Fejér Megyei Hírlap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-02 / 257. szám
2. OLDAL MMM1—lllílil ill* mil TELEX Várkonyi Péter Prágában Várkonyi Péter, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására vasárnap rövid munkalátogatásra Prágába utazott. Elutazásakor a Ferihegyi repülőtéren jelen volt Andrej Barcak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. Borbándi János Mongóliában Borbándi János miniszterelnök-helyettes vezetésével vasárnap küldöttség utazott Ulánbátorba, a magyar— mongol gazdasági és műszaki tudományos együttműködési kormányközi bizottság XVI. ülésszakára. A küldöttség búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Badamtarin Baldo, a Mongol Népköztársaság magyarországi nagykövete. A pápa Spanyolországban A vasárnap óta tíznapos látogatáson Spanyolországban tartózkodó II. János Pál pápa hétfőn a Madridtól 100 kilométerre nyugatra fekvő Avilába utazott. A katolikus egyház feje előbb beszédet mondott a tiszteletére összegyűlt háromezer apáca előtt, majd meglátogatta azt a kolostort, ahol a XVI. században élt Avilai Szent Teréz is lakott. A pápa ezután több százezer ember előtt szabadtéri misét pontifikált. A misén részt vett János Károly király és családja. Új magyar nagykövet Argentínában Trautmann Rezső, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke fogadta Feják Zsivát, hazánknak az Argentin Köztársaságba akkreditált rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki a közeljövőben utazik állomáshelyére. Üdvözlő távirat Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Sadli Bendzsedidet az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság elnökét országa nemzeti ünnepe alkalmából. Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Mohamed Benahmed Abdelghani miniszterelnöknek küldött üdvözlő táviratot. Thach — Indonézia Nguyen Co Thach vietnami külügyminiszter ötnapos indonéziai látogatásának befejeztével sajtóértekezleten kijelentette, hogy elégedett a Suharto köztársasági elnökkel és más indonéz vezetőkkel tartott megbeszéléseinek eredményeivel. Hozzáfűzte, hogy indonéz tárgyaló partnereivel a kétoldalú kapcsolatok kérdéseit és a regionális problémákat tekintette át. Weinberger Szingapúrban Az ázsiai körúton tartózkodó Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter hétfőn találkozott Li Kuan Ju szingapúri miniszterelnökkel és Go Csek Tong hadügyminiszterrel. A szingapúri megbeszéléseken hírügynökségi jelentések szerint Weinberger biztosította tárgyaló partnereit arról, hogy az Egyesült Államok növekvő katonai támogatásban részesíti a térség államait. * Vasúti szerencsétlenség Nyolc személy életét vesztette és mintegy ötvenöten megsebesültek az NDK-ban vasárnap egy Potsdam közelében levő pályaudvaron, amikor egy tehervonat beleszaladt egy éppen érkező személyvonatba. A halottak között van a tehervonat mozdonyvezetője is. Losonczi Pál Kuvaitban Kuvait állam emírjének, Dzsábir El-Ahmed El-Dzsábir Esz-Szabah sejknek a meghívására vasárnap délután háromnapos hivatalos látogatásra az arab-öböl menti országba érkezett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és kísérete. A vendéget a kuvaiti főváros repülőterén az uralkodó, valamint Szaad El-Abdullah El-Szalem Esz-Szabah trónörökös, miniszterelnök, továbbá a kuvaiti kormány több tagja, valamint Horváth Ernő, hazánk kuvaiti nagykövete köszöntötte. Amikor az Elnöki Tanács elnöke kiszállt a különgépből, 21 ágyúlövés dördült el. Az ünnepélyes fogadtatás után a kuvaiti uralkodó a kormányváróban rövid beszélgetést folytatott vendégével, majd szállására, az elegáns Szalam-palotába kísérte. Itt ismét rövid megbeszélésre került sor, majd az emír elbúcsúzott az Elnöki Tanács elnökétől. Losonczi Pál vasárnap délután már meg is kezdte tárgyalásait: a Szalam-palotában fogadta Szabah Al- Ahmed Al-Szabah sejk miniszterelnök-helyettest, külügyminisztert, aki jelenleg a tájékoztatási miniszteri tisztséget is betölti. Este az Elnöki Tanács elnöke hazánk kuvaiti nagykövetségén a kuvaiti magyar kolónia tagjaival találkozott. Ahmadiba, az ország olajközpontjába látogatott hétfőn délelőtt — kuvaiti tartózkodásának második napján — Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. A magyar államfő délelőtt, politikai látogatása keretében fogadta Szaad El-Abdullah El Szalem Esz-Szabah trónörökös, miniszterelnököt a Szalam-palotában. Ezután hajtatott a mintegy 25 kilométerre levő, a fővárossal szinte egyebeépült kőolajközpontba. Ahmadi 1946 és 1949 között nőtt ki a sivatagból, ahogy felfutott a közeli kőolajmező termelése s Ahmad sejkről, az akkori uralkodóról nevezték el. Azóta terjeszkedik a kuvaiti urbánus térség a fővárostól dél felé. A kuvaitiak az ország egyik legvonzóbb helyeként tartják számon Ahmadit, amely már tudatos fejlesztési elképzelések alapján épült, számos parkkal, zöldövezettel rendelkezik — ezek fenntartása, öntözése méregdrága ugyan a sivatagban, de az olajkincsből erre is futja. Ahmadiban először a repülőtér, majd az olajkikötő épült meg, gyorsan fejlődtek a lakótelepek is. Ahmadiban és a közeli Shuaiba ipari komplexumban az Elnöki Tanács elnöke képet alkothatott arról a dinamikus fejlődésről, amelyet a kőolajkinccsel való okos gazdálkodás tett lehetővé a sivatagi országban. A burgani olajmező mellett — amelynek Ahmadi a központja — ma már több más is ismeretes, de továbbra is ez a térség adja a kitermelés javát, 350 olajkút működik itt, öszszesen több mint 750-et fúrtak a sivatagban. Két olajkikötő és egy mesterséges sziget épült — az utóbbi, a félmillió tonnás óriás tankhajók fogadására. Shuaiba ipari körzetben a fiatal kuvaiti petrolkémiai és építőanyagipar létesítményeivel ismerkedett az Elnöki Tanács elnöke. Itt kőolajfinomító, műtrágyagyár és több más üzem épült. A tízezer dolgozó között igen sok a külföldi, magyar is található a tengerparti ipari központban, ő a környezetvédelem szakértője. Losonczi Pál és kísérete látogatást tett egy vegyiüzemben és gépkocsin bejárta az egyik olajkikötőt is. A kormányzó ezután ebédet adott az Elnöki Tanács elnökének tiszteletére, majd Losonczi Pál és kísérete viszszatért a kuvaiti Szalam-palotába, a küldöttség szállására. Itt a magyar államfő délután fogadta a Kuvaitban akkreditált diplomáciai miszsziók vezetőit. Hétfő délelőtt Hetényi István pénzügyminiszter kuvaiti partnerével, Abdullatif Juszuf El-Hamaddal tartott megbeszélést. A hétfői kuvaiti lapok vezető helyen számolnak be a magyar államfő érkezéséről, és visszatérnek arra az interjúra, melyet magyar államfő utazása előtt adott az Al- Vatan című lapnak. Az arab Times első oldalas vezető címében azt emeli ki, hogy a magyar vezető azt óhajtotta, létesüljenek kapcsolatok a többi öböl menti államokkal is. Ezt a motívumot ugyancsak hangsúlyozzák a többi lapok. Utalnak arra, hogy a térségben csak Kuvaitnak van diplomáciai kapcsolata Magyarországgal, illetve más szocialista országokkal. Az Elnöki Tanács elnöke és kísérete kedden tanácskozik a kuvaiti emírrel és kormányának tagjaival, majd államfőnk és vendéglátója külön is megbeszélést tart. Ezenkívül Losonczi Pál a kuvaiti kormány több vezető tagjával találkozik. Losonczi Pál és kísérete szerdán reggel indul vissza Budapestre. Madrid A nagy fordulat Hét esztendővel Franco halála és öt évvel a diktatúra utáni első parlamenti választás után Spanyolország új történelmi korszakba lépett. A Felipe González által vezetett Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) nagyszabású győzelmet aratott a választásokon. A 350 tagú képviselőházban 201 mandátumot kapott. Megszerezte ezzel a bőséges abszolút többséget. Semmilyen formában nem szorul koalícióra más politikai erőkkel és — legalábbis elméletben — módja van arra, hogy programjának célkitűzéseit megvalósítsa. A választások ily módon — bármi történik is az elkövetkező hónapokban — történelmi mérföldkövet jelentenek. Spanyolország történelmében csak a polgárháború alatt volt két ízben szocialista miniszterelnök. A szocialista párt azonban abszolút többséget még a köztársaság időszakában sem kapott, és sohasem volt módja arra sem, hogy békés körülmények között kormányozzon. A választások második, alapvetően fontos eredménye az, hogy a politikai színkép jobboldalán egy rendkívül erős, kemény jobboldali párt emelkedett ki. Ennek a vezetője Manuel Fraga Iribarne, aki Franco kormányában a 60-as évek derekán tájékoztatásügyi miniszter, majd a diktátor bukása utáni első kormányban belügyminiszter volt. Pártja a népi akció (Acción Popular, AP), amely a legutóbbi választásokon csak 9 mandátumot kapott, most 106 képviselővel vonul be a parlamentbe, és Fraga a szocialisták jobboldali ellenzékének vitathatatlan vezére. Erre a változásra azért kerülhetett sor, mert a Franco halála után hevenyészve öszszeácsolt demokratikus Centrum Unió (UCD), amely két választási periódus (1977 és 1979) után kormányozta Spanyolországot, politikailag elhasználódott, és összeomlott. A belőle kivált csoportok kisebbik része a szocialistákhoz, nagyobbik része Fraga jobboldali pártjához csapódott, így ez utóbbi a legszélesebb értelemben vett konzervatív erők gyűjtőmedencéjévé vált. Egyaránt képviseli a bankok embereit, a kis-, közép- és nagypolgárság konzervatív rétegeit, vagy éppen a neofasisztákat. Gyökeresen más társadalmi alapon, de lényegében ugyanez a folyamat zajlott le a balszárnyon, ahol a legutóbbi választásokon 23 képviselőt szerzett kommunista párt ezúttal csak öt mandátumhoz jutott. Santiago Carrillo, a párt főtitkára a választás éjszakáján tartott sajtóértekezletén kifejtette, hogy e pozícióveszteség alapvető oka az, hogy a párt szavazóinak jó része úgy vélte, miután a kommunista pártnak nincs kormányzási esélye, a hatalom kapujában álló szocialista pártot kell erősíteni. A mostani választásokkal Spanyolországban véget ért az az átmeneti korszak, amelyben egy centrum kormányozta az országot. A politikai erők polarizálódtak és gyakorlatilag kialakult a kétpártrendszer. Ennek a kétpártrendszernek az érvényesülése azonban Spanyolországban aligha lesz olyan automatikus és zavartalan, mint a mélyebb parlamentáris hagyományokkal rendelkező más nyugateurópai országokban (NSZK, Anglia, Franciaország). A probléma nem a spanyol tömegeket elsősorban érdeklő gazdasági kérdések megoldása körül éleződik majd ki. A több mint kétmillió munkanélküli és a 15 százalékos infláció Spanyolországban a választásokon győztes szocialisták kerülni akarják az öszszeütközést a banktőke és a konszernek szövetségével. Ennek megfelelően rendkívül óvatos, az államosításokat kerülő gazdaságpolitikai programot dolgoztak ki, és elképzelhető, hogy ennek végrehajtását a tőkés érdekeltségek tartózkodóan, nyílt szabotázs nélkül fogják figyelni. A legélesebb probléma a hadsereg és a NATO egymástól el nem választható, heves szenvedélyeket kavaró ügye. Ha Felipe González szocialista pártja hatásosan akar kormányozni és gyakorolni akarja a tényleges hatalmat, akkor valamilyen formában meg kell szüntetnie vagy legalábbis enyhítenie a hadsereg tisztikarának szembenállását a rendszerrel. Meg kell valósítania a hadsereg szervezeteinek fokozatos alárendelését a civil hatalomnak. El kell ismerni, hogy a szocialisták programja ebben a kérdésben néhány , igen merész és — siker esetén — hatásos lépést irányoz elő, így például meg akarják szüntetni azt a helyzetet, hogy a katonai körzetek parancsnokai valóságos alkirályi funkciót töltenek be a hatáskörükbe tartozó területen. Egységesíteni akarják a kétfelé tagolt rendőrséget, és irányítását a szocialista belügyminiszterre bízzák. S ami talán a legfontosabb: meg akarják szakítani az eddigi három puccskísérlet során oly veszélyes szerepet, játszó csendőrség tisztikarának kapcsolatát a hadsereggel — s az egész testületet civil hatalom — a belügyminisztérium hatáskörébe utalnák. Ezeknek a kockázatos és veszélyes lépéseknek a megtételéhez alighanem szükség van arra, hogy az új kormányra ne nehezedjék különösebben erős nyomás a jelenleg nemzetközileg igen agresszív amerikai politika részéről. Nyilván ezzel magyarázható, hogy a NATO-tagság ügyében a szocialisták óvatos magatartást tanúsítanak. A NATO katonai szervezetében történő integrálódásról folyó tárgyalásokat minden jel szerint befagyasztják. Az előző kormány által végrehajtott NATO-csatlakozást felülvizsgáló és eredetileg megígért népszavazást azonban minden jel szerint egy , időben meg nem határozott második szakaszra tolják el. Az óvatosság érthető. Spanyolországban lezárult a Franco utáni átmenet korszaka és az ország történelmében először került kormányra az a szocialista párt, amelynek hívei a polgárháború idején a barikád mások oldalán harcoltak. Reménységgel, de egyben súlyos kockázatokkal teli esztendők következnek. — i e — Haig volt a „Mély torok”? Alexander Haig az a személy, aki kiszivárogtatta a The Washington Post riporterének a Watergate-botrányt kirobbantó információkat írja hamarosan megjelenő, az „Elveszett becsület” című könyvében John Dean, azgy egyik szereplője. A szerkesztőségi körökben „Mély toroknak” elnevezett ismeretlen kiléte azért maradt titok, mert Bob Woodward, a The Washington Post fiatal riportere soha senkinek nem mondta el, hogy kitől kapta a Nixon elnök bukásával végződő politikai vihart felkavaró értesüléseket. A Time hírmagazin — bár kétségbe vonja az állítást — elmondja, hogy Dean érvelése szerint Haig egyike volt azoknak a keveseknek, akik tudhattak bizonyos információkról. Így például arról, hogy a Fehér Ház egyes magnetofon-szalagjain valaki utólagos törléseket végzett. Ezt az értesülést például minden bizonnyal a mindvégig bőséges információkkal szolgáló ismeretlen „Mély torok” szolgáltatta ki a Post riporterének 1973 novemberében. John Dean könyvében megírja, hogy a demokrata párti székházban történt lehallgatásokkal kapcsolatos információkról Nixon akkori elnökön kívül csak az elnök titkárnője, és két másik személy tudott. Haig, mint Kissinger akkori második számú tanácsadója és bizalmasa feltétlenül hozzájuthatott az értesülésekhez. Haig, mint — Dean írja — egy kivételével (amikor külföldön tartózkodott) résztvevője lehetett valamennyi titkos ülésnek, amelynek részleteiről Woodwardt beszámolt azóta világhírűvé vált, „Az elnök emberei” című könyvében. (Ennek legtöbb részletéről ugyancsak a „Mély torok” tájékoztatta őt.) FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1982. NOVEMBER 2. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1982. NOVEMBER 2. KOMMENTÁR Szamár vagy elefánt? Nehéz lenne megjósolni, hogy a köztársaság pártiak vagy a demokraták számára hoz-e sikert a mai kongresszusi és helyhatósági választás az Egyesült Államokban, az azonban biztos, hogy a dollármilliók bőkezű osztogatásában ismét az előbbi párt járt az élen. Lewis Lehrman, aki New York kormányzói székét szeretné elnyerni a köztársaságiak színeiben, állítólag tízmillió dollárt költött választói „megdolgozására”. Riválisa, Mario Cuomo, a demokraták jelöltje beérte ötmillióval, mégis alighanem jobban áll a szénája. Hagyomány ez Amerikában, ahol a két pártot jelképező szamár- és elefántfigurákkal, színes lampinokkal és táncosnőkkel, festői ruházatú zenekarokkal és a legdurvább személyeskedő hangnemű korteskedéssel vadásznak a voksokra. Most 435 képviselőházi mandátum, 33 szenátusi hely és 36 kormányzói szék sorsa forog kockán. Miután emberemlékezet óta a négyéves elnöki ciklus félidejében rendezett választásokon bizonyos törvényszerűségek érvényesülnek, érdemes előbb ezekre némi figyelmet fordítani. Ilyenkor például még az elnökválasztásokon megszokottnál is nagyobb közömbösség a jellemző. Most azt jósolták az elemzők, hogy november 2-án jó esetben a választásra jogosultak negyven százaléka él a jogával. A tapasztalat szerint az a párt, amelynek képviselője az Egyesült Államok elnöke, csupán egyetlen alkalommal, 1934- ben, Roosevelt idején szerepelt sikeresen. Érthető ez a választói magatartás: az elnököt rendszerint olyan ígéretei alapján juttatják a Fehér Házba, amelyek utóbb rendre nem, vagy csak részben teljesülnek. Nos, a reagani kormányzás két esztendeje alaposan kiábrándította az amerikaiakat. Bizonyos előrejelzések arról tanúskodnak, hogy éppen ezért előfordulhat, hogy akár harminc vagy negyven mandátumot is veszíthetnek a republikánusok, s ebben az esetben a konzervatív szavazótöbbség megszűnhet. A rendszerint bevált előrejelzéseiről híres Gallup intézet országosan 55 százalékos eredményt helyez kilátásba a demokratáknak és 45-öt a köztársaságiaknak. Ha ez beválik, a képviselőházban megerősödnék Reagan ellenzéke, s a demokrata—republikánus arány, a 243:192 alaposan eltolódnék. Az sem közömbös, hány új kormányzói helyet szerez magának a Demokrata Párt a jelenlegi 27-tel szemben. Kennedyék azt remélik, hogy legalább öttel gyarapítják „skalpjaikat” a republikánusok rovására. Talán az is befolyásolja majd a szavazatok megoszlását, hogy a múlt héten közzétett adatok szerint szeptemberben fél százalékkal nőtt az ipari termelés. Reagan és a köztársaságiak számára ez fontos érvként hatott: olyan látszatot kelt, mintha a gazdasági életben sikerült volna elmozdulni a holtpontról. Mindenképpen figyelmet érdemel tehát a mai választás. A republikánusok és a demokraták nagy mérkőzéséből ugyanis már a két év múlva esedékes elnökválasztásra is le lehet vonni bizonyos következtetéseket. Gyapay Dénes Kohl és Nyugat-Berlin A nyugatnémet kormány hétfőn visszautasította a szovjet sajtónak azokat a bírálatait, amelyek kifogásolják, hogy Helmut Kohl a múlt pénteken hivatalosan, kancellári minőségében kísérte el Nyugat-Berlinbe Margaret Thatcher brit kormányfőt, s ezzel figyelmen kívül hagyta a város különleges státuszára vonatkozó négyoldalú egyezményt. A bonni kabinet szóvivője azt bizonygatta, Kohl „magától értetődő” jognak tekinti, hogy ellátogasson Nyugat-Berlinbe. Különösen érvényes ez olyan esetben — fejtegette —, amikor a kancellár a városért felelős négy nagyhatalom egyik vezetőjét kíséri el.