Fejér Megyei Hírlap, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-01 / 1. szám

*■ UkPAl Kania a Tengermelléken Varsó Stanislaw Kania, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, kedden látogatást tett Gdanskban , és Gdyniá­­ban. Gdanskban megkoszo­rúzta az 1970. decemberi tra­gikus események tizedik év­fordulóján emelt emlékmű­vet, Gdyniában pedig talál­kozott a „Párizsi Kommün” Hajógyár pártaktívájával. Az ülésen a hajógyár párt­­szervezetének első titkára tájékoztatást adott a tavasz­ra tervezett kilencedik kong­resszus előkészületeiről. A beszámolót vita követte, amelyben felszólalt Stanis­law Kania is. A többi kö­zött rámutatott: a vezetésnek hiteles, teljes tájékoztatásra van szüksége az ország hely­zetéről, mert csak így kerül­hetők el a helytelen dönté­sek. A hatodik és a hetedik plénum határozatai alapján a pártvezetés a szocialista demokrácia fejlesztésére tö­rekszik és a széles körű tár­sadalmi együttműködést bá­torítja. A szakszervezeti mozgalomról szólva kijelen­tette, hogy a párt az állami vezetés építő viszonyra tö­rekszik minden szakszerve­zettel. Stanislaw Kania beszélt az ország gazdasági problé­máiról is. Emlékeztetett ar­ra, hogy 1980-ban — az elő­ző évhez hasonlóan — csök­kent a nemzeti jövedelem. Mindent el kell követni an­nak érdekében, hogy ne romoljanak a lakosság élet­­körülményei, bármennyire nehéz feladat is ez. A Köz­ponti Bizottság első titkára felszólalásában foglalkozott az ifjúság helyzetével is, s rámutatott, hogy mindent el kell követni a fiatal házasok lakásellátásának javítása ér­dekében. A külpolitikáról szólva Kania többi között rámuta­tott: a Szovjetunió és a töb­bi szocialista ország bízik abban, hogy a Lengyel Egye­sült Munkáspárt létrehozza a szocialista demokrácia, a szocialista megújulás olyan programját, amelyet az egész lengyel munkásosztály, az egész nép magáévá tesz. Nehéz esztendőt zárunk — mondotta Kania, és hozzá­tette: azt szeretnénk, ha a jövő év a nyugalom, a tár­sadalmi kapcsolatok össz­hangjának éve lenne. Pekingi mérleg Peking Éliás Béla, az MTI tudó­sítója írja: Belpolitikai eseményekben mozgalmas, egyben problé­mákkal terhes volt Kína szá­mára az 1980. esztendő. A sajtó hagyományos évvégi mérlege többek között olyan eseményeket emel ki, mint a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága Titkár­ságának visszaállítása és Hu Jao-pang főtitkár kinevezése. Az év jelentős belpolitikai eseményeként értékelik a lapok Csao Ce-jang, a „sze­­csuáni reformer” miniszterel­nöki kinevezését, Liu Sao-csi volt államelnök posztumusz rehabilitását és a tizek peré­nek megrendezését.­­Termé­­szetesen a sajtó helyet ad az­ év fontos eseményei között annak is, hogy Kína sikeres interkontinentális balliszti­kus rakétakísérletet hajtott végre a Csendes-óceán tér­ségében. Kevés szó esik viszont a mérlegkészítésben arról, hogy gazdaságilag Kína nem ép­pen sikeres időszakot zár. Az év folyamán felszínre ke­rültek a gazdasági tervezés­ben és fejlesztésben elkö­vetett újabb hibák. Az ipari termelés elmaradt a várakozástól, s az állam­­háztartás hiánya a beterve­zett nyolcmilliárd jüan he­lyett több mint tizenegymil­­liárd jüannal növekedett. Külföldi gazdasági szakértők szerint a most záruló évben 15—20 százalékos volt Kíná­ban az infláció. A kínai ve­zetés is hivatalosan beismeri, hogy a mezőgazdaságban a kenyérgabona termelése tíz­tizenötmillió tonnával ma­radt el a tavalyitól. Az év második felében újabb ellentétek kerültek felszínre az „egységet és sta­bilitást” hirdető kínai veze­tésben. A jelek szerint meg­gyengült, sőt teljesen bizony­talanná vált Hua Kuo-feng pártelnök pozíciója és a kí­naiak ma már nyíltan beszél­nek annak valószínűségéről, hogy Mao elnök személyesen kijelölt utódának a minisz­terelnöki tisztség feladása után távoznia kell a párt­elnöki tisztségből is. A gaz­dasági zűrzavar tehát veze­tési és politikai válsággal párosul, ami kevés jót ígér a kínaiak számára az új évre. A Kínai Kommunista Párt XII. kongresszusára olyan időszakban készül, amelyre súlyosbodó gazdasági, poli­tikai és társadalmi bizony­talanság nyomja rá bélyegét. A kínai párt adós maradt az ország lakosságának Mao Ce-t­ung, a „kulturális forra­dalom” újraértékelésével és a kongresszus előtt feltehető­en nem kis mértékű tisztoga­tást kell végrehajtania a pártban és a hadseregben egyaránt. (MTI) TELEX Washington Az algériai közvetítő­küldöttséggel folytatott négynapos tárgyalássorozat után az Egyesült Államok „újrafogalmazta” a túszügy megoldásával kapcsolatos álláspontját — közölte ked­den este Warren Christop­her amerikai külügyminisz­ter-helyettes. Christopher nem közölt részleteket. A The New York Times szerdai számá­ban olyan értesülést közöl, hogy Washington a túszok szabadon bocsátásával egy­­időben hajlandó lenne egy bizonyos — az Irán által követeltnél lényegesen ki­sebb — összeget átutalni egy algériai bankszámlára. Amint az amerikaiak elin­dulnak hazafelé, a bank az összeget eljuttatja Iránnak. Varsó Varsóban kedden befe­jezte munkáját a Lengyel írószövetség 21. kongresz­­szusa. A tanácskozáson — mint már jelentettük — Sztefan Szczepanski neves prózaírót választották meg a szövetség elnökévé. A kongresszuson — a PAP lengyel hírügynökség jelen­tése szerint — mintegy fél­száz felszólalás hangzott el az irodalmi élet helyzetéről, az alkotó művészek társa­dalmi felelősségéről. Shrewsbury Thatcher asszony, brit kormányfő magnóra vett hangjával akarják eszmélet­re téríteni a Brit Konzerva­tív Párt Shrewsbury-i if­júsági szervezetének közúti balesetet szenvedett, kómás állapotban fekvő 17 éves el­nökét. Egyelőre nem közöl­ték, a harcias brit politikus­nő melyik beszédét válasz­tották e különös gyógymód eszközéül... Új-Delhi Az észak-indiai Pundh városában a rendőrség le­tartóztatott egy pakisztáni diverzánst, akinél titkos iratokat, négy pisztolyt és lőszert találtak. Az ügynö­köt már hosszú ideje köröz­ték a biztonsági szervek. Az üggyel kapcsolatban az indiai sajtó rámutatott, hogy az utóbbi hónapokban Indiában fokozódott a pa­kisztáni részről folytatott ellenséges tevékenység. Pundi város környékén több jelentős fegyver- és hadianyagraktárat fedeztek fel.* — India kormánya és né­pe az atomfegyverek teljes betiltása mellett foglal ál­lást — jelentette ki egy nyi­latkozatában Indira Gandhi miniszterelnök. Országunk nem rendelkezik atomfegy­verrel, és nem is áll szán­dékunkban atomfegyver gyártása. A nukleáris ener­giát kizárólag békés célokra kívánjuk felhasználni —­­ mondotta Indira Gandhi. Az SZKP XXVI. kongresszusa elé Gyorsabb fejlődési ütem A Szovjetunióban a gazda­sági és szociális fejlődésre vonatkozó tervek a Legfel­sőbb Tanács küldötteinek jó­váhagyása után törvénnyé váltak, így lett törvény az 1981-es terv is. Mit jelent a terv megvalósulása az egész országnak és az egyes csalá­doknak külön-külön? Megfigyelők szerint a szov­jet gazdaság fejlődésének üteme 1981-ben gyorsabb lesz, mint a megelőző évben. Emellett a fogyasztási cikkek gyártása nagyobb mértékben nő, mint a termelőeszközöké. Ugyanakkor egy másik té­nyező is észrevehető: a ter­ven vezérfonalként húzódik végig erőteljes törekvés a ta­karékosságra ! Mivel indol­­kolható ez adott esetben? Nyikolaj Gyjakonovot, az Ál­lami Tervbizottság folyó nép­­gazdasági terveivel foglalkozó osztályának vezetőjét kértük meg, hogy kommentálja ezt a helyzetet.­­ Nyikolaj Szergejevics, ismeretes, hogy a Szovjet­unió vezető helyet foglal el a világ olaj- és gázkondenzá­­tum kitermelésében, vas- és acéltermelésében, a cső- és műtrágyagyártásban, és ha­talmas kapacitásokkal ren­delkezik a villamos energia előállítása, a szén és termé­szetes földgáz kitermelése te­rén. Miért vált szükségessé mégis, hogy ilyen szigorúan takarékoskodjunk a fűtő­anyaggal, az energiával és a nyersanyaggal ? — Ez egyáltalán nem para­doxon. Vezetni a termelés­ben — ez még nem jelenti azt, hogy elegendő mennyi­séggel rendelkezünk, ön em­lítette meg a csöveket. A Szovjetunió gyártja a világon a legtöbbet, mégis jelentős mennyiségű importra kény­szerül. A másik lehetőség­­ a termelés további fokozása. Ez viszont nem könnyű, de annál költségesebb feladat, és egyáltalán nem gazdaságos, ha rosszul használjuk ki, vagy egyenesen „elherdáljuk” mindazt, amit ekkora mun­kával termeltünk meg. A leg­újabb felmérések szerint ez gyakran megtörténik. — Ennek egyik jellemző példája — az olajjal együtt feltörő gáz, amely elég az olajkályhában? — Igen, ezt is idesorolhat­juk. A természeti kincsek ki­termelésének és feldolgozásá­nak jelenlegi szintjén a Szov­jetunióban (a világtermelés egynegyede) 1 százalék nyers­anyag- és fűtőanyag-megta­karítás egyenértékű körülbe­lül 6 millió tonna olaj, több mint 4 milliárd köbméter földgáz, 2 millió tonna vasérc pótlólagos bevonásával a termelésbe. Minél gaz­dagabbak vagyunk, annál ér­tékesebb alaptőkénk minden egyes százaléka. A hatékony­ságra való törekvés arra is kötelez bennünket, hogy minden egyes elköltött rubel­ből, a felhasznált nyersanyag minden egyes tonnájából a lehető legtöbbet nyerjük. Emellett van még egy fontos tényező: a megtakarított anyagok olcsóbbak, mint az újabban kitermeltek, követ­kezésképpen nagyobb a gaz­dasági hasznuk.­­ Meghatároztuk, hogy egyszázalékos megtakarítás mit jelent a szovjet népgaz­daság számára. De a valóság­ban mekkora megtakarítás érhető el? Vajon a takarékos­kodás igénye és a valóságos lehetőség nem egy és ugyan­az? — Az 1981-es év (sok év után először) nem irányozza elő a villamos energetika ki­magasló arányú fejlesztését az ipar egyéb ágaihoz ké­pest. Az elektromos energia termelése 3,5 százalékkal, az összes ipari termelés pedig 4,1 százalékkal nő. Ez az ösz­­szehasonlítás még nem tárja fel a változás lényegét. Ez ab­ban áll, hogy az elektromos­­energia-fogyasztás a mező­­gazdaságban 7,3, a kommuná­lis szolgáltatások terén 5,2, a közlekedésben pedig 4,1 szá­zalékkal nő. Mindebből kide­rül, hogy az ipar csak megle­hetősen szerény villamos­­energia-növekedésre — mint­egy 2,2 százalékra — számít­hat. Szigorúbb, ugyanakkor teljesen reális energiafel­használási normákat vezet­tünk be termelési egységre számítva. Nagyjából ugyanez a hely­zet a fűtőanyaggal is. A 10. ötéves tervben az éves fűtő­anyag-megtakarítás átlago­san 25 millió tonna volt — 1981-ben ezzel szemben 41 millió tonnás megtakarítást kell elérni. Ez részben az ál­lami intézkedések nyomán valósul meg. Abszolút érték­ben az elektromos energia termelése 45 milliárd kilo­­wattérral nő. Ebből csaknem 30 milliárd jut az atomerő­művekre és a vízi erőművek­re. Aggregátokkal szerelik fel a novovoronyezsi, a belo­­jarszki, a csernobili, a rovnói, a kólai és a leningrádi atom­erőműveket. Ez majdnem 8 millió tonna szerves fűtő­anyag megtakarítását teszi lehetővé. A szakemberek számításai szerint további 7 milliárd ki­lowattóra megtakarítást ered­ményez az április elseje és október elseje között érvény­ben lévő „nyári időszámítás”, melyet a világ számos orszá­gában bevezettek. Az előirányzott megtakarí­tás nagy részét azonban az ipari felhasználók fűtőanyag­­energiafogyasztásának csök­kentésével kell elérni. A fel­adat bonyolult, de, amint az élenjáró vállalatok tapaszta­lata mutatja, reális alapokon nyugszik. A gépgyártásban jelentősen csökkenteni kell a kész hen­gerelt áru felhasználási ará­nyát. E feladatot harmad­részben a kohászok oldják meg a fém minőségének javí­tásával. A feladat oroszlánré­szét azonban ismét a gép­gyártóknak kell elvégezniük a konstrukció fejlesztésével, a modern technológiák alkal­mazásával. Az 1981-es tervben első íz­ben szerepel a másodlagos forrásokat figyelembe vevő felosztás. Milyen eredmény érhető el ebből a szempont­ból? — Jól ismert a másodlagos fűtőanyag-ener­giaforrások felhasználásának gyakorlata a magnyitogorszki kohászati kombinátban, a volhovi alu­míniumkombinátban, a novo­­polocki „Polimir” elnevezésű termelőüzemben. 10 év alatt ebben a három üzemben ilyen módon körülbelül 25 millió tonna fűtőanyagot ta­karítottak meg. A közvetlen gazdasági hatás mellett ja­vulnak a környezetvédelem feltételei is. — Végeredményben milyen célokat valósítunk meg a ta­karékosságból származó ha­szon segítségével? —■ Mindenekelőtt a lakos­ság jólétének növelését, min­den család életkörülményei­nek javítását. Felhívom a fi­gyelmét a következő adatra: az ipari termelés átlag 4,1 százalékos növekedése mel­lett a könnyűipari, élelmi­­szeripari, hús- és tejipari ter­melés növekedési üteme gyorsabb lesz. Lényegében minden ágazat, beleértve a nehézipart is, fogyasztási cikkeket gyárt, így például a kultúrcikkek, a háztartási cikkek gyártása 5,7 százalék­kal nő majd. Az 1981-es terv teljesítése lehetővé teszi az egy főre jutó reálbér 2,9 szá­zalékos emelését, és nagyobb mennyiségű árut biztosít a fogyasztók számára. Egyéb­ként 1981-ben a kiskereske­delmi áruforgalom nagyobb mértékben növekszik majd, mint a pénzbeli jövedelmek. Ez azt jelenti, hogy a vásárló számára is bővül a választék. APNEKS A forradalmi Kuba 22 esztendeje Huszonkét esztendővel ez­előtt, 1959. január 1-én, a felszabadító erők bevonul­tak Oriente tartomány szí­vébe, Santiago de Cubába, a szigetország második leg­nagyobb városába. A Batis­ta rendszer nyolcvanezres hadserege képtelen volt to­vább ellenállni a nép által támogatott háromezer főnyi felszabadító csapat végső ro­hamának. Egyetlen hét lefor­gása alatt a szabadságharcos sereg diadalmasan vonult végig az egész szigetország­ban, bevonult Havannába és megalakította a forradalmi kormányt. Amikor 1956 decemberé­ben a maroknyi bátor férfi partra szállt Kubában, az ak­ció sikere katonailag szinte reménytelennek látszott. A Granma hajóval érkező for­radalmár harcosokat Batista katonái felfedezték és a túl­erővel vívott egyenlőtlen harc után a 80-ból csak 12 szabadságharcos tudott Fidel Castro vezetésével a Sierra Maestra hegységbe vonulni. A forradalmároknak mind­össze hét puskájuk volt. Ve­lük szemben az Egyesült Ál­lamokat kiszolgáló Batista tábornok modern serege állt tankokkal, repülőgépekkel és hadihajókkal. De Kuba népe le akarta rázni az amerikai igát, s meg akart szabadulni a diktátor véres rendszerétől. A szabadságharcosok mellé állt és kivívta a győzelmet. A Santiago de Cubába való bevonulás azóta nemzeti ün­nep a szigetországban. A huszonkét esztendő előt­ti győzelem megnyitotta az utat ahhoz, hogy az amerikai kontinens egyik országában szocialista fejlődés kezdőd­jék. „Kuba: Amerika szabad területe” — hirdetik a sziget­­ország földjén a feliratok. Az Egyesült Államok uralko­dó körei azonban nem akar­nak beletörődni abba, hogy floridai partjaiktól 130 kilo­méterre egy ország népe a szocializmust építse. Was­hington 1961-ben a régi, La­­tin-Amerikában többször be­vált recept alkalmazásával próbálkozott. A CIA kubai ellenforradalmárokból zsol­doscsapatot szervezett és be­vetette őket a szigetország ellen. A Disznó-öbölben part­ra tett ellenforradalmárok el­len az egész kubai nép meg­mozdult és 72 óra leforgása alatt felszámolták a zsoldos­támadást. Az USA ezután gazdasági blokáddal akarta térdre kényszeríteni a sziget­­ország népét. Amerikai nyo­másra a legtöbb latin-ameri­kai kormány megszakította diplomáciai kapcsolatát Ku­bával, s felfüggesztette ke­reskedelmét a szigetország­gal. Kuba azonban a szocia­lista közösség testvéri támo­gatásával túljutott e súlyos és veszélyes heteken. A Szov­jetunió és a többi szocialista állam a szigetország számára előnyös gazdasági szerződés alapján eljuttatta Kubába mindazokat a cikkeket, ame­lyek nélkülözhetetlenek a mindennapi élethez. Segítsé­get nyújtott ahhoz is, hogy Kuba fokozatosan gépesítse a cukornádaratást, s iparosí­tási programba kezdjen. Bár a fenyegető amerikai maga­tartás nem szűnt meg, a blo­kád széttöredezett az eltelt évek folyamán, s ma már sok latin-amerikai állam újí­totta fel a diplomáciai kap­csolatot Kubával, s folytat kereskedelmet a szigetor­szággal. Eközben a szocializmust építő Kuba felszámolta az analfabétizmust és Latin- Amerikában páratlan egész­ségügyi hálózatot hozott lét­re. 1975-ben megtartották a Kubai Kommunista Párt el­ső kongresszusát, amely meg­hirdette a forradalom intéz­ményesítésének időszakát és az országot elindította az ál­landó, tervszerű népgazdasági fejlődés útján. 1979. végéig a társadalmi termelés évente átlagosan 6,3 százalékkal emelkedett. A közelmúltban lezajlott II. pártkongresszus ismét bi­zonyságot adott arról, hogy a kubai nép halad a szocializ­mus építésének útján. Az 1981—85 évekre elfogadott irányelvek évi ötszázalékos növekedést határoznak meg a társadalmi termelésben. Ku­ba népe felkészül arra is, hogy a január 20-án hivatal­ba lépő Reagan-kormányzat a korábbinál agresszívebb magatartást tanúsít majd ve­lük szemben. A kongresszus ezért úgy foglalt állást, hogy ki kell képezni minden fegy­verforgatásra alkalmas ku­bait. Ha kell, az agresszor egy egész néppel találja szembe magát. A testvéri szocialista or­szágok segítik Kubát. Ami hazánkat illeti, Magyarország éppen húsz éve vette fel a diplomáciai kapcsolatot a forradalmi Kubával. Ez al­kalomból Kádár János és Fi­del Castro külön üzenetet váltott egymással. Hazánk szakemberek küldésével, gé­pek és üzemrészek szállításá­val igyekszik támogatni a kubai népgazdaság fejlődését. Nagy ünnepen köszöntjük a kubai népet és sok sikert kívánunk a szocializmus épí­tésében, az imperializmus el­len, a békéért és a társadal­mi haladásért vívott közös harcban. (RS) ! FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1981. JANUÁR 1.

Next