­ben önképzésre támaszkod­va vezetői szakdolgozatot kell készíteniük és megvé­deniük. Ezt a követelményt 1980-ig minden vezetőnek előírtuk. — Ez ugye nem azt jelenti, hogy bezárult a kör, hogy nincs szük­ség új káderekre? — Persze, hogy nem azt jelenti. Hiszen vállalatunk­nál is van természetes cse­rélődés. Már az 1976. évi gazdasági feladatainkhoz elkészített szervezési mó­dosítások igénylik újabb, alsó- és középszintű ve­zetők beállítását. Káder­­utánpótlásunk egyik forrá­sát az egyetemeken, főisko­lákon végzett fiatal szak­emberek képezik, másik for­rását pedig azok a már vál­lalatunknál dolgozó fiata­lok adják, akik kifogásta­lan gazdasági munkájuk mellett aktívak a politikai, a társadalmi életben és a megfelelő szakmai képesí­tést megszerzik. — Hogyan ismerik még a vállalat dolgozói a cselekvési progra­mot? — Pártalapszervezeteink vezetőségei gondoskodnak arról, hogy pártnapokon, minden lényeges oktatási formán, tanfolyamon, ren­dezvényen szóljunk nagy közös elhatározásainkon be­lül vállalati terveinkről, időszerű tennivalóinkról. A végrehajtást menet közben gyakran ellenőrizzük majd. Most pedig máris a végre­hajtáson a sor. Idén csak­úgy, mint a következő évek­ben az egységes cselekvé­sen múlik előrelépésünk. Mert csak akkor teljesít­hetjük életszínvonalpoliti­kai terveinket, ha ennek mindennapi szorgalommal megteremtjük az alapját. A mi társadalmunkban min­den jó munka, nemes tett, szándék és mozgalom az emberért van. Köszönjük a beszél­getést. NÉMETH ERZSÉBET FEBRUÁR 2-TŐL 14-IG 30—40 SZÁZALÉKOS ENGEDMÉNNYEL SOK EZER CIKKBŐL VÁLOGATHAT. 244. Téli vásár­­ a Centrum Áruházban !

Next