Fejér Megyei Hírlap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-01 / 204. szám

- 2. OLDAL Vadsztrájk, elbocsátás, áremelés Olaszországban pénteken súlyos fennakadást okozott a vasúti forgalomban az a vadsztrájk, amelyet a szélsőséges autonomista szakszervezet kezdeményezett béremelési követelésének alátámasztására. A megmozduláshoz a három legnagyobb szakszervezet, a CGIL, CISL, UIL nem csatlakozott ugyan, tagságuknak egy része azonban nem tartotta magát döntésükhöz és spontán egyetértett az autonomisták vadsztrájkjával és szintén szüneteltette a munkát. Az akció igen súlyosan érintette a szabadságukról hazatérő dolgozókat, különösen azokat, akik Szicíliából és Szardíniából komphajókon keltek át, hogy munkahelyükre siessenek, vagy tovább utazzanak más nyugat-európai országokba, ahol vendégmunkásként dolgoznak. Római megfigyelők véleménye szerint a szélsőséges autonimista szakszervezet bizonyos konzervatív körök támogatásával mindenekelőtt arra törekszik, hogy megossza a hagyományos olasz szakszervezeti mozgalmat és álradikalizmusával tömegeket vonzzon magához amattól. Az olasz szociális helyzet másik feszültségforrása a munkáselbocsátások. A torinói Fiat-művek csütörtökön elbocsátotta marifiori üzemrészlegének 1950 munkását, akik a 131-es és a 132-es gépjárművek összeszerelésével és festésével foglalkoztak. A Fiat azzal indokolta intézkedését, hogy a dolgozók „fegyelmezetlenül viselkedtek”, s jogtalan követelésekkel álltak elő. A Nápoly melletti Castellamare di Stabia Itabantieri hajógyár úgy döntött, hogy szeptember 10-én elbocsátja 300 munkását, az év végén pedig további 150-et, mert megrendelés híján nem tud mit kezdeni velük. A gyár 2000 munkása csütörtökön követelte a terv megváltoztatását. Olaszországban szeptember 1-től 10 százalékkal felemelik a vasúti fuvardíjakat és 9—15 százalékkal a repülőjegyeket a nemzetközi vonalakon. A Corriere della Sera „Fekete szeptemberről” ír, mert úgy tudja, hogy rövidesen emelni fogják a villanyáram-szolgáltatás költségeit, általános áremelés várható az élelmiszerek és a ruházati cikkek, valamint a fűtőolaj tekintetében. A lap 8,3 százalékosra becsüli az idei esztendő első felében tapasztalt fogyasztási áremelést. Annak a véleményének ad hangot, hogy az áremelés gyakran egész egyszerűen a kereskedők önkényes eljárásának következménye. A Corriere della Sera a világpiaci árak emelkedésével és a Nyugaton általánosan tapasztalható inflációval hozza összefüggésbe az olaszországi áremeléseket. Razzia Írországban Az Ír Köztársaság rendőrsége péntekre virradó éjjel a terrorizmusellenes törvények alapján nagyszabású razziákat rendezett és több mint 200 embert előállított. A razziák főleg az Észak-Írországgal határos Sligo és Donegel grófságra összpontosultak, ahol 700 embert igazoltattak. Írországban és Angliában kíváncsian várják, mit hoz a kórházban lábadozó lord Brabourne-nak, lord Mountbatten vejének kihallgatása. Lord Brabourne már eléggé megerősödött ahhoz, hogy a merénylet túlélői közül elsőként számoljon be a nyomozóknak. Emlékezés — tanulsággal Ne legyen harmadik! A két világháború legfőbb tanulsága, hogy meg kell akadályozni a harmadikat. A múlt nagyon is beszédes, ha akarunk és tudunk olvasni belőle: az olyan alkalom, mint a második világháború kitörésének negyvenedik évfordulója, lehetőséget ad a hasznos emlékezésre. A második világháború fölfegyverzett népek óriási csatája volt, politikai, gazdasági, társadalmi, eszmei küzdelem. Negyven esztendeje, a Lengyelország ellen intézett német fasiszta támadás robbantotta ki. Hat évig tartott, ötvenmillió ember életét oltotta ki, városok és falvak százait pusztította el. Ez elég ok arra, hogy aggódva kérdezzük: fenyegeti-e az emberiséget hasonló katasztrófa? A lelkiismeretünk válasza ez: fennáll a veszély, de megvan elkerülésének minden lehetősége is. A háborút diplomáciai nyelven az államok közötti viták fegyveres megoldásának nevezik. Nemcsak a múlt, a jelen sem mentes a feszültségektől, az érdekellentétektől, a helyenként robbanásveszélyes súrlódásoktól. Küzd egymással a régi és az új, a két alapvető társadalmi rendszer, a gazdasági problémák olykor súlyos válságokat okoznak. Gyors változásban van a világ, s a béke egyik kulcsa: meggyőzni minél több polgári erőt, csoportot, kormányzatot, hogy fegyverkezéssel, fegyveres nyomással, háborús fenyegetéssel sem állítható meg a haladás. Napjainkra kialakultak azok a bíztató jelek, amelyek azt mutatják, hogy az emberiség — a történelemben először — meg tudja akadályozni a nagyméretű háború kirobbantását. Ha a múltban végzetszerűnek tekintették is a háborút, amióta a szocializmus világrendszerré vált — már nem az. A félelem egyensúlya alakult ki, mondjuk és valóban, a mai fegyverekkel el lehetne pusztítani az egész civilizációt. De ha elolvassuk a szocialista politikusok beszédeit, a Szovjetuniónak és szövetségeseinek állásfoglalásait, ma és hosszú évekre visszamenőleg, kiderül: nem a félelemre, hanem az ésszerűségre akarják építeni a jövőt. S e tekintetben is szolgált tanulsággal a második világháború: nagy veszély esetén összefoghatnak, együtt küzdhetnek a különböző társadalmi rendszerű országok. Akkor a felfegyverzett és támadó fasizmus rémuralma fenyegette az emberiséget, ma az atomháború. A Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia — ellentétek hosszú korszaka után ugyan, de — végül is összefogott a nácizmus ellen. Ez a múltbeli tanulság történelmi méretű bíztatást ad a mára és a jövőre, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének megteremtéséhez. Ha a félelem kormányozná a világot, két vagy több sündisznóállásba húzódna, puskacsővel egymás felé meredő csoport különülne el egymástól, amely legjobb esetben is tartós bizalmatlanságban élne. Ennél azonban sokkal többet lehet tenni. A verseny, amely országok és rendszerek között folyik, megengedi az együttműködést, sőt meg is követeli azt. Nézzünk körül a világban: a nemzetközi kereskedelem soha nem hálózta be úgy a földet, mint a XX. század második felében. Száz ország árucikkeit vásárolhatjuk, kooperációk, gazdasági együttműködési szerződések kötnek össze erős szálakkal egymástól igencsak különböző országokat. A világ kisebb lett, az államok egymásra utaltak. A béke jóval több haszonnal kecsegtet, mint a háború, ha a múltban ez nem is volt mindig nyilvánvaló, ma egyértelműen az. Mindez azonban nem érvényesül önmagától, a veszélyek és a jó lehetőségek birkóznak egymással... Ezért dolgozták ki a Szovjetunió és szövetségesei a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének tételét, s valósítják meg azt a gyakorlatban a helyzetet felismerő nyugati partnerekkel karöltve. Három és fél évtized Európája és a nagyhatalmak világméretű viszonya megmutatta, hogy járható az út, de tovább kell rajta menni. Biztosítékokat kell teremteni arra, hogy senki ne vihesse a vitákat a fegyveres megoldás útjára, meg kell szilárdítani az alapvető bizalmat a kormányok, államok, csoportosulások között. E fontos feladat megvalósításának további kulcsa: a fegyverkorlátozás. Különböző nemzetközi tárgyalóasztalokon szocialista javaslatok sora fekszik, s küzdünk életbeléptetésükért. Nem könnyű küzdelem ez. A béke: kemény politikai helytállást, bölcsességet, taktikai érzéket, higgadtságot, erélyt, megértést, szívósságot követel. A visszaemlékezés a második világháborúra új erőt ad ehhez a fáradságos munkához. Tatár Imre KOMMENTÁR Robbanásveszély Libanonban Alighanem a legtapasztaltabb ENSZ-szakértők sem tudnának hamarjában pontos választ adni arról, hányszor is került már a libanoni válság ügye a Biztonsági Tanács elé. Hosszú makacs és újabban az egész térség békéjét fenyegető krízis uralja a Közel-Kelet legszebb országát. Különösen veszedelmessé vált a helyzet, amióta a szakadár Haddad őrnagy martalócai Libanon déli, Izraellel határos vidékén tevékenykednek, s Tel Aviv nyílt támogatásával valamiféle önálló terület kialakítása érdekében harcban állnak a központi bejrúti kormány csapataival is. Haddadék valójában izraeli célokat szolgálnak a térségben, megkönnyítve a határ túlsó oldaláról mindnuntalan meg-megismétlődő fegyveres akciókat Libanon területe ellen. Beginék azzal érvelnek: a dél-libanoni táborokban tevékenykednek a palesztin kommandók, s az izraeli csapatok, a tüzérség, a légierő és nemegyszer a haditengerészet csupán megtorlásul támadja a libanoni városokat, falvakat. Pedig a Palesztinai Felszabadítási Szervezet jó ideje kivonta egységeit Tyr városából és környékéről, azt remélve, hogy a gesztus megszünteti a békés lakosság elleni izraeli akciókat. A Biztonsági Tanács most lezajlott kétnapos vitája — akárcsak a megelőzőek — végeredményben meddő maradt. Andrew Young, a BT soros elnöke — aki időközben lemondott amerikai ENSZ-nagyköveti tisztségéről, s így búcsúbeszédét tartotta a Biztonsági Tanácsban — felhívta az érdekelteket az ellenségeskedések haladéktalan beszüntetésére. Kurt Waldheim — ugyancsak nem először és bizonyára nem is utoljára — aggodalmának adott hangot a libanoni válság elhúzódása miatt, s nyomatékosan intette a feleket a tűzszünet és a helyzet rendezését szolgáló ENSZ-határozatok tiszteletben tartására. Csakhogy mindez aligha hoz változást: a dél-libanoni válság gyökerei messzebre nyúlnak. Olyan szemléletváltozásnak kellene bekövetkeznie, amelyre egyelőre csekély a kilátás. Nevezetesen: a palesztin kérdés megítélésében keresendő a megoldás. Történtek ugyan az Egyesült Államok részéről tétova kísérletek egyfajta álláspontmódosítás irányában, ezek azonban sorra kudarcot vallottak Tel Aviv hajthatatlansága miatt. Pedig nemcsak Libanonban, hanem a Közel-Keleten is csak akkor szűnik meg a feszültség, ha Izrael végre hajlandónak mutatkozik a palesztinok jogainak elismerésére, s látszatmegoldások helyett — amilyen a Camp David-i különalku— elszánja magát a PFSZ-szel folytatandó párbeszédbe. Sokan hajlamosak a libanoni összecsapásokat elszigetelt,jelenségként kezelni. Az összecsapások hevességéből arra lehet következtetni, hogy a Közel-Keleten változatlanul robbanásveszélyes a helyzet. Gyapay Dénes kereken 10 éve, hogy egy gyors, vértelen hatalomátvétel révén Líbia új irányba fejlődött. A Szabad Unionista Tisztek titkos szervezete ekkor döntötte meg Idrisz király imperialistabarát monarchiáját, gyökeres változások sorát nyitva meg a hazánknál majdnem hússzor nagyobb (de csak negyedannyi lakosú) országban. A katonák államosították a legfontosabb bevételi forrást jelentős kőolajkitermelést, a bankokat, korlátozták a földtulajdont, bevezették a tervgazdálkodást. Moammer al-Kadhafi ezredes vezetésével Líbia külpolitikája is hasonló irányvonalat követ. Az ország az el nem kötelezett mozgalom aktív tagja, s különös erőfeszítéseket tesz a közel-keleti válság megoldására, a különutas tárgyalásokat folytató Egyiptom elszigetelésére. Képünkön: Tripoli lakosai köszöntek az 1969-es hatalomátvételt végrehajtó katonákat FEJÉR MEGYEI HÍRLAP ,1979. SZEPTEMBER 1. IFJÚ GÉPIFEJŐK ENYINGEN Csütörtökön Herczog Emil, az Enyingi Állami Gazdaság termelési igazgatója köszöntötte az ifjú gépifejők negyedik Fejér megyei vetélkedőjének megnyitóján Závodni László, az MSZMP Fejér megyei Bizottságának titkárát, Müllner Istvánt, a Fejér megyei Tanács V. B. élelmezésügyi és mezőgazdasági osztályának vezetőjét, valamint a megye különböző termelőszövetkezeteiből, állami gazdaságaiból és mezőgazdasági kombinátjaiból érkezett 31 fiatal szakembert. A fejőversenyt hazánk egyik legkorszerűbb tehenészeti telepén, az Enyingi Állami Gazdaság kiscséripusztai tehenészetében kezdték meg csütörtök délután. Az elméleti feladatlapok kitöltése után gépszerelésből mérték össze tudásukat, gyorsaságukat a fiatal szakemberek. Ezután megrendezték a fejőházas fejési kategória versenyét. Szakemberek véleménye szerint a megyei vetélkedő résztvevői nagy szakértelemmel hajtották végre a gyakorlati feladatot. Tegnap hajnalban a középbogárdi tehenészetben a sajtáros fejési kategóriában tartották meg a gyakorlati versenyt. Az itt versenyző fiatalok is megállták a helyüket. Szakmai, szóbeli vizsga következett. Az összetett eredmények alapján pénteken délután hirdettek eredményt. A zsűri által odaítélt díjakat és különdíjakat Tóth Tihamér, a KISZ Fejér megyei Bizottságának első titkára adta át. Fejőházas fejési kategóriában 11 ifjú szakember állt rajthoz. A tavalyi első helyezését megőrizve, idén is győzött Csikós András, az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát dolgozója. A második helyezett Pulai Józsefné, szintén az Agárdi Mezőgazdasági Kombinátban dolgozik. A harmadik Vitéz Ilona, ugyancsak a kombinát dolgozója. Sajtáros fejési kategóriában kiemelkedő elméleti és gyakorlati eredménnyel Herczog Béla, az Enyingi Állami Gazdaság gépifejő szakembere szerezte meg az első helyet. Második Grausz András, az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát dolgozója, a harmadik Rácz András, a Karacsi tsz tagja. A csapatversenyt az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát fiataljai nyerték meg. A legjobb szakmai teljesítményt nyújtó Pulai Józsefné, a legkiemelkedőbb politikai tájékozottságú Herczeg Béla különdíjban részesültek. A legjobb fejési gyakorlatért a Fejér megyei Állattenyésztési Felügyelőség által adományozott különdíjat ifjú Szalai János, az Enyingi Állami Gazdaság dolgozója nyerte el. L. G. Fotó: Rabáczy Szilárd Túl az alsó határon Az utóbbi években égetőbb szükségletként merül fel a gazdálkodás kérdése, mint valaha. A vállalati gazdálkodás egyik igen fontos területe a bérgazdálkodás. Igaz, a vállalatok a mai napig sem élnek mindazon lehetőségekkel, amelyeket a helyes bérgazdálkodás kínál. A Dunai Vasmű szakszervezeti bizottsága legutóbbi ülésén egyéb napirendi pontok sorában tárgyalta a vállalatnál az első félév során végrehajtott bérfejlesztés tapasztalatait. Az iparági 5 százalékkal szemben a Dunai Vasműben — a várható vállalati eredmény alapján — 5,5 százalékos bérfejlesztésre kerülhetett sor. Ennek döntő részét februárban kapták meg a dolgozók. Az idei bérfejlesztés elsősorban a munkaügyi minisztérium 16. számú rendeletének végrehajtását célozta, amely az országos bértáblázat alsó határára történő beállást írta elő. Több éves előkészítő munka után — 1978-ban például az összes bérfejlesztés felét az alsó határukat még el nem ért dolgozók kapták — ezt a feladatot a vállalat illetékes vezetői a szakszervezeti bizottsággal közösen eredményesen hajtották végre. Ezt igazolja az is, hogy a bérfejlesztés nyomán számottevő reklamáció nem akadt. Mint a szakszervezeti bérbizottság képviselője megállapította, a Dunai Vasmű valamennyi dolgozója — több, mint 12 ezer — 1979- ben elérte a bértáblázat által előírt alsó bérhatárt, így jövőre sor kerülhet a végzett munka mennyisége és minősége arányában történő differenciált bérfejlesztésre. Gadó József, a Dunai Vasmű szakszervezeti bizottságának titkára összefoglalójában ezt a gondolatot még kiegészítette azzal, hogy a differenciálást nemcsak gyáregységek, vagy munkacsoportok, hanem az egyes dolgozók között is érvényesíteni kell.