Fejér Megyei Hírlap, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-01 / 26. szám

Budapestre érkezett Milos jugoszláv külügyminiszter Hétfő délután Budapestre érkezett Milos Milics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság kormányának elnökhelyettese, külügyminniszter, aki Pója Frigyes külügyminiszter meghívására hivatalos, baráti látogatást tesz Magyarországon. A Ferihegyi repülőtéren a jugoszláv vendég és kísérete fogadására megjelent Puja Frigyes, Halász József, a Magyar Népköztársaság belgrádi Minies nagykövete, valamint a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. Jelen volt dr. Vitomir Gasparovics, a JSZSZK budapesti nagykövete. Hétfő délután a Külügyminisztériumban megkezdődtek a magyar—jugoszláv hivatalos tárgyalások. A magyar tárgyaló csoport vezetője Pója Frigyes külügyminiszter. A jugoszláv tárgyaló csoportot Milos Minics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság kormányának elnökhelyettese, külügyminiszter vezeti. Magyar részről a tárgyalásokon részt vett Roska István külügyminiszter-helyettes, Tóth Elek, a Külügyminisztérium csoportfőnöke, Halász József, hazánk belgrádi nagykövete, dr. Petrán János és Zegnál János külügyminisztériumi főosztályvezetők. Jugoszláv részről jelen volt a tárgyalásokon 3r. Vitomir Gasparovics a JSZSZK budapesti nagykövete, Miodrag Krdzsics külügyminisztériumi főosztályvezető, Slavko Lukovics, a külügyminiszter kabinetfőnöke és Milenko Nebrigics, a jugoszláv külügyminisztérium magyar referense. Kávészüret Vietnamban Kávésadra Hanoiét délre, a Dons Hleti állami gazdaságban, untban a gazdaság dolgozóinak sikerült jelentős mértékben túlteljesíteni tervüket HÍRLAP Zsenmin Zsipao a „négyekről” A hétfői Zsenmin Zsipao említést tett ..elvtársak egy kis csoportjáról a kiknek állítólag elegük van a „négyek bandájának” bírálatából, s ..úgy vélekednek, hogy Mao Ce-tung özvegye és „összeesküvő” társai már amúgy is teljesen lelepleződtek. A KKP központi lapjának hasábjain a népi felszabadító hadsereg Hopej tartománybeli parancsnokságának négy kommunista harcosa kel ki az effajta nézetek helytelensége ellen. Valójában — hangsúlyozzák a pártlap szerkesztőihez intézett nyílt levelükben a katonák — a „a négyek sok éven át tartották kezükben klikkjüket a párton belül és ennek súlyos következményei vannak. A négyek bandája befolyása nem szűnik meg azzal, hogy megbuktak. Soha nem szabad lebecsülnünk azokat a károkat, amelyeket a pártnak, az államnak és a népnek okoztak”. A pekingi Tienanmen téren rendezett falragaszkampány óta most esik szó először olyanokról, akik ellenzik anégyek bandájának folyamatos bírálatát. Kairó „fekete szerdája” Heves politikai vihar söpört végig az elmúlt két hétben Kairó, Alexandria és más egyiptomi nagyvárosok utcáin. Olyan erejű, amelyhez hasonlót legutóbb 1952-ben, Faruk király és a monarchia megdöntésekor tapasztalt az ország. Azóta most először vetették be a katonaságot is a tüntető polgári lakosság ellen. A tömegtüntetések második napján — szerdán, amelyet a népnyelv máris „fekete” jelzővel látott el — a karhatalmi szervek brutális fellépése nyomán a megmozdulás zavargássá fajult. Az összecsapásokban 79 ember életét vesztette s mintegy 600 megsebesült. Több mint kétezer személyt letartóztattak. Az anyagi kár felmérése még folyik, de mindenképp igen nagy lehet, mert a feldühödött tömeg számos középületet, éjjeli mulatót és luxuscikküzletet dúlt fel, személyautókat, autóbuszokat, villamosokat gyújtott fel. BETELT A POHÁR Türelmes nép az egyiptomi, ríeklyomás és a kizsákmányolás évezredes tapasztalatai edzették meg, s ezért csak nagyon alapos indokok késztethetik az utcára való kivonulásra. Hogy ez esetben, m. vitt* rfekwenti a kétségbeesett lépésre? A legpontosabb válasz a tüntetők egyik transzparensén volt olvasható: „Mindegy nekünk, hogy az éhezéstől, avagy Szadat golyóitól halunk meg!” Egy másik jelszó — „Le a kizsákmányolással és a nyomorral!” — pedig a két fő bajra mutatott rá. Az évek óta tartó gazdasági pangás és zűrzavar — az évi 20 százalékos infláció, 11 milliárd dollár külföldi adósság, a kiterjedt korrupció, sok millió munkanélküli stb. — annyira kikezdte a tömegek amúgy is alacsony életszínvonalát, hogy végül is „betelt a pohár”. Az utolsó csepp a kormánynak az a bejelentése volt, amely szerint megszünteti a néhány alapvető élelmi cikkhez nyújtott ártámogatását. Ez pedig azt is jelentette volna, hogy a megélhetési költségekre alapvetően ható cikkek árszínvonala ugyancsak megugrik. Jóval magasabban annál a 10 százalékos fizetésemelésnél, amelyet a kormány ezzel egyidejűleg, de csak az állami alkalmazásban állóknak ígért. A nép gyomrára mért horogütéssel ért fel ez az intézkedés, amely az állampolgárok havi fejadagjának a megvonását célozta. Minden egyiptominak ugyanis — jegyre és alacsony áron — a következőket biztosította a kormánydotáció: 4,5 kg barnalisztet, 2 kg rizst, 0,5 kg étolajat, 0,45 kg cukrot és 4 dkg teát. Kaphatók ezek az élelmiszerek korlátlan mennyiségben is, de szabadpiaci árakon, amelyek az államilag garantáltaknál többszörre magasabbak. S ha ehhez figyelembe vesszük, hogy egy frissen végzett diplomás szakember havi fizetése — állami szolgálatban — 15 dollárnak megfelelő egyiptomi font és általában nyugdíjazásakor sem lesz több a 65 dollárnál, akkor érthetővé válik a néptömegek felháborodása. HIÁBA A NYITOTT AJTÓK Az érem másik oldala, hogy bármilyen szerény is az ismertetett fejadag, fenntartása súlyos — évi 1,3 milliárd dollárnyi — teherként nehezedik az állam vállára. Gond egyáltalán a magas népszaporulatú ország 40 millió lakosának az élelmezése, mert a Nílus keskeny völgyére és deltájára korlátozódó termőterület elégtelen, a terméshozamok pedig a kezdetleges megművelés miatt igen alacsonyak. Ez arra kényszeríti a kormányt, hogy évente egymiliárd dollárt költsön gabonabehozatalra. Rejtély, hogy ezt miképpen bűvészkedi össze, miközben a súlyosan eladósodott ország fizetési mérlege krónikus hiányban szenved. Az egyiptomi gazdaság pangásához és az azzal szorosan összefüggő szociális feszültségek fokozódásához nagyban hozzájárult a Nasszer elnök halála óta végrehajtott „liberalizálás”, amely szerint nagyobb manőverezési lehetőséget biztosítottak a magántőke számára. Ez azt eredményezte, hogy a munkások és tellahok még szegényebbek lettek, a gazdagok pedig még gazdagabbak. Megérezte az ország azt is, hogy a kormányzat lemondott a Szovjetunió és más szocialista országok Egyiptomnak nyújtott értékes segítségéről, amelynek pedig az alapipar számos ,nagyszabású létesítményét köszönhette Ugyanakkor nem váltak be a „nyitott ajtók” politikájához fűzött remények. (Ez alatt az értendő, hogy Kairó megpróbálta „becsalogatni” az országba a nyugati tőkét és az arabolajdollárokat”...) A várt aranyeső elmaradt: a kevés tőkés csak gyorsan megtérülő beruházások (idegenforgalom, bérházak építése, kereskedelmi cégek létesítése) iránt érdeklődik. A „KOMMUNISTA ÖSSZEESKÜVÉS" MESÉJE A tömegmegmozdulás nyomása kínos helyzetbe került kairói vezetés megpróbálta azzal kivágni magét, hogy az egészért a „kommunistákat és a nasszeristákat” tette felelőssé. A „kommunista összeesküvés” meséjét azonban nem hitték el Kairónak nyugati barátai sem: az ottani lapkommentárok többsége arra mutat rá, hogy spontán és az egész nép széles körű támogatását élvező megmozdulásról van szó. A New York Times szerint: Kairó az USA (egyik legnagyobb hitelezője) zsaroló tanácsára folyamodott a drasztikus művelethez. A fegyverek erejével és a népszerűtlen intézkedés visszavonásával a kairói kormány ura maradt a helyzetnek. Az alapvető gazdasági problémák és velük együtt a szociális feszültség azonban fennmaradtak. A létminimuma védelmében megmozdult nép egyben politikai figyelmeztetésben is részesítette a rendszert, ami így fogalmazható meg: az egyiptomi tömegeket a továbbiakban —kár nem lehet kenyér helyett — külpolitikai látszatsikerekkel „megetetni”. Pálfi Viktor Suarez tr beszéde Suarez spanyol miniszterelnök szombaton este rövid rádió- és televízióbeszédében arról biztosította az ország lakosságát, hogy a szélsőséges erők terrorcselekményei ellenére a kormány folytatni kívánja a decemberi népszavazáson elfogadott reformok megvalósítását . A miniszterelnök felszólította a spanyolokat, hogy szilárd erkölcsi magatartással utasítsák el a „kisszámú, de hivatásos terrorista csoportok” kihívását. Új párt Angolában Az Angolai Népi Köztársaságon létrehozzák a Dolgozók Élcsapat Pártját — jelentette be Luandában közzétett nyilatkozatában az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom (MPLA) központi bizottságának politikai bizottága. A párt ideológiai alapjául a marxizmus-leninizmus szolgál. Az MPLA küszöbönálló kongresszusán megalakítandó új párt olyan irányító erő lesz, amely mozgósítja a dolgozókat a szocialista társadalom építésében vállalt feladatok megoldására. A munkásosztály, a parasztság és a forradalmi értelmiség szövetsége a párt irányításával az angolai forradalom végső győzelméhez fog vezetni. Gazdasági téren — mint a nyilatkozat hangsúlyozza — az ország jelenlegi fejlődési szakaszának fő célja a szocializmus anyagi-műszaki bázisának megteremtése, az ipar és a mezőgazdaság tervszerű fejlesztése, az angolai nép szükségleteinek kielégítéséhez elengedhetetlen anyagi feltételek megteremtése. Folytatódik a Lockheed-per Tokióban hétfőn megkezdődött a második számú Lockheed-per, amelynek fő vádlottja Hasimoto Tomiszaburo volt konzervatív párti főtitkár és közlekedésügyi miniszter. A közismert politikussal együtt foglalnak helyet a vádlottak padján az All Nippon Airways (ANA) japán légitársaság vezetői, akik jelentős szerepet játszottak a Lockheed amerikai repülőgépgyár megvesztegetési ügyleteinek lebonyolításában. A társaság közvetítésével mintegy 21ll millió jen megvesztegetési pénz talált gazdára Japánban. Ebből ötmilliót Hasimoto Tomiszaburo kapott aki miatt közlekedésügyi miniszter jelentős segítséget nyújtott a Lockheed-gépek importjának biztosításához. Nyilatkozott a főtitkár Ciprus felosztása katasztrófális lenne rs. Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár vasárnap az ABC amerikai televíziós társaságnak adott nyilatkozatában a közel-keleti helyzetre vonatkozó megállapításain kívül más kérdésekben is állást foglalt. Rhodesiával kapcsolatban kijelentette, hogyha az érdeekelt felek felkérik, hajlandó személyesen közvetítő szerepet játszani a rhodesiai kérdésben. Hangot adott arnak a meggyőződésének, hogy Nagy-Britannia és azEgyesült Államok hathatós erőfeszítéseket fog tenni a genfi Rhodesia-konferencia felújítása érdekében, és bejelentette, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa a közeljövőben ismét napirendjére tűzi a rhodesiai problémát. Ciprusról szólva Waldheim úgy nyilatkozott, hogy a szigetország felosztása katasztrófális lenne, és úgy vélekedett, hogy ezt sem a ciprusi törökök, sem a ciprusi görögök nem kívánják. Kifejtette, hogy egy központi kormány irányítása alatt álló államszövetség létrehozását tekintené a legcélszerűbbnek, amelynek keretében mindkét zóna nagyfokú autonómiát élvezne. Az ENSZ főtitkára rámutatott, hogy Makariosz elnöknek és Rauf Denktasnak, a török közösség vezetőjének legutóbbi találkozója, bár nem eredményezett végleges megoldást, mindenesetre jobb politikai légkört teremtett a ciprusi probléma rendezéséhez. Waldheim végezetül megerősítette, hogy február 12-én mindkét ciprusi vezetővel találkozik. Kedd, 1977. február 1." Három év után szabadon Cseri Köztársaságban tevékenykedő geritták szabadon bocsátották a három év óta fogságukban lévő Françoise Ciauflio francia archeológust és férjét, aki 1975-ben a felesége keresése közben esett fogságba. A házaspár — képünkön — megérkezett a líbiai fővárosba Az USA biztosítéka Libanonnak Az Egyesült Államok biztosítékot adott Libanonnak arra, hogy Izrael nem folyamodik katonai akcióhoz a Dél-libanoni határkörzetben — adta hírül vasárnapi számában — tájékozott forrásokra hivatkozva — az An Nahar című libanoni lap. Az Egyesült Államok bejrúti nagykövetségének szóvivője nem volt hajlandó kommentálni a lap értesülését, mindössze annyit közölt, hogy George Lane amerikai ügyvivőnek az elmúlt héten Fuad Butrosz libanoni külügyminiszterrel folytatott megbeszélésein „kölcsönös érdeklődésre számottartó ügyekről” volt szó. Az An Nahar szerint Lane szombaton biztosította Butroszt arról, hogy Izrael nem fog Libanon déli részén katonailag beavatkozni. Mint ismeretes Izrael a közelmúltban az Egyesült Államok útján felszólította Szíriát és Libanont, hogy az arabközi biztonsági erőket vonják vissza. Az Izrael által elvileg meghúzott úgynevezett „vörös vonal” mögé. Az arabközi biztonsági erők kis létszámú kontingense a minap bevonult a libanoni—izraeli határtól mintegy 15 kilométerre fekvő Nabatije városkába.