Fejér Megyei Hírlap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-01 / 77. szám

2 Csütörtökön az Országház kupolacsarnokában ünnepélyesen kiosztották az 1977. évi „Kiváló” és „Érdemes Művész” címeket. A képen: Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke (jobb szélen), Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese (bal szélen) és Komlós János, a Mikroszkóp Színpad igazgatója „A Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze” címmel kitüntetett Hofi (Hoffmann) Gézával a kitüntetés átadása után Kiosztották az 1977. évi „Kiváló” és „Érdemes Művész” kitüntetéseket Csütörtökön az Országház kupolacsarnokában ünnepélyesen kiosztották az 1977. évi „Kiváló” és „Érdemes Művész” címeket. no Az ünnepség elnökségében ■ helyet foglalt Lázár György, Minisztertanács elnöke, Pis Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese; Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai; Pozsgay I Imre kulturális miniszter és Kornidesz Mihály, az MSZMP , KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője. A kitüntetéseket Pozsgay Imre kulturális miniszter adta át. Kiváló és érdemes mvészek A Magyar Népköztársaság a szocialista kultúra fejlesztéseliterén szerzett kimagasló eredményei elismeréséül hazánk felszabadulásának 32. évfordulója alkalmából a Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze, illetve a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze kitüntető címet adományozta a következőknek: A „Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze” S730 Agay Karola, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze, a Magyar Állami Operaház Lisztdíjas magánénekese, dr. Ranódy László Kossuth-díjas filmrendező, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze; SzervánszkyEndre kétszeres Kossuth-díjas zeneszerző, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze; Teván Margit Munkácsy-díjas ötvösművész, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze; Tomanek Nándor, a Vígszínház Jászai-díjas színművésze, a Magyar Népköztársaság Érdemes művésze; Turőcsik Mari Kossuth-díjas, a Nemzeti Színház Balázs Béla- és Jászai-díjas színművésze, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze. A „Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze” Barta Éva iparművész; Herényi Gábor, a József Attila Színház Jászai-díjas főrendezője; Borbély Gyula, a Magyar Állami Operaház Liszt-díjas karmestere; Czimer József, a Pécsi Nemzeti Színház fődramaturgja; Csekovszky Árpád Munkácsy-díjas keramikusművész; Drégely László, a Magyar Televízió Balázs Béla-díjas díszlettervezője; Engelsz József Munkácsy-díjas ötvövösművész; Foky Ottó Balázs Béla- és Munkácsy-díjas bábfilmrendező, műteremvezető; Gabos Gábor Liszt-díjas zongora- 3. művész, az Országos Filharmónia szólistája; Gábriel Frigyes Munkácsy-díjas belsőépítész; Gerbár Tibor, a Debreceni Csof Úrkonai Színház Jászai-díjas színművésze; Hofi (Hoffmann) Géza, a Mikroszkóp Színpad Jászaidíjas színművésze; Horváth Bálint, a Debreceni Csokonai Színház magánénekese; Huszár Klára, a Magyar Állami OperaházErkel-díjas rendezője; Kass Jánogs Ipon Munkácsy-díjas grafikusművész; Kiss Kovács Gyula Munkácsy-díjas szobrászművész; Kollovács János, a Szegedi Nemzeti Színház Jászai- és Juhász Gyuladíjas színművésze; Külkey László, a Magyar Állami Operaház magánénekese; Lajos Attila, a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekara Liszt-díjas szóló fuvolása; Marosán László Munkácsy-díjas szobrászművész; Máté András Munkácsy-díjas grafikusművész; Mécs Károly, a Thália Színház Jászai-díjas színművésze; Németh Aladár Munkácsy-díjas szerszám- és gépipa, i formatervező, az Iparművészeti Főiskola tanszékvezető tanára; Németh Éva Munkácsy-díjas textiltervező iparművész; Palásthy- György Balázs Béla-díjas filmrendező; Pártay Lilla, a Magyar Állami Operaház Liszt-díjas szólótáncosa; Ruszt József, a Kecskeméti Katona József Színház Jászai-díjas főrendezője; Sólyom Nagy Sándor, a Magyar Állami Operaház Liszt-díjas magánénekese; Szabó Zoltán Munkácsydíjas festőművész; Varga Géza, a Magyar Rádió Jászai-díjas rendezője; Vámos Ágnes, a Magyar Állami Operaház magánénekese; Vámos László, Balázs Béla-díjas fotóművész. átadták a művészeti középdíjakat a Fészek Művészklubban Csütörtökön a Fészek Művészklubban rendezett ünnepségen adták át az idei irodalmi és művészeti középdíjakat. Megjelent Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese; Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja; Pozsgay Imre kulturális miniszter; Kiornidesz Mihály, a Központi Bizottság osztályvezetője és Orbán László, az Országos Közművelődési Tanács elnöke, valamint politikai, művészeti életünk számos más ismert személyisége. A Kulturális Minisztérium képviseletében dr. Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes nyújtotta át az elismerő kitüntetéseket. Hazánk felszabadulásának 32. évfordulója alkalmából a kulturális miniszter a következő (irodalmi), művészeti díjakat adományozta: József Attila-díjat Almási Miklós kritikusnak, Balázs József írónak, Csukás István költőnek, Gergely Ágnes írónak, Janikovszky Éva írónak, Németh G. Béla irodalomtörténésznek, kritikusnak, Páskándi Géza írónak, Sárándi József költőnek, Szentkúthy Miklós írónak, Szécsi Margit költőnek, Tamás Aladár írónak. Erkel Ferenc-díjat Loránd István zeneszerzőnek, Presser Gábor zeneszerző művésznek, Tímár Sándor néptánc-koreográfusnak, dr. Vikár László népzenekutatónak, Munkácsy Mihály-díjat Cságoly Klára textiltervező (ipar) művésznek, Frank János művészettörténésznek, Fürtös Ilona textiltervező (ipar) művésznek, Konyorcsik János szobrászművésznek, Sajdik Ferenc karikaturistának, Szekeres Károly keramikusművésznek, Szemethy Imre grafikusművésznek, Tury Mária festőművésznek. Balázs Béla-díjat Balla Demeter fotóművésznek, Koltai Lajos filmoperatőrnek, Kálmán Éva dramaturgnak, Szász Péter filmrendezőnek, Mészáros Márta filmrendezőnek, Lukács Lóránt operatőrnek. Liszt Ferenc-díjat Kováts Kolos magánénekesnek, Keveházi Gábor szólótáncosnak, Koncz Zsuzsa énekművésznek, Onczay Csaba gordonkaművésznek, Schiff András zongoraművésznek, Zsolnay Hédi előadóművésznek, Gyermán István hegedűművésznek, Hidi Péter zenekari koncertmesternek, Jablonkay Éva magánénekesnek, Pödör Béla karnagynak, Jászay Mari-díjat Babarczy László rendezőnek, Bálint András színművésznek, Csajági János rendezőnek, Dobos Ildikó színművésznek, Gyöngyössy Katalin színművésznek, Hacser Jogsa színművésznek, Kerényi Imre rendezőnek, Kristóf István artistaművésznek, Koltai János színművésznek, Kútvölgyi Erzsébet színművésznek, Mikes Lilla előadóművésznek, Molnár Piroska színművésznek, Pásztor Erzsébet színművésznek, Ronyecz Mária színművésznek, Tordy Géza színművésznek, Trokán Péter színművésznek, ifj. Újlaki László színművésznek. Tárgyalás Ciprus jövőjéről Az elnöki tisztet betöltő Kfurt Waldheim ENSZ-főtitkár nyilatkozatával csütörtökön délelőtt megkezdődött a Ciprus-konferencia 6. fordulója. A főtitkár többek között kijelentette: nagy jelentőségűnek tartja, hogy a közösségek között elvi egyetértés jött létre a bécsi tárgyalások felújítására. Ezzel újra lehetőség nyílik arra, hogy a ciprusi válságot békésen, tárgyalásos alapon rendezzék, a közösségek érdekeinek megfelelően. Waldheim kiemelte: a cél az, hogy egységes, két közösségből álló, független és el nem kötelezett politikát folytató szövetségi államot hozzanak létre Cipruson. Schmidt derűlátó nyilatkozata Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár szerdán újságírók előtt derűlátóan nyilatkozott a kelet-nyugati kapcsolatok jövőjéről és ezen belül a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyának távlatairól. Mint mondotta: mindkét fél érdeke a stratégiai fegyverkorlátozási tárgyalások folytatása. Kijelentette, hogy a nyugatnémet külpolitika az elmúlt években sokat tett az európai enyhülésért, a helsinki értekezlet előkészítése során és ezeket az eredményeket nem kívánja a jövőben sem kockára tenni. II spanyol parlament döntése A spanyol Cortez (parlament) szavazattöbbséggel elfogadta a szakszervezetekről szóló törvényt, amelynek alapján jogot nyernének arra, hogy az állami ellenőrzéstől függetlenül szakszervezeti szervezetekben tömörüljenek. Mint ismeretes, Franco diktátor negyven évvel ezelőtt betiltotta a szakszervezetek tevékenységét és csupán a hatóságok teljes ellenőrzése alatt álló reakciós „vertikális szindikátusok” létezését engedélyezte. A munkásbizottságok országos titkárságának véleménye szerint azonban a most elfogadott törvény sem biztosítja a szakszervezetek teljes szabadságát és korlátozza a spanyol dolgozók jogait. HÍRLAP Haderőcsökkentési plenáris ülés Bécsben Szovjet elnöklettel folytatódott csütörtökön Bécsben a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentésének kérdésével foglalkozó konferencia. A plenáris ülésen ezúttal Andre Wielland, az NDK küldöttségének helyettes vezetője szólalt fel. Sajtótájékoztatón közölték, hogy az NDK képviselője rámutatott azokra az akadályokra, amelyeket a nyugati államok állítottak a tárgyalások útjába. Ezek között említette, hogy a NATO változatlanul asszimetrikus csökkentést szorgalmaz és nem hajlandó elfogadni a szocialista országok által javasolt „befagyasztási megállapodást”. Hangsúlyozta, hogy a Varsói Szerződés tagállamai több alkalommal bizonyították kompromisszumos megegyezési készségüket. Elfogadták például azt, hogy a csökkentést két lépcsőben hajtsák végre. A NATO-államok viszont nem mutatnak hasonló rugalmasságot és ez akadályozza a tárgyalások előrehaladását. Bejelentették, hogy a szokásoktól eltérően a jövő héten csütörtök helyett szerdán tartják a 11. forduló soron következő plenáris ülését. Sajtókörökben úgy tudják, hogy a tavaszi szünetet ezúttal nem húsvét előtt, hanem a húsvét utáni héten kezdik meg a haderőcsökkentési konferencia résztvevői. Vance elutazott Moszkvából Négynapos szovjetunióbeli látogatásának befejeztével csütörtökön délelőtt elutazott Moszkvából Cyrus Vance, amerikai külügyminiszter. Vance szombat este óta volt a szovjet főváros vendége. Az amerikai diplomácia vezetője szovjet kollégájával, Andrej Gromikóval tartott háromnapos részletes eszmecserét a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztésének kérdéseiről és a nemzetközi problémák széles köréről. A megbeszélések középpontjában a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról kötendő új szovjet— amerikaimegállapodás előkészítésének befejezése állt. A hivatalos tárgyalások hétfő délelőtti nyitó és szerda délutáni záró megbeszélésen részt vett Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára is. Ezzel is kifejezésre juttatta, hogy a Szovjetunió milyen nagy jelentőségűnek tartja a szovjet— amerikai kapcsolatoknak az 1972—1974-ben kötött megálapodások alapján, az egyenlőség, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök ismert elvei alapján történő fejlesztését. Valamennyi csütörtök reggeli moszkvai lap elsőoldalas fényképes tudósításban számol be Brezsnyev, Gromiko és Vance szerdai tárgyalásairól, kiemelve, hogy a felek megállapodtak: folytatni fogják az eszmecserét egy sor megvitatott kérdésről, mindenekelőtt a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról szóló új megállapodás megkötéséről. Vance csütörtökön rövid látogatásra Bonnba érkezett. Cyrus Vance amerikai külügyminiszter rövid látogatásra Bonnba érkezett. A képen: Helmuth Schmidt nyugatnémet kancellár és vendége Bonnban Holic a Italok®mért Buenos Aires kimondottan vidámnak tűnik. Az elegáns Florida és a Pellegrini utca bárjai, zenés kávézói zsúfoltak. A kép — a felszínen — alig különbözik attól, amit alig két esztedeje láttam ugyanitt, röviddel Perón halála előtt. Pedig azóta történt egy s más Argentínában: a Videla tábornok vezette katonai junta ezekben a napokban ünnepelte hatalomra jutásának első évfordulóját. Március 24-én volt egy éve annak, hogy Isabel Perónnal, a kaotikusan kormányzó özveggyel szűkszavúan közölték a katonák: „Senora, vége van ..Az egykori panamai kabarécsillag házi őrizetbe helyezésével egy korszak lezárult s elkezdődött egy másik. Hogy milyen? Az argentinok véleménye megoszlik: a középosztálybeliek nem panaszkodnak. A katasztrofális méreteket öltött inflációt a katonai kormánynak sikerült évi 1000 (!) százalékról elfogadható keretek közé szorítani. A bérből élők (és felfüggesztett érdekképviseleti szerveik, a szakszervezetek) viszont hol hangosan, hol halkabban bírálják a jelenlegi politikát, amelynek kézzelfogható következménye: kevesebb hús az argentinok asztalán, nehezebb hozzájutni a fogyasztási cikkekhez. Igaz, az egymilliárd dolláros deficitet sikerült ledolgozni. Az ár viszont: tavaly januárban a munkás egy órai béréből még több mint egy kiló húst vehetett, míg egy évre rá — csupán 30 dekát... A gazdaságpolitika iránya nyilvánvaló — katonás elszántsággal az egyensúly mindenáron való elérése felé —, a belpolitika céljai túlzottan a homályban maradnak Buenos Airesben senkivel sem találkoztam, aki képes lett volna megjósolni, meddig kívánnak hatalmon maradni a katonák és mi a végcéljuk? Az ok: feltehető, hogy maga a hadsereg sem alakította ki még végleges álláspontját. Vagy másként fogalmazva: a heterogén nézeteket valló tábornoki kar sem jutott még egységes álláspontra. Kivételt talán egyetem dolog képez: az ERP (Ném Forradalmi Hadsereg) és a balos perónista gerillák elleni könyörtelen harc, amely naponta követel áldozatokat. Belvárosi szállodám környékén az esti órákban — minden látható ok nélkül — egyszer csak megáll a szárazföldi erők egy csapatszállító kocsija. Mellgő részén hóekének tűnő páncéllemez. A géppisztolyos katonák módszeresen lezárják a keskeny sétálóutcát. Kávéházbeli asztaltársam unottan fölnéz: — Antiterrorista művelet... Fél óra múlva kocsi és katonák eltűnnek. A kép békés, a kávézóba betoppanó amerikai turisták már az újból nyüzsgő utcát szemlélik. Hogy közben mi történt? — ez valószínűleg rejtély marad. A rejtélyes eltűnésekről szóló hírek szájról szájra szállnak, sőt megtöltik a nyugati sajtó hasábjait. A jelentések fantasztikus számokat közölnek az eltűntekről, s könnyed tollvonással teszik meg bűnbaknak Videlát személyesen vagy kormányát. A kép azonban korántsem ilyen egyértelmű: a fegyveres erőkön belüli harc nagy nyomást gyakorol az elnökre, sőt ellenfelei nemegyszer diszkreditálni szeretnék.. Nem ritkák a konzervatív, jobboldali haditengerészet önkényes akciós letartóztatásai, amelyekről a kormány — illetve fő támogatója, a szárazföldi had sereg — mit sem tud. Egyre nyilvánvalóbban kirajzolódik a törekvés: Videla tábornok szeretne valóban csorbítatlan jogkörrel rendelkező államfő lenni, s nem csupán a szárazföldi erők vezérkari főnöke. A megosztott katonai hatalom — s a még a kulisszák mögött folyó hatalmi harc — a fő oka az erőszakos akcióknak és önkényeskedéseknek. Argentína bizonytalanságában van, hogy az okozatként emlegetett gerillaellenes akciók ne válhassanak okká — szentesített intézménnyé — a garanciát sok argentin Videlában látja, aki eddig képes volt tartani magát a chilei típusú tábornokok nyomásával szemben, s országa a katonai kormányzás alatt nem vált Chilévé. Videla maga is becsületesen megfogalmazta, tudja hogy a katonai kormányzás nem népszerű. Perón asszony korrupt és bénult adminisztrációjának eltávolítása már hónapokkal előbb nem volt kétséges senki előtt. Világos volt, hogy visszatérnek a katonák. A mérsékelt tisztek most kedvetlenek, nem jószántukból kormányoznak. Mögöttük viszont, kényszerítő erővel ott a fenyegetés a hatalomra éhes pinochetista tábornookok. Major László Péntek, 1977. április 1. Kairó—Bonn Pontosan háromszázhatvannyolc nappal ezelőtt járt utoljára a Német Szövetségi Köztársaság fővárosában Anvar Szadat egyiptomi államfő és monstre létszámú kísérete. És Bonnból — akárcsak most — Párizsba vezetett az útja, majd Olaszország, Jugoszlávia és Ausztria következett, amelyek viszont ez alkalommal elmaradnak. A cél azonban tavaly is most is megegyező: Kairónak pénzre, sok-sok pénzre van szüksége, és nem utolsósorban politikai támogatásra is a tehetős Nyugat részéről. Kairói közlésekből ugyanis kiderül, hogy az ország mérleghiánya elérte a kétmilliárd dollárt: az infláció kb. 30 százalékos, az élelmiszerek ára legalább ennyivel, a ruházati cikkeké 40—50 százalékkal növekedett igen rövid idő alatt. Az ember azt gondolná, hogy a valamikor igen jól jövedelmezett Szuezi-csatorna újramegnyitása valamelyest enyhít a gondokon; kétségtelen, nőttek a víziút használatából eredő bevételek, de nem a forgalom, hanem a díjtételek kétszeresére emeléséből. A nemzetközi élet híreit figyelemmel kísérők bizonyára fölfigyeltek arra, hogy nemrégiben a nyugatnémet és a francia külügyminiszter is járt Kairóban, mi több, az amerikai diplomácia vezetője, Vance is két napot töltött az egyiptomi fővárosban, és most — Szadattal egyidejűleg — Bonnban tartózkodik. Szadat viszont Párizsból Carter elnök meghívására Washingtonba repül. Egy szó mint száz: Szadat már egy esztendővel ezelőtt megpróbálkozott nem kis összegű támogatást kérni a Nyugattól és az olajban gazdag közel-keleti országoktól egyaránt. Ez utóbbiak négyen négymilliárd dolláros alapot létesítettek Egyiptom számára, a nyugati „nagybácsik’ azonban óvatosak. A tőke ugyanis szeret biztosra menni, egyáltalán nem kedveli — ha a pénzéről van szó — a szó- vagy szerződésszegést. A majna-frankfurti, a londoni és a New York-i tőzsdén valószínű jól megjegyezték az egykori Egyiptomi Kommunista Párt volt főtitkárának, Abu Szeif Jusszefnek a szovjet—egyiptomi szerződés Szadat indítványára történt felmondása utáni kijelentését, amikor a többi között így nyilatkozott: „árthat a nyugati világ szemében szavahihetőségünknek, ha ilyen könnyedén kezeljük egy szerződés felmondását. És még arra számítunk, hogy sok szerződést fogunk aláírni a nyugati országokkal? Mit fognak gondolni rólunk?”