Fejér Megyei Hírlap, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-01 / 258. szám

I Gazdaság- és társadalompolitika Reklamáció nélkül Export és szolgáltatás Képzeletbeli, de nem elképzelhetetlen beszélgetés a móri ut­cáról: — Akármekkora volt is a­ szárazság az idén, őszre azért biztosan megjönnek az esők: meg kellene csináltatni a tetőt, hogy ne ázzon be. Nem tud valami jó kisiparost, vagy jelent­sem be a „Vértesnél”? — Nézze, néhány évvel ezelőtt csakis a szövetkezetet ajánlottam volna magának, de most már annyifelé dolgoznak, nem biztos, hogy elvállalnak ilyen kis munkát. Mindenesetre meg kell próbálni. Ha nem megy, még mindig akad kisiparos. Schweighardt József, a móri Vértes Ipari Szövetkezet elnö­ke nem lepődik meg az elkép­zelt párbeszéd hallatán, mert a szövetkezet alaptevékeny­sége az­ építő- és szakipar, emellett jelentős háttéripari tevékenységet is végeznek, 1982-től tőkés exportra is ter­mel a szövetkezet. Az utóbbi időben jelentős fejlődés tapasztalható a la­kossági szolgáltatásoknál is, annak ellenére, hogy az el­múlt időben Móron is meg­növekedett a főfoglalkozású és­­ másodállású kisiparosok száma. Szaporodtak egyéb , a lakossági szolgáltatás köré­be tartozó munkáink. Vállal­tuk például fürdőszobák sze­relését és a szennyvízelveze­tést, valamint az épületek rendszer­es felújítását és kar­bantartását. Emellett végzünk lakatostevékenységet, üvege­ző részlegünk is teljesít la­kossági szolgáltatást, és bér­­fűrészelést is vállalunk — so­rolja az elnök. Az idei esztendőre 57 millió forintos árbevételt terveztek, ebből megközelítően 10 mil­liót ad a lakossági szolgálta­tás. Kétségtelen, hogy a jelen gazdasági­­ helyzetben azzal kell jobban foglalkozni, ami nagyobb nyereséget hoz.­­ Nem szabad megfeled­kezni a háttéripari tevékeny­ségről sem, mert jelentős ár­bevételt eredményez. És épp emiatt, hogy megkezdtük az Ikarus autóbuszülésekhez a háttámla készítését, valószínű, hogy a tervezett nyereséget is túl fogjuk haladni az év végé­ig. Az exportról mindössze annyit, hogy változatlanul szállítjuk festékszóró beren­dezéseinket nyugati országok­ba. Az útburkolati jelek és sportpályák festésére alkal­mas kisgépekből például ta­valy ötszázat szállítottunk Svájcba, idén pedig már el­értük a kilencszázat. És a megrendelések nem csökken­nek. Kindler József üzemvezető kis fülkéjének falán színes prospektusok a Wagner és a „Nova magna" kézi festék­szóró pisztolyokról. — Ezeknek az ügyes szer­kezeteknek a lelkét, vagyis a hajtóművét gyártja a mi szö­vetkezetünk. Ez közvetett nyugati export, mert a partner a Videotonnal áll közvetlen kapcsolatban. Ennek ellenére vagy éppen ezért nagyon pre­cíz munkát követelnek tő­lünk. Tizedmilliméternyi pon­­tossággal kell illeszkedniük az egyes alkatrészeknek — ma­gyarázza az üzemvezető. Ebben az üzemrészben az anyagmozgatókon kívül csak lányok és asszonyok dolgoz­nak. Tevékenységük betaní­tott munkának minősül, külö­nösebb szakértelmet nem kö­vetel, ám a pontosságra na­gyon kell ügyelniük. Norma­­rendszert vezettek be, így ki­ki teljesítménye szerint keres. Százszázalékos meózást vé­geznek és minden csomagolás előtt még a Videoton minő­ségellenőrző felügyelete is megnézi, mi kerül a ládákba. Nem kis büszkeséggel mondja az üzemvezető, hogy minőségi reklamáció még nem fordult elő.­­ A tavalyi 600 ezer alkat­részhez képest az idei meg­rendelés eléri a 970 ezret, sőt a negyedik negyedévre to­vábbi 160 ezres megrendelés érkezett. Ennek teljesítése úgy válik lehetővé, hogy ide­iglenes átcsoportosítással 13 dolgozóval növeltük a szerel­de létszámát. Heti ütemezéssel szállíta­nak az NSZK-ból a partner kamionjai percnyi pontosság­gal érkeznek. Ehhez kell a móriaknak alkalmazkodniuk és ami a dolgozókat dicséri, késés nélkül eleget tesz­nek a szoros határidőknek. Pintér Antal Az utolsó ellenőrzéseket végzik a festékszóró kocsikon Fotó: Balogh József NÁDSZÖVET KÉSZÜL. A Velencei-tó partján Dinnyés község határában a Sárs/­enm­ishalvi Állami Gazdaság korszerű gyártócsarnokot hozott létre a tó és a környező megyék nádvagyo­­nának feldolgozására. A nádszövetekből több ezer négyzetméter készül­­t hazai és export­igényeknek megfelelően Fotó: Kabác­zy Szilárd Koszorúzás Károlyi Mihály szobránál Az 1918-as polgári demok­ratikus forradalom 65. év­fordulója alkalmából koszo­­rúzási ünnepséget rendeztek hétfőn délelőtt Budapesten a Kossuth Lajos téren. Ká­rolyi Mihálynak, az első magyar köztársaság elnöké­nek szobránál a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és budapes­ti bizottsága nevében Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke és Jassó Mihály, a budapesti pártbizottság titkára, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Úszta Gyula és Pióker Ignác, az Elnöki Tanács tagjai, a Mi­nisztertanács nevében dr. Várkonyi Péter külügy- és Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter helyezte el a hála és a meg­emlékezés koszorúit. Kegyelettel adóztak Ká­rolyi Mihály emlékének a Szakszervezetek Országos és Budapesti Tanácsa, a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsa és Budapesti Bizott­sága, a KISZ Központi és Budapesti Bizottsága, a fegyveres erők és testületek, a fővárosi tanács, valamint az V. kerületi párt-, tanácsi- és tömegszervezetek képvi­selői. A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjai­val ért véget. (MTI) Időközi választások előtt már javában tartanak az országgyűlési képviselők és a tanácstagok november 26-ra tervezett időszaki vá­lasztásainak előkészületei. Amint azt a Hazafias Nép­front Országos Titkárságán elmondták, arra töreksze­nek, hogy már ez alkalom­mal érvényesítsék a közel­múltban befejeződött, a vá­lasztójogi törvénytervezet­tel kapcsolatos társadalmi viták tapasztalatait. Ennek jegyében szorgalmazzák, hogy a megüresedett helye­ket többes jelölések útján töltsék be. Bács-Kiskun me­gyében a 6-os országgyűlé­si választókerületben ennek megfelelően két, szőkébb pátriájában jól ismert sze­mélyiséget kértek fel, hogy vállalják e fontos tisztsé­get. A jelöltek: Dombóvári Ottó, a megyei KISZ-bi­­zottság titkára, valamint Sztrapák Ferenc, a Petőfi Népe című napilap főszer­kesztője. Budapesten — ha­lálozás miatt — a 26. vá­lasztókörzet képviselői he­lye üresedett meg: itt Bo­ros László technikusra, vagy Hanoi József főépítés­vezetőre adhatják majd az állampolgárok voksaikat. A jelölőgyűlések és a vá­lasztások előkészítésében, szervezésében meghatározó szerepet játszó Hazafias Népfront természetesen fi­gyelembe veszi ezeket a kö­téseket, annál is inkább, mert még az 1972-es vá­lasztójogi törvény van ér­vényben, amely nem teszi kötelezővé kettő, vagy több jelölt versenyeztetését. A cél azonban az, hogy — ahol lehet — már most éljenek a többes jelölés lehetőségé­vel. A tanácstagok válasz­tási előkészületeinél már érződik bizonyos, kedvező irányú változás. Bács-Kis­kunban a 43 megüresedett körzeti hely mindegyiké­ben két­­jelölt várja a no­vember végi állampolgári szavazatokat Borsodban ugyanakkor, ahol csaknem száz új tanácstagra van szükség, a jelzések szerint csak 25-en kapnak vetély­­társat. A fővárosban a 95 tanácstagi mandátumból csupán hat sorsa dől el több jelölt között. . | Nem mások, de mégis... Leginkább szombaton, vasárnap, a kora reggeli vagy a késő délutáni órákban találkozom velük. Ilyenkor a város minden pontján feltűnnek az acélszürke egyenruhák, hajnaltájt még igencsak frissen vasaltan, estefelé — hazafelé — bizony már jócskán gyűrötten, piszkosan. A munkásőrgyakorlatok, -ki­képzések időpontjai a hétvégek. Pontosan az a szabad idő, amikor mások pihennek szórakoznak, vagy éppen pénzt ke­resnek maszekolással. Így van ez már több mint negyedszá­zada: mentek rendületlenül a hétvégeken, amikor még nem is volt szabad nap a szombat, sőt, leginkább a vasárnap sem, és nem csökkent a számuk ma sem a lőpályákon, gyakorló­tereken. Megszokott a kép. Nem csupán szemünknek, tudatunkban is, a helyén van a tény, természetesnek vesszük. Ha a hét vé­gén a szomszéd hiányzik a telekről, a haver a délelőtti slof­­társaságból, nem lepődünk meg, legfeljebb egyetlen mondat­tal konstatáljuk: munkásőröknél vannak. Eszünkbe sem jut­na töprengeni azon, hogy munkatársunk, barátunk inasabb lenne mint mi. Ha rákérdezel a többiekre, hogy szerintük miért is, hogyan is van ez .. . ezernyi lenne a válasz. — Azt hiszem ez a hobbija, ezt szereti csinálni — mondanák. Meg azt, hogy — elkötelezett embernek tartom, a szolgálatot na­gyon komolyan veszi. Bizonyára ez is, az is, meg sok más meghatározás egyaránt igaz. Sok mindent pénzben mérő vilá­­gunkban a munkásőrök mellett szóló érv is egyértelműen bi­zonyítja: önként, minden ellenszolgáltatás nélkül végzik a pluszt, s az egyenruhában, fárasztó gyakorlatokkal teli órákat nem mérik órabérben. Azt mondjuk, hogy nem másabb emberek mint mi. Civil­ben pontosan egyformák vagyunk. Így igaz, tanúsíthatja ezt­ bárki. Mégis, ha a megszokott tudomásulvételnél egy kicsit is többet boncolgatjuk a tényt, kiderül, hogy mégiscsak má­sabbak. Nem, nem használom a különbek kifejezést, hiszen ez ellen ők tiltakoznának a legjobban, talán még sértésnek is vennék. Maradjunk az egyszerűbbnél: egy picikét másabbak, mint a többiek. Dehát miért, miben? Néhány adat csupán fogódzanak a válaszhoz. Munkásőreinknek csaknem a fele 35 éven aluli. Kell-e bizonygatni, hogy ezek a 25—35 közötti fia­talok mi minden mással tölthetnék el szabad idejüket a ne­héz, sok órás gyakorlatok, menetelések, lövészetek helyett. A munkásőrök több mint 40 százaléka közép- és felsőfokú vég­zettségű: művezetők, technikusok, mérnökök, osztályvezetők, igazgatók. A fizikai munkások aránya mintegy 80 százalékos, s háromnegyed részük szocialista brigád tagja, vagy a mun­kaverseny aktív résztvevője. És azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy a kétkezi munkás, — különösen ha a legjob­bak közül való — vagy az orvos, a mérnök, a szolgálatért, a munkásőrségért cserébe valamiféle előnyt élvez. Mondjuk csak ki egészen pontosan: mégis jut valami plusz cserébe. Olyan, amit ők tulajdonképpen nem várnak, s bi­zonyára a legtöbben nem is gondolnak rá. A többlet mind­össze annyi, hogy egy kicsit másabbnak tartjuk őket magunk­nál. Ez az a plusz amit nevezhetünk tetszés szerint megbe­csülésnek, tiszteletnek, elismerésnek. Mindannyian hajlamo­sak vagyunk a nemre magyarázatot keresni önmagunkban. — Rengeteg amúgy is a munkám . .. Nagyon lekötnek a gye­rekek ... sok a gond az építkezéssel . . . más társadalmi funk­cióban tevékenykedem — sorolhatnánk vég nélkül a valós és igaz okokat. Csakhogy jobban belegondolva gyorsan kiderül­ne, hogy bizony a munkásőr a munkahelyén ugyancsak ke­ményen dolgozik, neki is vannak szép számmal gyerekei, ő is építkezik bizony, mert ugyanolyan mint mi vagyunk. Illetve azzal a picivel, az acélszürke egyenruhával több. Sokat emlegetett kifejezések manapság: az elkötelezettség, közéletiség. A munkásőrszolgálat önmagában is jelenti e szép fogalmakat, mégis figyelemre méltó tény, hogy a munkás­őrök közül nagyon sokan választott tisztségviselők, párt- és társadalmi szervezetekben. Mindezt teszik már civilben, ve­gyük úgy, ráadásként. És végül, de nem utolsóként a bizonyí­tások sorában: a munkásőrök több mint 80 százaléka tagja pártunknak, több mint egynegyede a KISZ.-nek. Ugyancsak szívesen használt megállapítás, hogy a munkásőrszolgálat a párt egyik előiskolája. A számok ezt is bizonyítják és külön figyelemre méltó, hogy e sereg útján a pártba kerülők több­sége fiatal. Nincs ünnepük, évfordulójuk mostanában a munkásőrök­nek. Hogy rájuk gondoltam annak egyetlen oka volt Vasár­nap estefelé tértek be közülük néhányan, útban hazafelé a gyakorlatról, a megszokott poharazóba egy italra. Fáradtan, gyűrödten érkeztek, s mi barátok, ismerősök pihenten, jól­­öltözötten, örömmel, szeretettel vártuk őket. — Egészségünk­re — mondtuk, s az összekoccanó poharak mellett kapott meg a gondolat: béke, a mi békénk. Erdélyi György • A FÜZERI VÁR AL­ATT. A füzérkomlósi B­elsőhegy köz t­er­­melőszövetkezetben a nehéz domborzati viszonyok ellenére is bővítik a szántóterületet. Az idén közel 30 hektár gyepes te­rületet szántanak fel és vesznek művelés alá. Képünkön: a fü­zéri vár alatt szántják fel a legelőt (Mti Fotó A­ksi

Next