Fejér Megyei Hírlap, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-01 / 27. szám

­ 8. GIDAI mmm­­ , MR­­ Ü­l«*? I MMRMMMBMMBMRi ül - ' H v MIMMMMMMMM Enyhülés, leszerelés A békéért Madridban Bizottságokban folytatta munkáját a hét végén a mad­ridi találkozó. Mint a TASZSZ tudósítója madridi sajtókörökből nyert értesü­lésekre hivatkozva jelenti, pénteken a katonai enyhü­lés és a leszerelés problé­máit, az intformációs együtt­működés kérdéseit, továbbá a Földközi-tenger térségével kapcsolatos kérdéseket vitat­ták meg a résztvevők. Az európai katonai enyhü­léssel és leszereléssel foglal­kozó konferencia összehívá­sára tett, lengyel és francia javaslat fontos helyet kap a találkozón folyó tanácskozá­sokon. A szocialista országok kül­döttségei a hétvégi munka­üléseken érveket sorakoztat­tak fel az információs együtt­működés témakörében koráb­ban tett javaslataik mellett: igen fontosnak tartják, hogy az újságírók nagyobb felelős­séggel vegyenek részt az eny­hülés és az együttműködés, a népek közötti megértés és barátság eszméinek terjesz­tésében. Konferenciakörökben is­meretessé vált, hogy egyes nyugati országok képviselői a helsinki záróokmány szel­lemével és betűjével össze­egyeztethetetlen javaslatok mellett álltak ki. Ugyanak­kor megtagadták a támoga­tást attól a román javaslat­tól, amely a fasizmus, a neo­­nácizmus és az apartheid propagálásának betiltását in­dítványozta, lényegében vé­delmükbe vették az utóbbi időben feltűnően élénken te­vékenykedő náci és neonáci szervezeteket. Védelmükbe vették és igazolni próbálták továbbá a Szabadság rádió és a Szabad Európa felforga­tó tevékenységét. A Földközi-tenger térségé­vel foglalkozó munkabizott­ságban megvitatták Máltá­nak azt a javaslatát, hogy a bizottság tevékenységébe kapcsolják be a nem euró­pai földközi-tengeri országo­kat is, az indítványt több or­szág támogatja, az Egyesült Államok küldöttsége azonban határozottan ellenzi. Az amerikai politika következménye A palesztin ellenállási moz­galom nem vár semmiféle pozitív közel-keleti lépést az új amerikai kormányzattól — jelentette ki Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet VB elnöke a Bej­rútban tartózkodó tíztagú brit parlamenti küldöttség előtt. Reagan elnök és Haig külügyminiszter a PFSZ el­len intézett támadásokkal kezdte politikai tevékenysé­gét — folytatta. — Ha ezeket a politikai nyilatkozatokat szándékoznak átültetni a gyakorlatba, akkor ez azt je­lenti, hogy az Egyesült Álla­mok újabb robbanást akar előidézni a közel-keleti tér­ségben., Lehetséges, hogy ami jelenleg Dél-Libanonban tör­ténik, az már ennek az ame­rikai politikának a következ­ménye. Japán vezetők elítélő nyilatkozata Flesch István, az MTI tu­dósítója jelenti. A japán törvényhozás vi­tájában a baloldali ellenzék határozottan elítélte „a szov­jet katonai fenyegetés” ürü­gyén folyó szigetországi fegy­verkezést, az amerikai kor­mányzat enyhülésellenes po­litikájának japán követését, s felszólította a tokiói kabi­netet hatékony leszerelési ja­vaslatok előterjesztésére. Ilyen értelmű beszédet mon­dott Aszukata Icsiro, a Japán Szocialista Párt Központi Végrehajtó Bizottsága és Mi­­jamoto Kendzi, a Kommu­nista Párt KB elnökségének elnöke. A buddhista színeze­tű Komeito Párt szónoka is azzal vádolta Szuzuki Zenko konzervatív kormányát, hogy Japánt katonai hatalommá akarja változtatni. Mijamoto emlékeztetett rá: noha a Japán Kommunista Párt helytelenítette az Afga­nisztánnak nyújtott szovjet katonai segítséget, visszauta­sítja az Afganisztán körül csapott zajos hírverést és propagandát, azt a tarthatat­lan elméletet, hogy a Szov­jetunió Japán megtámadásá­ra készülne. Ezzel összefüggésben a pol­gári sajtóban is nagy teret kapott Mijamotónak az a le­leplezése, hogy a szigetor­szágban állomásozó amerikai alakulatok tengerészgyalogos egységeinek iwakuni támasz­pontján — a tokiói antinuk­­leáris alapelvek megsértésé­vel — titokban valószínűleg atomfegyvereket tart. A gya­nút megerősíti Robert Romer volt amerikai hadügyminisz­ter-helyettes tavaly októberi szenátusi beszámolója, amely szerint a bázison atomfegy­verek kezelésére kiképzett különleges személyzet tartóz­kodik. Perui ellentámadás Fernando Belaunde Terry perui államfő szombaton el­utasította Kolumbiának és Venezuelának azt a javasla­tát, hogy két ország közve­títsen a Peru és Ecuador kö­zött szerdán kiújult határ­villongás elsimítása érdeké­ben. A perui elnök arról tájé­koztatta Luis Herrera Cam­­pins venezuelai és Julio Ce­sar Turbay Ayala kolumbiai államfőt, hogy Perunak fel­tett szándéka megőrizni az érintett területeket és szuve­renitást gyakorolni felettük. Mauel Valloa perui mi­niszterelnök pénteken beje­lentette, hogy a perui csapa­tok az érintett területek nagy részét visszafoglalták az or­szág területére beszivárgott ecuadori egységektől. Ami a katonai erőviszo­nyokat illeti, Peru fölényben van Ecuadorral szemben. Pe­ru hadseregének létszáma mintegy 100 000 főre tehető és 420 harckocsival rendelke­zik, míg Ecuador csapatai­nak létszáma mintegy 35 000 fő, és 120 könnyű, illetve kö­zepes harckocsija van. A pe­rui légierő és a haditengeré­szet egyaránt jelentős fölényt élvez az ecuadorival szem­ben. HETI VILÁGHÍRADÓ 2. Hogyan alakul a Salvador- helyzet Reagan elnök be­iktatása után? Az új amerikai kormány­zat folytatja a segítségnyúj­tást a salvadori juntának, pénz és fegyver és katonai tanácsadó egyre özönlik a közép-amerikai országba. A hivatalos nyilatkozatokból is azt olvasni ki, hogy csak nö­velni fogják a junta fennma­radásához szükséges támoga­tást. Az Egyesült Államok sze­repének megnövekedésére utal az a tény, hogy a Salva­dori Forradalmi Demokrati­kus Front ismételten kifejez­te készségét­­ az USA-val való tárgyalásokra! Az elmúlt hetekben, azaz a Carter-kormányzat utolsó időszakában megindított ál­talános népi támadás meg­mutatta, hogy a junta egy­maga képtelen lenne az or­szág teljes területének ellen­őrzésére. A felszabadított övezetekben a lakosság a ha­ladék erőket támogatja. Ami a baloldal által meg­hirdetett általános sztrájkot illeti, ez nem hozta meg a remélt eredményt. Keveseb­ben vettek részt a munkabe­szüntetésben, mint számítot­tak rá. Persze, nyilvánvaló, hogy a junta épp akkor csak fokozta kegyetlen elnyomá­sát. Az életével játszott min­denki, aki engedelmeskedett a baloldaliak sztrájkfelhívá­sának. A Forradalmi Demokrati­kus Front úgy döntött, hogy a forradalmi fegyveres erők taktikai visszavonulását ren­deli el. Ezzel egyidőben azon­ban Latin-Ameri­ka országai­ban a salvadori népi küzde­lemmel való együttérzés mind több jelét látni. Ezt a rokon­­szenvet igyekszik táplálni a salvadori baloldal küldöttei­nek körútja több latin-ame­rikai fővárosban. A diplomá­ciai és társadalmi, politikai akció célja az, hogy erősítsék a nemzetközi kiállást a sal­vadori nép ügye mellett és az amerikai beavatkozás el­len. 3. Mit hozott ez a hét a len­gyelországi helyzet alaku­lásában? Lengyelországban egyrészt folytatódtak a kormány és a szakszervezetek képviselőinek tárgyalásai, másrészt azon­ban elhangzott az első igen komoly figyelmeztetés a sztrájkhullámot meglovagol­ni akarók címére. Figyelemre méltó a TASZSZ szovjet hír­­ügynökségnek az a megálla­pítása, hogy Lengyelország­ban aktivizálódtak az ellen­zéki, szocialistaellenes erők. A Lengyel Minisztertanács közleménye utalt arra, hogy a stabilizáció bonyolult fo­lyamatát megzavarják veszé­lyes akciók és tendenciák. Középületeket foglaltak el itt és ott — értsd alatta „okku­­páció”, e kifejezést már hasz­náltuk e héten .—, törvényes munkanapok szervezett boj­kottjára került sor, sztrájkok voltak, így aztán akadozott a gyárak és a bányák munká­ja. A gazdasági helyzet gyors ütemben romlik. Fokozódnak a nehézségek a lakosság alap­vető szükségleteinek kielégí­tésében. Csökken az export, korlátozódik az import, rom­lanak az ország fizetési lehe­tőségei. Így aztán csökken­nek a tavaly augusztusi meg­állapodásának, megvalósítá­sának anyagi alapjai. Az ál­lam életében káosz­­és anar­chia vegyül, ez pedig veszé­lyezteti Lengyelország és ál­lampolgárai sorsát. Ha tovább tart a sztrájk­hullám, a kormány kénytelen lesz meghozni azokat a sz­ük­­séges döntéseket, amelyek a társadalom jól felfogott ér­dekeinek megfelelően bizto­sítják a vállalatok, üzemek normális működését. A Len­gyel Népköztársaság kormá­nya leszögezte: alkotmányos kötelezettségeiből adódóan köteles biztosítani a rendet, a nyugalmat és a fegyelmet, köteles megteremteni a felté­teleket az állampolgárok nor­mális életéhez. Ugyanakkor a lengyel kor­mánynyilatkozatban leszö­gezték, hogy tovább kívánják építeni a kapcsolatokat a szakszervezeti mozgalommal és, hogy tovább kell vinni a szocialista megújulás folya­matát. A szakszervezetek képvi­selőivel folytatott tárgyalá­sokon a szabad szombatok kérdésével foglalkoztak első­sorban. A megegyezés szerint minden hónapban három lesz a szabad szombatok száma. Megállapodás történt arról is, hogyan élhetnek a szak­­szervezetek a sajtó, rádió, te­levízió nyilvánosságával. Az augusztusi megállapodások egyik lényeges pontjával kap­csolatban pedig hivatalos be­jelentés történt: március 1- ével bevezetik a húsjegy­­rendszert, ami a munkásbi­zottságok követelései között szerepelt. Pálfy József Hazatértek az Egyesült Államokba az Iránból szabadon engedett amerikai diplomaták. Ké­pünkön: a több mint 14 hónapot fogságban töltött túszok néhány napos orvosi megfigyelés után egy NSZK-beli amerikai légitámaszpontról indultak haza A szaúd-arábiai Taifban rendezték meg az iszlám országok csúcskonferenciáját. Képünkön: Jasszer Arafat, a Palesztin Felszabadítási Szervezet vezetője a tanácskozáson Az új amerikai hadügyminiszter az Egyesült Államok nagy­szabású fegyverkezésére szólított fel. Képünkön: Caspar Weinberger (jobbra), aki még a Carter-kormányzat rekord­­összegű katonai költségvetését is kevesellte AZ ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Taifban ülésezik az iszlám országainak csúcskonferenciája, Waldheim, az ENSZ főtitkára is felszólalt ezen — Újabb „fi­gyelmeztető sztrájkok” Lengyelországban KEDD: Teljes üléssel folytatódott a madridi találkozó — Gromiko Moszkvában Oskar Fischerrel,­ az NDK külügyminiszterével tárgyalt — Reagan elnök köszöntötte a volt túszokat SZERDA: Ecuadori csapatok behatoltak Peru területére — A „meki­­kai nyilatkozattal” véget ért az iszlám csúcskonferencia — Haig tábornok, amerikai külügyminiszter első sajtóértekezlete CSÜTÖRTÖK: A lengyel kormány nyilatkozata a rend és a nyuga­lom helyreállításáról — Reagan első sajtóértekezletén hideg­­háborús hangokat ütött meg — Lemondott a spanyol minisz­terelnök PÉNTEK: Pinkowski lengyel miniszterelnök tárgyalt a szakszerve­zetek képviselőivel — Schmidt kancellár külpolitikai expozé­ja a bonni Bundestagban — Dél-afrikai kommandóakció Ma­­putóban SZOMBAT: Harcok Salvadorban, az ország nyugati részén és a fővá­ros körül —­­Lemondott a norvég miniszterelnök — Vita Mad­ridban Calvo Sotelo kijelölt kormányfő egypárt kormányzási kísérletéről — Részleges megegyezés a lengyel kormány és a szakszervezetek tárgyalásain A hét három kérdése 1. Mit jelent az iszlám csúcs­konferencia határozata a „szén­­háború" meghirde­téséről? Semmiesetre sem a hábo­rút ... A „dzsihad” amolyan mozgósítást jelent, azaz a mohamedán államvallású or­szágok tartoznának mindent megtenni azért, hogy rászo­rítsák Izraelt az 1967-ben el­foglalt arab területek kiürí­tésére és hogy ezt követően sor kerüljön a palesztin nép önrendelkezési jogának érvé­nyesítésére. A „szent háború” fenyege­tése már túl sokszor és túl­ságosan hatástalanul hang­zott el a múltban, semmint­­hogy a katonai lépéseket akarták volna most is min­denekelőtt kilátásba helyez­ni. Ugyanúgy nem adtak hangsúlyt az „olajfegyver” bevetésével kapcsolatos lehe­tőségeiknek sem. E téren is hatástalanoknak bizonyultak már korábban a fenyegető­zések. És akkor? Mégis jelentős dolog, hogy 38 jelenlévő kül­döttség, királyok, köztársa­sági elnökök, emírek, sejkek, kormányfők együttese a Pa­lesztin Felszabadítási Szerve­zet mellett állott ki. Ezzel el­vetették a Camp David-i amerikai politikát, félretol­ták a „jordániai megoldást” is, amely szerint a paleszti­nok Jordánia fennhatósága alá kerülnének, s a végén szoros gazdasági, politikai kapcsolatok alakulnának ki az ilyen Jordánia és­­ Iz­rael között. Az iszlám csúcskonferencia elítélte Izrael álláspontját a jeruzsálemi kérdésben is. Az iszlám országainak ve­zetői Taifban egy igazi há­borúról szintén nyilatkozni akartak volna: az iraki—irá­ni „nem szent” háborúról. De Irán nem képviseltette magát, emiatt aztán hivata­losan nem nyílt mód arra, hogy állást foglaljanak, hogy közvetítési kísérletet tegye­nek, hogy felszólítsák a had­viselőket, hagyják abba az ellenségeskedést. De a folyo­sókon annál több szó esett erről. Valószínű, hogy új kí­sérletek kezdődnek a két mo­hamedán államvallású, szom­széd ország közötti fegyver­nyugvás, majd tárgyalások érdekében. FEJE MEGYEI HÍRLAP , 190. FEBRUÁR 1.

Next